Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Kiegészítő-sztori - Fallout: New Vegas DLC-k

xeLaR | 2011.10.18. 22:02 | kategória: játék | 2 hozzászólás

Egy játék szavatosságát sokáig csak a kiadott termék játékideje, illetve élvezeti faktora határozta meg. Aztán az internet elterjedésével jöttek a különféle letölthető tartalmak különböző modok és egyéb „kozmetikai” kiegészítők formájában. Ezután pedig megismerkedhettek a játékosok a DLC-vel, amit sokan jól fogadtak, hiszen extra küldetéseket, kiegészítőket lehet kapni egy kis ellenszolgáltatás fejében. Mások viszont jogosan kritizálják ezt a rendszert, mivel ezzel csak még több pénzt szipolyoznak ki a vásárlók zsebéből, és a legtöbbjük alig ad valami pluszt a játékhoz. Persze ezen változtatni már nem igazán lehet, hisz a legtöbb játékfejlesztő és kiadó előszeretettel próbál ránk sózni valami kalapot, vagy alternatív skint. Azonban vannak páran, akik számomra sokkal érdekesebben állnak hozzá a DLC-khez, mint mások. És egy olyan fejlesztőtől, mint az Obsidian, ezt egyáltalán nem vártam.

Ugyanis nem igazán tartom valami sokra az Obsidian Entertainment eddigi próbálkozásait. Tudom, hogy az ott dolgozók nagy része legendás játékokon dolgoztak, de azóta a legtöbb fejlesztésük hibákkal volt teli, fontos tartalmakat hagytak ki, és a történeteiket sem tudtam pozitívan értékelni. Nem mintha olyan rossz játékokat készítettek volna, csak eszméletlenül pechesek szegények. A Fallout: New Vegas-tól sem vártam sokat, de szerencsére ebben minden a helyén volt. Bugokat természetesen ebben is lehetett találni, de a hangulat a régi Fallout-okat idézte, és érződött rajta, hogy a folytatása azoknak, nem pedig egy újragondolása az első két résznek. Olyannyira jó volt, hogy az előző évben nem is találkoztam nála jobb szerepjátékkal. És akkor még nem tudtam, hogy mit terveztek kiegészítésként.

Ugyanis, szokásukhoz híven, ebből is kihagytak dolgokat, amik csak jobbá tették volna játékot. Köztük volt egy érdekes karakter, aki a társunk lehetett volna. Sajnos valami miatt nem került bele, de a DLC-k kigondolásánál valaki nagyon bele akarta helyezni ezt az alakot. És az Obsidian ezzel megalkotott egy olyan történet alapú „DLC-sorozatot”, amilyet még nem láttam máshol. Mondjuk azért nehéz szülés volt ez is tőlük.


Dead Money DLC

A Sierra Madre kaszinó a régi, lebombázatlan világ egyik gyöngye lett volna, ha pont nem akkor égett le volna nukleáris tűzben az Egyesült Államok. Így a kincsei kifosztatlanul hevertek évszázadokig, amíg egy meglehetősen őrült figura meg nem találta az épületet. Aztán csapdába csalt pár szerencsétlen flótást, a játékos karakterrel egyetemben, hogy valahogyan megszerezhesse magának a hihetetlen kincset. Menekülni nem lehet, mivel a jeladó, amit a nyakunkra erősítettek, azonnal robban, hogyha megpróbálunk ellógni, vagy ha valamilyen idegen rádióhullám megzavarja az adást. Egyedül a furcsa társainkra és az ügyességünkre támaszkodhatunk, hogy túléljük ezt a kalandot, és megtudjuk, hogy mit rejt a Sierra Madre.

Ez a DLC nagyban eltér az alapjáték hangulatától, és ez bizonyos szinten egy rossz dolog, hisz nem található meg benne az a tipikus Fallout-humor, amit megszokhattunk. Azonban nagyon is komoly témákról is esik szó ebben a kiegészítőben, amitől a játékos kicsit jobban odafigyelhet a játékra. Persze ez lehet, hogy csak azért van, mert a DLC nehéz és idegesítőre sikerült. Az ellenfelek nehezen ölhetőek, vagy halhatatlanok, és legtöbbször az egyetlen lehetséges opció a menekülés, a bujkálás. Az sem segít, hogy az alapjátékban összeszedett cuccainkat nem vihetjük magunkkal, így okosan kell minden egyes összecsapást megközelíteni, hisz töltény alig van, viszont ellenségekből nincs hiány. Szerencsénkre a különféle területeken rengeteg Sierra Madre-i pókerchip található, amit az itteni masinákban lehet csak felhasználni. Ezekből vehetünk ételt, stimpack-et, de akár töltényt is, ezért érdemes minél több chipet megtalálni. Azonban talán a legidegesítőbb elemei a DLC-nek a nyakörvünk rádiójelét megzavaró tárgyak, amik nagyban lelassítják előrehaladásunkat. Az, hogy a legtöbb pályarész csapdákkal van telerakva, még nagyjából elmegy, de az átkozott nyakörvünk pittyegésére figyelni egyáltalán nem jött be, főleg mikor több ellenfél elöl menekültem. Tehát a játékmenet elég felemásra sikerült.

Viszont a történetről ez már nem mondható el. Lehet, hogy nem annyira vicces, mint az alap Fallout, de egy nagyon érdekes sztorit mutat be a Dead Money. A kiegészítőben nagyszerűen keveredik a múlt, a jelen és valamennyire a jövő is. A kaszinó ötlete és megépítéséről szóló bejegyzések egy érdekes képet adnak a korról és a különféle kulisszák mögötti szervezkedésekről. Van ebben szerelem, ármány és rengeteg technikai információ is. A jelenbéli események és karakterek is nagyban a múlthoz köthetők. Az őrült „kasszafúrót” a tapasztalt Mojave-i vándor ismerheti különféle beszámolókból, és tudhatja, hogy grandiózusabb terveket szövöget, mint holmi „piti” rablást. A társaink sem a megszokott alakok. Van egy skizonfrén Nightkin, akinek két személyisége harcban áll egymással, emellett pedig még van egy Ghoul, akit személyes szálak kötnek a kaszinóhoz, és végül egy néma, de harcias nő is a segítségünkre lesz. Ezek mindhárman komoly szerepet kapnak a kiegészítőben, és a jellemüket, a történetüket nagyon jól írták meg. Külön kiemelném a Nightkin történetének a végét, ami – számomra legalábbis – nagyon meghatóra sikerült.

A Dead Money DLC érdekes kezdés volt az Obsidian részéről. Egyrészt egy nagyon érdekes sztorival van megáldva, amit sajnos a játékmenet ront le. Az sem segít, hogy a hangulat is sokkal komolyabb, lehangolóbb, mint az alapjáték, így a játékos hamar megunhatja a dolgot, vagy túlságosan is felidegesítheti magát. Engem sem igazán fogott meg ez a kiegészítő, de az érdeklődésemet annál inkább megfogta. Ugyanis a DLC utolsó jeleneteiben megemlítenek egy a játékos karakterhez hasonló Courier-t, akivel az epilógus szerint meg fogunk küzdeni. Emellett pedig az egyik karakter meg is említi, hogy már látott minket egy Big Empty nevezetű helyen, pedig ott egyáltalán nem voltam. Valami bűzlött az Obsidian háza táján, és csak később derült ki, hogy mire is készültek.


Honest Hearts DLC

Unod már a sivár sivatag látványát, a sok barna és piszkos sárga színt a képernyődön? Világot szeretnél látni? Hát akkor jelentkezz a Zion nemzeti parkba tartó karavánba, és megismerkedhetsz az igazi vadonnal. Persze azért vigyáznod is kell, hisz ezt a területet különböző törzsek lakják, akik előszeretettel mészárolják le az erre látogatókat. Azonban, ha elég tökös gyereknek érzed magad, akkor látogass el Zion-ba, ahol akár össze is ismerkedhetsz a legendás Burned Man-nel, a Légió egyik legendás alakjával. Szóval, látogass el ebbe a paradicsomba! Csak éld túl valahogy...

Míg a Dead Money inkább történetorientáltabb DLC volt, addig az Honest Hearts az új környezet feltérképezésére ösztökéli a játékosokat. A nemzeti park rengeteg helyszínnel kecsegtet, ahol sok új fegyverrel, tárggyal várnak minket a ládikák, szekrények és a hullák. A főbb ellenfeleket a Zion ökoszisztémája, illetve a White Legs nevű törzs tagjai jelentik. Főleg a törzs okozza a legtöbb gondot ebben a DLC-ben, és a Burned Man a mi segítségünket kéri, hogy vagy kimenekítsünk két barátságosabb törzset a nemzeti parkból, vagy harcoljunk ezekkel a vademberekkel. Szeretnék még több jót is mondani az Honest Hearts-ról, de kb. csak ennyit tudok megemlíteni. Ebben a DLC-ben semmi kiemelkedő nincs. A hangulat a szokásos, a történet nagyon kevés, és a karakterek sem annyira kidolgozottak, mint az előző kiegészítőben. Egyszerűen semmilyen. Ha nem mentem volna el mindenféle felfedezőkörutakra, akkor sokkal hamarabb kivégeztem volna ezt. A legrosszabb az egészben, hogy a nagy és bizonyos szinten szép „üresség” ellenére voltak benne egész érdekes háttérinformációk, amiket sajnos nem tudtam teljes egészében meghallgatni. Azonban nem kell aggódni, mert ha ott is hagytál valamit Zionban, visszamehetsz érte bármikor. Talán ez az egyetlen pozitívuma a Dead Money-val szemben.

A Honest Hearts sajnos semmilyen szinten nem tudott megfogni engem. Papíron lehet, hogy jól nézett ki ennek az ötlete, de a megvalósítás szerintem átlag alatti lett. Még ha káromkodtam is a Dead Money hülye játékmenete miatt, sokkal jobb érzés volt azt játszani, mint ezt, ahol egyszerűen semmilyen érdekes dolog nem volt. Később rájöttem, hogy miért kellett ez a DLC, és milyen viszonyok kötik az előző DLC-ben említett rejtélyes Courier-t ehhez a helyhez, de így magába úgy érzem, hogy ez egy időpocsékolás.


Old World Blues DLC

A Fallout világában nagy szerepet játszik a tudomány. A régi világ igencsak fejlett volt, és bár a legtöbb tudás el is veszett a világégésben, azért megmaradt pár hely, ahol a tudomány uralkodott. Big Mountain egy ilyen hely, habár talán kicsit túl messzire is mentek az itt szorgoskodó tudósok. Méghozzá nem is akárhogy! A karakterünket tőrbe csalták egy rádióadással, majd elhozták ide. Ébredéskor azt érzékeljük, hogy egy kórházi köpenyben vagyunk, és mintha egy kicsit nehezebbek lennénk. Mikor a létesítmény urainak keresésére indulunk, találunk öt agyat, amik lebegő robotokban helyezkednek el. Ők persze felvilágosítanak minket, hogy ne fájjon a fejünk az elrablásunk miatt, hisz megszabadítottak minket az agyunktól, és pár egyéb „hasztalan” szervtől. Sőt! Még ők vannak meglepve, hogy épp elmével túléltük a procedúrát. Mikor jobban felvilágosítanának minket, egyszer csak megjelenik a legnagyobb monitoron Doctor Mobius, a Big Mt. rezidens őrült doktora, aki ki akarja nyírni az öt agyat valamilyen okból. Nincs is más választásunk, minthogy elinduljunk megállítani ezt a géniuszt, és közben persze megnézzük, hogy milyen is az, ha a tudomány elvadul.

Az Old World Blues kiváló ötvözete lett az előző két DLC-nek, csak még arra is rápakoltak egy lapáttal. A bejárható terület egész nagy, és rengeteg látnivaló akad, amit érdemes felkeresni. Extra motivációként kapunk egyfajta bázist, amihez ha szerzünk bizonyos személyiség chipeket, akkor plusz funkciókkal gazdagodhatunk. Szükségünk is lesz ezekre, mert a Big Mt. egy kemény és elég furcsa hely, ahol robotskorpiók, agyukat elvesztett Lobotomite-ok, kiberkutyák és Nightstalker-ek járják a tájat, így csak kellő figyelemmel vágjunk neki a felfedezésnek. Azonban a legfőbb veszélyt nem ezek az ellenfelek jelentik, hanem a játékos röhögőgörcse.

Ugyanis ez a DLC eszméletlenül vicces. A Fallout-ban mindig is jelen volt az ilyenfajta humor, de ebben még inkább ráálltak erre az aspektusra. Ebben egyszerűen minden olyan kegyetlenül nevetséges, olyan abszurd, hogy egyszerűen az már csodálatos. A különféle fura találmányok, amik inkább károsak voltak az emberi létre, mint hasznosak, mind nagyszerű kreativitásra vallanak, ami szerintem azt jelenti, hogy a készítők nagyon lelkesen álltak ehhez hozzá. Azonban ez nem csak az apró részletekben rejtőzött meg, hanem történetben és a karakterekben is egyaránt. A szereplők ebben fenomenálisak, mindegyik nagyon okosan lett megalkotva, és persze rettentően viccesek. Talán a legjobban a személyiség chipek tetszettek, mivel annyira abszurdak lettek. Óriásiak. A történet ugyancsak nagyon érdekesre sikerült, habár nekem túl kiszámítható volt. Nem mintha annyira nagy negatívum lenne ez, mert így is csak elismerően tudok bólogatni. Mellesleg még jól is beleszőtték az előző DLC-kben hallott különféle történéseket, ami azt mutatja, hogy a készítők mindent beleadtak. Nagyszerű.

Ha azt mondom, hogy az Old World Blues DLC jó volt, akkor hazudnék. Fenomenális volt. A bugokat leszámítva ebben minden benne volt, amit egy Fallout játéktól várok. Még a sokadik alkalommal is nevettem olyan poénokon, amiken egyáltalán nem kellett volna. Egyszerűen ez egy szuper kiegészítő lett. És mellesleg elég jól fel is vezette az utolsó DLC-t is, ahol végre találkozhattunk azzal a híres-neves Courier-rel.


Lonesome Road DLC

A döntéseinknek következménye van. Ezt egy tapasztalt játékos karakter nagyon is tudja. Azonban azt tudja, hogy honnan is érkezett? Mit is csinált azelőtt? Járd egy kicsit ezt az új utat, ami egy olyan kietlen helyre vezet, amit még nem láthattál azelőtt. Ezen a helyen a „pusztulás” fogalma a hétköznapi élettel egyenlő. Egy táj, amely minden eddiginél iszonyúbb látvánnyal vár. És ezt a területet te nagyon is ismered. Járd ezt az utat, ahol majd minden véget ér, hogy végre megtudd, hogy a tetteid milyen áldozatokat követeltek meg. Menj végig a Lonesome Road-on...

Sajnos ennek a DLC-nek semmi értelme sincs, ha nem játszottál az előzőekkel. Pontosabban van értelme, de érdemesebb végigmenni az előzőeken, hogy bizonyos dolgok több értelmet nyerjenek. Az sem segít ennek a kiegészítőnek, hogy inkább a történetről szól ez, minthogy egy maradandó játékélményt adjon. Az előző DLC-k mind erre a pillanatra lettek kihegyezve, ezt a momentumot próbálták felépíteni. Ez a DLC-történetek végét jelenti, és sajnos ez a játékmenet rovására ment. Alig van újítás, kevés a barangolási lehetőség, és ez sokaknak egy erőteljes csalódást jelenthet. Viszont a történet ott van a szeren. Komoly és brutális, a dialógusokat a titokzatos Courier-rel nagyon eltalálták. A rejtett bejegyzései is elgondolkodtatóra sikeredtek, amitől nem lehet igazán egy gonosz vagy egy jó embernek tekinteni. Nagyszerűen alkották meg ezt a figurát. Viszont annak is örülök, hogy az egyetlen társunkat is kidolgozták, akinek alig volt valami karakterfejlődése az alapjáték során. Azért hogy a játékmenetről is essen szó valami, az egyetlen újítást egy lézer detonátor formájában kapjuk, ami a pályákon lévő bombákat tudja felrobbantani. Más igazából nincs. Mellékküldetések nincsenek, csak a főszál van.

A Lonesome Road nagyszerűen fejezte be a Fallout: New Vegas DLC-kalandjait. Persze aki akcióra vágyott, az valószínűleg csalódásként élte meg ezt a kiegészítőt. Vagy akár az egész DLC-sorozatot is. Azonban én úgy érzem, hogy ez egy méltó lezárása lett az egész játéknak. A hangulat a tetőfokára hágott, az út a titokzatos Courier-hez iszonyú nehéz volt, de a párbeszédek és az egyéb titkok mindent kárpótoltak.

És véget is ért ezzel a DLC-széria. Most már jöhetnek az extra ruhákat és fegyvereket tartalmazó átlagos kiegészítők, hátha azon megszedik magukat ott az Obsidian-nál. Az igazság az, hogy meg is érdemelnék. Amit megcsináltak a Fallout: New Vegas-hoz, azt még sehol máshol nem láttam. Mindenki látott már extra küldetés DLC-ket, viszont nem hinném, hogy olyan sokan láttak volna egy DLC-ken átívelő történetet. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy valami nagyszerű munkát végeztek ezzel, mert lehetett volna ezen csiszolni pár dolgot. Azonban azt hiszem, hogy ez egy jó irány lenne a jövő DLC-i számára. De lehet csak én vagyok ezzel így. Mindegy. Mindenesetre köszönöm Obsidian, hogy egy ilyen jó játékot hoztatok össze, és ilyen jó kiegészítőkkel toldottátok meg.

Hozzászólások

1 | somesz83 2011.10.29. 14:36
Lonesome Road kijött már Magyarországon Steam-en? Legutóbb mikor néztem a szokásos "Te régiódban nem elérhető" üzenet fogadott.
xeLaR
2 | xeLaR 2011.10.29. 21:45
Ahogy néztem még nem, de remélem azért majd oda is kijön nemsokára...

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.