Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Azumanga Daioh - Fura lányok középiskolában

xeLaR | 2012.09.16. 15:29 | kategória: anime | 0 hozzászólás

Nem vagyok híve az iskolai életet bemutató "slice-of-life" animéknek. Ez főleg azért van, mert a leggyakrabban olyan más műfajok vagy stílusbeli elemekkel vegyítik össze, ami számomra élvezhetetlen. Természetesen az én hibám, hogy nem nyáladzom a hihetetlenül nevetséges fanservice jeleneteken, illetve hogy nem pityeredek, hanem inkább a falba verem a fejem a kiválasztott szerelmespár minden egyes romantikus megmozdulásán. Persze láttam olyan animéket, ami valamilyen szinten tartalmazott ilyen jeleneteket, de nem azokon volt a hangsúly. Nekem kell egy normális, érdekes történet vicces, szerethető szereplőkkel, hogy élvezni tudjak egy ilyen alkotást.

Erre a mostani bejegyzésem tárgya egy olyan anime, ami nem szól semmiről egy csomó idióta lánnyal a főszerepben, és aminek a viccesebb jeleneteit már vagy százszor láttam vicces AMV-kben. És persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy mennyire aranyosan, cukin néz ki az egész. Nem vagyok ellene a jó, vicces animéknek, de úgy gondoltam, hogy ez nekem már sok. Aztán miután egy kicsit kutakodtam utána, akkor jöttem rá, hogy ennek az animének milyen óriási jelentősége volt. Ez az anime ugyanis nagymértékben hozzájárult a "moe" kinézet és viselkedés népszerűsítéséhez, illetve a semmiről sem szóló animék sorozatgyártásához. Tehát azt is lehetne mondani (nagy túlzással), hogy nélküle nem lett volna Lucky Star, vagy például K-On.

Persze szemétség lenne emiatt okolni a sorozatot, mivel a moe, azaz cuki stílus amúgy is előretörőben volt, és valószínűleg nélküle is elkészültek volna az említett művek. Ami miatt ez mégis kitűnik a többi közül, hogy ez volt az első olyan anime, ami óriási siker volt a rajongók és kritikusok körében is, aminek köszönhetően egy klasszikussá vált. De tényleg megérdemli ezt az óriási imádatot? Gondoltam végre meglesem, hogy ez a 10 éve megjelent anime mégis mennyire jó.


Azumanga Daioh - 2002 - 26 epizód - iskolai élet, vígjáték

Szóval a sorozat egy középiskolai osztály pár lánytagjáról szól, akik a teljesen különböző jellemük ellenére barátok lesznek. Végigkövetjük életüknek ezen szakaszát, ott is főleg csak a fontosabb momentumokat láthatjuk, mint például a nyári szünetet, vagy az iskolai kulturális fesztivált. A "történet" (ha nevezhetjük annak) azzal kezdődik, hogy egy elsős osztályba új diák érkezik Chiyo személyében, aki egyfajta géniusz, és egyenesen az általános 5. osztály elvégzése után ide érkezett meg. Fiatal kora ellenére hamar összebarátkozik az osztálytársaival, mint például a túlbuzgó Tomoval, a csendes és atletikus Sakakival és a picit gúnyos Yomival. Később az osztály kibővül még két lánnyal, az egyik a rendkívül fura Osaka, akinek az agya mindig máshol jár, míg a másik az ugyancsak atletikus és versengő Kagura. Rajtuk kívül még megismerjük a tanári kar pár tagját, akiket a való világban valószínűleg soha nem engednének tanítani. Például itt van Yukari a főszereplő lányok osztályfőnöke, de viselkedésileg megragadt a középiskolai szinten, vagy Kimura-sensei, aki saját bevallása szerint azért lett tanár, mert szereti a középiskolás csajokat. Szóval az ő életüket követjük végig a 26 részen keresztül.

Ez a szereplőgárda egy szép, színes társaság, akik nem a tipikus sablonokat testesítették meg akkor, amikor ez az anime készült. Itt a lányok nem szerelemre éhesek, akik nyomulnak a jobbnál jobb pasikra, hanem egyszerűen csak szórakozni akarnak. A túlságosan lelkes és nagyszájú Tomo rengeteg csínyben és más baromságban benne van, ami nem éppen egy rendes női tulajdonság. Még jobb példa erre Yukari, aki felnőtt nőként rendkívül lusta, gúnyos, egy picit számító, egyszóval gyerekesen viselkedik. És akkor még ott van Osaka is, aki annyira hihetetlenül fura jelenség, hogy az már elképesztő. Azért vannak érdekesebb karakterek is, mint például Sakaki, aki rendkívül szeret minden cukin kinéző figurát vagy állatot, de mivel a környezete máshogy látja a magassága és atletikus kinézete miatt, így nem mer kibontakozni (az pedig egy más kérdés, hogy minden cuki állat fél tőle). Talán a legnormálisabb karakter pont a kis Chiyo, aki géniusz mivolta miatt szinte mindenben jó, és ennek köszönhetően sokszor magára veszi a vezető, segítő szerepét. Persze egy ilyen tökéletes karakter sokaknak idegesítő is lehetett volna, így ő sokszor a fizikai humor szenvedő alanya. Hisz miért ne a cuki kisgyerek szenvedjen tesiórán, vagy éppen osztálykiránduláson? Szóval magukkal a karakterekkel nem volt gondom első ránézésre, habár kicsit féltem, hogy a semmi történet semmi változást, semmi fejlődést nem eredményez a végére.

Nem mintha ettől a műfajtól olyat kellene elvárni. Az Azumanga Daioh egy gag-mangából készült, ami felépítésileg egy Garfieldhez tudnék hasonlítani. Nem akarom megsérteni a műfajt, de ebből nehezen lehet egy normális, folytatásos sztorit csinálni, amiben karakterfejlődés megy végbe, és ez bizonyos szinten ebben is észrevehető. A szereplők csak minimális változásokon mennek végbe, ahogy egyre közeledik számukra az érettségi, és ott sem egyenlő arányban történik a fejlődés. Ez nagyrészt azért van, mivel némely karakter sokkal több személyes epizódot vagy jelenetet kapott, mint a többiek. Sakakinek rengeteg momentuma van, és érezhető is a végére, hogy ő változott a legtöbbet, míg mondjuk ott van Yomi, akiről igazán semmi lényegeset nem tudunk meg. Persze ha jobban belegondolunk, akkor rájöhetünk, hogy a valóságban sem egyről a kettőre történik meg a nagy személyiségváltozás, így nehezen lehetne ezt hibának felróni. Ez a sorozat arról szól, ahogy egy életre szóló barátság köttetik, amivel mindenki tud azonosulni. Ilyen szempontból jelesen végzett az Azumanga. A karaktereket hamar megszereted, és elszórakoztatnak a különböző vicceikkel, ökörködésükkel, míg a végén meg azt veszed észre, hogy elérzékenyülsz, mikor leérettségiznek. Mindezt teszik úgy, hogy végig csak viccelődnek, és sosem válik komollyá a hangulat. Tehát végig szórakoztató.

Azonban nem mondhatom azt, hogy ez tökéletes lenne, attól azért távol van. Az animáció elég minimális, bár szerintem ennyi is elég volt neki. Nagyobb probléma, hogy a földbe döngölik benne a poénokat. Pl. Sakaki egy olyan útvonalon jár rendszeresen iskolába, ahol egy macska állandóan megharapja, mert meg akarja simogatni. Volt legalább egy olyan epizód, ahol ezt az egy kis "poént" vagy ötször ellőtték, és elsőre is csak megmosolyogtatni tudott. Rengeteg ilyen humor van a sorozatban, és csak keveset találtam igazán viccesnek. A másik nagy problémám pedig, hogy hihetetlenül cuki az egész. Nekem picit sok volt a nyitó és záró dal, nem beszélve a közte lévő történésekre, főleg Chiyoval a középpontban. Nem kedvelem a moe stílust, és bár ez a sorozat sem képviseli azt, sokszor nagyon idegesített. Voltak olyan poénok és jelenetek, ahol úgy éreztem, hogy kellett bele ennyi cukiság, de összességében kicsit túllőttek a célon, legalábbis nálam.

Összességében nem bántam meg, hogy ezt az animét végignéztem. Bizonyos szinten ismertem már, hiszen rengeteg vicces AMV felhasználta a sorozatban előforduló emlékezetesebb jeleneteket, de egy sokkalta másmilyen élmény kaptam a sorozattól. Bár a cukiság, az ismétlődő poénok és a minimális történet nem igazán jött be, a szerethető karakterei és a humoros ökörködéseik megfogtak. Nem hiszem, hogy ott lesz a kedvenceim között a helye, de egy jól összerakott anime, ami megérdemli valamelyest a szeretetet, amit kap.

Utolsó módosítás: 2012.09.16. 15:31

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.