Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

EVO 2014 - az verekedős játékok legnagyobb tornája

xeLaR | 2014.07.20. 23:17 | kategória: cikk | 0 hozzászólás

Július 11-13. között zajlott le az év egyik legrangosabb e-sport tornája, az Evolution Championship Series, közismertebb nevén az EVO. Azonban az EVO nem a megszokott e-sportos játékokat sorakoztatja fel, mint mondjuk a Dota 2, League of Legends, vagy Starcraft II. Nem, ez a torna a verekedős játékok virtuális harcosait ereszti össze, hogy a közönség kegyeiért, a saját becsületükért és a busás pénznyereményekért harcoljanak. És ez a legjobb hely, hogy megmutassák mit is tudnak! Bár az EVO az egyik legrégebbi torna a műfaj nagyjainak, mégis talán az a legjobb benne, hogy a világ nagy részéről érkeznek harcosok és nézők, ezzel pedig egy nemzetközi torna hangulatát kelti. Ám még így is van valami, amitől az EVO minden más verekedős játékos torna felett áll, az pedig az EVO pillanat. Ezek azok a momentumok, amik a legjobban jellemzik az EVO-t és a verekedős játékok szerelmeseit.

Az idei EVO pedig az eddigi legnagyobb tornájával kecsegtetett. A frissen kijött Ultra Street Fighter IV frissítés a tornát nézve rekordmennyiségű, közel 2000 jelentkezőt vonzott. Az Ultimate Marvel vs. Capcom 3 és a Super Smash Bros. Melee mindketten közel 1000-1000 játékossal kezdtek. A negyedik legnépszerűbb játék a jelentkezők körében a BlazBlue: Chronophantasma volt, ami valamelyest érthető is, mert a fejlesztőnek köszönhetően ennek a játéknak volt a legnagyobb nyereménye. De ezeken kívül is volt még több kisebb-nagyobb torna, amiben a legjobb játékosok megmérettethették magukat. Szerencsére az EVO idén is egy izgalmakkal teli, nagyszerű ünneplése volt a verekedős játékoknak. Jöjjenek akkor a beszámolóim a döntőkről.


Tekken Tag Tournament 2 döntők
Az első nap egyetlen Top 8-as összecsapása a Tekken Tag Tournament 2 volt. A Tekken számomra mindig is egy fura verekedős játéksorozat volt, főleg a játékmechanika tekintetében. Kicsit nevetségesnek találom, ahogy esés közben egymást kombózzák a játékosok, lényegében a levegőben tartva a karaktert. Maga a 3D-s verekedős játékokért sem vagyok oda, de nehéz nem elismerni a Tekken sorozat érdemeit. Meg persze az is ott van, hogy a grafikai fejlődésnek köszönhetően a Tekken Tag Tournament 2 nagyszerűen néz ki, a legjobb nyolcba bekerült játékosok meg látványos meccseket játszottak le egymás között. Az is segített, hogy nem csak ugyanazokat a karaktereket választották, ami érdekes játékstílusokat eredményezett. Pl. a Bobbal és Leoval nyomuló Gen Kids gyors és erős letámadásokra alapozott, míg a Heihachi és Armor Kinget választó JDCR inkább a dobásokat és visszatámadásokat favorizálta.

A Top 8 MVP-je egyértelműen JDCR volt, aki a meggyőző játékával messzire jutott, pedig a Twitch szponzorálása nélkül talán nem is jutott volna ki az EVO-ra. Ha pedig azt is belevesszük, hogy több Tekkenes tornán elvitte az első helyet, akár egyértelmű favoritként lehet gondolni rá. A legjobb meccs pedig a nagydöntő volt, ami kisebb izgalmakat tartogatott, de a magabiztosabb, technikásabb játékos nyert. Meglepő módon élvezetes volt ez a torna. Bár igazán emlékezetes momentuma nem nagyon volt, a játékosok így is mindent beleadtak, ami meg azt eredményezte, hogy egy kicsit komolyabban vegyem a Tekkent.



Injustice döntők
A második nap első Top 8-a a Netherrealm szuperhősös verekedős cucca, az Injustice volt, és én már előre féltem. Ugyanis a tavalyi döntő egyszerűen borzasztó volt. Úgy értem milyen az már, hogy a nézők egyöntetűen fújolták a bajnokot, aki egy olyan Supermannel gyilkolt le mindenkit, aki játékmechanikailag ezerszer erősebb volt a többi karakternél? Hasonlókat vártam az idei döntőktől, de szerencsére már nem ez a helyzet az Injusticenál. Gondolom a játék végső kiadásánál a fejlesztők kicsit kiegyensúlyozták a játékot, amitől idén nem volt egyetlen domináló karakter. Volt itt Zod, Batgirl, Doomsday, Deathstroke, Aquaman és mások, de az erejük főleg a játékostól függött. És milyenek voltak azok! A gyengébb karakternek hitt Deathstroke megmutatta, hogy miért ő a DC egyik legjobb orgyilkosa, illetve Zod egy megközelíthetetlen szuperlény látszatát keltette, ami kb. teljesen igaz a képregényes inkarnációjáról. Bár az Injustice nem igazán tudott lekötni engem, amikor játszottam, de ez a döntő egy igazán szórakoztató játékként mutatta be.

A Top 8 MVP-je számomra a Zod játékos, Pig of the Hut volt. Nem is igazán tudnám megmondani miért, de a Zodja nagyon meggyőző volt a döntők során. Még úgy is, hogy nem játszott túlságosan szimpatikusan (azaz inkább távolról gyengített, picit húzta az időt), de mivel egy gonosz karaktert testesített meg, ez így volt tökéletes. A legjobb meccs pedig egy vigaszági találkozó volt két testvér között, és a vesztes végleg kiesik. Maga a meccs nagyon rövid, és a végeredmény tekintetében nagyon egyoldalúnak tűnik, mégis a „testvérek egymás ellen” vonal hozzáadott egy kicsit drámát az összecsapáshoz. Az is pozitívum ott, hogy egy élvezetes, teljesen egyenrangú ellenfelek harcát lehetett megtekinteni. Összességben pozitívan csalódtam az Injustice döntőkben, amiben szimpatikus harcosok játszottak nagyszerűen egymás ellen.



King of Fighters XIII döntők
Bár a King of Fighters sorozat nem tartozik a legnépszerűbb verekedős cuccok közé, de az utóbbi két EVO-n már-már a torna legjobb meccseit láthattuk. A nézőknek nagy javára vált a KOF13 játékmenete, aminél a játékosok egy háromfős csapatot választanak, és a menetek végén a legyőzött karaktert váltja a következő. Egy profi szinten pedig a győzelemhez öt menetet szinte mindig kell játszani, mert szinte minden alkalommal van egy olyan karaktere a játékosoknak, amivel simán legyőzi a másikat. Annál pedig alig van hypeosabb dolog, mint ahogy az egyik játékos az utolsó karakterével kiüti az ellenfél egész csapatát. És ez már-már átlagos dolog ilyen versenyeken! Szóval nagy elvárásaim voltak, ám sajnos az idei KOF13 torna nem tudta hozni azt a színvonalat, mint az előző években. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lett volna érdekes és szórakoztató. Kicsit rossz, hogy sok olyan csapat volt, amiben EX Iori és Mr. Karate is helyet kapott, ami sajnos már tavaly is így volt (legalább most alig volt Duo Lon).

A Top 8 MVP-je számomra Tokido volt, akit Street Fighter játékosként ismertem meg, és elég jó is volt benne, de idén a King of Fighters tornán szerepelt jól. Sajnos ő is az EX Iori és Mr. Karate kombóval jött, de a többiekhez képest nem használta őket annyira jól. Szerencséjére volt még egy Chin a tarsolyában, akivel lényegében széjjelszedett mindenkit, és szórakoztató is volt nézni. A legjobb meccs a vigaszági döntő volt. Habár a végső nagydöntő is okozott izgalmakat, de ebben a küzdelemben egy már-már lefutott meccset fordított meg az egyik játékos. Kár, hogy idén nem ez a játék ütött a legjobban, de még így is egy nagyszerű tornát láthattunk.



BlazBlue: Chronophantasma döntők
A harmadik és egyben utolsó napot a BlazBlueval nyitották, és a játékhoz híven az idei EVO legfurább döntőjét hozták el. Az Arc System Works játéka már eleve az animésebb vonalat erősíti, erre a Top 8 brigádja még rátett egy lapáttal. Már az első meccsen lehetett fogni a fejünket, mivel az egyik játékos egy vele kapcsolatos kisebb mém miatt lánynak öltözött. Aztán volt egy másik cosplayos játékos is, aki meg olyan elánnal vetette bele magát a közönség felpumpálásába, mintha ez lenne a foglalkozása. Nem csoda, hogy ilyen furcsaságok voltak, hisz a Top 8-ból mindössze egy képviselte a nyugatot, a többi mind Ázsiából jött, onnan is a többség japán volt. Azonban ez a sok furcsaság csak jót tett ennek a tornának, mivel számomra a BlazBlue nem túl nézőbarát. Bár sok a kombó, látványosak az animációk, de mégse tudott annyira megfogni, mint mondjuk egy Street Fighter IV meccs. Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz a játék, hisz rengeteg olyan játékmechanikai eleme van, amivel az egyik játékos megfordíthatja a játék menetét. Az pedig extrán segített ezen a tornán, hogy maguk a készítők is picit megtoldották a díjazást, amivel idén a legnagyobb nyereményt a BlazBlue torna hozta. És ezzel összeállt minden, ami egy EVO pillanathoz kell.

Ugyanis a 2014-es EVO legjobb mérkőzését a BlazBlue nagydöntő hozta el, ami fordulatos, drámai és természetesen eszméletlenül izgalmas volt. Pedig két olyan karakterrel voltak, amik számomra nem túl szimpatikusak, de mégis képesek voltak magukévá tenni őket. Fél óra tömény izgalom a fődíjért, két egyenlő fél zseniális küzdelmét lehetett megtekinteni. Minden elismerés az övék, ők a legjobbjai ennek a tornának, ám a Top 8 MVP-je nálam a Banggal játszó DoraBang, aki a nagyszerű játéka mellett egy szórakoztató showman is volt. Nagyszerű BlazBlue torna volt ez, és nagyon remélem, hogy a már a Continuum Shift kimaradt a PC-eknél, akkor ez talán nem fog.



Killer Instinct döntők
Az EVO-n először szereplő Killer Instinct egy viszonylag macerás első évadot zárt. Bár a Double Helix mindent megtett, hogy a játék egyre jobb legyen, de számomra még így is picit gyérnek tűnik. Meg aztán játékként nem túlzottan szimpatikus számomra. Viszont nézni szórakoztató volt, ahogy jobbnál jobb kombókkal nyomultak egymás ellen a játékosok. Ám valami így sem stimmelt ezzel a tornával, mert az összecsapások túl rövidek voltak, kevés igazán hype momentuma volt, és az egész nagyon hamar véget ért. Emiatt pedig azt lehetne gondolni, hogy a BlazBlue torna után ez csökkentette valamelyest a hangulatot.

A Top 8 MVP-je szerintem CD Jr. volt, aki a magabiztos Sadirájával viszonylag ellenállás nélkül ballagott tovább a főágon. Bár szórakoztatónak nem mondanám a játékát, de technikai fölényét nem lehet nem elismerni. A legjobb meccsnek viszont ismét a vigaszági döntőt választottam, mivel két elismert harcos feszült egymásnak, akik egy igazi showt csináltak a nézőknek. Ettől függetlenül a Killer Instinct torna nem érte el azt nálam, hogy jobban érdekeljen maga a játék.



Super Smash Bros. Melee döntők
Tavaly próbáltam az összes EVO-s Top 8-as döntőket végignézni, hogy tudjam milyenek a választott játékok. Voltak jobbak és rosszabbak, de összességében nem bántam meg, hogy megnéztem őket. Egyetlen kivétel volt, a Super Smash Bros. Melee. Ez természetesen a saját hülyeségem, hogy ezt a nem túl komoly verekedős cuccot nem tudom értékelni egy Street Fighter, vagy egy Mortal Kombathoz. Ez egy party-játék, aminél négy játékos ott ül a TV előtt, és püföli egymást Marioval, Starfoxszal, Linkkel és Pikachuval. Erre ilyen versenyeken meg csak két ember játszik, bár nagyszerűen, de olyan sokáig, hogy azt nem túl élvezetes nézni. A kommentátorok pont elég életet leheltek a tornába, hogy még nézhető legyen, de ez számomra túlságosan lassú és érdektelen volt.

Még igazán MVP-ről sem tudok beszámolni, talán Hungryboxot volt élvezhető nézni, de majdnem az összes Smash meccs összemosódott nálam. Kivéve az, amelyikben az egész torna egyik legnagyszerűbb momentuma került, amikor egy átlagosan 8 percesre tervezett menetet egy perc alatt lezavartak egy Pikachu segédletével. Ezen kívül azonban nem találtam szórakoztatónak a Smash tornát, még akkor se, ha a Twitch nézőszámok nem engem igazolnak.



Ultimate Marvel vs. Capcom 3 döntők
Az EVO-k elég pozitívan viszonyulnak a Capcom játékaihoz, és már évek óta a két nagy név, a Marvel vs. Capcom és a Street Fighter tornák zárják a rendezvényt. Az EVO-s UMvC3 tornák az utóbbi években arról voltak híresek, hogy a fura stratégiával dolgozó játékosok messze jutottak a Top 8-ban, és emellett még szórakoztató is volt látni őket a Zerok és Vergilek mellett. Az idén erről szó sem volt. Ide a játék legjobbjai kerültek be, játékon belül és kívül. Volt tavalyi bajnok, több MvC2-s „isten”, de még egy rossz szerepet is felvállaló játékos is volt. Tényleg a legeslegjobbak vonultak fel ezen a tornán, és ez egyértelműen látható volt. Bár sajnos hasonló csapatválasztások itt is voltak, de a különbségeket simán fel lehetett fedezni, és a játékosok kihasználták az ellenfeleik hiányosságait. Talán ez volt az a Top 8 az egész EVO-n, amelyik nem csak, hogy a legjobb nevekkel volt fémjelezve, hanem összességében még a legjobb meccseket is hozta. És egy olyan befejezést is kapott, ami illik is egy ilyen tornához.

A Top 8 MVP-je az „öreg” Justin Wong, aki bár még mindig arról híres, hogy milyen legendásan kapott ki Daigo Umeharától. Arról meg nem igazán szól a fáma, hogy MvC2 istenként is tartották, és hogy a széria harmadik részéhez is ért egy picit. Justin egy elviekben gyengébb csapattal érkezett a Top 8-ba, ám hamar rá kellett jönniük az ellenfeleinek, hogy azokat a „béna” karaktereket egy nagyon jó formában lévő játékos használja. A legjobb meccset pedig számomra a nagydöntő hozta el. Bár voltak az előző meccseken sokkal jobb hype pillanatok, mégis ez jobban megfogta a fantáziámat. Ez nem volt egy BlazBlue döntő, amibe a harcosok lényegében mindent beleadtak, hanem inkább tűnt számomra egy győzelmi levezető körnek. A leendő győztes magabiztos, okos volt, és szimpatikusan is játszott, az ellenfele meg nem igazán tudott mit csinálni vele. Egy igazi bajnok benyomását keltette. És ilyenkor tudnék sírni, hogy PC-re nem jött ki az Ultimate Marvel vs. Capcom 3. Egy igazán nagyszerű, látványos csihi-puhi, és ezt elképesztően jól megmutatták ezek a játékosok.



Ultra Street Fighter IV döntők
Az EVO egyértelmű fő attrakciója az utóbbi években a Street Fighter IV, ám az idei tornától még nagyobbak voltak az elvárások. Ugyanis az Ultra Street Fighter IV frissítés még csak alig pár hónapja elérhető, és a legjobbaknak még valószínűleg nem volt elég idejük, hogy kellően kitapasztalják ennek a verziónak az erősségeit és gyengeségeit. Érte is ezért pár kritika is az EVO-t, mert a japán játékosok hamarabb kipróbálhatták az új játékot, mivel először csak japán árkádokban jelent meg, így több időt tölthettek vele. Ám ehhez még az is hozzátartozik, hogy a konzolos megjelenéskor is frissítettek kicsit az egyensúlyon, hogy valamelyest egyenlőek legyenek a feltételek. Azonban kit érdekelnek a kritikák, ha azt hallja a rajongó, hogy az öt fő japán Street Fighteres „isten” jelen lesz a versenyen. Egy ilyen bejelentésnek jelzésértéke van, ami japán dominanciát sejtetett. Főleg, ha azt is hozzávesszük, hogy a nagy EVO-s legenda, Daigo Umehara, a Fenevad japán árkádokban az első helyen tartják számon. Ám Korea sem hagyta volna magát, hisz a legjobb játékosuk, Infiltration az EVO-t megelőzően több tornán is előkelő helyet ért el. A nagy nevek dominanciáját várták ettől az EVO-s SFIV tornától. Ám a közel 2000 jelentkező megtette a hatását, és az idei EVO elég erőteljesen megviccelt minket.

Ugyanis lényegében csak egy darab legendás név került be a legjobb 8 közé, a többi meg kiesett, így több „noname” játékossal ismerkedhetett meg a közönség. A tavalyi győztes is csak egy hajszál híján esett ki. Végül a Top 8 még így is „tele” lett japánokkal, de volt ott szingapúri, amerikai és egy francia is. Emellett a választott karakterek sem teljesen a megszokottak voltak, mivel több gyengébbnek hitt szereplő került be (pl. Zangief, Sagat, Rose). Ez pedig nagyon érdekes döntőket vetített előre, és nem is kellett csalódni.

A Top 8 MVP-je számomra a francia játékos volt, Luffy, aki a középkategóriás Rosezal olyan dolgokat csinált, hogy csak ámulni tudtam. Már az is nagy elismerés, hogy ide bejutott európai játékosként, ami eddig még egyszer sem történt meg, de Luffy többet akart a Top 8-tól. Már az előző tornáknál is értékeltem a magabiztos játékot, de Luffy egy olyan kategóriát képviselt, amit még nem láttam. Az okos és látványos játékának köszönhetően pedig végig neki szurkoltam. Bár a döntő is egy jó meccs volt, a legjobb mégis a vigaszági elődöntő lett, ami egy rendkívül taktikus játék volt. Már-már túl lassúnak tekinthető a meccs menete, ám maga a karakterpárosítás egyöntetűen az egyik fél javára dőlne, amit a játékos okosan próbált kompenzálni. Ettől pedig egy nagyon kiegyensúlyozott küzdelem bontakozott ki, aminek köszönhetően a közönség is nagyjából fele-fele arányban bomlott meg. Óriási meccs volt, szerintem felért egy döntővel is. Összességében nagyon élveztem az Ultra Street Fighter IV tornát. Nem szabad erről a tornáról sok következtetést levonni, hiszen még csak az elején járunk ennek az inkarnációnak (illetve valószínűleg a PC-s megjelenéssel egybevetve kijön még egy kisebb frissítés is). Ettől függetlenül ez a torna lassabbnak tűnt, mint az előzőek, sokkal taktikusabb volt a játék, de ugyanekkor ez is képes volt felpumpálni a közönséget. Ez pedig a legfontosabb dolga egy verekedős játéknak.

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.