Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Portal 2 - Well here we are again

xeLaR | 2011.05.07. 10:13 | kategória: játék | 4 hozzászólás

2007. egy nagyszerű év volt videójátékok tekintetében. Olyan nívós játékok jelentek meg ekkor, mint például a Bioshock, a Mass Effect, vagy éppen a Call of Duty 4: Modern Warfare. Azt is meg kell említeni, hogy ezek a szoftverek olyan újításokat vezettek be, amik mind a mai napig befolyásolják a saját műfajukat. A World in Conflict sikere például elősegítette a taktikai alapú stratégiai játékok térnyerését, de a modern kalandjátékok is sokat köszönhetnek a Sam & Max első szezonjának, és akkor ne is beszéljek a CoD4 multiplayeréről, ami egyfajta sablont teremtett az összes utána megjelenő háborús lövöldének.

Ezek a kiváló játékok mind megérdemelnék az Év Játéka-díjat (és sok helyen meg is kapták), ám nálam a közelébe sem érnek 2007. legnagyobb durranásához, amit a Valve „Narancs Dobozában” találhatunk meg. Az Orange Box egy elég különleges kiadás volt, mivel három nagyszerű játék kapott helyet benne. Ebben jelent meg a Half-Life 2 második epizódja, ami folytatta tovább Gordon Freeman nagyszabású kalandját, méghozzá olyan nagyszerűen, hogy ahhoz egy szavunk nem lehet. Aztán még ott volt mellette a Team Fortress 2, egy rajzfilmes látványvilággal megáldott többjátékos lövölde, ami még évek múltával is a Valve egyik legnépszerűbb terméke.

Azonban ezek a kiváló szoftverek is szinte eltörpülnek a harmadik Orange Box-os játék mellett. Ez lenne a Portal, egy egyszerű és meglehetősen rövid puzzle-játék. Mi olyan nagyszerű benne? Hát, ezt nehéz lenne pár mondatban összefoglalni. Egyszerűen játszani kell vele. Grafikailag nincs benne semmi forradalmi, és nem is egy túl izgalmas játék. Azonban olyan tökéletesen lett összerakva, hogy az már-már egy csoda. Mikor először játszottam vele, akkor csak egy egyszerű logikai játékot vártam, ami kicsit kikapcsol. Tudtam, hogy a játékmenettel nem lesz baj, mivel a Valve csapatában még eddig nem kellett csalatkoznom. Viszont a Portal hangulata olyan szinten meglepett, hogy még most sem hiszem el. Ezt a rövid puzzle-játékot annyi élettel és humorral töltötték meg, hogy egy csapásra az év legjobbjaihoz soroltam. És akkor még nem is hallottam a végén a dalt, ami alatt végig hangosan nevettem. Ez volt a legszórakoztatóbb játék, amivel abban az évben játszottam. Nagyszerűsége abból ered, hogy minden egyes aprólékosan kidolgozott eleme, legyen az tesztkamrák kinézete, vagy GlaDOS jelleme, a szórakoztatás mértékét növelte, ezáltal egy olyan élményt nyújtott, mint semmilyen más játék. Úgy értem, milyen az már, hogy egy egyszerű „szívecskés” doboz olyan érzelmi reakciókat vált ki a játékosokból, mintha az egy élő valami lenne. Rövidsége pedig valamilyen szinten még segíti is a játék megítélését, hisz hamar kijátszható, és egy kerek, eszméletlenül humoros történetet kínál, és nem ad időt, hogy unalomba fulladjon. Szóval ezért volt nálam a 2007-es Év Játéka a Portal.

2011-ben pedig meg is érkezett a folytatás. Pedig az eredeti befejezés szerint ez lehetetlen lenne, de a múlt évben a Valve szorgos fejlesztői kicsit átalakították az utolsó jelenetet, hogy a folytatásnak legyen is értelme. Az első videók láttán ámultam, bámultam, és alig vártam a megjelenést. Pedig tudtam, hogy mi lesz. Persze nem pontosan, de abban biztos voltam, hogy itt is lesz a végén „meglepetés” dal, és lesznek benne hasonló fordulatok, mint az elsőben volt. Már tudtam, hogy mit várhatok el egy Portal-tól. Azonban ahogy az első rész is tette, a Portal 2 is eljátszadozott az elvárásaimmal.


This was a triumph

A történet félig-meddig onnan folytatódik, ahol abbamaradt. A főhősünk, Chell „szerencsésen” túlélte a GlaDOS-szal való összecsapást, ám ennek ellenére egy sztázisszobába kerül, és csak pár évszázaddal később ébred fel. Az ébredésünket egy Wheatley nevű ügyefogyott személyiséggömbnek köszönhetjük, aki a segítségünket kéri, hogy együtt kijussunk az Aperture Science hatalmas épületkomplexumából. Nehéz is lenne kijutni egy ilyen lepusztult kutatóépületből, de szerencsére ott van a „portál-puska”, amellyel átjárókat hozhatunk létre a falakon, a padlón, vagy éppen a mennyezeten, hogy elérjünk olyan helyeket, amit nélküle lehetetlen lenne. Miután megszerezzük a hőn áhított fegyvert, a kijutásunk szinte teljesen garantált. Sajnos azonban a „kissé” butácska Wheatley-nek köszönhetően GlaDOS-t, a kutatóállomás rettegett mesterséges intelligenciáját feléleszti. És csak egy „picit” mérges ránk. Bár a cél nem változott, de most már a túlélés is nagyobb prioritást élvez, mivel a „kedves” szociopata GlaDOS mindent megtesz, hogy elpusztítson minket. Újra.

Ez persze csak az egyik fele a Portal 2 történetének. A játék során megismerhetjük az Aperture Science viszontagságos históriáját, illetve az épületkomplexum felépítését, és titkait. Viszont ez még mindig főleg a menekülésről és kijutásról szól, csak tovább tart, mint az első részben, és sokkal nagyobb szerepet kapott a Portal „világának” részletes bemutatása. Ami még lényeges különbség a két játék között az a hangulat. A Portal 2 újra hozta azt a humort, amit a 2007-es elődjében megszerettünk, de ennek ellenére sokkal sötétebb atmoszférája van. GlaDOS már az elejétől fogva szemétkedik veled, hallhatod hogyan változik az Aperture Science alapítójának, Cave Johnson-nak a lelkesedése az évek múlásával, és a vége felé sokkal komolyabbá válik a cselekmény. Félreértés ne essék, hihetetlenül humoros és szórakoztató az egész, de az eredeti Portal hangulatához képest elég szembetűnő ez a változás. Nem mintha ez rossz lenne.

Az eredeti játékban nem igazán volt sok szereplő, és a Portal 2-ben sincs ez másképp. GlaDOS mellett visszatérnek még az „aranyos” lövészrobotok is, akik ugyanolyan odaadással próbálnak szitává lőni, mint az előző részben. Új karakterként szerepel a már említett Wheatley, akinek szövegei vagy az őrületbe kergetnek, vagy rekeszizomgörcsöt okoznak, illetve itt van még Cave Johnson is, akinél zseniálisabb és őrültebb figurát nem is igazán lehet találni. Mind nagyon jól eltalált karakterek, akiket nagyszerűen hoztak össze. GlaDOS csipkelődéseit mindig megmosolyogtam, Wheatley szerencsétlenkedései is sokszor megnevettettek, és Cave Johnson pedig hihetetlenül jó volt. Szóval le a kalappal a Valve írói előtt, mert a történet és karakterek tekintetében maximálisan hozták az elvárt színvonalat.


I’m making a note here: HUGE SUCCESS

A játékmenet nem sokat változott az eredeti játék óta. Bemegyünk egy tesztkamrába, meg kell oldanunk a benne lévő „feladványt”, és aztán besétálni a liftbe, ami visz a következő kamrába. Ezek a feladatok nem túl megerőltetőek, de azért van néhány, amin el kell gondolkodni, hogy mit hogyan kellene. Persze azért egy-két újdonságot is beleraktak, illetve kicseréltek pár dolgot is. Például az első rész energiagömbjeit lézerekkel helyettesítették, így nem kell aggódni, hogy egy rosszul elhelyezett portál miatt egy halált hozó labdával nézel farkasszemet. Emellé jött egy új kocka is, amellyel a veszélyes lézersugarakat lehet eltéríteni. Újdonságok még a fényhidak, amiket a portálok segítségével lehet hasznosítani a pályákon, illetve még vannak fénycsövek is, amikbe ha belelépünk, akkor a csőben mozoghatunk. Viszont a legfontosabb játékmenetbeli változás a festékek bevezetése. A kék taszító gél segítségével pattoghatunk a pályán, mint a nikkelbolha, és minél magasabbról ugrunk rá, annál magasabbra ugrunk. A narancs lendület gél pedig értelemszerűen felgyorsítja a mozgást. Az utolsó fehér gél pedig olyan felületeket hoz létre a pályán, ahol használhatjuk a portál-puskánkat. Ezeknek hála pedig bonyolultabb, de egyben élvezetesebb feladványokat kapunk. Egy szavam nem lehet a játékmenetre, ez is olyan tökéletesre sikeredett, mint az eredeti.

A Portal 2-ben az egyjátékos mód mellett egy co-op játéklehetőséget is találunk, ami talán a legjobb pontja az egész játéknak. Ebben két játékosnak két robottal kell menni, és megfejteni a különféle feladványokat. Sajnos időhiány és rossz internetkapcsolat miatt nem igazán tudtam sokáig eljutni benne. Azonban érdemes nekivágni, mert érdekes tesztkamrái vannak, és hogy mindenki láthassa, hogy milyen jól működik ez a játékmód. Emellett még van pár extra is hozzápakolva a Portal 2-höz, mint például egy képregény a Rat-Man-ről, akinek láthatjuk a keze nyomát a játékokban, vagy éppen a Super 8 című filmnek egy interaktív előzetese, és persze temérdek videó is van. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy a co-op robotoknak vehetünk sityakokat, skineket, és még sok mást, de azt hiszem, hogy ezt inkább meg se kellene említeni, mert olyan felesleges.

Bár nekem nem volt bajom a játékmenettel, sokan úgy gondolják, hogy sokkal könnyebb lett a Portal 2 az elődjénél. Azzal indokolják ezt, hogy sok helyen csak egy normális megoldás van, kevés a portálozható felület, illetve hogy a legtöbbször csak annyi a feladvány, hogy meg kell találni a messzeségben az egyetlen falat, amire rakható átjáró. Ebben van némi igazság, de egy normális indokért elég csak a fejlesztői kommentárokat meghallgatni, ahol kiderül, hogy a Valve tesztelői nem igazán értették a dolgukat, és a fejlesztők meg eszméletlenül lebutították a pályákat a szintjükre. Az főleg felidegesített, mikor kiderült, hogy ez a pálya azért nem került be, mert amikor megjelent a videó, akkor sokan elkezdtek jajveszékelni, hogy nehéz lesz a játék. Ezt akár tényleg fel lehetne róni hibának, de ne felejtsük el, hogy az első részből is hiányoztak olyan tesztkamrák, amik az előzetesekben benne voltak. Meg nem is aggódnék annyira ezek miatt, mivel remélhetőleg a nyári ingyenes DLC-ben megkapjuk ezeket a kimaradt pályákat.


It’s hard to overstate my satisfaction

A grafika a leggyengébb pontja a Portal 2-nek, bár szerintem még így is eszméletlenül szépnek néz ki. Bár már hét éves a Source motor, mégis annyi csili-vili effekttel pakolták teli, hogy nekem egyáltalán nem tűnt föl, hogy rosszul nézne ki. Inkább örültem neki, hogy a laptopomon elindul, sőt, közepes beállításokon szépen megy! Szóval optimalizálásból jelest kap tőlem. Emellett a látványra sem lehet panasz. Ahogy a játék előrehaladtával a lepusztult Aperture egyre kezdi visszanyerni a régi formáját, az nagyszerűen lett megoldva. Mind a steril kinézetű fehér tesztkamrák, és mind a régi, koszos területek nagy odafigyeléssel készültek el. Ez is csak azt mutatja, hogy öreg motor, nem vén motor.

A zene ugyancsak zseniálisra sikeredett. Az eredeti Portal-ban talán ez sikerült a legrosszabbul, de ott is voltak jól összerakott darabok. Az ebben hallható elektronikus dallamok viszont eszméletlenül betaláltak. Természetesen ebben a játékban is hallható egy dal GlaDOS-tól, ami igazán senkinek sem okoz majd meglepetést, illetve sokaknak valószínűleg nem is fog tetszeni a Still Alive után, de ez is jóra sikerült szerintem. A szinkronok is zseniálisak. Ellen McLain még mindig nagyszerűen hozza GlaDOS-t, mindig mosolyt csal az arcomra a szövegeivel. Stephen Merchant Wheatley-jét kicsit szokni kellett, de ő is jól alakította ezt az idegesítő kis személyiséggömböt. Viszont a legjobb közülük valószínűleg J.K. Simmons Cave Johnson-ja lett, aki neki köszönhetően kellően tekintélyt parancsoló hangon szólalt meg, és így viccesebbé tette a már eleve őrült szövegeit. Tehát a Portal 2 ebben is nagyszerűen teljesít. Ha hibát kellene találnom itt, akkor az a magyar felirat lenne. Hihetetlenül sok benne a félrefordítás és a magyartalanság. Szerencsére mikor ma játszottam egy kicsikét vele, akkor észrevettem, hogy kijavították a feliratban lévő hibákat, így végre érdemes vele magyarul is játszani.


Look at me still talking when there’s Science to do

Nehéz értékelni egy ilyen játékot. Az eredeti Portal az egyik legjobb játék, amivel valaha is játszottam. Minden részletében tökéletesnek tartom, amihez egyszerűen nem érhet fel semmi. Most, hogy végigjátszottam a Portal 2-t, ki kell jelentenem, hogy nem tudok különbséget tenni a két játék között. Az eredeti egy hatalmas élmény volt, ami képest volt annyi embernek örömet okozni, hogy egy folytatás is készüljön hozzá. Míg a második rész pedig kibővítette az egészet egy teljes játékká, telepakolva extrákkal és egy nagyszerű co-op móddal, habár emiatt már nem olyan hangulatú a játék, mint az elődje. Ennek ellenére a Portal 2 zseniális játék, és simán hozza azt a színvonalat, amit elvártam tőle. Vicces, jó a története, a játékmenet is szuper és még a laptopomon is elindul. Ez egy hatalmas Év Játéka esélyes, bár én már most is odaítélném neki ezt az elismerést. Ezt mindenkinek kötelező kipróbálnia.

Hozzászólások

1 | sipec 2011.05.08. 01:12
olvasas kozben ezt kell tolni:)
xeLaR
2 | xeLaR 2011.05.08. 06:26
Végülis miért ne? :)
Pras
3 | Pras 2011.05.11. 16:16
Azon tűnődtem egyébként, hogy




SPOILER

...amikor Chell végre kijut a szabadba, milyen szép lenne már, ha a Combine karjaiba futna azonmód? Történelmi rekorder lenne az Egy Ember Legszarabb Napja-versenyen. :D
xeLaR
4 | xeLaR 2011.05.19. 20:14
Eleinte én is azt hittem, hogy a Portal 2 a HL2 Ep3 felvezetése lesz, ami alatt félúton meghal Chell és utána meg Gordon Freemannel kell Combine-t gyilkolászni, miközben GlaDOS is ki akar nyírni bennünket. De talán jobb is így, hogy megmaradt a saját kis világában...

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.