Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Code Geass - Nevetséges mestermű

xeLaR | 2012.07.26. 14:09 | kategória: anime | 3 hozzászólás

Szerintem egyértelmű mindenki számára az a tény, hogy az anime műfaj nem túlzottan népszerű. Persze vannak mindenféle rendezvények, ahol a rajongók összetömörülnek és beszélhetnek az aktuális animációs hőseikről, de ez a nézői réteg korántsem olyan nagy. A probléma abban leledzik, hogy szinte mindenki azt gondolja, hogy az animációs műfajok csak gyerekeknek valók. Az sem egy jó pont, hogy az animés kinézet sokakat irritál, azaz nem képesek túllépni azon, hogy meglássák az animációs stílus mögötti értékeket. Ennek köszönhetően az anime valószínűleg sosem fog világszerte populáris lenni, csupán egy erős mellékága lesz az animációs műfajoknak.

Azonban vannak és lesznek még olyan művek, amik igazán nagyot robbantottak. A 2006-os Death Note az okosan megírt történetével, jól kidolgozott karaktereivel és a realisztikusabb, fogyaszthatóbb animációs stílusával nem csak az animerajongókat sikerült megnyernie magának. Mind a téma, mind az eltúlzott animés jellemzők egy olyan szórakoztató hangulatot teremtettek az átlagos nézők számára, mintha egy normális TV-s sorozatot néztek volna. Nem véletlen, hogy ebből két mozifilm is készült. A Death Note kitört a szűk animés rajongótáborból, és mainstream sikerre tett szert. Ilyet a Dragon Ball óta nem láttam. Úgy gondolom, hogy ez azért van, mert ahelyett, hogy az animés közönséget elégítette volna ki felesleges epizódokkal (pl. mennek a karakterek strandra / meleg vizes forrásban fürdeni), inkább a sztorit akarta elmesélni. Emiatt sokan kritizálták is, mert valótlan képet állított fel a műfajról. Ettől eltekintve a Death Note-tól nem igazán lehet elvenni az érdemeit. Kétségtelenül a 2000-res évek egyik legmeghatározóbb animéje.

Azonban 2006-ban egy másik hasonló kaliberű mű is megjelent, de az pont az animés tábort karolta fel. A Code Geass hasonló népszerűségre tett szert, mint a Death Note, csak ebben megtalálható majdnem az összes műfaji stílusjegy. Nagy mechharcok, nőies kinézetű szereplők, bonyolult, szinte már követhetetlen történet, és annyi teátrális megmozdulás és jelenetsor, amivel Dunát lehetne rekeszteni. Lényeg az, hogy minden megvan benne, ami egy átlagos animerajongónak kellhet. Ennek köszönhetően a Code Geass talán még nagyobb megbecsülésnek is örvend, mint a Death Note. Rengeteg játék, plüssfigura, ruha, rádiódrámák, manga, stb. készült belőle, tehát üzletileg is nagyszerűen teljesített. A Code Geass egy olyan jelenség lett, ami mellett nem lehetett csak úgy elmenni. Én sem tudtam, úgyhogy meg is osztom a véleményemet erről a kétévados animéről.


Code Geass: Lelouch of the Rebellion – 2006 – 25 epizód – mecha, akció, dráma, sci-fi

A sorozat kezdete előtt hét évvel a Britanniai Birodalom megtámadja a semleges Japánt a nyersanyagtartalékai miatt. A háború gyorsan, kegyetlen hatékonysággal zajlik le, köszönhetően annak, hogy a Birodalom hatalmas harci mech-ekkel, Knightmare Frame-ekkel rohanja le a technológiailag lemaradt országot. A pusztulást és kegyetlenséget látva egy száműzött britanniai herceg, Lelouch vi Britannia megesküszik, hogy lerombolja a Birodalmat, ami elhagyta őt. Hét évvel a háború után Japán át lett keresztelve a 11. Körzet névre, lakói pedig tizenegyesekként élnek tovább, ám életük sanyarú a britanniai elnyomás alatt. Szegénység és éhezés tombol mindenfelé, és a lázongások is mindennaposak. Azonban a britanniai elit élete nem is lehetne jobb ennél. Lelouch is álnéven éli középiskolai mindennapjait egy elit suliban, közben pedig nagytétekben sakkozik más britanniai nemesekkel. Céltalanul tengődik a világban, már-már elfelejtette a fogadalmát. Ám egyszer csak önkéntelenül csatlakozik az ellenálláshoz, mikor egy lázadók által eltulajdonított kamionban találja magát. Maga mellett pedig egy fura szerkezet áll, amiből a kinyitásakor egy furcsa lány lép elő. A britanniai hadsereg végül elkapja őket, és már éppen kivégeznék Lelouch-t, amikor a lány elé áll, és lelövik. Próbálja meggyőzni őket, hogy ő britanniai polgár, de hiába, és amikor már minden remény elszállt volna, a „halott” lány megszólítja, és egy ajánlatot tesz neki. Ad neki egy képességet, egy Geass-t, amivel valóra tudhatja váltani a vágyait, egy szívességért cserébe. Lelouch természetesen elfogadja, és olyan képességet ad, hogy ha egy emberrel közvetlen szemkapcsolatba kerül, és egy utasítást ad a fiú, akkor azt minden szó nélkül megteszi. A kivégzőosztagon ki is próbálja ezt, és nagy megdöbbenésére működik a képesség. Lelouch ekkor rájön, hogy végre van ereje szembeszállni a Birodalommal, és ehhez a lázongó japán népet fogja felhasználni. Ő lesz Zero, egy maszkos szabadságharcos, aki a britanniai elnyomás ellen küzd. Ám korántsem olyan könnyű egy olyan birodalom ellen harcolni, amely a világ egyharmadát uralja, és minden eszközt és furfangját be kell vetnie, hogy ne bukjon el. Nehezíti még az is, hogy egykori japán barátja, Kururugi Suzaku a Birodalom katonája lett, és egy elképesztően erős mech-prototípussal harcol ellene. Az sem segíti, hogy még az iskolájában is fent kell tartania a látszatot, hogy ne derüljön ki, hogy ki is valójában. Ám nem olyan fából faragták Lelouch-t, hogy ilyen apróságok megállítsák, és mindent belead, hogy legyőzze a Birodalmat, és egy olyan világot teremtsen húgának, Nunnally-nak és magának, ahol olyan szörnyűségek nem történhetnek meg, mint ami velük esett meg.

A hasonlóság a Death Note-tal elég szembetűnő volt eleinte, hisz mindkettőben a főszereplő egy briliáns elme, aki unottan éli napjait, amikor egy természetfeletti erőt kaparint meg, és elég szörnyűséges dolgokat tesz vele, hogy egy magasztos célt elérjen. Azonban Lelouch korántsem olyan lelketlen karakter, mint a Death Note főszereplője, és ezért is tekinthető egy jól megírt tragikus hősnek. Lelouch alattomos, kegyetlen dolgokat tesz a lázadók vezéreként, viszont a döntéseinek többsége valamilyen formában visszaüt rá. Ám ahhoz, hogy a céljait elérje, muszáj még több ilyen döntést hoznia, ami lassacskán felemészti. Lelouch nagyszerű stratégának van beállítva, de sokszor gyakorlott, harcedzett ellenfelekkel áll szemben, és veszít. Emellett sokszor emocionális döntéseket hoz ahelyett, hogy racionálisan végiggondolná a helyzetet. Ennek köszönhetően egy sokkal emberibb karakternek tűnik. A riválisa, Suzaku is egy érdekes egyéniség, aki gyakorlatilag a saját népe „ellen” dolgozik, pedig csak belülről szeretné megváltoztatni a britanniai elit látásmódját. Persze neki is vannak démonjai, illetve mélyebb motivációi is, amik miatt olyan rendíthetetlenül harcol. A történet olyan témákat boncolgat, mint például, hogy mi a terrorizmus és szabadságharc közti különbség, vagy hogy meddig lehet elmenni a céljaink elérése érdekében. Emellett még vannak realisztikusabb mech-harcok és taktikák, amik jóval érdekesebbek, mintha szuperrobotok harcolnának egymás ellen. Az animációval sem volt különösebben gondol, nagyon szépen vannak megrajzolva a karakterek (habár kicsit engem is zavart ez a lányos stílus), hátterek, meg úgy kb. minden. Tehát az egész Code Geass nagyon érdekes lenne...

...ha nem lenne benne rengeteg felesleges elem, és ha egy picit visszafogott lett volna. A fő problémám az volt a sorozattal, hogy nagyon csapong mind hangulatban, mind pedig történetszálak és szereplők között. Ez azért van, mert a készítők rengeteg dologgal megpakolták a Code Geass-t, ami szerintem nem kellett bele. Mindezt természetesen azért akarták a készítők, hogy minél nagyobb nézőtábort szerezzenek maguknak. A mech-ek a Gundam-fanatikusok miatt vannak benne, az iskolai jelenetek annak a műfajnak a kedvelői miatt, a lányos kinézetű karakterek pedig a fanservice feladatát látják el. Ha csak a főbb témákra (pl. a lázadók harcára) fektették volna a hangsúlyt, és a többit teljesen minimálisra veszik, akkor valószínűleg nem éreztem volna annyira, hogy a történet ide-oda ugrál. A legrosszabb számomra egyértelműen az iskolai szál volt, ami nem ment sehova, csak poénokra és néha egy kis karakterfejlődésre használták fel. A történet problémái mellett a Code Geass nagyon sok karakterrel próbált operálni, pedig többségük teljesen felesleges volt. Megint csak az iskolai szál szereplőit tudom felhozni a legjobb példának, ám más szálakban is találhatók olyan karakterek, akik egyáltalán nincsenek normálisan bemutatva, mégis állandó szereplőknek tekinthetők. Azonban ez valamennyire megmagyarázható azzal, hogy az írók azt próbálták elérni, hogy a már részek óta háttérben lévő karakter majd később kap nagyobb szerepet. Erre a legjobb példa Nina, aki az iskolai szálban szerepel, és részeken keresztül csak annyit látunk belőle, hogy a számítógépén dolgozik, illetve azt is megtudjuk, hogy „kissé” előítéletes a japán néppel szemben. Később, miután egy szereplővel találkozik, egyre jobban elmélyül a munkájában, és az előítéletében, aztán a végén kap egy nagy szerepet, ami kihat a főszereplőkre is. Ez természetesen egy pluszpont az íróknak, akik vették a fáradtságot, hogy így írják meg ezt a karaktert, amivel egyfajta „dinamikus karakterfejlődést” próbáltak bemutatni. Arra viszont nincs mentség, amiért még így is egy unalmas és irgalmatlanul fertelmes karaktert sikerült összehozni. Attól, mert látom a háttérben a részek során, hogy még mindig létezik, még nem fogom megszeretni, és sajnos nagyon sok ilyen van ebben az animében. Pont egy olyan karakter, akinek a jelleme és cselekedetei annyira visszataszítóak, hogy csak utálkozva tudok rá tekinteni. Az sem teljesen tetszett, hogy jó pár alkalommal túl teátrális volt a sorozat. Komoly témákról nehezen lehet beszélni, amikor olyan pózokba állnak a karakterek, vagy olyan fejeket vágnak, amin inkább nevetni lehet. Ezek tipikus animés sajátosságok, de ebben már ez egy Power Rangers szintet ütött meg.

Azonban ezeket elnéztem volna, ha a főszállal nincs semmi gond, és képes lettem volna elmerülni a főszereplők harcában. És sajnos itt a nagy probléma. Említettem, hogy Lelouch sokszor veszít harcokat, és ettől életszerűbb a karakter. A nagy gond az, hogy a sorozat során elég sok alkalommal láttam azt, hogy Lelouch Zero-ként pózol egyet, majd egyszerűen lesöpöri a harctérről az ellenfelét egy nagyon hatékony csellel, és aztán mániákusan nevet, mint egy rajzfilmes gonosztevő, mert a győzelem már a markában van. Aztán egyszer csak megjelenik Suzaku, vagy másik kemény ellenfél, és a stratégiája nyomban össze is dől, és bár a csata fő céljait valahogy eléri, mégis vissza kell vonulnia. Azonban így is rengetegszer majdnem elkapják, és csak valami teljesen váratlan esemény miatt sikerül csak elmenekülnie. Jó pár ilyen harc után nem úgy tekintettem Lelouch-ra, mint egy stratégiai géniuszra, hanem inkább egyfajta Dick Dastardly-re, akinek a gonosz tervei csak nagy ritkán sikerülnek, de még úgyis visszaütnek rá. Ha pedig így tekintek a főhősre bármikor, amikor meglátom, akkor nem élem bele magam az animébe. Csak nézem, és idegesítenek a dolgok, amik nem tetszenek, amik viszont jól működnek benne, azt meg simán csak elfogadom. Nem sokszor éreztem azt, hogy megfog a Code Geass, és emiatt nem is tetszett. Pedig egyáltalán nem rossz. Minőségileg az átlagos sorozatok felett van, de olyan kusza és túljátszott az egész, hogy nem tudom pozitívan értékelni. És akkor még nem is írtam a második évadról...


Code Geass: Lelouch of the Rebellion R2 – 2008 – 25 epizód – mecha, akció, dráma, sci-fi

Lelouch éli a középiskolások unalmas napjait a testvérével Rolo-val, és egyetlen szórakozása, hogy britanniai polgárok ellen sakkozik nagy tétekben. Élete...várjunk csak. Nem így kezdődött az első évad? Reboot-olták az egészet? Szó sincs erről, csupán az anime nagy népszerűsége miatt úgy gondolták a pénzéhes stúdiófejek, hogy érdemes úgy kezdeni a második évadot, hogy akik csak most csatlakoztak be a történésekbe, azok ne érezzék úgy magukat, hogy lemaradtak valamiről. Ezért a második évad eleje kísértetiesen hasonlít az előző évadéhoz. Ez rengeteg rajongót felidegesített, mivel tényleg nagyon szembetűnő, hogy hasonló történetszálak és csavarokkal próbálták kiszúrni a nézők szemét az első pár epizódban. Azonban ezen kívül is történtek olyan változások, amiket sajnos negatívumként kell felróni. A történet továbbra is több szálon halad, és továbbra is tesz felesleges kitérőket, viszont sokkal sötétebb a hangulat, ahogy egyre a végkifejlett közelébe érünk. A taktikus mech-harcok helyét átveszik a szuperrobotok, mindenkinél erősebb prototípusok szerepeltetése, amik unalmasabbá teszik az ilyen eseményeket. Még több karaktert mutat be, és csak pár régit írnak ki a második évad folyamán, és még jobban érződik, hogy mennyire idegesítőek és feleslegesek egyesek. Emellett sokuk még irracionálisabban viselkedik, mint az első évadban, ami nem segít abban, hogy azokkal a karakterekkel szimpatizáljunk. A teátrális elemek jobban ki vannak emelve, még nevetségesebb pózokban állnak, és néha nagyon idegesítő, ahogy a képünkbe tolják a fanservice-t. Egyedül talán az animáció javult, legalábbis nekem sokkal jobban tetszett ez az évad. Tehát ezekből egyértelmű lehet mindenki számára, hogy rossz irányba ment el a folytatás, és bárki, aki szerette eddig a Code Geass-t, az nagyot fog csalódni benne.

Azonban én nem túlságosan szerettem az első évadot, és a folytatás sem ért engem úgy, hogy csalódnom kellett volna. Sőt, ez egész szórakoztatóra sikerült, mivel annyira el lett túlozva ez az évad, hogy a hülyeségein csak nevetni tudtam. Spinzaku, Lulucopter, vagy hogy a császár hangja olyan, mint egy motor, egyszerűen nem tudtam komolyan venni már a sorozatot. Csak néztem, ahogy egy érdekes témáról gyorsan átvált egy teljesen idióta jelenetre, vagy ahogy megpróbálja az egyik mindenki által utált karaktert valahogy szimpatikussá tenni, és közben alig maradt meg bennem valami. Még mindig voltak benne briliáns megoldások és ötletek, de mivel inkább még jobban el akarták túlozni a dolgot, a komolyság ki is veszett belőle azonnal.


Végszó
Bármennyire is szapultam a Code Geass-t, attól még nem egy rossz anime, és nyugodtan ajánlom bárkinek, aki meg szeretne ismerkedni a műfajjal. Ebben megtalál mindent, ami egy igazán jó animében benne van. A nagy problémája az, hogy túl sokat akar egyszerre, és nem tudja, hogy melyikre fókuszáljon jobban. Emellett még olyan dolgokat sem fél kipróbálni, megmutatni a nézőnek, ami nem igazán működik benne. Még akkor is, ha nem jön be teljes mértékben, tele van olyan szórakoztató elemekkel, amiknek köszönhetően lehet a hülyeségein nevetni. Véleményem szerint ez korántsem egy mestermű, de mindenképpen egy érdekes darabja az anime műfajának.

Hozzászólások

1 | ShuleyvA 2012.07.26. 20:28
Nem olyan régen néztem meg, és bár az én csőrömet is bökte pár dolog a sorozattal kapcsolatban, akartam róla írni, csak ugye időm az most nulla. De, ha már így szóba került az anime, nos:

Elég sok helyen éreztem úgy, hogy a vonalvezetés/sztori átgondolatlan, meg az a pár logikai baki, hát...
LoL 1 : Kezdjük az elején, amikor megkapja azt a a bizonyos erőt. Az egy dolog, hogy megkapja, de instrukció nélkül azonnal tudja is használni! Hogyan? Senki sem magyarázta el neki, hogy te fiú, nézz amaz szemébe, aztán utasítsd, majd azt feltétel nélkül teljesíteni fogja! Senki! Ezen az alapon ott helyben lelövik, a sorozat pedig véget ér az első résznél. Na és miért? Mert ezek után, hogy képes volt használni „magától”, elkezd vele kísérletezgetni, meg próbálgatja mit is tud. Itt pedig kitérnék arra a feledésbe merült (spoiler) csajszira, akinek azt utasította, hogy minden nap karcoljon a suli valamely falára valamit, így megtudván, meddig tart az ereje... ok, mert biztos végtelenig... akkor meg? Ezt az alapvető dolgot Sicü nem tudta (volna neki elmondani – nem, mert nyilván szórakoztatta a srác bájos vergődése)?

LoL 2 : Le kell szögezni, hogy az ilyesfajta szupererőknek megvan az a veszélye, hogy a néző okosabb a sztori kitalálójánál, és ha mondjuk ad egy egyszerűbb ötletet arra vonatkozóan, hogy miként is kellett volna cselekednie a fiúnak, tulajdonképpen egy évad alatt le is tudhattuk volna az egészet. Mert ez a természetfeletti erő is olyasmi, amivel világot lehet irányítani. Oké, akkor miért kellenek nekünk a lázadók? Jó, legyenek csalik, és férkőzzünk a legalacsonyabb rangúaktól egészen a kör lovagjai közé, és manipuláljuk mindet úgy, hogy pl. egy előre meghatározott napon mindenki őt szolgája, az apuka meg maradna anyuval parlagon. Ráadásul ilyen mértékekben már a krimit is elő lehetett volna venni, plusz egyfajta politika dráma utánérzést kölcsönözve satöbbi-satöbbi...

LoL 3 : Józan ész kontra érzelem. Megint csak azt tudom kérdezni, hogy miért nem manipulált mindenkit? Basszus, ott van a legjobb barátja, aki a britek legerősebb robot-prototípusában pilóta, és mégsem állítja át az ő oldalára technológiagárdástól mindenestől. Ez egy előre látó/gondolkodó/STRATÉGA szellemnek alapvető dolga lett volna. Nem pedig az érzelmekre hajazni. Mindenkit manipulálnia kellett volna, beleértve a saját emberit is egytől-egyig – így még az árulás lehetőségét is kizárta volna. De hát így meg annyi fölös harcot, stresszet meg időhúzást kaptunk... mmm de megérte!

LoL 4: Rolo bazdmeg! Meg a hülyeségeid. Meg az erőd! Volt egy rész, amikor a Lulu úgy állíttatta be a helyzetet, hogy a sznipa kilövi Rolot, ha nem löki félre a lövedék elől, így elhitetve, hogy valóban táplál érzelmet a tesó iránt... Igen ám, de Rolonak olyan képessége van, amivel megállítja az időt. DE HOPP! Tárgyakon nem tudja megállítani! DE a MECHÉT érdekes módon EL TUDJA MOZDÍTANI abban a térben, ahol megállította az időt. Ebből az következik, hogy az adott térben el tudja mozdítani a tárgyakat, hiszen a robot is csak egy tárgy... akkor a sznipa lövedékét miért nem tudta félretolni, amikor az elérte a hatósugarát? Ja, hogy akkor Lulu nem tudta volna „megmenteni”, így pedig nem kötődtek volna egymáshoz még inkább tezsvéries érzelmekkel.
Azonban... ha azt vesszük alapul, hogy magán az emberen állítja meg az időt, és így az nem tudja felfogni, hogy ő meg a meche közben pozíciót váltott, miért nem terjesztette ki már előre a teret? Hiszen egy egész iskolát majdnem lefogott basszus! Nem készült volna fel arra, hogy esetleg többen is lesznek? Ah, igen, meg volt ez játszva, de önmagában még akkor is sandít a dolog...
Na és amikor 01: Rolo Lulun állította meg először az időt, az meg úgy találta ki, hogy mi a képessége, hogy egy félre eső monitoron számolta az időt azóta, hogy belépett abba a helyiségbe... … … PEEERSZEEE! Izzadságszagot érzek...
Na és amikor 02: Suzaku feltárcsázta Lulu húgát, és átadta neki a telót, hogy beszéljen vele? Egészen véletlenül pont akkor toppant be Rolo, hogy lefagyassza kicsit Suzakut. Izzadság szagúnak éreztem azt a helyzetet is...

Szóval, okosabb kézben egyetlen évad is elég lett volna mindehhez, mert olyan hatalmas az erő, meg ugye a lehetőségek is ebből kifolyólag természetesen másfelé sodorták volna az eseményeket. Adtak volna valami korlátozó tényezőt, ami miatt kétszer is meg kellett volna gondolni ezt vagy azt, de semmi nem korlátozta, csupán az, hogy egy emberen egyszer használhatta a Geasst.

Számomra az egyetlen karakter, akin azt éreztem, hogy tud gondolkodni, az Kallen volt. Az a kari gondolkodott és cselekedett, nem utolsó sorban pedig érzett. Bár picit túlzottan kiszolgáltatta magát Zérónak – és csak neki (nem, nem úgy értem).
Persze, a végjáték meg az összkép úgy nagy általánosságban is ötös, semmit nem bántam meg, hogy most ezt végignéztem, mert elejétől a végéig szórakoztatott, vagy épp a hülyeségek miatt bosszantott, de legalább volt min kuncogni.

Egyébkén, hogy megemlítetted a Death Noteot, meg ez az egy lapra tevés, hát nem tudom. Death Note jó volt egészen a végéig, de bár ne csinálták volna meg az utolsó öt percet. Mert milyen már, hogy még van nála az órájába rejtve egy darabka a listából, és nem használja fel... ott akarja mindenki orra előtt ráírni a nevet... vicc. Pusztán abból az órából kiindulva tovább lehetett volna szőni a dolgokat, csak ugye egyszerűbb volt kiakasztani a srácot, mintsem gondolkozásra bírni. Na, a lényeg, hogy bár azt is szerettem, volt ami meggyűlöltesse velem... picikét. :) Egy lapra viszont akkor sem tenném a Code Geassal... ez az egész vegyes dolog a sok kicsapongással meg a rengeteg, sokszor értelmetlen karakterrel nem ér fel az Új világ istenéhez még így sem. Mert bár volt ebben potenciál, csak minden olyan forgatókönyv szerűen sült el. Nem volt az az érzésed (de, amikor a gondolatolvasós sráccal sakkozott, és SPOILER magán használta a Geasst), hogy hú, ez mekkora csavar! De, még így is megszerettette magát... talán, mert nincs több hasonló műfaj terítéken...
xeLaR
2 | xeLaR 2012.07.27. 07:40
Azért éreztem azt, hogy muszáj egy lapra tenni a két sorozatot, mert egy időben jöttek ki, mindkettő óriási siker lett a maga nemében, és még valamennyire hasonló is az alapötletük. A bejegyzés megírása előtt még azon is gondolkodtam, hogy Code Geass-t koppintásnak nevezzem, csak aztán láttam meg, hogy mindkét anime kb. ugyanakkor, októberben jött ki 2006-ban. Egyértelmű, hogy a Death Note sokkal összeszedettebb mű, gond nélkül elsiklottam a hülyeségei felett, de már csak azért is érdemes volt összehasonlítani, mert mindkettő másképp lett sikeres.

A Code Geass logikai bakijaira nem annyira figyeltem, mint te, és jó dolgokat mondasz. Bár az első pontodnál én úgy emlékszem, hogy Lelouch mondhatni "autopilot-on" használta a képességet, és csak később eszmélt rá, hogy sikerült. De ez nem biztos, annyira már nem emlékszem. Amire viszont tényleg odafigyeltem, és végig idegesített, az amit Rolonál írsz a 2. pontban. Lelouch ott is olyan helyzetbe került, amiből nem tudott volna saját erejéből kikászálódni (és mellesleg Suzaku is kivételesen okosnak tűnt abban a jelenetben), de a "semmiből" jött Rolo, és megmenekült. És a sorozat során rengeteg ilyen helyzet van, ami inkompetenssé tette a főhőst a szememben. Pl. Light, amikor hasonló helyzetbe került, akkor szinte mindig talált olyan megoldást a saját erejéből, aminek köszönhetően gyanú felett maradt. És ez nem tetszett, hogy mindig jött egy random karakter, és majdnem elkapja / legyőzi Lelouch-t, és csak egy ugyancsak random szereplő érkezése miatt menekül meg.

Teljesen egyetértek azzal, hogy okosabb kezekben ez sokkal jobb is lehetett volna. Mondjuk ha maradok az alapkoncepciónál, és maradtak volna benne a mechharcok, akkor tettem volna bele pár olyan jelenetsort, ahol Lelouch pl. bebiztosítja magának a győzelmet. Az elején lett volna jó, ahol azt láttuk volna, hogy Lelouch megkörnyékez britanniai katonai vezetőket, nemeseket, és a Geass-ával rávenné őket, hogy harcoljanak és veszítsenek. Ez már csak azért lett volna jó, mert ezzel egy kompetens, komolyabb lázadó csoportnak tüntette volna fel őket, és később több értelme lett volna annak a résznek, amikor SPOILER!!! a fekete lovagok elárulják, mert Zero átverte őket. Emellett egy kontrasztot is jelentett volna, amikor először Cornelia ellen ütköztek meg, és vereséget szenvednek.

Összességben számomra ez nem volt egy jó sorozat, de voltak jobb részei, és pár csavar tetszett. És ahogy mondod, nincs másik ilyen anime. Kíváncsi leszek, hogy a nemsokára megjelenő OVA milyen lesz...
3 | Zoo_Lee 2012.08.01. 13:27
Személy szerint nagy kedvencem ez a sorozat, bár a felesleges elemek elhalmozásával egyet értek. A második évadból pedig egyedül az utolsó 10 rész értékelhető talán, azt egyetlen délután alatt néztem végig, de addig valósággal szenvedtem tőle. A finálé és az az iszonyat epikus hangulat, amit néha megüt viszont szerintem képes kárpótolni a szükséges rosszért cserébe.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.