Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Dragon Age elmélkedések - Befejező rész

xeLaR | 2012.01.06. 20:47 | kategória: játék | 0 hozzászólás

Itt van végre 2012., és miért is ne kezdjem az új évet a múlt esztendő egyik legnagyobb csalódásával. Ugyanis végre kijelenthetem, hogy sikerült végigvinni a Dragon Age 2-t, és ha már két bejegyzést sikerült erre a témára fordítanom, akkor egy befejezésre is fogok. Nem mintha annyival változott volna a játékról kialakult véleményem. Az első részhez képest messze elmarad, egyértelműen a 2011-es játékfelhozatal óriási ziccere. Azonban már korántsem vagyok annyira negatív a játékkal szemben, mint amilyen az előző bejegyzésekben voltam. Szóval végre jöjjön a végső elmélkedés a Dragon Age 2-ről.

Történet
Hát, nem egy ilyen sztorira számítottam. A Bioware megmondta, hogy nem lesz olyan, mint az előző részben, de úgy hiszem, hogy valamelyest elvetették a sulykot. Ha viszont valami pozitívumot kellene mondanom a történetről, akkor valószínűleg a változatosságot emelném ki. Ez alatt azt értem, hogy van jó pár olyan része a játéknak, ahol a döntéseinknek következményei lesznek a jövőben, és még láthatjuk is azokat. Volt ez az eredeti játékban is, csak jóval kevesebb helyen lehetett ezt megcsinálni. Emellett ez egy sokkal személyesebb történet is, ami segít, hogy jobban beleélje magát a játékos. Már írtam a múltkor, hogy nálam Hawke nemes és jólelkű volt, aki kisegített jó sok embert Kirkwall városában, mégis egyenként elvesztette a családtagjait, és normális, érzelmi kapcsolatot is csak egy „sok tapasztalattal” bíró kalózlánykával tudott kialakítani. Bár nincs ez túljátszva, mégis úgy érzem, hogy egy kellemes történeti eleme a játéknak, hogy ehhez hasonló „minisztorikat” lehet kreálni. Ezen kívül még ott van a központi konfliktus felépítése, ami bizonyos szinten jól lett megcsinálva. Nem az a megszokott, átlagos cselekményszál, amit más szerepjátékokból jól ismerhetünk. Nagy kockázatot vállaltak a sorozat írói, hogy egy ilyennel bepróbálkoztak.

És az is baj, hogy nem tudták tökéletesre megcsinálni. Ugyanis a két cselekményszál (Hawke és a két szembenálló fél konfliktusa) nem alkot jó elegyet. A személyes sztori egy érdekes módja volt annak, hogy elmesélje azokat a momentumokat, amik a végjátékhoz, és magához a Dragon Age világának egyik legjelentősebb momentumához vezetnek, de összességben eltörpül a főcselekmény történései hatására. Azzal meg szerintem mindenki egyetérthet, aki játszott a DA2-vel, hogy bár nagyon kemény dolgok történtek Hawke életében, mégis inkább a végén lévő nagy lázadás volt a játék legérdekesebb cselekménye. Ami előtte történt, az csupán felesleges időhúzásnak tűnhet, pedig az építi fel a játék végét. Ennek köszönhetően pedig a játék nem tudott olyan koherens történetet összehozni, mint az előd tette. Hawke különféle kalandjai csupán epizódoknak tűnnek, miközben a végső jelenetek az igazán fontos momentumok. Nagyon remélem, hogy a játéksorozat írói rájöttek erre a hibára, és majd a leendő harmadik résznél észnél lesznek majd.

Pedig tudnak ezek az írók, ha akarnak valamit. Mind a DLC karakter, mind a két DLC kiegészítő elég jól sikerült. A Legacy például eszméletlenül tetszett, mert abban tényleg úgy éreztem, mintha a Dragon Age-dzsel játszottam volna. A világépítés lenyűgöző volt benne, és a főgonosz is nagyon érdekesre sikerült. Remélhetőleg feltűnik majd a folytatásban. Sebastian pedig egy hasznos karakter, akinek jó személyiséget is adtak, de erről majd egy kicsit később. Az egyetlen kicsi megingás a Mark of the Assassin kiegészítőnél volt, ami inkább tűnt a Mass Effect 2 Kasumi Goto-s DLC-jére. Bár jól szórakoztam ezeken a történeteken és karakteren, mégis mérges vagyok, hogy ezek nem kaptak helyet az alapjátékban. Kirkwall-t nagyon hamar meg lehet unni, és ezek nagyszerű kikapcsolódást nyújthattak volna. Ehelyett inkább vedd meg őket. Az sem egy kellemes gondolat, hogy a kiegészítők sztorijai sokkalta érdekesebbek, mint maga az alaptörténet.

Karakterek
Valamelyest meglágyult a szívem a játék karakterein. Elvégre nem lehet mindegyikőjük olyan jól felépítve, mint az előző részben volt. Meg aztán azok sem voltak olyan igazán eredetiek. A lényeg az, hogy most már látom, hogy mind a társaink, mind a fontosabb NPC-k viszonylag jól ki lettek dolgozva. Talán a legmeglepőbb karakter az Arishok volt, akit simán el tudtam volna képzelni akár egy társként is. Ezért szeretem ezt a sorozatot, mert képesek ilyen szereplőket kitalálni. A társaink közül pedig Aveline és Sebastian a két kedvenc, mivel mindkettejüknek szerethető személyiségük van. Aveline meglehetősen unalmasnak indult, de aztán egyre érdekesebb és viccesebbé vált az idő múlásával. Ő az a tipikus átlagkarakter, aki a többi társhoz képest sokkalta emberibb. Sebastian pedig nagyon megfogott, főleg a végén lévő történéseknél. Egy vallásos karakter, amit méghozzá rettentő komolyan vesz, ám mégse érződik úgy, mintha egy arrogáns erkölcscsősz lenne. Be kell vallanom azt is, hogy a végére Merrill-lel is együtt tudtam érezni. Sokáig inkább idegesítő volt az elf lány, mint aranyos, de a saját kis története eléggé szívszaggatóra sikeredett. Nem mondom, hogy ettől érdekesebb karakter lett, de sztorija mindenképpen az egyik legerősebb a játékban.

Sajnos azonban itt sem változott a helyzet annyira, hogy egy szinten emlegessem őket az előző részben megszeretett szereplőkkel. Azonban először érdemes megemlíteni a két legidiótább NPC-t: Orsino-t és Meredith-et. Ez a két szereplő a játék végén kap nagyobb szerepet, és jól illusztrálják, hogy miért harapódzott el a kapcsolat a két nagy „frakció” között. „Gonosz” ellenségekként egyáltalán nem állják meg a helyüket, mivel sokkal érdekesebb ellenfelekkel találkozhatunk a játék során. Viszont ők olyan mértékben ostobák, hogy valóban csak a leölésük az egyetlen helyes megoldás a Dragon Age világa számára. Még Meredith-nél érthető a zavarodottság, de Orsino karakterénél egyszerűen nem tudom, hogy mit akartak véghezvinni az írók. Érdemes azt tudni, hogy a végigjátszásomnál én őt támogattam, erre mégis harcolnom kellett ellene, amikor meghülyült. Egyszerűen nem értem a motivációit, illetve hogy miért gondolta, hogy jó ötlet azt csinálni, ami miatt harcolnom kellett ellene. A többi társnál szerencsére ilyen gond nincs, de igazából nem is emelkednek ki a játék során. Varric jó arc, jók a beszólásai, de számomra nem nyújtott semmi maradandót; Isabela a két hatalmas csöcsén kívül egy eléggé átlagos karakter; Fenris pedig sajnos nem tudott meggyőzni arról, hogy ő miért is lenne olyan kemény, de szerethető karakter. Ha ki kellene választanom a legrosszabbat, akkor az valószínűleg Fenris lenne. Persze még ezek a „rossz” karakterek is viszonylag komplexebb személyiséget kaptak, illetve vicces szövegekkel látták el őket, úgyhogy egy rossz szavam se lehetne ilyen téren.

Játékmenet
Le lett butítva. Ez elég egyértelmű, és nekem konkrétan sokáig nem is kellett odafigyelnem a harcoknál, mivel annyira egyszerű lett. Persze feljebb vehettem volna a nehézséget, de az eredeti alapjáraton is nehéz volt. Már éppen negatívumként könyveltem volna el ezt, amikor nekikezdtem az utolsó évnek, illetve a DLC kalandoknak. Ott aztán ért egy kis kihívás, aminek nagyon örültem. Egyáltalán nem jelentett gondot az akciódúsabb harc, legalább még izgalmasabbá tette az egészet. Olyan is megtörtént velem, hogy egy sárkány elleni harcban elhullott az összes társam, és csak a varázsló Hawke-om maradt életben, és úgy kellett kinyírnom a túlméretezett gyíkot. Nehéz volt, de végül legyőztem, és valami eszméletlenül boldog voltam utána. Szóval korántsem volt a harc olyan rossz, mint amilyenre emlékeztem. Nem bánnám, ha ez maradna a következő részre is, csak akkor a harci animációkon kellene sokat változtatni, mert azok elég nevetségesek. A másik kritizált játékelem, a párbeszédrendszer, ami tényleg nem túl jó. A Mass Effect-nél még elment, de egy Dragon Age-nél, avagy egy normálisabb szerepjátéknál nem igazán kellene ezt erőltetni. Nem volt itt ebben nagy gond vele, csak itt még a ME-nél is jobban le lett butítva azzal, hogy még szimbólumokkal is mutatták a válaszokat. Persze ezt is értem, hogy ez miért van, hisz ha mondjuk valaki nem érti a játékot, akkor tudja, hogy a kis képecskék mit jelentenek, de ha már eleve nem érti a nyelvet, vagy a játék lényegét, akkor minek akarna bárki is játszani ezzel. A lényeg az, hogy nagyon remélem, hogy ezen változtatni fognak a következő részre.

A jövő?
Végre végeztem ezzel. Egy egész éven keresztül próbáltam megérteni ezt a játékot, de egyszerűen nem sikerült. Ez nem a múlt év legrosszabb játéka, annál messzebb nem is lehetne. Még így is kitűnő szórakozást nyújthat a legtöbb RPG-kedvelőnek. Csak annyi amatőr baki, kihagyott ziccer van benne, hogy egyszerűen nem lehet egy szinten emlegetni az elődjével. De valószínűleg a Bioware-nél nem is akarták azt elérni. Kísérletezgetni akartak, hogy még több rajongót szerezzenek, főleg a konzolos táborból. Ez látványosan nem sikerült, ami rosszabb eladási számokat eredményezett, mint ami az elődjénél volt.

De mit várhatunk még ettől a játéksorozattól. Tekintve, hogy amilyen megosztó hírneve van, csoda lenne, ha valahogy vissza tudna küzdeni magát a műfaj legjobbjai közé. Nemrég olyan hírek jelentek meg, hogy a Skyrim-ből vesznek majd inspirációt, hátha az segít majd a terméken. Tekintve, hogy konkrétumokra nem tértek ki a hírben, én nem igazán tudom, hogy ezt jó hírnek lehetne titulálni. A Skyrim és a Dragon Age két külön kategória, amit szerintem nem kellene vegyíteni. De majd meglátjuk, hogy a Bioware-nél mit találnak ki. Sajnos nem vagyok túl bizakodó a jövőt illetően (hisz idén világvége), de hátha valami jó sül majd ki ebből.

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.