Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Játékpótlás - 2011. kimaradt legjei

xeLaR | 2012.07.31. 14:00 | kategória: játék | 1 hozzászólás

A 2011-es évösszegzésemben megemlítettem, hogy elég sok nagynevű játék kimaradt nálam, és ilyen hiányos tapasztalatokkal nem akartam évértékelőt írni. Azóta sokukkal találkoztam, néhányukról még a blogban is írtam. Most is sikerült kijátszani párat, és ezekről osztanám meg a véleményemet. Ezek nem ismertetők lesznek, csupán a nézeteimet, élményeimet osztanám meg a játékokkal kapcsolatban. Kezdeném is a 2011-es év kimaradt legjobbjaival.


The Elder Scrolls V: Skyrim
Ezzel mondjuk már egy jó ideje játszottam, de csak nemrég értem a fősztori végére. Mondjuk így is van még rengeteg küldetés, amit még nem csináltam meg, pedig már több mint száz órát öltem bele. És csak EGY karakterrel! A legjobb az egészben, hogy minden egyes pillanatát élveztem ennek a kalandozásnak.

Pedig nem mondhatnám, hogy nagy Elder Scrolls rajongó lennék. Picit játszottam a Morrowinddel, de engem nem fogott meg annyira, mint ismerőseimet, barátaimat, illetve fórumozó társaimat. Az Oblivionban jobban elmerültem, de korántsem éreztem azt, hogy ez egy mestermű lenne. Bár tény, hogy így is az egyik legjobb játék volt, amikor kijött, számomra inkább „átlagos” volt. Ez alatt azt értem, hogy maga a környezet, a történet és maga a bemutatott világ olyan volt, amit már rengetegszer láthattunk bármilyen más szórakoztató médiumon. Kevés olyan eleme volt, amitől kitűnt volna az „átlagból”. Persze a játékmenet kiváló volt, csak a mögötte lévő tartalommal voltak gondok.

A Skyrimmel úgy tűnt, hogy ezzel nem lesznek gondok, hisz a zord északi tartomány kicsit érdekesebbnek tűnt a sárkányok megjelenésével. Ettől függetlenül nem úgy ültem le a játék elé, hogy többet fogok kapni tőle, mint az Obliviontól. Pár óra játék után rá kellett jönnöm, hogy a Skyrim nem csak a sárkányokkal akarta megújítani az Elder Scrolls szériát. A játék világa nagyon megváltozott az Oblivionhoz képest, és kíváncsi voltam a részletekre. Nem is igazán a nord lázadás/szabadságharc fogott meg, hanem annak a kiesett 200 évnek az eseményei. Hihetetlen volt számomra, hogy ilyet húztak meg a készítők. Azonban úgy érzem, hogy ez volt a Bethesda terve, mert engem ez beszippantott a játékba. Úgy vélem, hogy a Morrowind a kiváló játékmenete mellett azzal fogta meg a játékosokat, hogy mennyire idegen és egyedi volt ez a világ, és szerintem ez a Skyrimre is igaz. Ezen kívül még maga a táj, zord Skyrim is érdekesebbnek tűnt, mint Cyrodiil. Hangulatilag pedig elképesztően nagyszabású. Maga az, hogy a harcoknál megváltozik a zene, a szerepjátékok egyik alap eleme, de ahogy megjelenik egy sárkány, és átvált a Dovahkiint üdvözítő dalokra, amivel a játékost próbálják feltüzelni a nehéz harcra. Az is egy érdekes húzás volt, hogy míg más RPG-nél a főszereplőnek hangot adnak, korlátozva ezzel a karakteralkotást, addig ebben a játékos vígan játszhat úgy, ahogy akar, de mégis van egy „hangja”, amivel befolyásolhatja a játék menetét. A történetet is jobbnak találtam, bár az elején egy picit kézen fogja a játékost, hogy megmutassa, merre vannak a fontosabb városok és céhek, amikhez csatlakozhat. Ezeknek köszönhetően pedig végig élveztem a játékot. Jó volt csak úgy elindulni, barangolni a világban, és csak úgy véletlenül rátalálni településekre és küldetésekre. És még rengeteg mindent nem láttam a játékból, úgyhogy még biztosan visszatérek hozzá.

Egyszerűen nem tudok negatív dolgokat megemlíteni, mert annyira tetszett az egész. Van rengeteg bug, a játékmenet is egyszerűsödött, és a végtelenített küldetések is egy kicsit idegesítőek, de ezek teljesen eltörpülnek a pozitív játékélményem mellett. A tavalyi év egyik legnagyobb dobása volt a Skyrim, és ha picit többet játszottam volna vele anno, akkor nagyon nehezen tudtam volna megindokolni, hogy miért nem az nyeri az Év Játéka-díjat.


Deus Ex: Human Revolution
Szégyellem, de a Deus Ex kimaradt az életemből, pedig rengeteg ember szerint a legjobb játék, ami valaha készült. Amikor kijött 2000-ben, teljesen figyelmen kívül hagytam, mert akkor nem ilyen játékok érdekeltek. Ez amúgy is egy olyan periódus volt a játéktörténelemben, amikor a játékfejlesztők kísérleteztek a 3D-be való áttéréssel, illetve a műfajok keverésével. A Deus Ex pedig pont egy jól sikerült példa volt. A kultjáték előzményéhez félve kezdtem neki. Féltem, hogy tele lesz utalásokkal a sorozat több darabjára, és érthetetlen lesz. Szerencsére az Eidos gondolt rám is, így a történet önmagában is teljesen érthető. Azonban az egyik legfontosabb dolog az, hogy az eredeti játék rajongói sem vetették meg, ami annak a jele volt, hogy jól sikerült a Deus Ex felélesztése.

Méghozzá nem gyengén jól. Bár sokak szerint nem olyan komplex, mint az eredeti, de így is egy olyan játékmenetet képvisel, amit kevés más játék próbál meg. Karakterünk, Adam Jensen nem egy szokványos FPS-hős, aki minden gond nélkül kibírja az ellenfél golyózáporát, hanem még kimaxolt védelmi augmentációkkal is hamar elpatkol. Sokkal taktikusabb játék, ami a tűzharc helyett a rejtőzködésre helyezi a hangsúlyt. Érdekes volt látni, amikor csak nagy nehezen jutottam túl egy ellenfelekkel teli termen, hogy mások milyen könnyedén elintézték őket úgy, hogy csak kiütötték a katonákat. Tehát nagyon kell ügyelni arra, hogy milyen felszerelést akarsz magaddal vinni, illetve hogy milyen játékstílust követsz. Maga a történet is érdekes volt, főleg amikor fontosabb döntéseket kell hozni, amik meglepően komolyak, némelyikük pedig szívszorítóak. Volt egy rész, amin nagy nehezen tudtam csak túljutni, pedig lett volna egy egyszerűbb megoldás is, csak komolyabb következményekkel. A játék epilógusa is meglepett, hogy milyen jól lett megírva. Teljesen meg voltam vele elégedve. A Deus Ex: Human Revolution egy nagyon intellektuális FPS-RPG hibrid lett, habár az RPG nekem egy picit kevés volt ebben. Biztosan jót tett volna neki még pár mellékküldetés és helyszín, már csak azért is, mert akkor tovább játszottam volna vele.

Mégis úgy érzem, hogy sokan megfeledkeztek erről a játékról, vagy legalábbis ezt hallottam, olvastam máshonnan. És, sajnos, ez nem meglepő. Mert bár elvileg hozza a játék a Deus Ex feelinget, mást azonban nem. Egy olyan játék, ami mindentől különbözik, de csak jónak tekinthető. Ennek köszönhetően pedig megfeledkeztek róla díjátadóknál, pedig szerintem többet ér, mint mondjuk egy Call of Duty, vagy egy Battlefield folytatás.


Dead Space 2
Amikor végigjátszottam az első Dead Space-t, akkor kijelentettem, hogy bizony ez egy Év Játéka esélyes. Mások természetesen azonnal megkérdőjelezték ezt a kijelentést, mivel a játék rettentően lineáris, összelopkodott elemekből áll, és igazán félelmetes dolgok nincsenek benne, csupán ijesztgetni próbál. Ez mind igaz a Dead Space-re, és belátom, hogy a kijelentésem egy kicsit elhamarkodott volt, mert nem volt meg a játékban az a plusz, amitől tényleg a nagyok között lehet emlegetni. Ettől függetlenül egy teljesen jól megalkotott, szórakoztató alkotás született. A második részt is vártam, hogy hátha ez még jobb lesz, de ugyanarra a sorsra jutott, mint az elődje. Ez is „csak” jó játék, de talán még jobban elszórakoztatott, mint az első rész.

A játék rögtön azzal kezd, hogy egy ember előttünk változik necromorph szörnnyé, és kényszerzubbonyban kell menekülnünk előlük. Az első részben legalább megpróbáltak előtte egyfajta sejtelmes atmoszférát megteremteni, de itt inkább belecsaptak a lecsóba, és szörnyikéket dobtak a nyakunkba. Mindezt természetesen azért, hogy eltereljék a játékos figyelmét arról, hogy nem igazán foglalkoztak a készítők a történettel. A cselekmény csupán annyi, hogy a necromorphok ellepnek egy lepukkanóban lévő emberi kolóniát, és Isaac Clarknak valahogy meg kell ezt állítania. Persze közben történik egy-két dolog, amely megmagyarázza, hogy miért tört ki itt is a „necromorph-láz”, illetve hogy kik azok, akik ezt elősegítették. Szóval igazán sok dolog nincs benne. Csak mész és darabolsz, ahogy azt az első részben is megszokhattad. Azonban ugyanakkor ez Isaac személyes története is, mivel fel kell dolgoznia az első részben történteket (főleg az utolsó nagy csavart). Az egész játék során hallucinációk gyötrik, és végig küzd azzal, hogy végre továbblépjen. Ha a történetből más nem is, de ez szerintem egész jó húzás volt.

Azonban számomra a Dead Space 2 nem ezért lesz emlékezetes. Általában nem szoktam nehéz fokozaton játszani játékokkal, mert nem érzem azt, hogy bármit is adnának a játékélményemhez, csak feleslegesen frusztrálnának. Kivételek azért akadnak, és itt is ez történt. A nehezítés nem csak erős ellenfeleket jelentett, hanem kevesebb dobott lőszert és életerő visszatöltőt is, ami segített nekem abban, hogy beleéljem magam ebbe a félelmetes környezetbe. Bár frusztráló volt a játék végig, mégis rettenetesen jól szórakoztam. A legjobb pedig egyértelműen a főellenség elleni harc volt, amire úgy érkeztem a végén, hogy alig volt töltényem, életerő visszatöltőm nem volt, és csak a játék elején vásárolható fegyverek voltak nálam. Szóval egyáltalán nem voltam felkészülve erre, és a főellenségnek szemét egy taktikája van. Ha jobban odafigyeltem volna a játékra előtte, akkor simább is lehetett volna, de így szerintem sokkal nagyobb volt a kihívás, és szebb is a győzelem. Pedig vagy hússzor újra kellett kezdenem, és a végén már azon gondolkodtam, hogy benyomok egy csalást neki, de végül egy jó taktikával sikerült megnyerni a játékot. Ennyire szerintem még nem örültem annak, hogy végigvittem valamit. Szóval lehet, hogy ez csak egy jó játék, de eszement jól szórakoztam rajta.


Batman: Arkham City
Az Arkham Asylum bebizonyította, hogy lehet jó Batman játékot csinálni. Rengeteg publikáció az év legjobb képregényen alapuló játékának kiáltotta ki, ami visszaadta a hitet a játékosoknak, hogy lehetséges jó licenszelt játékokat is készíteni. Az már más kérdés, hogy az Arkham Asylum önmagában is egy csúcskategóriás cucc volt. Kiváló volt benne a játékmenet, a történet, a hangulat, egyszerűen minden. Azonban az emberek nem láttak túl a „Batman” figurán, és az alapján ítéltek. Egy fanservice játék volt, amiben benne volt minden, amit a Sötét Lovag rajongói szerethetnek. Egyszerre voltak benne hangulati elemek a 90-es évek Batman-filmjeiből, a rajzfilmsorozatból és a Nolan-féle adaptációból is, és nagyon is komolyan vette magát. A rajongók pedig bekajálták ezt, és magát Batmant éltették, nem a játékot. Nekem is bejött anno a játék, de elég hamar el is felejtettem, hogy mi is volt benne. Megfogott egy bizonyos szinten, de mint csak egy Batman sztori, és nem mint egy Év Játéka-esélyes.

Ugyanezt pedig elmondhatom az Arkham Cityről is. Amíg tartott a játék, addig elképesztő volt. Még több híres Batman karakter elevenedett meg, még sötétebb volt a hangulat, és még nagyobb élmény volt Batmannel péppé verni őket. A fejlesztők megtettek mindent, hogy fanokat kielégítsék, így még több olyan apró részlet volt a játékban, amiket a képregényekben is olvashattak, láthattak. Maga a játék része is rengeteget fejlődött, mivel most már egy egész városrészt barangolhatunk be a Denevéremberrel, és több új eszköz áll a rendelkezésünkre, hogy elbánjunk a gonosztevőkkel. Ha pedig megunjuk a Batmannel való rohangálást, akkor átválthatunk más karakterekre. Ott van Macskanő, Robin vagy akár Nightwing, akik mind más harcstílust követnek, illetve más kütyüik is vannak. Egyszerűen mindenből több van, és minden bizonnyal jobb, mint a nagy előd.

Azonban sajnos ez a játék sem kapta meg teljesen azt az elismerést, amit megérdemelne. Sokan kritizálták ennek a sztoriját, de nekem ez jobban bejött, mint az első részé. Pedig sokkal kuszábbra sikerült, és szerintem nem jó dologra fókuszált. Az első trailerek még Hugo Strange-dzsel jöttek, hogy tudja, hogy kicsoda Batman, ami miatt azt hihettük, hogy most ő lesz a főgonosz. Sajnos azonban megint nem tudtak elszakadni Jokertől, és megint ő lopja el a főgonoszi státuszt, ami kicsit sajnálatos, de legalább a vége nagyszerűre lett megcsinálva. Nem mondhatom azt, hogy nem élveztem volna a Batman: Arkham Cityt, de megint úgy érzem, hogy ez lehetett volna jobb is. Pedig tökéletes benne a fanservice, a hangulat és a játékmenet, de nem fogott meg úgy, mint például egy Skyrim, vagy egy Portal. Kár, mert ez a valaha volt legjobb Batmanes játék.

Hozzászólások

1 | Skorpio90 2012.08.21. 18:47
Tetszik :)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.