Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

2014 júniusi PC-s összefoglaló

xeLaR | 2014.07.03. 11:21 | kategória: cikk | 0 hozzászólás

A nyári uborkaszezon "végre" elkezdődött június lezárásával. Nem kell most már Steam akciókkal foglalkozni (egy ideig), a nagy nyári vásáruknak vége van. Nem kell érdeklődnünk egy darabig az újdonságokról, mivel az idei E3 valamennyire gondoskodott róla, hogy kapjunk valami infót az eljövendő játékokról. Június még tartogatott pár meglepetést a gamerek számára, de azok egyáltalán nem olyan kalibert képviseltek, mint a nagy, AAA besorolású játékok. Jött is azonnal a hónap elején a Murdered: Soul Suspect, és sajnos a várakozásaimnak megfelelően a középszerűség tengerébe pottyant bele. Mondjuk fura volt látni, ahogy a nagynevű oldalak kritikusainak nagy része hét pont alá mentek az értékelésnél, és hogy a különféle online megmondóembereknek kellett megvédeni, hogy annyira nem lett gáz. Szóval kivételesen reális értékelést akartak adni a kritikusok, úgyhogy igazán nem tudom őket ezért megfeddni. Az idei "WoW-gyilkos", a Wildstar is megérkezett, és viszonylag pozitív kritikákkal ellensúlyozták azt, hogy a vételár mellett még havidíjas is. Meg lehet tippelni, hogy vajon meddig lesz ez így. A múlt havi beszámolómban megemlítettem az Enemy Front-ot, mint "valamit", de a negatív kritikák és a City Interactive név hallatán rájöttem, hogy igazán szót sem érdemelhetne ez a játék. A versenyzős játékok szerelmesei is kaptak pár újdonságot, mivel megjelent a MotoGP 14 és a GRID Autosport. Meg aki akar mesterlövészezni, annak ott van a Sniper Elite 3. És persze sok más kisebb-nagyobb cucc is napvilágot látott, mint pl. Space Run, Xenonauts, SPINTIRES, Transformers: Rise of the Dark Spark, Shovel Knight, Divinity: Original Sin.

Sajnos ebben a hónapban keveset tudtam játszani érdemben, aminek köszönhetően egy betervezett extra bejegyzést is kukáznom kellett. Mindegy, legalább június egyik legjobb játékával, a Valiant Hearts: The Great War-ral zártam a hónapot, illetve szépen, lassan vittem tovább a Heroes 3-at, és kipróbáltam egy addiktív kártyajátékot is.



Valiant Hearts: The Great War
Nehéz igazán haragudni az Ubisoft-ra. Persze, egyértelműen semmibe veszik a PC-s tábort, ami érzékelhető az olyan megmozdulásaikból, mint a pár éve alkalmazott drákói DRM praktikái, vagy most a Uplay, de a Watch_Dogs mizériája sem segített nekik. Arról nem is beszélve, hogy maga a cég elég furán nyilvánul meg olyan kérdésekben, amik rossz fényt vethetnek a cégre (pl. azért nincs női főszereplő AC-ben, mert sokba kerül). Ugyanakkor többnyire jó játékokat dobnak a piacra, és mostanság egy olyan területet is becéloztak, amit a legnagyobb játékok többnyire figyelmen kívül hagynak: a gyerekeket. A tinédzserek ellehetnek a legújabb lövöldéjükkel, meg a nagyszabású akció-RPG játékaikkal, de mi van a kisebb gyerekekkel, akik játszani szeretnének, és akiket nem érdemes azonnal egy katonai FPS-darálóba küldeni. Az UbiArt Framework-ös játékokkal szerintem pont ez a réteg van becélozva, mivel maga a platform könnyen használható a fejlesztők számára, és a végeredmény nagyon imponálhat a kisebb gyerekeknek. Egy Rayman Legends megtaníthatja a platformjátékok alapjait nekik, egy Child of Light pedig az RPG műfaji sajátosságait. De akkor hogy jön ide a Valiant Hearts, aminek a témája az egyik legpusztítóbb háború, az I. világháború?

Mivel idén van a 100 éves évfordulója az I. világháború kitörésének, szinte egyértelmű, hogy ez a játék azzal a céllal jött ki, hogy emléket állítson a háborúnak és áldozatainak. Ez nem egy olyan háború volt, aminek egyértelmű gonosztevője volt. Ez a háború mocskos, teljesen felesleges és tragikus volt. Az új technológiák és az elavult harcászati taktikák olyan pusztítást hoztak, annyi emberáldozatot követeltek, mint előtte soha. Egy komor, sötét folt a történelemben. Ez a konfliktus elszakított embereket egymástól és gonosznak állított be másokat, ám mégis vannak pontjai, amikor a lövészárkokból előjöttek a szembenálló felek, és együtt ünnepeltek. Hogy lehet ebből egy olyan játékot csinálni, ami mindezt átadja, de ugyanakkor a gyerekek számára is fogyasztható és érdekes legyen. Az Ubisoft Montpellier-nek sikerült átadnia ezt a hangulatot.

Ugyanis a hangulata nélkül a játék egy egyszerű rejtvényekkel operáló kalandjáték. Az sem segíti, hogy a története és a szereplői is egyszerűek, és még egy tipikus gonosztevőt is beleraktak, csak hogy legyenek benne boss-harcok. Aztán még ott vannak a zenés pályák, amiknél klasszikus zenére kell elkerülni bombákat és lövedékeket, ami kissé nevetségesen hat egy ilyen témánál. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy egy játéknak szórakoztatnia kell, illetve hogy kiknek készült. És ebből a szempontból a Valiant Hearts kiválóan teljesít. A történet egyszerűsége, kiszámíthatósága nem lényeges negatívum, ha eléri azt a hangulatot, amit egy ilyen játék megkíván. Amikor Annával, a felcserrel játszunk, és ahogy jönnek a sérült katonák egymás után és kérik a segítségünket, vagy amikor először vetik be mustárgázt, vagy amikor egy ellenséges katonát kell megmenteni, mind azt a hangulatot próbálják átadni, ami ezt a háborút jellemzi. Maga az animációs stílus, a szereplők gügyögős beszéde és a zenés pályák csupán ezt a hangulatot próbálják ellensúlyozni.

A Valiant Hearts: The Great War emellett még tanítani is akar, ugyanis minden egyes új pályánál ad pár háborús tudnivalót és pár összeszedhető tárgyat, ami extra információkat tartalmaz a korról. Ezek nem csak évszámok és hadmozdulatokról számolnak be, hanem magukról az emberekről, a körülményeikről és az eredményeikről szólnak. Pl. nem tudtam, hogy kanadaiak, indiaiak, illetve marokkói csapatok is harcoltak az antant erőiben a nyugati fronton, de a játéknak köszönhetően ezt is megtudtam. Bár ez inkább csak személyes probléma, de lehet jobban örültem volna a játéknak, ha nem csak a nyugati fronton lévő harcokat mutatta volna be, vagy legalább osztrák-magyar csapatokat is felvonultattak volna benne, de ennyi erővel az ázsiai harcok bemutatását is hiányolhatnám. Sajnos egy ilyen kicsi játékban mindent nem lehet megmutatni. Az már nagyobb probléma, hogy nem igazán fejeződik be a történet, ami az amerikai csapatok megérkezésével ér véget, tehát a háború végső stádiuma kezdődne el. Gondolom azt DLC-nek tervezik.

Szóval összegezve ez is egy nagyszerű UbiArt-os játék, ami szerintem méltó emléket állít ennek a szörnyű háborúnak. Olyan 6 óra alatt végig lehet játszani, és kalandjáték mivolta miatt sajnos nincs túl nagy szavatossága, de mindenképp megér egy próbát azoknak, akik szeretnek valami újat és egyedit kipróbálni. A szavatossága és az egyszerűsége miatt szőrösszívű leszek vele, de ez mindenképpen az év egyik leghangulatosabb játékai közé tartozik.
7/10



Hearthstone: Heroes of Warcraft
Amikor ezt a kártyajátékot bejelentette a Blizzard, kissé negatívan álltam az egészhez. "Ezzel megint csak a WoW-ot nyomatják!", "Miért kell ilyen hülyeségekre időt fecsérelniük?", "Csináljatok már egy újabb Warcraft RTS-t, nem kell ez a marhaság!", és hasonló dolgokat gondoltam. Aztán idén ki is jött a játék. Bár engem teljesen hidegen hagyott, csupán azért próbáltam ki, mert az egyik haverom szerint egész jó cucc lett. Azt tudtam, hogy ingyenes és free-to-play alapon működik, de arra nem számítottam, hogy ilyen egyszerű, ilyen jó látvánnyal van megáldva, és ilyen addiktív.

Pedig az egyszerűsége eleinte taszított. Itt automatikusan kapod a manát? Nincs csapdakártya? Várni kell a támadáshoz egy kört? LOL, de béna. Aztán több játék után rájön az ember, hogy az egyszerűsége ellenére nagyon jól lehet benne taktikázni, és a szabályai révén még a viszonylag bénább kártyákkal rendelkező játékos is képes érvényesülni. Az is segít a taktikában, hogy milyen kasztú ellenféllel játszik az ember, mert nem mindegy, hogy egy vadakat felsorakoztató vadász ellen, vagy egy önmagát pusztító warlock-kal kerülünk szembe. Ám talán a legjobb az egészben az, hogy mennyire pénztárcabarát a játék. A free-to-play alapelveinek megfelelően ez a játék is inkább a pay-to-win kategóriába esik, mivel jobb kártyákkal jobb paklit lehet összehozni, ami lecsökkenthetni a veszteségek számát. Ám ettől függetlenül én, aki egy lukas garast sem költöttem a játékra, már vertem meg olyanokat, akik mindenféle csili-vili hátoldalú és ilyen-olyan ritkaságszámba menő kártyákkal jöttek. Nagyobb az esély a nyerésre, ha pénzért veszel paklikat, de ugyanakkor a játék különféle küldetéseket ad a játékosnak, amelyek teljesítéséért aranyat kapunk, amivel meg paklikat lehet venni, vagy pedig az Arénában játszani.

Ami még meglepetést okozott, hogy milyen élvezetes az online játék. A netkód nagyszerű, eddig egyetlen meccsem sem szakadt meg. Az interakciók limitált száma elsőnek furának tűnt, de ennek köszönhetően nincs felesleges heccelés és inzultálás a játék közben, és így a játék egyáltalán nem stresszel. Negatívum ilyen téren a kevés játékopció. Lehet gép ellen gyakorolni, az Arénában jutalmakért menni, vagy online játszani. Ám a kevés opció ellenére a játék élvezetes és gyorsan lezajlik, ami még több játékra sarkall. És ez meg sok fura, vicces élményekhez vezet. Pl. volt egy olyan játékom, amiben sikerült magamat és az ellenfelemet kinyíratnom, ami más játéknál szerintem döntetlent eredményezne, de valamiért azt írta ki a játék, hogy legyőztek. Meg rengeteg olyan pillanat volt, amikor erős kezdés után ledarált az ellenfelem, vagy amikor egy kritikus kártya felhúzása megváltoztatta a végkimenetelt. Szóval nagyon szórakoztató a játék. Ha pedig kijön a kiegészítője, ami egy extra játékmódot is hoz, valószínűleg még szórakoztatóbb lesz. Tegyetek vele egy próbát.
7/10



Júliusi előzetes
Bár konzolos fronton lesz pár érdekesebb megjelenés ebben a hónapban (The Last of Us Remastered, Oddworld: New ’n’ Tasty), de a PC-sek megnyugodhatnak, és mehetnek nyaralni, vagy egyszerűen csak ki a szabadba, mert lényegében nem jön ki semmi a számukra. Hurrá? Elég vicces, hogy a legnagyobb név a júliusi felhozatalban az új Magic. Mindegy, azért pár kisebb címet meg kell említeni, mert sok érdekesnek mondható indie játék jön júliusban. Lesz itt chilei fejlesztőktől akciójáték Abyss Odyssey néven, meg érdekesnek ígérkező „point and click thriller” Gods Will Be Watching címmel. De ezek láttán, lehet jobb a szabadban lenni.

Július számomra valószínűleg a verekedős játékok hava lesz nem csak azért, mert bepótolok egy párat, hanem mert egy elég fontos torna lesz közel egy hét múlva, amiről valszeg írok is majd egy bejegyzést.

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.