Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Monster - Egy szörnyű "mese"

xeLaR | 2012.02.27. 07:56 | kategória: anime | 0 hozzászólás

Nemrég az egyik ismerősöm feltett egy olyan kérdést, hogy miért szeretem az animéket, mangákat. A válasz elég egyszerű volt: olyan történeteket, karaktereket, vagy stílust kapok ettől a műfajtól, amit nehezen találnék meg máshol. Erre csak egy megjegyzése volt: „Csak azért kérdezem, mert számomra csak mese az egész”. Próbáltam érvelni, hogy ez nem (teljesen) igaz, és vannak komoly, felnőtteknek szóló művek is, de az egész hiábavaló volt. Az elnagyolt rajzolt animáció csak mese sokak szemében. Az már teljesen más kérdés, hogy ugyanezek az emberek szinte rohannak a moziba a legújabb 3D-s számítógépes animációs filmre, ami igazából nem különbözik semmivel sem a hagyományos rajzfilmek hangulatától, történetétől. Persze meg lehet érteni őket, hogy miért tartják a rajzolt animációs filmeket, sorozatokat gyerekesnek. Elvégre egy Frédi és Bénit, egy Gyalogkakukkot, vagy akár egy Dragon Ball-t nem igazán lehetett komolyan venni. Azonban az anime műfajon belül rengeteg olyan mű van, amiben a komolyságon van a hangsúly, és próbál a lehető legvalóságosabb lenni. Ezek azok a sorozatok és filmek, amik igazán megmutatják, hogy nem csak gyerekeknek való ez a műfaj. Erre pedig talán az egyik legjobb példa a Monster.


Monster – 2004 – 74 epizód – thriller, krimi, dráma, horror

Tenma Kenzo egy briliáns agysebész, aki egy düsseldorfi kórházban dolgozik 1986-ban. Az élete nem is mehetne jobban, hiszen a munkáját megbecsülik, elképesztő dolgokat visz végbe, aminek köszönhetően a kórházigazgató felkarolja, illetve még a lányát is „felkínálja” neki. Azonban egy alkalommal egy elhunyt beteg családtagjai megrohamozzák azzal, hogy miért nem ő operált a műtéten, hisz hamarabb hozták be az elhunytat, mint azt a híresebb pácienst, akit végül megmentett. Ezután Tenmának egyre gyűlnek a kételyei a munkával kapcsolatban, és egy különleges esetre volt szükség, hogy végre a sarkára álljon. Ahelyett, hogy a düsseldorfi polgármesteren segített volna, inkább egy hamarabb érkezett fejbelőtt kisfiún segített, akinek a családját lemészárolták, kivéve az ikertestvérét. Ennek és a kórházi politikának köszönhetően mindent elveszít. Az igazgató mást nevez ki maga mellé, a jegyese felbontja a jegyességet, és szinte egy igáslónak használják. Annyira elege van ebből az egészből, hogy egy alkalommal a megmentett gyerek szobájában azt kívánja, hogy bárcsak halnának meg. A kívánsága pedig teljesül. Az igazgatót és két munkatársát holtan találják meg, míg a fiúnak és a lány ikertestvérének nyoma vész. Tenma pedig ezzel jócskán előrelép a ranglétrán, ami egy furcsa viselkedésű nyomozónak, Runge-nek fel is tűnik. Eltelik azonban kilenc év, és Tenma a sebészet vezetőjeként ténykedik. Egyik alkalommal megment egy bűnözőt, aki mesél az orvosának egy szörnyetegről, aki üldözi őt. Tenma próbál a bizalmába férkőzni, de mikor épp kedveskedni szeretne a betegének, az ajtaja előtt álló őrt holtan találja, a férfi pedig sehol. Az orvos utána rohan, és meg is találja egy félkész épületben. Csakhogy nincs egyedül. Egy sötétségbe burkolt fiatalember ugyanis pisztolyt hegyez a bűnözőre, aki meg rémülten ordít Tenmának, hogy ne jöjjön közelebb, mivel ez az alak a szörny. A „szörnyeteg” pedig örül, hogy újra láthatja Dr. Tenmát. Az orvos nem érti, hogy mit jelentsen ez, de a fiatalember felfrissíti a memóriáját. Ő ugyanis az a gyerek, Johan Liebert, akinek az életét megmentette, és Ő az, aki segített neki megszerezni azt a pozíciót, ahol most van. Hisz elvégre azt kívánta, hogy bárcsak halnának meg. Tenma pedig teljesen lebénul, és tehetetlenül végignézi a bűnöző halálát. Johan pedig elsétál. Az orvos pedig elindul megkeresni őt. Elvégre, ha visszaadta ennek a szörnynek az életét, akkor neki is kell elvennie. Azonban semmi sem ilyen egyszerű, mivel nemcsak, hogy elkezdi körözni a rendőrség, de Johan-t sem olyan könnyű megtalálni. És ott van a nagy rejtély is, hogy mi, vagy pedig ki alkotott egy ilyen szörnyeteget.

Urasawa Naoki-nak ez a manga hozta meg az igazi sikert, és azóta a pályája töretlen. A Monster egy krimi-thriller, amiben a jó és a gonosz mérkőzik meg. Kicsit jobban megfogalmazva, inkább az emberi jóság és annak a hiábavalósága ütközik meg. Vagy egyszerűen csak a Messiás csap össze az Antikrisztussal. Az anime rengeteg olyan témát pedzeget, amit kevés másban láthatunk. Mutatnak ebben alkoholizmusból felépülő embereket, agymosáson átesett, érzelmileg rokkant gyerekeket és felnőtteket egyaránt, és természetesen (hisz főleg Németországban játszódik) neonáci törekvéseket, hogy megtisztítsanak egy várost a kisebbségi lakosságtól. Ennek pedig a középpontjában pedig egy ördögi karakter áll, aki megmutatja mi is az igazi terror, és akinél gonoszabb figurát keresve sem találnál.

A történetet négy részre lehetne osztani. Az elsőben bemutatásra kerülnek a főbb szereplők és a motivációik. Ebben megismerhetjük, hogy honnan jött Johan, és merre tarthat. Tenma jellemét is ebben a részben fejtik ki, ahogy városról városra jár Johan nyomai után kutatva, és ahogy közben segít azokon, akiknek szükségük van rá. Őszintén szólva, számomra ez a legrosszabb része az animének. Tudom nagyon jól, hogy szükség van erre, hogy Tenmának „messiási” jellegét felépítsék, de túlságosan lassan haladnak az események ekkor, és többnyire kihagyható epizódtörténeteknek tűnnek a részek. Szerencsére az utána következő Münchenben játszódó történetszál már sokkal jobb, mivel ebben más a központi szereplő, és láthatjuk is Johant „akcióban”. A színvonal jelentősen megemelkedett ezeknél az epizódoknál, és szerencsére ezek után nem adott alább az anime. A harmadik rész egy jelentős helyszínváltással kezd, ahogy egyre mélyebbre ásnak a karakterek a szörny eredetére, míg a negyedik pedig a végső leszámolást vezeti fel. Ez a történetstruktúra teljesen jó, de egy dologgal nem vagyok megelégedve: túlságosan lassú. Az elején felvázolt sztorit kb. öt rész alatt mutatta be az anime, ami azért sok. Persze maga a manga is hosszú, de meg lehetett volna ezt gyorsabban is oldani. Másik probléma, hogy sok helyen mintha egy szappanoperának tűnt volna az egész. Ahogy a karakterek minden egyes kis dolgon meglepődtek, illetve néhány befejezés olyan nevetséges volt, hogy néha tényleg úgy tűnt, mintha egy folytatásos teleregényt néznék. Viszont azt egyértelműen ki kell jelentenem, hogy ezektől függetlenül a Monster sztorija csavaros, érdekes és szórakoztató. Az is egy jelentős pozitívum, hogy a sztori Németországban játszódik, méghozzá egy olyan időszakban, ami nem szokott előfordulni ennél a műfajnál. Szóval, összességben a történet teljesen rendben van.

Urasawa Naoki egy olyan történetet csinált, ami könnyen nevetségessé válhatott volna a megfelelő szereplők nélkül, és igazából ennek köszönhető a Monster sikere. A két fő személyiség ellentéte adja a sorozat sava-borsát. Itt van Tenma, a tehetséges, „minden ember egyenlő” mentalitású orvos, aki az utazásai során mondhatni csodákat művel, amivel megment embereket. Ezzel szemben Johan gyilkol, gyilkoltat, lelkiekben megtör, és megkísért. Csak játszik az emberekkel, kihasználja a gyengeségeiket, és egymás ellen uszítja őket, hogy aztán csak ő maradjon egyedül. Johan a megtestesült gonosz, aki megtesz minden tőle telhetőt, hogy Tenma, a „jóság megtestesítőjének” világnézetét és erkölcsösségét megtörje, és belőle is egy szörnyet csináljon. Egyszerűen zseniális, amit ez a két karakter alkot a sorozat során. Persze rajtuk kívül még rengeteg mellékszereplő is van, akik ugyancsak nagy gonddal lettek megalkotva. Runge felügyelő egy Javert-hez hasonlatos rendőrfigura, aki az anime során szinte mindvégig Tenmát üldözi, de ugyanakkor láthatjuk azt is, hogy mit áldoz fel ennek érdekében. Megismerhetjük Johan ikertestvérét, aki ugyancsak testvére nyomába ered, hogy megállítsa őt. Fölsorolhatnék még sok más szereplőt, de az igazság az, hogy akkor ez a bejegyzés sokkal hosszabb lenne. Az egyik legpozitívabb dolog pedig, hogy szinte mindegyik lényegesebb mellékszereplő teljesen egyedi jellemmel bír, aminek köszönhetően könnyen szimpatizálhatunk velük. Még a gonoszabb karakterekkel is! Ezt nem sok animében vagy mangában tudják véghezvinni, de itt egyszerűen működött. És akkor még nem is írtam arról, hogy a szereplők többsége többször is karakterfejlődésen esik át, ami pedig nálam feltette a pontot az i-re.

Az animáció tekintetében nekem eleinte nem jött be a sorozat. A sötét, elmosódott színek nem keltettek sok bizalmat bennem, és néhol a mozgásanimáció sem volt túl jó. Azonban egyre jobb lett a sorozat előrehaladtával, ami főleg a lényegesebb jeleneteknél volt észrevehető. Azért is elismerést kaphatnak az animátorok és rajzolók, hogy sikerült az akkori Németországot ilyen szinten bemutatniuk. Az épületek, az autók mind felismerhetőek, és ez is csak növelte a valóságérzetet. A szinkronszínészek munkájáról sem tudok rossz dolgokat írni, szinte mindegyikük illett a szerepéhez, és viszonylag visszafogottan alakították őket, ami szerintem tökéletes volt. Johan hangja még valószínűleg kísérteni fog egy darabig. A zene is pont jól sikerült, habár számomra nem hagyott maradandó élményt, a sorozat hangulatához pont megfeleltek. Az opening zene viszont mindenképpen beleégett az agyamba. Egyszerűen zseniális, hogy milyen jól visszaadja a sorozat hangulatát, és mennyi szörnyűséget vetít előre. A két ending közül engem inkább az előbbi fogott meg, viszont az ending alatt látható kis „mesére” érdemes figyelni.

Hosszú volt a Monster. Néhol gyötrelmesen lassúnak éreztem, néha pedig egyszerűen elrepült a húszperces epizód. Néha furcsállottam a nevetségesnek tűnő csavarokat, aztán később rájöttem, hogy miért kellettek. A történetbeli gubancok az elején idegesítőek voltak, de ahogy ment előre a sztori, úgy lett minden egyre világosabb. A részek, amiket „unalmas” karakterekre áldoztak, később kamatostul visszafizette a sorozat nekünk olyan jelenetekkel, amiknek óriási volt a jelentősége a történet szempontjából. A hangulat pedig nagyszerűen váltakozott, de ugyanakkor mindvégig megvolt benne az a kis titokzatosság, ami egy ilyen animéhez kellett. Mint krimi, ez működött. Mint thriller, ez működött. Dráma és horror ugyancsak volt benne elég. Ez akár még élőszereplős filmben is jó lett volna. Ez a Monster. Egy nagyon jó anime, ami kiválóan bemutatja, hogy ez a műfaj miért több mint egyszerű mese.

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.