Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Dragon Age elmélkedések

xeLaR | 2011.03.19. 19:42 | kategória: játék | 5 hozzászólás

Végre megjelent a Dragon Age 2, a Bioware nagysikerű szerepjátékának a folytatása, méghozzá viszonylag jó fogadtatással. Sok dolgon változtattak az első részhez képest, például a harcrendszeren, ami sokkal dinamikusabb, véresebb és jobban kezelhető. A történet sokkal személyesebb, amiből megtudhatjuk, hogy a karakterünkből, egy egyszerű fereldeni menekültből hogyan is lesz Kirkwall bajnoka, és milyen nehézségeken kell túltenni magát. Egy nagyszerű, monumentális RPG, ami minden bizonnyal az év egyik legnagyobb durranása.

Sajnos azonban nem sikerült annyit játszanom vele, hogy kellően elmerüljek benne, és egy normális ismertetőt írjak róla. Mivel egy jó ideig nem is lesz lehetőségem folytatni a játékot, ezért valószínűleg nem is lesz ilyen írás. Azonban abból az alig tíz órából, amit játszottam vele, le tudom vonni a legfontosabb következtetést: a Dragon Age 2 jó játék. A játékmenet jól ki van találva, a grafika valamelyest szebb lett, és még talán gyorsabban is fut, mint az előző rész. A történetre és a karakterekre nem igazán lehet panasz, hisz a Bioware ezekre is nagyon oda szokott figyelni. Szóval, egy szavam nem lehetne a DA2-re.

Kérdésem viszont van: van olyan jó, mint a Dragon Age: Origins? Erre a válaszom pedig egy hatalmas nagy „NEM” lenne. Persze, egész jól el lehet játszani Hawke-kal és társaival, de az a tíz óra szinte megutáltatta velem az egész bagázst. Az első résznél ugyanekkor viszont már szinte az összes fellelhető karakterbe „beleszerettem”, és egyszerűen nem tudtam abbahagyni a játékot. Miért van ez? A DA:O-val is van rengeteg probléma, amit a második részre szerencsére kijavítottak, de miért érzem azt, hogy a hibái ellenére az a jobb játék? Hát ez a bejegyzés ezt lenne hivatott bemutatni.


A történet
A Dragon Age világa nagyon egyszerű dolgokból épül fel. Elég kevés nép lakja, azok is a fantasy-témák legalapvetőbb szereplői. Már-már nevetségesen közhelyes az egész, amiben alig van valami parányi eredetiség. Mégis a Dragon Age: Origins-nak sikerült „beetetnie”, hogy ez egy nagyon aprólékosan kidolgozott világ, amiben mindennek megvan a maga helye és oka. Az első rész sablonos világmegmentő története lényegében „világépítő” is egyben. Például a különféle küldetések a törpék grandiózus városában nem viszik semmivel sem előbbre a történetet, de legalább megismerhetjük általuk a kultúrájukat. Az átlagos világ és sztori köré olyan tartalmakat szőttek, amik megfogják a játékosok képzeletét. Az is egy plusz, hogy a történet egy sötétebb fantasy világban játszódik, aminek köszönhetően rengeteg olyan témát lehet feszegetni, ami eltér a megszokottól.

Talán erre a legjobb példa pont Orzammar, a törpék nagyszerű városa, ahol legalább 5 órára „megáll a történet”. Ezen a helyszínen rengeteg küldetést kell megcsinálni, ha azt akarjuk, hogy a végső harcnál ők is ott legyenek. Nagyon fárasztó végigmenni az összes küldetésen, és még nem is kapunk megfelelő kompenzációt ezért. Persze azért itt van a Brankás-küldetés, ami nagyon érdekes számomra abból a szempontból, hogy ki lenne olyan megátalkodott szemétláda, aki neki segítene ennek az őrült nőszemélynek, de összességben szinte felesleges Orzammarra időt pazarolni. Aztán a végén lévő összegzésnél tudjuk meg, hogy milyen zseniálisan lett ez megtervezve. Ugyanis amikor először megérkezünk ide, látunk egy jelenetet, ahogy két politikailag ellentétes csoport vitázik a nyílt utcán, majd az egyik vezetője fogja magát, és lekaszabolja a másik egy katonáját. Ezzel az egyszeri játékos tudja is, hogy ki a jó és ki a gonosz. Mivel én az előbbieket részesítettem előnyben, így hozzájuk csatlakoztam, és ültettem a trónra a vezetőjüket. Csak a végén láttam meg, hogy mennyire megkérdőjelezhető lépés volt ez, ugyanis ezzel azt értem el, hogy a város szép lassan elzárkózik a külvilágtól, majd örökre be is zárja a kapuit. Tekintve, hogy temérdek Darkspawn él a föld alatt, és a törpék pedig nincsenek sok számban, ez így egy elég rossz döntésnek tűnik. Ezzel szemben ha a gyilkos, manipulatív szemétládát választjuk, akkor szinte a törpe nép felvirágzását hozza el. Na, ez egy igazán jó csavar a végére. A megvalósítás nem sikerült túl jól, mivel nem igazán lehetett rájönni előre, hogy ez lesz a vége, de mindenképpen az egyik legjobb meglepetése a játéknak.

A Dragon Age 2-től is hasonló történeteket vártam volna, ha nem jöttek volna azok a hírek, hogy a sztori tíz évet ölel majd fel. Ez teljesen jól van, így talán még jobb sztorikat lehet szőni. Hisz gondoljunk bele, hogy az előző bekezdésben taglalt példára milyen jó cselekményszálat lehet írni. Például lehetett volna a játék elején egy küldetés, ahol egy szegény boltost kellett volna kisegíteni, mert egy céh, vagy valami hasonló szervezet kiszorította volna, majd az évek múlásával láthatjuk, ahogy az a kedves, szerencsétlen ember hogyan válik egyfajta zsarnokká, akit végül le kellene győznünk. A játékom alatt azonban semmi ilyesmire utaló nyomot nem láttam, ami egy picit kár, de mivel még nagyon az elején járok, így ez még változhat. Amit viszont láttam, az bizonyos szinten lenyűgözött. Az egyik legutolsó küldetés, amit megcsináltam egy elveszett Templarról szólt, akit vérmágusok raboltak el, hogy belülről rombolják le a rendet. A küldetés végén pedig egy elég nehéz döntést kellett hozni, majd egy nagyon komoly párbeszéden estem túl, amely jól előrevetíti a játék alapvető konfliktusát.

Igazán nem is tudnék dönteni, hogy történetvezetés szempontjából melyik is a jobb játék, mert mindkettőnek megvannak a maga hibái. Az első rész a zseniális momentumai ellenére inkább a világépítésre ment rá, mint hogy egy élvezetes történetet hozzon el. Bár monumentális és rengeteg meglepetéssel szolgál, mégis több olyan része van a játéknak, ahol megáll a sztori. Egyszerűen túl sok dolog van benne. A második részből meg eddig túl keveset láttam, hogy normálisan értékelhessem. Annyit azért tudnék mondani, hogy nem csak Hawke történetére fókuszáltam volna, ugyanis emiatt nagyon nehezen indul be a játék. Tíz óra játék után csak halvány sejtéseim vannak, hogy merre fog továbbhaladni a sztori, de az igazság az, hogy alig érdekel már, méghozzá egy nagyon súlyos probléma miatt...


A karakterek
A Dragon Age 2 megjelenése előtt nem igazán lehetett látni karaktereket bemutató videókat, és a játékom alatt rá is jöttem, hogy miért. Ugyanis óriási nagy visszaesés következett be e tekintetben. Az első részben lévő társak hihetetlenül jól ki lettek dolgozva, és sokat adtak ahhoz, hogy a lehető leghangulatosabbá tegyék a játékot. Erre példa az, hogy bizonyos helyeken a velünk tartó szereplők elkezdenek beszélgetni. Mondjuk inkább oltogatják egymást orrba-szájba, de valami hihetetlenül élvezetes párbeszédeket folytatnak. Szinte az összes karakter a szívemhez nőtt, és nem is tudnék rosszat mondani róluk. Morrigant az állandó nemtetszése ellenére szeretem, Sten még most is egy hihetetlen nagy kérdőjel a számomra, ami így is van jól, hisz egy totál idegen kultúrát és szemléletet kellene megtestesítenie, és aztán ott van még Zevran, aki egyértelműen a játék legjobb karaktere. Azonban rajtuk kívül is akadnak nagyon szimpatikus szereplők, akik egy igazi élménnyé teszik a végigjátszást.

Sajnos ez már nem mondható el a második részről. Persze mit tudok én, hisz csak alig tíz órát játszottam vele, így nem lehet kiismerni a karaktereket. Az a baj, hogy ez tényleg igaz a DA2-re, de az Originsnél ekkorra már megkedveltem a legtöbb társamat. Ez valószínűleg a párbeszédek számának lecsökkenése miatt van. Elvégre az első részben óriási mennyiségű párbeszéd volt, méghozzá annyira, hogy ezt sokan nagy hibának rótták fel. Azonban ennek köszönhetően tudtuk megismerni a társaink előtörténetét és észjárását. Bár nagyon sok párbeszéd volt, de érdemes volt „végigszenvedni” rajtuk, mivel így javíthattunk a velünk való kapcsolatukon, amivel extra bónuszokra tehettek szert.

De minek kellenek bonyolult beszélgetések és jól kidolgozott karakterek, ha kaphatunk helyettük lebutított Mass Effect-féle párbeszédrendszert és idegesítő szereplőket. Kezdjük is máris a legfontosabb és egyben legszörnyűbb kreációval, Hawke-kal. Ki gondolná, hogy egy játékos által irányított karakter ennyire unalmas legyen? Lehet, hogy a hangjával van gondom, de egyszerűen nem tudom komolyan venni Hawke-ot. Annyira erőltetettnek érzem a karaktert. Belőle is egyfajta Shepardot akartak csinálni, csak vele ellentétben a DA2 főhőséből hiányzik az a valami, amitől igazi kemény főhős lehetne. A társakban sincs semmi olyan, amitől most el kellene ájuljak. Szerintem ott valami komoly probléma van, ha a meglehetősen unalmas harcos Aveline és a szellemes Varric a két kedvenc karakterem. Pedig érdekes figurák is vannak itt, mint például Fenris, aki már megjelenésekor megfogott, vagy Isabela, aki ugyancsak elkápráztatott első látásra. Azonban mikor elkezdtem kalandozni velük, akkor lassan, fokozatosan jöttem rá, hogy nincs meg bennük az a valami, ami az előző részben lévő szereplőkben megtalálható. Az überbrutál Fenris egyszerűen idegesít az állandó mágiaellenes szövegével, Merrill karaktere pedig összességében irritál. És ebben nincs olyan sok párbeszéd, hogy megváltozzon a véleményed róluk. Vagy lehet, hogy van, nem igazán tudom, de a karakterek miatt egyszerűen nincs kedvem végigjátszani. Bár van egy másik ok is, ami miatt hagynám a francba az egészet...


A játékmenet
Sokan megkritizálták azt a döntést, hogy a Dragon Age 2 akcióorientáltabb legyen. Pedig ennek köszönhetően a harc gyorsabb, látványosabb lett. Elvégre ezt kérte a többség. Bármennyire is hihetetlen, de tényleg jól működik ez a rendszer. Kár, hogy ennek ellenére eszméletlenül könnyű a játék. Szerintem mindenki, aki játszott az első résszel, tudja nagyon jól, hogy azért elég nehéz volt, még a közepes szinten is. Figyelni kellett az összes csapattársunkra minden egyes összecsapásnál, és sokszor nagyon furfangosnak kellett lenni, hogy túljárjunk az ellenfelek eszén.

Ezzel szemben a DA2-ben nem igazán kell figyelni a harcoknál. Elég csak Hawke-ot irányítani, és ellőni a legfontosabb varázslatait, vagy képességeit. Egy idő után pedig ezek a harcok még kiszámíthatókká is válnak, ami nem igazán javít a játékélményen. És ha a harc nem jó, akkor mi van a játékban, ami megfoghatja a játékost? Ha már a harcnál nem figyel, akkor vajon érdekelni fogja-e Hawke története? Nem hiszem. Sajnos azt kell mondjam, hogy itt történt a legnagyobb butítás, és most nem arra gondolok, hogy maga a harcrendszer lett rosszabb. Látványos, gyors és brutális, ahogy kinéz, de ha rutinná válik az egész, akkor elvész belőle az izgalom. Az első rész kimondottan lassú volt ilyen szempontból, de figyelni kellett minden egyes részletre, azaz benne voltál játékban. Persze feljebb lehet tolni a nehézséget, és akkor máris megváltozik a helyzet, de ha a nagy előd már alapból is megizzasztotta a népet, akkor szerintem itt valamit elbaltáztak.


Folyt. köv?
Jó játék a Dragon Age 2. Ha ez nem lenne igaz, akkor valószínűleg nem írnám ezt. Azonban olyan idegesítő problémái vannak, ami miatt már-már a rosszak közé sorolom. Talán jobb szó lenne erre a „csalódás”. Ám még csak tíz órát öltem bele, ami tele volt rengeteg véres csatával, jó pár vicces és király pillanattal, ami miatt érdemes volt a játékkal játszani. És mivel voltam olyan okos, hogy belenéztem pár spoilerba, még jó sok ilyen pillanat lesz. Ha törik, ha szakad, akkor is végigjátszom majd ezt. Lehet a végére még Hawke-ot is megszeretem. Biztosan elmélkedek majd még a Dragon Ageről...

Hozzászólások

1 | Kopiati 2011.03.20. 22:35
Nekem már a demoban "gáz"-nak hatott az orbitális mellméretű női szereplők... fantasy-fantasy, de áhhhh...
Mass Effect 2-ben is egy-két szereplő, már kezd nagyon mellre "gyúrni", de nem ennyire mangás, conanes, kelemen annás módon...

Esztétikus karaktereket szeretem, de ezek már OMG...
Juraviel.Ihuan.Bedvin
2 | Juraviel.Ihuan.Bedvin 2011.03.20. 23:22
Hát, itt is látszik, hogy mennyire különbözően lehet megítélni a dolgokat. :)

Számomra az Orzammar volt az egyik legjobb része a játéknak, sőt, azt kell, hogy mondjam én sehol egy másodpercig nem unatkoztam, minden helyszín kivétel nélkül nagyon tetszett. Az farkasok és elfek erdeje, a Zárvány, a főváros, a Körmágusok, a Hamvak.

Imádtam a Mélyutakon mászkálni, beleélni magam abba, hogy olyan helyekre megyek, ahol már régóta nem járt senki, elveszett thánságokat fedek fel. Szerintem izgalmas rész volt, mások túl hosszúnak találták, én nem. :D

És akkor még nem is beszéltem a remek küldetésekről a városban. :)

Branka meg a legszemettebb főellenfél. :D

Sten (is) részben egy kasztjellegű társadalomból jött, részben egy harcosiból, aki a sok beszéd káros szemléletet képviseli. :)
3 | Gerry 2011.03.22. 00:45
Tavol al az elso resz zsenialitasatol, de jatekidejetol is... Teljesen rendebn van, jo cRGP, de, bar vegre egyszer nem kell kozhelyesen megmentenunk a vilagot, barcsak kellett volna, inkabb. A tortenet lapos, a karakteres laposak, az meg hot unalmas, hogy vegeig ugyan abban a varosban kell maszkalnunk, valtozatossag nunku, de ennek oromere arra sem volt kepes a BioWare, hogy NE egyfele csatorna/haz/barlangbelso legyen. Ez mindenkeppen szemtszurna, es rem igenytelennek hatna, de akkor amikor egyetlen nyuves varosban jatszodik a jatek, mar szinte pofatlansag.

Jo jatek, mint ahgy minden BioWare jatek az, de mig a Dragon Age egy zsenialis jatek volt, es az egyik legjobban sikerult cPRG-nek tartom, a masodik resz, bar igen elvezetes es jo jatek, nem tartom kulonosebben kiemelkedonek. Olyan 8.5...
xeLaR
4 | xeLaR 2011.03.22. 19:16
JIB: nekem már nagyon elegem volt Orzammarból miután ez a Harrowmont névre hallgató idióta össze-vissza küldözgetett arénába, bandát kiirtani, majd a Deep Roadsba küldött. Hihetetlenül lassan haladt az egész, és totál feleslegesnek tűnt. Most már tudom, hogy valszeg ez a része volt a játéknak a legjobban kidolgozva, és második végigjátszásra könnyebben is ment.

Gerry: amúgy az a durva, hogy itt írod te is, hogy a történet lapos és a karakterek sem túl érdekesek, meg jóval messze van az első résztől, de mégis 8.5-öt adnál rá :-)
5 | Gerry 2011.03.23. 12:59
Mint emlitettem volt, nagyon jo jatek, csak nem kiemelkedoen, orbitalosan jo. A 8.5 az en olvasatomban ezt jelenti. Az elso resz csipobol 9.5-ot ert...volna... ha valaki nem happolja el elolem, es nem csupan masodvelemenyt irhatok, de na, azert elviekben 9.5 :D

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.