Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

2014. májusi PC-s összefoglaló

xeLaR | 2014.06.02. 14:34 | kategória: cikk | 3 hozzászólás

Termékeny hónap volt ez a május a nagyobb nevű játékok tekintetében, de ez igazán nem nagy meglepetés azok számára, akik valamennyire figyelemmel követik a játékpiacot. Ilyenkor jönnek az első félév utolsó nagy durranásai, utána meg kezdődik a nagy nyári uborkaszezon, amikor alig jelenik meg valami jelentősebb alkotás. És május idén sem hagyott cserben minket. Ahogy azt a múlt havi összefoglalóban írtam, május legnagyobb durranása a Watch_Dogs, ehhez kétség sem férhet. A sokat kritizált grafikai visszafejlődés ellenére a játékról csak pozitívan tudtak beszámolni a kritikusok, és az eladásokban sem fog elmaradni. Kritikusi szempontból május másik nagy nyertese a Transistor, a Bastion alkotóinak az új játéka, amire ha ránéz az ember, rögtön felismerheti a hasonlóságot a két játék között. Persze rajtuk kívül voltak még érdemleges játékok, legyenek jók vagy rosszak. A Bound By Flame minden tekintetben a "szegény ember Dragon Age-e" (©gregmerch), és többnyire átlagos, középszerű értékeléseket kapott. A Tesla Effect feltámasztotta Tex Murphy-t és a nevéhez köthető régi stílusú kalandjátékfajtát, habár vitatható, hogy mennyi létjogosultsága van. A Killer is Dead, a BattleBlock Theater, a Max: The Curse of Brotherhood és a Dynasty Warriors 8: Xtreme Legends Complete Edition az idei konzolátiratok táborát erősítik. Újabb résszel jött ki a Tropico sorozat, de ha már folytatásokról beszélünk, akkor a hazai színeket képviselő The Incredible Adventures of Van Helsing II is megmutatta magát a játékosok számára. Utoljára pedig a Wolfenstein: The New Order-t hagytam, mert engem teljesen meglepett, hogy mind a kritikusok, mind a játékosok jónak találták a játékot, pedig én már előzetesen is temettem.

Szóval jött jó sok változatos minőségű játék ebben a hónapban, de sajnos most sem sikerült egyikkel sem érdemben játszani. Helyettük viszont nekiveselkedtem (újból) az egyik nagy kedvencemnek, aztán egy relatíve új kedvencnek, ami után jött pár kalandjáték, és végezetül április egyik legragyogóbb gyöngyszemét sikerült kipróbálni. Ám mielőtt még kezdeném a havi összegzőmet, úgy gondoltam, hogy számszerűsítem is majd a rövid beszámolóimat a játékokról. A pontozásom eltér majd a megszokott kritikusi pontozásoktól (amik alatt általában ezt kell érteni: 7/10 = közepes játék, 5-6/10 = nagyon gyenge), helyette próbálok majd reálisan értékelni (ahol az 5/10 tényleg közepeset jelent). Na szóval, összegezzek…



Újrajátszás

Metal Gear Rising: Revengeance
Az áprilisi összegzőben már megírtam mindent, amit erről a játékról tudni kell. Elképesztő buta az egész cselekmény, de elképesztően király a kaszabolás, a hangulat. A DLC kiegészítők pedig rövidségük ellenére hozták ugyanazt a hangulatot, de ugyanakkor hozzá is adtak a játékélményhez. Pl. a Blade Wolf-os kiegészítő nagyon bejött nekem, annak ellenére, hogy eléggé eltér a játékmenete az alapjátékétól. Szóval nem is pazarolnék több mondatot erre, ez egy oltári jó játék, csak ajánlani tudom mindenkinek.
8/10

Heroes of Might & Magic 3 Complete
A Heroes 3 számomra az egyik legtökéletesebb játék, amivel valaha játszottam. Pedig sokszor frusztráló, monoton, nehezebb szinteken csal a gép ezerrel és a frakciók messze nincsenek kiegyensúlyozva. Meg sajnos nem igazán stabil a játék, sokszor kifagy. Azonban kevés olyan játékról tudok, amivel bármikor játszanék, és minden hibája felett szemet hunynék, és a Heroes 3 pont egy olyan játék. Mondom ezt úgy, hogy soha nem vittem végig a játék kampányait. Ebben a hónapban pedig végre elkezdtem bepótolni ezt a hiányosságomat. És nagyon nehéz abbahagynom a játékot.

Számomra a Heroes 3 minden egyes eleme tökéletesen összepasszol, és még az idő vasfoga sem hagyott rajta nyomot. A legtöbb régi játék valamilyen módon elavul, és csak a szép emlékek maradnak utánuk. Azonban a Heroes 3 egésze időtálló. A régi játékok többségénél a grafika az elsődleges szempont az elévülésnél, de a Heroes 3 látványvilága még így is lenyűgöző, színpompás az egész. Persze, nem 3D-s figurák építik fel a térképet, illetve a néhol a sprite-ok kissé nevetségesek, de még így is simán átlátható. Játékmenetében sem évült egy cseppet sem a játék, még mindig kezelhetően bonyolult a játék mechanikája (héten termelődő egységeket megvásárolni, építeni, kalandozni, stb.). Ám kicsit meglepődtem, amikor az egyik haverom azt mondta, hogy a Heroes 6-hoz képest túl sok fajta nyersanyag van, és a fejlődési rendszere sem játékosbarát, mivel abban simán ki tudja választani az ember, hogy mit akar a hősének. Tehát bizonyos szinten tényleg évült a Heroes 3 játékmenete…túl bonyolult a butításhoz szokott játékosok számára.

Azonban talán az a legjobb a játékban, hogy mennyi jól használható taktika van a játékban, amivel az adott pályát viszonylag gond nélkül letarolhatjuk. Ha sikerül egy olyan taktikát megvalósítani, akkor nevetségesen könnyűvé válik a játék, de ugyanakkor a legszórakoztatóbb is. Például az alapjáték végső kampányának az utolsó pályáját lényegében 10-15 perc alatt nyertem meg, mert a kampány engedte, hogy a hőseimet az előző pályákon feltápoljam. Aztán meg olyan helyzetek is vannak, ahol a győzelem vagy a megalázó vereség csak egy varázslaton múlik. Ezeknek köszönhetően pedig egyszerűen beszippant a játék. Ez egyértelműen benne van a Top 10 kedvenc játékaim között. Ennyi. Viszont a haverom érdekes kijelentései erről és a Heroes 6-ról arra késztetnek, hogy a későbbi részeket is részletesen kipróbáljam. Úgyhogy valószínűleg miután teljesen végigjátszottam a Heroes 3 kampányait, teszek egy próbát az 5. és 6. résszel. Azért erősen kétlem, hogy elérik majd a Heroes of Might & Magic 3 nívóját.
9/10



Kalandjátékok

The Shivah
Pár hónapja a Wadjet Eye Games Blackwell sorozatának a végigjátszása után úgy gondoltam, hogy érdemes lenne kipróbálni ennek az indie fejlesztőnek a többi kalandjátékát, mivel a játékainak retró kinézete alatt újszerű, inkább logikát igénylő feladványok lapulnak meg. The Shivah pedig a fejlesztő első próbálkozása volt. És ez sajnos még a felújított kiadáson is simán látszik.

Pedig alapjaiban érdekes helyről indul a játék: egy vallását megkérdőjelező rabbi nyomozni kezd, miután a kongregációjának egyik volt tagja jelentős mennyiségű pénzt hagy rá, miután az rejtélyes okok miatt meghal. Eleve újszerűnek hat a téma, hisz nem sok olyan játékkal találkozhatunk, amiben egy rabbi a főszereplő. Ám elég hamar rá kellett jönnöm, hogy az egész "rabbiság" azon kívül, hogy párbeszédeknél van egy "rabbi" opció, ahol kérdésekkel válaszolunk kérdésekre. Bár kell egy kicsit gondolkodni, hogy hogyan jussunk tovább, de szinte minden feladványra egyszerű a megoldás. A párbeszédek egész hangulatosak, sok van belőlük, de az ilyen jellegű feladványokra hamar ráuntam, mert egyszerű kijátszani őket. Nagyobb probléma, hogy a sztori nem túl eredeti, a rejtélyre elég könnyen rá lehet jönni, és igazán nagy sikerélmény nincs benne. Bár a rabbinak vannak jó megjegyzései, de nincs olyan szereplő, aki komolyabban megmaradna a játékosban. Ettől függetlenül nem lehet azt mondani, hogy rossz lenne a játék, mivel The Shivah eléri azt, amit kellett neki. Elmesélt egy egyszerű noir történetet átlagos karakterekkel és egy valamelyest újszerű játékmenettel. És szerencsére ebből csak tanultak a fejlesztők.
5/10


The Blackwell Epiphany
Amikor hónapokkal ezelőtt nekikezdtem a Blackwell játékoknak, akkor azt hittem, hogy hibát követek el, mivel az első játékot rövidnek és bizonyos szinten bugyutának találtam. Szerencsére minden egyes résszel a történet, a feladványok, a szereplők jobbak lettek, aminek köszönhetően megtetszett ez a sorozat. Ez a befejező rész pedig egy-két dologtól eltekintve szépen lezárta az egész sztorit. A legjobb az egészben, hogy The Blackwell Epiphany, csakúgy mint az előző rész, önmagában is megállja a helyét. Az egyik legnagyobb negatívuma az első három résznek, hogy a történetük nagyon rövid, és csak a harmadik résznek van igazi lezárása. Az Epiphany sztorija viszont rendesen fel van építve, aminek van eleje, közepe és vége, miközben szépen próbálja lezárni az előző részekből megmaradt történetszálakat. Az is pozitívum, hogy nem csak a már ismert karakterek lettek még jobban kibontva. Rosangela Blackwell és Joey már eleve sokat nőttek a széria alatt, de még így is kiderül egy-két dolog róluk a játékban. A mellékszereplőknek is nagyobb jelentőségük van ebben, mint a széria bármelyik előző részében.

The Blackwell Epiphany játékideje olyan 4-8 óra között van, és ezzel a leghosszabb a szériából. Ennek nagy jelentősége van, mert így több olyan témát is be tudtak mutatni, amit még nem láthattunk a sorozatban, és ezáltal egy érdekes hangulatot adott a játéknak, amitől egyre jobban beleéltem magam. Az is segített, hogy lényegében alig volt játékmenetbeli változás az előző részekhez képest. Csukott ajtó? Joey-nak, a szellemnek nem akadály! Nem tud ott semmit csinálni Joey, csak egy papírfecnit nézegetni? Ez viszont Rosa-nak nem akadály, hisz ott van neki az okostelefonja! Szóval nem nehezek a feladványok, de azért van pár elgondolkozós pillanata. És akkor még nem írtam arról, hogy van jó pár megindító, illetve sokkoló momentuma is a játéknak, amit már meg kellett volna szokjak a sorozattól, de ebben voltak eddig a legjobban realizálva. Szóval mindent összevetve ez egy nagyszerű befejező rész lett. Bár a retró kinézet eltántoríthat játékosokat, de azt meg pótolja a történet és a karakterek. Egymagában is élvezhető, de ha a legjobb élményt akarod kicsikarni belőle, akkor érdemes az előző részeket is kipróbálni.
7/10



Április legjobbja

Child of Light
Rettentően vártam ezt a játékot, mivel a látványvilágát egyszerűen gyönyörűnek, az alapkoncepciót meg érdekesnek találtam. Egy művészi, egyszerű, gyerekeknek szánt játéknak tűnt, ami magában foglalja az RPG-k összes jó tulajdonságát. Aztán amikor kipróbáltam, nem csalódtam. Csodaszép az egész játék, nagyszerűen néz ki, ami az UbiArt Framework-nek köszönhető, amely az új Rayman játékokat is hajtja. A játékmenet pedig egyértelmű, könnyű beletanulni, de ugyanakkor sok lehetőséget ad taktikázásra. Sztorija nagyon kiszámítható, szereplői sem túlságosan kidolgozottak, de összességében aranyosak a játék ezen részei is. Az pedig plusz pontot jelent a játéknak, hogy ketten is lehet játszani vele, ahol az egyik Aurorát irányítja, a másik pedig az egérrel a kis fényecskét. Ez pedig szerintem nagyszerű mód arra, hogy fiatal gyerkőcökkel együtt lehessen játszani, illetve hozzászoktatni őket komolyabb videojátékokhoz. Minden tekintetben bejött a Child of Light, és reménykedek benne, hogy az év végén több díjban is részesül majd.

Ugyanakkor egy hiteles értékelést szeretnék ennek a játéknak adni, és bármennyire is aranyos meg gyönyörű, sajnos az kevés szerintem, ami benne van. Igen, egy gyerekmesét játszunk benne végig, amit a műfajának sablonjaiból építettek fel, ezáltal egy felnőtt számára nem okoz fejtörést kitalálni, hogy vajon ki lesz a főgonosz a játék végén. Ezt még elnézem valamelyest, de megspékelve azzal, hogy egy idő után túlzottan monotonná válik a harc, illetve a karakterfejlesztés egyszerűsége miatt nem igazán tudtam annyira élvezni ezt a játékot, amennyire szerettem volna. Így is nagyon tetszett a Child of Light, de a kisebb problémái mellett hiányoltam belőle azt a nagyszerűséget, vagy csavart, ami egy ilyen játékhoz illett volna. Helyette "csak" egy kompetens, gyönyörű és aranyos játékot kaptam. Szóval csak pozitívan vélekedhetek róla.
7/10



Júniusi előzetes

Szóval lassan indul az idei uborkaszezon, habár június azért próbálkozik még egy picit meggátolni annak a kezdetét. Jön is viszonylag hamar a Murdered: Soul Suspect, aminek az alapötlete nagyon imponál, de minél többet hallok, látok a játékról, annál inkább tűnik középszerűnek a játék. Remélhetőleg nem lesz igazam. Júniusban jön még pár FPS, pl. az egyik az Enemy Front, ami egy…valami, de legalább jön helyette egy új Sniper Elite 3. A WildStar is jön nagyon hamar azok számára, akik szeretnének valami új MMORPG-vel játszani. Ám számomra talán a legfontosabb júniusi megjelenés az UbiArt-ot használó Valiant Hearts: The Great War. Úgyhogy lesz pár új dolog júniusban is…

…de talán a legfontosabb dolog júniusban (a brazíliai focivébén kívül) az idei E3 lesz, ami talán végre bemutat igazi, tényleg "next-gen" gyöngyszemeket, és ahol nem az lesz a trend, hogy minden egyes új játék "open-world multiplayer" lesz. Lényeg az, hogy alig várom az új bejelentéseket és nevetséges jeleneteket a konferenciákról.

Utolsó módosítás: 2014.06.02. 14:38

Hozzászólások

Lovi Tommy
1 | Lovi Tommy 2014.06.05. 16:15
a Heroes III valoban a mai napig egy szinte tokeletes jatek, minden honapban eloveszem egy-ket nap erejeig. van, hogy haverokkal hot-seatelunk, vagy lenyomok gep ellen egy random xl terkepet
xeLaR
2 | xeLaR 2014.06.05. 17:07
A random térképekről sajnos nincs jó benyomásom, így kevés olyat játszottam. Szerencsére van azért rengeteg scenario, amivel szórakázhatok sokáig, habár most inkább a kampányt kellene végigvinnem. Nemrég kezdtem az Armageddon's Blade első kampányát, és a legutóbbi pályán megismertem a legjobb hőst a játékban, Gelu-t, aki Sharpshooter-ekké fejleszti az íjászokat. Ennek köszönhetően a nehéz nehézségű pálya pofonegyszerű volt :)
Lovi Tommy
3 | Lovi Tommy 2014.06.05. 22:18
hmm, elfeknel Ryland, diplomaciaval,
Towerben Chain Lightningos, Fortressnel az Armoreres, Infernonal a Sorcerys, Necropolisnal a Necromancys. Tobbit skippelni szoktam, nem is ertek hozzajuk.

A random map meg neha igazsagtalan, de legalabb van benne kihivas

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.