Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

L.A. Noire ismertető

xeLaR | 2012.03.21. 09:15 | kategória: kalandjáték | 2 hozzászólás

Az utóbbi időben „kicsit” rákattantam a krimi műfajára. Éppen pár napja láttam életemben először a Szigorúan bizalmast és a Kínai negyedet. Mindkét film nagy hatással volt rám, hisz a film noir zsánerének két nagyszerű alkotása. Mindez azonban nem történhetett volna meg, ha nem találkozom a tavalyi év egyik nagy meglepetésével. Ugyanis az L.A. Noire nem túlságosan fogott meg a megjelenése előtt. A MotionScan technológia, amivel a színészek arcát felvették, hogy minél valóságosabb arcmimikát varázsoljanak a karaktereknek, csak egy érdekességnek tartottam, és a játék többi része semmi újdonságot nem fog tartalmazni. Nem érdekelt a rengeteg videó a játékról, ami valószínűleg ráébresztett volna, hogy valami nagyon különleges készül a Team Bondi háza táján. Így meglepetésként ért, hogy rengeteg gamer publikáció magas pontszámokkal jutalmazta a játékot. A játékosok pedig felkarolták az L.A. Noire-t, és persze jókat viccelődtek a játékmenetével. Azonban tényleg olyan jó, mint azt sokan tartják?


Játékmenet
Rendhagyó módon most nem a történetről kezdek regéket írni, mert úgy érzem először ezt érdemes tudni a játékról: ez nem egy GTA. Ez nagyon nem az a sandbox vagy open-world cucc, amivel csak úgy ellehet a tízéves kistestvéred. Ez egy kalandjáték. Ha nagyon pontos akarok lenni, akkor akció-kalandjátéknak kellene definiálni, csakhogy az L.A. Noire „akció” részének olyan másodlagos szerepe van, hogy akár el is lehetne felejteni. A GTA-ból átvett autókázás és lövöldözés olyannyira le lett butítva, hogy az már nem is vicces. És ha még mindig nem hiszed, hogy ez egy kalandjáték, akkor csak elég annyit mondanom, hogy a játék felajánlja a játékosnak, hogy kihagyhassa az akciórészeket, ha az többször is meghal. Ez persze nem egy rossz megoldás, ha inkább a sztorit szeretnéd továbbvinni, és nem a felejthető lövöldözéssel szeretnél foglalkozni. Azonban az akció és az open world műfaj kedvelőinek sem kell panaszkodniuk, hisz lehet ebben kocsikat, filmtekercseket, újságokat és miegymást gyűjtögetni, illetve utcai bűntényeket megoldani.

El lehet lenni ezekkel a tevékenységekkel, de a játék alapvetően egy rendőrségi procedúrán alapuló kalandjáték. Az eseteknek, amiket kapunk, lineáris menete van, ami abból áll, hogy feltérképezzük a bűntény helyszínét, és megkeressük az összes bizonyítékot és nyomot, amik kellenek, hogy megtaláljuk a bűnös felet, és felgöngyölítsük az ügyet. Ehhez persze ki kell hallgatni fontos szemtanúkat és gyanúsítottakat. És itt vesszük hasznát a MotionScan technológiának, aminek köszönhetően meg tudjuk állapítani, hogy a kihallgatott személy most igazat mond, elhallgat valamit, vagy éppen a képünkbe hazudik. Ha pedig véletlen nem tudjuk ezt meghatározni, akkor kérhetünk segítséget is ún. intuition pontokkal, amiket akkor kapunk, ha szintet lépünk a karakterünkkel (amit utcai bűntények megoldásával, illetve a kihallgatott válaszaira történő jó reagálással érhetünk el). A pontokkal elvehetünk egy választ, vagy a „közönség” segítségét is kérhetjük, de viszont azt érdemes tudni, hogy kérdésekből sokkal több van, így nem sokat hagyatkozhatunk ezekre.

Bár lehet túlzás ezt kalandjátéknak nevezni, hisz a történet során rengeteg ökölharccal, lövöldözéssel, autós és sima üldözéssel lesz dolgunk, de azok egyfajta „minijátéknak” tűnnek a nyomozáshoz képest, ami egyértelműen az L.A. Noire legélvezetesebb része. Ez persze főleg azért van, mert ilyenkor tapasztalhatjuk meg, hogy mennyire jól dolgozták ki a karaktereket, és a játék hangulata ilyen alkalmakkor éri el a tetőpontot. Azért vannak problémák is a lineáris játékmenettel. Volt olyan pillanat a játékom alatt, amikor teljesen elrontottam egy kihallgatást, és azt hittem, hogy most nincs tovább, de a játék nem hagyta annyiban a dolgot, és valamilyen mód a végkifejlett felé vezetett. Ez nem a legrosszabb dolog a játékban, de olyan érzést ad, hogy nyugodtan elronthatod, mert úgyis valahogy eljutsz a végére, vagy megoldod valahogy. Persze rosszabb értékeléssel, mint hogyha mindent jól csináltál volna. Emellett még ha hosszabb ideig játszol vele, akkor egy idő után elég egysíkúvá válik, így ezt inkább kisebb időközönként érdemes elővenni. Viszont ez az érdekes kalandjátékos játékmenet még így is üdítő színfolt a játékipar tengerében.


Történet
Cole Phelps a Los Angeles-i rendőrség egyszerű járőreként kapott munkát, miután visszatért a második világháború csendes-óceáni hadszínteréről. Ám a pályája elég hamar elkezd felfele ívelni, miután a tehetségére felfigyelnek a rendőrségnél. A történet folyamán négy alosztályon keresztül harcol a bűn ellen, és hogy igazságot szolgáltasson. Persze ez nem olyan egyszerű, mivel a rendőrségi munka nehéz, rengeteg a bűnös eset, és a korrupció is hatalmas méreteket öltött. Cole pedig az ottléte során megtanulja, hogy nem olyan egyszerű választani az igazságos és a helyes döntés között. És a történet végére a múlt árnyai is megjelennek, hogy szembesüljön az elhibázott döntéseivel.

Az L.A. Noire története sokkal összetettebb, mint a mostanság megjelenő játékoké. Ez főleg azért van, mert rengeteg információt kapunk meg visszaemlékezésekben és újságokban, ami csupán a végén kap nagyobb jelentőséget. Azt is lehetne mondani, hogy a játék kétharmada nem is a „fő” történetről szól. Ez az idő arra megy el, hogy bemutassák Cole-t és a rendőrség tagjait, illetve hogy a játékos megbarátkozzon a 40-es évek végének Los Angeles-ével. Cole-t egyáltalán nem egy hősként mutatja be a játék, meg nem is egy kiemelkedő figura, de mégis szimpatizálunk vele, mivel ő áll legközelebb ahhoz az értékrendhez, ami a mai korban elfogadott. Emellett többször is megmutatkozik a játék folyamán, hogy sokkal komplexebb szereplő, mint az elvárható lenne. Egy kalandjátékban fontos, hogy a főszereplő szerethető legyen, de neki nem kell, hogy az legyen, hiszen ettől lesz valóságos, hihető jelleme. A társai legalább annyira kidolgozottak, mint ő, ha nem jobban. Bár próbáltak sablonokat tuszkolni beléjük, de azt szerencsére úgy tették, hogy ők is hihetőek maradjanak. Azonban a legmeglepőbb, hogy a játék összes kisebb-nagyobb mellékszereplőjét jól formálták meg, ami nagyban köszönhető a színészek lenyűgöző arcjátékának. Szinte az összes kikérdezett szereplő megmaradt bennem, néhány pedig különösen érdekes volt, ahogy megpróbált taktikát változtatni, hogy elrejtse a hazugságait.

A játék kétharmada alatt, ami a közlekedésiek és a gyilkosságiak részlegének ügyeit tartalmazza, többfajta történetvezetést mutat be a játék. A közlekedési ügyek többnyire nem kapcsolódnak semmilyen szinten, és csak a játékmenet mélységeit mutatja be pár érdekes eseten keresztül. A gyilkosságiaknál pedig a hírhedt fekete Dália ügyet állítja a középpontba, és az ottani ügyek előrehaladtával mindenki számára egyértelművé válik, hogy itt van egy összefüggő történet is. Az utolsó harmad pedig ugyanazt folytatja, amit az előző osztályok elkezdtek, csak mindezt a fő cselekményszállal. Ez a sztori sokat merít az ismertető elején megemlített filmekből, ami lehet hogy sokaknak nem fog tetszeni, mert nem lett túlságosan eredeti. Engem viszont jobban izgat az, hogy a végét nagyon elkapkodták a készítők. A legrosszabb benne, hogy túlzottan rámegy az akcióra, ami nem elég élvezetes, hogy egy kielégítő lezárást adjon a játéknak. Ez persze nem sokat von le az összképből, de azért kicsit csalódtam a játékban.


Látvány és hangulat
Az L.A. Noire a GTA IV grafikus motorját használja, annak is egy butított verzióját, mert ez szerintem rosszabbul néz ki, mint a Rockstar fejőstehene. Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy eszméletlenül rosszul néz ki minden, mert a látványvilág még így is lenyűgöző. Írtam is fentebb, hogy Los Angeles városa is egy karakterré válik a játék folyamán, ami annak köszönhető a készítők vették a fáradtságot ahhoz, hogy az akkori helyszíneket a legrészletesebben bemutassák. Ezt láthatjuk az épületeken, a járművek kidolgozottságán és persze az aktuális divaton is. Ami viszont kiemelkedőre sikerült, az a már sokszor említett arcmimika, ami többnyire tényleg valóságosnak tűnik. Azért vannak problémák ezzel is, mivel jó sok alkalom van, amikor a felvett színészek olyan pofákat vágnak a kihallgatás során, hogy az szinte már nevetséges. Viszont ha ez az extra kis elem nem lenne a játékban, akkor az L.A. Noire koncepciója egyszerűen nem működne rendesen.

A játék hangulatát sok apró elem határozza meg, és a legtöbbjükről már írtam is. A színeszek játéka, a dialógusok és a hangjaik mind megpróbálják életre kelteni az akkori világot. A látványvilág és a zene mindezt kiegészíti olyan elemekkel, ami egyre jobban beszippantja a játékost egy olyan angyalok városába, amely nem a fényűző oldalát mutatja be. Azonban ugyanekkor a játék nem rugaszkodik el a valóságtól, és igazi drámákat kell lejátszanunk benne, hogy végül azt sitteljük le, aki megérdemli. Bizonyos szinten ugyanez megy a mai napig a rendőrségnél, és ez nem tűnik idegennek a játékos számára. Ennek köszönhetően egy egyedi hangulat alakul ki, amilyet még más játékban nem tapasztaltam.


Összkép
Mit is mondhatnék még? Az L.A. Noire tényleg a múlt év egyik legnagyobb meglepetése volt. De vajon jó játék? Hát ezen lehetne vitatkozni. A rendőrségi témája miatt az akciórészeket nem lehetett egyszerűen csak kivágni, pedig ezek a játék legrosszabb elemei, mivel túlságosan is le vannak butítva. Ehhez képest a kalandjátékos elemek többsége nagyszerűre sikeredett, ám ez a kettősség nem segít a játék összképén. Ez egy nagyon felemás cucc. Viszont ami kiemeli a játékot a tömegből, az a nagybetűs HANGULAT, amit áraszt magából. A játék végére már kicsit untam az egész procedúrát, hogy megkeressem a releváns nyomokat, amivel elkaphatom a rosszfiúkat, de mégis szívesen eljátszottam volna vele még órákon keresztül, csak hogy lássam mi is lesz az ügy vége, és hogyan viszonyul az egészhez Cole és az aktuális társa. Persze újrajátszhattam volna az ügyeket, de az nem az igazi. Tehát mindent összevetve az L.A. Noire nem egy tökéletes játék, de a Team Bondi egy olyan egyedi dolgot tett le az asztalra, amilyet sokáig nem felejtünk el.

Hozzászólások

Creativ3Form
1 | Creativ3Form 2012.03.21. 13:57
Jó kis írás, bár engem nem zavartak az akció részek gyengeségei, elsősorban a nyomozás, kihallgatás, helyszínek átkutatása volt az, ami miatt annó belevágtam, és egyszer sem éreztem, hogy az akció részekkel gond lenne. Számomra, mindenestül a tavalyi év játéka lett. A mai napig előveszem, csak kicsit frusztrál, hogy míg XP-n gond nélkül futott (egy trükk segítségével, azért azt tegyük hozzá), addig a 64-bites win7-en, előjön pár megmagyarázhatatlan akadás (a trükk társaságában is).
xeLaR
2 | xeLaR 2012.03.21. 20:52
Volt nekem is pár gond a Win7 alatti futtatással, de szerencsére hamar megoldottam a játék problémáit (főleg az akadással voltak a gondok). De az akciójátékos részek nem túlságosan fogtak meg. Az utcai bűntények többségét kihagytam miután közeledtem a játék végéhez.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.