Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

A Nagy Három - Bleach, Naruto és One Piece

xeLaR | 2011.09.25. 10:43 | kategória: anime | 4 hozzászólás

Nem gondoltam volna, hogy a legutóbbi animés írásom után újra meg kell majd említenem a Dragon Ball-t. Azonban ahhoz, hogy a három legnépszerűbb shonen, azaz fiatal fiúknak szóló manga és animéről beszéljek, muszáj még egy picit rátérnem. Mint ahogy azt bizonyára tudjátok, a Dragon Ball népszerűsége óriási hatással volt az anime iparágra, illetve a sorozat fiatal nézőire is. Bár voltak a DB és DBZ előtt más fiataloknak szánt animék, méghozzá sokkal „érdekesebb” világokkal (pl. a Gundam-széria) és koncepciókkal. Ám mégis ennek a verekedős-energianövelős-részekenkeresztülcsakegymásszemébenézős sorozatnak sikerült megnyernie magának a gyerekek elismerését. Bár a Dragon Ball mindenhol hatalmasat robbantott, mégis a legnagyobb sikert hazájában érte el, ahol egy egész generációt elkápráztatott a benne lévő akcióval és egyszerűségével.

És ebben a felnövőben lévő generációban rengeteg mangaka „lapult meg”. Sokan közülük Toriyama Akira műveinek hatására kezdtek el rajzolni, és érdekes világokat megálmodni. Hárman közülük pedig elmondhatják azt, hogy befutottak, méghozzá nem is akárhogy. Mindhárman világhírű műveket készítettek, amikről a szakma, illetve a rajongók többsége is elismerően beszél róluk. Most ők kerülnek terítékre, mivel viszonylag rendszeresen nézem ezeket a műveket, amik már több mint tíz éve jelen vannak, és még egy darabig biztosan maradnak is a mangák és animék piacán. Bár én csak az anime változataikról fogok beszélni, azért érdemes belenézni a mangákba is.


Bleach – 2004-től – akció, harcolós – 340 epizód (ezidáig)

Kubo Tite műve, a Bleach a három sorozat közül a legfiatalabb, ami manga formában 2001-ben indult hódító útjára. A főszereplője Kurosaki Ichigo, egy fiatal tinédzser, aki látja a halottak lelkeit. Ez annyira nem zavarja, hisz már egy jó ideje megvolt ez a képessége. Azonban élete nagyon hamar megváltozik, mikor az egyik nap egy láthatatlan lény megtámadja őt és egy lelket, és egy fura, fekete öltözékű valaki megmenti őket. Mint az később kiderül Ichigo számára, ez a figura Kuchiki Rukia, egy Halálisten, akinek a feladata az, hogy azokat a láthatatlan szörnyeket, a Hollow-kat (magyar fordításban lidérceket) kell levágnia, illetve a lelkeket kell átsegítenie a túlvilágra. Rukia nagyon meglepődik, mikor a Hollow keresése közben betoppan Ichigo szobájába, aki viszont ki is akad rajta, és szóvá is teszi ezt a halálistennek. Csakhogy azonban a magyarázkodásuk közben a Hollow megtámadja Ichigo családját, és Rukia súlyos sérüléseket szenved. Az egyetlen esélyük az, hogyha Ichigót halálistenné változtatják, amihez Rukia az erejének a felét ajánlja fel. Azonban valami különös oknál fogva Ichigo az lány összes erejét elveszi, és először változik halálistenné, hogy aztán minden gond nélkül elintézze az ocsmány Hollowt. És innen indult eme fiatalember története, hogy barátokat és harcostársakat szerezzen, illetve meglátogassa a halálistenek és a Hollow-k „lakhelyét”, és persze hogy elagyabugyáljon mindenkit a lehető legmenőbb formában.

Szerintem a Bleach nyújtja azt a legjobban, amit annak idején csak a Dragon Ball tudott adni: a harcokat. Mondhat bárki bármit, ez a sorozat a harcokról szól, és hogy milyen eszméletlenül jól néz ki az egész. Ez a „cool-faktor” teszi az animét naggyá, ezt nem lehet letagadni. A karakterek is ennek a figyelembevételével születtek meg. A kinézetük, a jellemük és a harcstílusuk mind más és más, viszont mindannyian megkapják a „király” jeleneteiket, ahol valami elképesztőt hajtanak végre. Viszont a Dragon Ball-nál sokkal érettebb is a sorozat, és a karakterek sokszor megkérdőjelezik harcuk értelmét, illetve a motivációkat. A sztoriban is vannak meglepetések, amik mára már egyáltalán nem titkok, de sokat tettek hozzá a cselekményszálak élvezetéhez. Például a sorozat elején lévő Soul Society-s (avagy a Lelkek Világa) történetszál olyan zseniálisra sikerült, hogy még mindig azt tekintem a legjobb Bleach-sztorinak.

Azonban sajnálatos módon a Bleach-nek rengeteg problémája is van, ami főleg a történetből adódik. Nem akarom túlságosan kritizálni Kubo-t a történetvezetéséért, mivel az egyik legutóbbi manga-fejezetben is visszautalt egy régi eseményre, ami arra utal, hogy tudja mit akar, hogy merre menjen a sztori, de a legtöbbször olyan felesleges és egyáltalán nem érdekes dolgokkal húzza el a történetet, hogy az tényleg felháborító. Nem véletlenül lett mím a Bleach-rajongók körében, hogy Kubo trollkodik. Másik nagy probléma, hogy a karakterek nincsenek jól kihasználva. Ez tipikus probléma szokott lenni egy sokszereplős műben, és itt sincs másképp. Talán az egyik legjobb példa ebben a Visored-okkal való bánásmódja. Úgy lettek bevezetve, mint egy külön csoport, akik Ichigót maguk közé akarták toborozni, és egy darabig edzettek vele. Aztán viszont Ichigo elment „Hollow-landbe”, több részen keresztül harcolt, aztán halálistenek harcoltak, hogy aztán pár részben újra megjelenjenek, és simán elverjék őket. Alig volt valami értelmük.

Viszont azt mindenképpen le kell szögezni, hogy a Bleach egy nagyon szórakoztató anime a hibái ellenére is. Vannak benne vicces jelenetek, még annál is több zseniális momentuma, illetve nagyszerű karakterei, akiknek többsége nagyon szimpatikus a nézőközönségnek. Előreláthatólag a sorozat még legalább pár évig boldogítani, vagy idegesíteni fog minket. És ennek úgy hiszem, hogy csak örülhetünk.


Naruto – 2002 - 2007 – akció, fantasy, verekedős – 220 epizód
Naruto Shippuuden – 2007-től – akció, fantasy, verekedős – 229 epizód (ezidáig)

Kishimoto Masashi 1997-ben mutatta be először a Narutót, de csak 1999-ben indulhatott útjára a manga, ami meghódította Amerikát. Ez szerintem nem lep meg senkit, hisz a Naruto nindzsákról szól, és az Egyesült Államok nagyon szereti a nindzsákat. Azonban ezek az orgyilkosok nagyon mások, mint amiket filmekben és sorozatokban láthatunk. Ebben a nindzsák minden gond nélkül eltűnnek, uralják az elemeket, óriási állatokat idézhetnek meg, de akár még sokszorosíthatják is magukat. Ebben a világban bármi megtörténhet, és ebben él Uzumaki Naruto, a főhősünk. Ő a nindzsafalujának, Konohának (magyarban Avarrejtek) a fekete báránya, hisz nindzsának elég béna, illetve minden alkalmat megragad, hogy a falujában különféle csínyeket tegyen. Tehát egy igazi ördögfióka. Természetesen mindenki utálja őt, de talán már túlságosan is. A felnőttek mind megvetően tekintenek rá, nem engedik meg gyermekeiknek, hogy játszanak vele, stb. Egyedül a tanárával, Irukával van jobb kapcsolatban. Egy nap aztán Narutót egy másik nindzsa becsapja, hogy lopjon el egy tiltott tekercset, amiben magas szintű technikák találhatók. Még mielőtt átadná a tekercset, megjelenik Iruka, és kiderül az igazság a gyermekről. Ugyanis a falubeliek megvetése onnan származik, hogy évekkel ezelőtt a kilencfarkú rókadémon megtámadta a falut, és számtalan életet kiontott, köztük Iruka szüleiét is. A falu vezetője, a Negyedik Hokage az élete árán bebörtönözte a démont egy újszülött fiú testébe, név szerint Narutóba. A fiút ez a tény természetesen sokkolja, és mikor a gonosz nindzsa már meg akarná ölni, Iruka a saját épsége árán megvédi a gyermeket. Ez ráébreszti Narutót, hogy nincs egyedül, és a tekercsből megtanult technikával összeveri a gonosz nindzsát. Innen indul Naruto igazi története, amiben jobban megismerkedik a faluja lakóival, a világgal, amiben él, és a nindzsa léttel, ami nem is olyan rózsás, mint ahogy azt képzelnénk.

És ha van egyvalami, amit a sorozat jól csinál, az a világépítés. A Naruto világa nem merül ki egyetlen faluban, vagy városban, hanem rengeteg különböző, érdekes helyszínt megismerhetünk, amiknek megvan a maguk története. Érezhető rajta, hogy az egész világ él, és már-már valóságos is a maga módján. A karakterek sem túlságosan elnagyoltak, vagy legalábbis a legtöbbjük. Bár ebben is van egyfajta „cool-faktor”, a szereplők sokkal visszafogottabban lettek felépítve. Szerintem a második nagyobb történetszálban bevezetett karakterek sikerültek a legjobban, ahol kettő azonnal kedvenc kategóriába ugrott. Azonban a legfontosabb az, hogy a sztori előrehaladtával a karakterek is fejlődnek, méghozzá látványosan, ami sok más animében nincs benne. Naruto nem marad meg idegesítő kis vakarcsnak, hanem az idő múlásával igenis megkomolyodik (valamelyest), és egy tűrhető főhőssé válik, és ez persze a mellékszereplőkről is elmondható. Ezt a fejlődést pedig csakis Kishimoto történetvezetésének köszönhető, ami a legtöbbször jól ki lett gondolva, és a megvalósítás pedig még jobb lett.

Sajnos a Naruto legnagyobb negatívuma az, hogy már egy jó ideje egy „szenvedés” az egész. Egyáltalán nem rossz az, amit látok, de semmiképp sem mondanám jónak sem. Sokak szerint ez a minőségromlás Sasukének köszönhető, és bizonyos szinten egyet is értek velük. Sasuke az elején egy nagyon érdekes antihősként indult, aki folyton rivalizált Narutóval, és jól szemléltette a tehetség kontra „démoni” állóképesség és fel nem adás elegyét. Aztán sajnos Kishimoto úgy gondolta, hogy Sasuke „kúlabb” karakter, hogy jónak maradjon, és felülkerekedjen a bosszúvágyán. És bizonyos szinten jól is tette, hisz Japán nagyon is szereti Sasukét, míg a világ többi része inkább máglyán égetné el a kis szemétládát. A romlás sajnos a történeteken is látszik, amik mostanság inkább csak a világot építik, minthogy a történetet vinnék előbbre, de a mostani történetszál jóval hosszabb, mint az eddigiek, úgyhogy várni kell a végső véleménnyel. Emellett itt is jelen van a sok karakter probléma, ami nagy kár, hisz szívesen látnám egy némelyüket harcolni látni. Talán az egyik legfurcsább negatívum pedig az, hogy a kezdő karakterek közül Sakurát alig használta Kishimoto, és emiatt sokan feleslegesnek tartják „szegényt”. Nem mintha én nem tartanám ugyanígy.

Összességben Naruto is egy komolyabb shounen anime, amit a tizenévesek zabálnak. Gyerekesebben kezd, mint a Bleach, de a második sorozattal valamelyest megkomolyodik az anime, és fogyaszthatóbbá válik. Nem mintha nem lenne jó az első sorozat, mivel abban is rengeteg jó momentum van, ami egy életre benned marad. A kedvenc részem is ott található meg. Tehát nyugodtan kezdjetek neki ennek, viszont próbáljátok meg elkerülni a filler (azaz felesleges) részeket, amik nagyon rontanak az élményen.


One Piece – 1999-től – akció, fantasy, kaland, verekedős – 515 epizód (ezidáig)

Az 1997-ben megkezdett manga, majd később anime-sorozat abban a megtiszteltetésben részesült jó párszor, hogy belőle fogyott a legtöbb példány Japán kicsi szigetén az évek során. Valószínűleg a mangaka, Oda Eiichiro nem is álmodozott róla, hogy a műve egyszer Japán legkedveltebb sorozata lesz. Pedig kimondottan furcsa a One Piece. Egy világban, ahol a tenger a nagyúr, és ahol kalózok portyáznak, egy különös ifjú, Monkey D. Luffy kalandjaiba tekinthetünk bele, aki a kalózkirály szeretne lenni. Ennek érdekében felkerekedik, hogy összetoborozzon magának hű társakat, akikkel együtt megkeresheti a One Piece nevezetű kincset, amit az előző kalózkirály rejtett el. Azonban az utazás nagy veszélyeket tartogat a csapata számára, amik óriási szörnyekben, gonosz kalózokban és a törvényt fenntartó és védelmező Marine-okban merül ki. Persze Luffy nem adja olyan könnyen magát, és különleges képessége segítségével szinte mindig győzedelmeskedik. Ugyanis kiskorában megevett egy Devil’s Fruit-ot (azaz ördöggyümölcsöt), aminek köszönhetően egyfajta gumiemberré vált. A társainak sem kell sok segítség, mivel mindegyikük ki tudja vágni magát a legtöbb helyzetből, és ha harcra kerül a sor, akkor pedig derekasan helytállnak. Így indultak útjára oly sok éve már, hogy elérjék a céljukat. És a kalandjuk még egy jó darabig folytatódni fog.

Oda le sem tudná tagadni, hogy Toriyama Akira munkáinak a nagy rajongója. A One Piece hasonlít a legjobban a Dragon Ball-hoz, méghozzá minden tekintetben. Az animációs stílusa szinte minden mástól eltér, a humoron nagy hangsúly van, és a harcok pedig monumentálisak. Már ez is elég lett volna egy jó animéhez, de Oda továbbment, és rátett még egy lapáttal. A One Piece egy olyan varázslatos kaland, amihez foghatók nem igazán láttam kiskorom óta. A történet és a karakterek is rengeteget adnak a hangulathoz, ami azt közvetíti a nézővel, hogy ez egy nagyszabású sztori, melyben elképesztő erejű szereplők esnek egymásnak. A már-már eltúlzott humor és akció mellett pedig ott vannak a drámai, szomorúbb jelenetek, amik ilyen stílusú művekben sokszor nem érik el a kívánt hatást. Itt más a helyzet, ezek a jelenetek meg fognak ríkatni. És ez a jó a One Piece-ben. Egyértelmű, hogy ez egy mese, és hogy egy fiatalabb korosztálynak készült, ám mégis van benne valami különös érettség, ami miatt az „öregebb” rétegeknek is bejöhet ez a sorozat.

Persze először túl kell tenni magatokat az animációs stíluson, ami jelentősen eltér a normától. A másik két animénél nem is említettem meg ezt a pontot, mivel könnyedén el lehet fogadni, és többnyire próbál valósághű lenni. Na, a One Piece ezt meg se próbálja, itt minden gond nélkül vágnak olyan grimaszokat a főszereplők, amik nagyon furcsának tűnhetnek. Másik nagy probléma, hogy a sorozatnak viszonylag sok idő kell, hogy elérje azt a szintet, ami az egyszeri nézőket elvakult rajongókká teszi. Ez közel 50 epizódot jelentett számomra, ami sokkalta több idő, mint amit a két előzőleg említésre került sorozatokra kell fordítani. Most mondhatnám, hogy megéri „végigszenvedni”, de az animáció furcsaságával összekötve ez egy elég jelentős probléma, ami a nézőket elijesztheti. Emellett ha nem szeretitek az eltúlzott, pátosztól csöpögő jeleneteket, akkor ez valószínűleg nem a ti sorozatotok.

Őszintén, a három anime közül nekem a One Piece jött be a legjobban. A karakterei, a mesterien szőtt történetei egyszerűen elvarázsoltak. Mert ez tényleg egy varázslatos utazás, egy modern mese, ahol bár rossz dolgok történnek, a hőseink minden tudásukat latba vetik, hogy győzedelmeskedjenek. De a legfőbb hangulati eleme a vidámság, ami szerintem hiányzik az előző két sorozatból. Az optimizmus, ami árad belőle, az tényleg felemelő. Nagyon remélem, hogy Monkey D. Luffy kalandját még sokáig élvezhetjük.

Hozzászólások

powerhouse
1 | powerhouse 2011.09.29. 21:46
Nem tom, engem One Piece nem fogott meg, a másik kettő annál inkább. Naruto mondjuk az első manga, amit komolyan elkezdtem olvasgatni, Bleach meg tényleg cool.
xeLaR
2 | xeLaR 2011.09.30. 09:08
Hát igen, a One Piece-t megszeretni több idő, de sztem többet is ad, mint a másik két sorozat. Nem mintha a Naruto vagy a Bleach olyan rossz lenne, főleg hogy most a manga fejezeteik egyre jobbak...
powerhouse
3 | powerhouse 2011.09.30. 16:12
háááát, kicsit lassúnak tartom, főleg a Narutot. szóval két rész között alig halad a cselekmény, persze egy részre jut kb 1,5 epicfight, de akkor is... Meg ugye Sakura kb megszűnt létezni... :(
xeLaR
4 | xeLaR 2011.09.30. 18:46
Hát Sakura Sasori-s harc óta kb. semmit sem csinált (kb. körberöhögtem mikor vette a bátorságot, hogy megölje Sasukét). Kár érte, mert sztem több is lenne benne.
Tény a Naruto most nagyon lassan halad a sok harc miatt, de úgy érzem, hogy most van legalább valami hangulata, nem úgy mint a háború elején. A Bleach mostani harcait pedig teljesen feleslegesnek tartom, de az eheti egész tetszett.
Mellesleg most pótoltam az eheti anime epizódokat...hát a Bleach filler nagyszerűen sikerült, mondjuk érzelmi töltésben elmaradt a One Piece hasonló jeleneteitől, de azért ez is jó volt. A Naruto meg...hááát...a fosnál is rosszabb volt :-D

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.