Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Broken Sword vs. Broken Sword Director's Cut

xeLaR | 2012.04.14. 00:11 | kategória: kalandjáték | 3 hozzászólás

Bár elég sok kalandjátékkal játszottam életem során, azért akad rengeteg olyan darab is, amit nem sikerült végigvinni. Példának okáért a Sierra-s kalandokat, tehát a King’s Quest, Space Quest, stb. szériákat egyáltalán nem játszottam ki. Ezt megpróbálom majd a jövőben pótolni, mert ott is vannak igazán ragyogó gyöngyszemek. A mostani bejegyzés témájára pedig már jó ideje próbáltam sort keríteni. Elvégre a Broken Sword széria első részét rengeteg helyen „A” legjobb kalandjátékként tartják számon. Pedig számomra nem tűnt olyan nagy számnak a játék. „Ez” van olyan jó, mint egy Day of the Tentacle vagy egy Monkey Island? Szóval el is kezdtem játszani a Broken Sword nemrég kijött rendezői változatával.

És valami nem stimmelt. Valahogy úgy éreztem, hogy ez nem az a játék, amiről a rajongók beszéltek. Vagy csak nekem nem jött volna be? Gyors rá is kerestem a neten, hogy miben is különbözik ez az eredeti verziótól. Miután láttam a változtatásokat, és a fanok reakcióit, úgy éreztem, hogy inkább az eredetit érdemes megtapasztalnom. Úgyhogy abba is hagytam a felújított verziót, és inkább nekivágtam a Broken Sword: The Shadow of the Templars-nak. A játék közben pedig megfogalmazódott bennem eme bejegyzés témája. Ugyanis adva van egy zseniális játék, és annak a felújított változata. Az előbbit sokan 10-nek értékelnék, addig a másik verzió „csak” egy 7-8-at érdemel. Miért is van ez? Mi van az eredetiben, ami nincs a felújított változatban? Kiderítettem...


Egy törött kard...
A Broken Sword 1996-ban jött ki, pont a kalandjátékok alkonyának a kezdetén. A Revolution kalandjátéka kritikai siker mellett az eladásoknál is jeleskedett, aminek köszönhetően alig egy évre rá egy folytatás is készült. A történet egy kávéházi bombamerénylettel kezdődik, ami majdnem megölte a hősünket, George Stobbart-ot. Mivel látta a szemtanút, és a kíváncsisága is hajtotta előre, elhatározta, hogy megtalálja a merénylőt, egy bohócnak öltözött férfit. Azonban ez az eset nem ilyen egyszerű. Ugyanis George és a fiatal újságíró, Nicole Collard egy olyan ügybe csöppent, ami a középkori Templomos lovagokkal kapcsolatos, ami miatt a szembenálló felek akár ölni is képesek. George és Nico-nak pedig fel kell derítenie ezt a több évszázados rejtélyt, mielőtt túl késő lenne.

Mivel ez nem egy ismertető, így nem is megyek bele a játékmenet részleteibe, és inkább csak a véleményemet írnám le. Annak ellenére, hogy ez lenne minden idők egyik legjobb kalandjátéka, engem valahogy nem tudott megfogni az elején. Nem tudom pontosan, hogy mi volt az, ami nem nyerte el a tetszésem, de nem éreztem azt, ami mondjuk egy Longest Journey-nél vagy egy Loom-nál ott volt. Azonban, ahogy mentünk előre a történetben, úgy kezdtem jobban beleélni magam. A játék a Szíriába érkezés után számomra egy teljesen más dimenzióba lépett. Onnantól valami hihetetlenül összeállt az egész. A karakterek szerethetőek és viccesek voltak, míg a különféle feladványok pedig pont olyan nehézségűek voltak, amik miatt nem kellett a hajamat tépnem, de azért figyelni is kellett. A történet is elkezdett érdekelni, hogy most akkor mi is a templomosok a kincse, illetve milyen újabb nyomot hagytak maguk után. Ha negatívumot kellene mondanom, akkor a végét említeném meg, ami egy kicsit hirtelen ért véget, de lehet csak tovább akartam volna vele játszani.

Mindent összevetve elég egyértelmű a számomra, hogy miért is tartják ezt a zsáner egyik legjobbjának. A játék minden erőfeszítés nélkül vegyíti össze a komolyabb, sötétebb, valóságosabb elemeket a zsánerre jellemző humorral, és nem érződik, hogy erőltetett lenne. A szinkronszínészek, akiknek több mellékszereplőt kellett megszemélyesíteniük, a belüket kidolgozták azért, hogy a karaktereket élettel töltsék tele, és hogy a játékos érezzen valamit irántuk, és ez nagyon is sikerült. Ehhez persze kellettek jó dialógusok, és azt teljes mértékbe megkaptam. A történet is logikusan lett felépítve, és egy érdekes témát mutatott be. Szóval ehhez kétség sem férhet, ez egy nagyszerű kalandjáték. Nálam nem ez a legjobb, de nagyon jól elszórakoztam rajta.


...és egy „javított” kard
A rendezői változat 2010-ben látogatott a PC-s platformra, miután a Nintendo Wii-n és a DS-en, illetve az iOS rendszerén is tiszteletét tette a legendás kalandjáték. Az új platformokon viszonylagos kritikai sikerrel debütált, és a PC-n sem kapott rossz értékeléseket, ám a rajongók nem fogadták olyan jól ezt a felújított verziót. Pedig extra jelenetekkel és feladványokkal bővítették ki a már meglehetősen hosszú játékot. Több szerepet kapott Nico, sőt, vele kezdjük a rendezői változatot, ahogy az orgyilkos egy másik embert is megöl, mielőtt George kávézóját robbantaná fel. Egy szavunk sem lehet, mivel sok jelenetet, karaktermodellt és hátteret javítottak fel, hogy mai igényeknek megfelelően nézzen ki a játék. Még az eredeti játékmenet gyengébb elemeit is kijavították. Szóval ez elvileg egy jobb játéknak kellene, hogy legyen.

A felújított verzió jobb? Ha ez a kérdés egy Csillagok háborúja rajongónak lenne feltéve, akkor valószínűleg egy jó nagy „NEM” lenne válasz. Hisz az a pár extra számítógépes animációban gazdag jelenet nagyon kellett az eredetihez. Itt azért nem teljesen ez a helyzet. A Broken Sword első részében Nico nagyon kevés szerepet kapott, és a szerepének a kibővítése nem egy akkora nagy probléma. Ugyanaz a történet, a hangsáv is ugyanaz, csak egy-két dialógussal egészítették ki a játékot, illetve a karaktereken sem változtattak. De akkor miért éreztem azt, hogy inkább az eredetit kellene kipróbálnom?


A különbségek
Az eredeti egy meglepően jól összerakott játék lett. A különböző elemei nagyszerűen illeszkedtek egymáshoz, így változtatni nem is volt érdemes rajta. Azonban a Revolution mégis úgy érezte, hogy muszáj kicsit átalakítani egy-két játékmeneti elemet, hogy a PC-n kívüli platformokon felhasználóbarát legyen az irányítás. Ezalatt olyan dolgokat kell érteni, mint például ebben nem kell megvárni, hogy a karakterünk a képernyő végéig sétáljon, hogy jelenetet váltsunk, hanem azonnal megtörténik. Emellett az eredeti játék feleslegesen megtekinthető elemeit kiszedték a játékból, hogy ne zavarják össze a játékost, illetve hogy több hely legyen más dolgoknak, mint például a karakterek portréinak. Arról ne is beszéljünk, hogy a játékosnak többé nem kell aggódnia, hogy egy véletlen mozdulat miatt elhalálozik, mivel ezek a részek is kivágásra kerültek. Tehát „lebutították” a Broken Sword-ot. Csúnya szó, mivel nem minden változtatás volt rossz. Az eredetiben kicsit idegesített, amikor egy talány miatt céltalanul bolyongtam a képernyők között, és várnom kellett a lassan mozgó George-ra, hogy jelenetet váltsunk. Az új verzióban viszont nem kell emiatt bosszankodni, így sokkal gyorsabban lehet véghezvinni a dolgokat. Nagyobb probléma, hogy a „feleslegesnek” titulált háttérbeli elemeket kivették, pedig több is hozzájárult egy-két viccesebb poénhoz. A halálok kivétele pedig magáért beszél.

Azonban a legnagyobb problémát az extra tartalmak jelentik, amik miatt pár régi jelenetet is ki kellett dobni. Először is itt van Nico mellékszála, amivel a játékot kezdjük. Azt hihetné az ember, hogy lesz is valami nagyobb jelentősége a neki szánt jeleneteknek, de sajnos nagyot tévednénk. Ez a plusz mellékszál Nico apjáról szól, és kb. a játék felénél véget is érnek ezek a részek. Ez az egész cselekményszál nem ad semmit a történethez, csupán eltereli a játékos figyelmét az igazi sztoriról. És itt van a nagy probléma. A Broken Sword története úgy volt jó, ahogy azt az eredetiben megcsinálták. Voltak benne problémák, de arra nem az a megoldás, hogy egy plusz, teljesen felesleges mellékszálat kell belepakolni. Más, de ennél jóval kisebb problémát jelent, hogy apró változtatásokat eszközöltek a karakterek dialógusaiban. Ez például az elején tapasztalható meg, miután a kávézó felrobban, és George mérgesen konstatálja, hogy majdnem meghalt, és hogy elkapja majd ezt a csúnya, rossz merénylő bácsit. Az eredetiben ennél a jelenetnél George sokkal valóságosabban viselkedik, és szinte a hangján is hallani lehet, hogy sokkolta ez az esemény. Szerencsére ezekből a változtatásokból viszonylag kevés van. Annak viszont nem örülök, hogy ki is vettek viszonylag fontosabb beszélgetéseket. Például a játék vége felé van egy párbeszéd Nico és George között egy vonaton, ami szerintem fontos, mivel a két főszereplő kapcsolatát mélyíti el. Ez a rendezői változatban például nincs, ami számomra egy viszonylag nagy hiányosság. Szóval ezek a különbségek azok, amik lerontják a rendezői változat összképét, és amitől egy zseniális játék „csupán” jó lesz.


Végszó
A Broken Sword egy nagyon jó kalandjáték, ehhez nem fér kétség. Mindkét változat képes egy olyan kalandjátékos élményt nyújtani, amit kevés más játék tud. Viszont a két verzió közül az eredeti sokkal koherensebb, és kevesebb problémája van. A rendezői változatnak csupán egy funkciója volt, és az pedig eme zseniális termék más platformokon való bemutatása. A kalandjátékok most úgyis félig-meddig „újjáéledőben” vannak, úgyhogy ez valószínűleg egy jó üzleti döntésnek bizonyult a Revolution-nél. Csak ezzel pont a rajongóknak nem kedveztek, és csak azt vették észre, hogy egyik kedvencük lesoványodott verzióját kapták meg.

Hozzászólások

MattMatthew
1 | MattMatthew 2012.04.16. 18:38
Kb egyetértek, bár az eredetivel nagyon, nagyon régen játszottam. Még alig tudtam angolul. A párbeszéd és tartalom szűkítés nem tűnt fel, csak az általad is említett koherensség hiánya szúrt szemet. Illetve még az, hogy plussz jelenetekben legtöbbször nagyon fantáziátlan fejtörők, illetve nem is igazán fejtörők, hanem idegölők voltak.
xeLaR
2 | xeLaR 2012.04.16. 19:52
Hát igen, azok a plusz fejtörők sem igazán voltak fejtörők. Legtöbbjükre rohadt hamar rá lehetett jönni, de pl. az elején lévő két "zárfeltörős" feladvány rohadt idegesítő volt.
A tartalomszűkítés már csak azért sem volt jó, mert így sokkal gyorsabban végig lehet vinni a játékot, pedig ez egy viszonylag hosszabb kalandjáték lenne. Az már csak hab a tortán, hogy a kihagyott tartalmak a játék hangulatát csökkentették.
MattMatthew
3 | MattMatthew 2012.04.16. 22:44
A záraknál mondtam azt, hogy ennek nincs értelme, elő egy végigjátszást...
Az egyébként fel sem tűnt, hogy meghalni nem lehet. Bár emlékeztem az ilyen helyekre és gyorsan kattintottam, ezek szerint hiába...

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.