Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Top 10 PC-s Játék 2014.

xeLaR | 2014.12.31. 20:05 | kategória: cikk | 0 hozzászólás

Bár 2014. nem volt a legjobb év játékok tekintetében, azért összességében rendben volt. Az is egy plusz pontot jelent, hogy idén több játékkal sikerült játszanom, mint az utóbbi pár évben. Ám még így sem tudok most egy műfajokra lebontott Év Játéka bejegyzést írni. Úgyhogy csak egy 10-es toplistára futja. Ez a lista azokat az idén PC-re megjelent játékokat tartalmazza, amiket végigjátszottam. Szóval régebbi játékok első PC-s portjai is beletartoznak ebbe. Vannak azért hiányosságok, de azokat majd próbálom valamikor bepótolni. Na, de most már elég a blabla, jöjjön a számomra legjobb tíz 2014-es PC-s játék.


10. The Wolf Among Us
Erősen elgondolkoztam, hogy helye van-e ennek a Telltale kalandjátéknak a listán, mivel egy Hearthstoneban, vagy az év végére felturbózott Ultra Street Fighter IV-ben több tényleges „játék” van, mint ebben. Nagyobb a szavatosságuk, jobb a játékmenetük, stb. Ám végül a Fables iránti rajongásom, illetve a jól megoldott történetvezetés és a nagyszerűen kidolgozott karakterek is hozzásegítették a játékot a 10. pozíció megszerzéséhez. Ez egy erős, de problémás Telltale játék, ami képes volt hozni egy jó szintet az elképesztő Walking Dead első évadja után. Akit érdekelnek a kalandjátékok, az nyugodtan próbálja ki ezt.


9. Child of Light
Ez nem a legkiforrottabb RPG, amivel valaha játszottam, illetve történet szempontjából se ad lényegesen újat. Egy egyszerű mese egy körökre osztott játékmechanikával, amit viszonylag hamar ki lehet játszani. Akkor mégis mi olyan jó benne? Pont az egyszerűsége. A Child of Light egy tipikusan olyan játék, amivel a kezdő játékosok gond nélkül meg tudnak birkózni, legalábbis a játékmenet szempontjából. Persze problémát jelentenek a rímekbe szedett szövegek, de a megértésükhöz elég csak egy segítő, akivel együtt lehetne játszani. Elvégre úgy van megoldva az irányítás, hogy a billentyűzettel a főszereplő lányt lehet mozgatni, míg az egérrel a kis fénylő társát. Ez főleg a fiatal játékosoknak szól, de a felnőtteknek is egy könnyedebb kikapcsolódást jelenthet.


8. The Vanishing of Ethan Carter
Amikor a Dear Esther anno kijött, a kritikusok oda voltak érte, mivel azelőtt nem igazán volt ilyen jellegű művészi játék, ami a látványvilágával és az atmoszférájával vette le a lábáról a játékosokat a játékmenet helyett. Aztán jött nemrég a még nagyobb úttörőnek számító Gone Home, ami a meglepő fordulatával és érzelmes elbeszélésével a kritikusokat elvarázsolta. The Vanishing of Ethan Carter ennek a két játéknak lehetne a szerelemgyereke. Az előző két játékot nem igazán tudom értékelni, de az Ethan Cartert annál inkább. Nagyon örülnék, ha évek múltán erre is emlékeznének az emberek, mivel ez egy elképesztő élményt adott. A látványvilága egyszerűen lenyűgöző, ami rengeteg ad hozzá a misztikus hangulathoz. A csavarra rá lehet jönni, a tanulság is egyszerű, de míg az előző két játéknál inkább csalódott voltam, ennél elégedetten álltam fel a végén, pedig ez sem végződött túl jól. The Vanishing of Ethan Carter nem mindenkinek való, mivel ebben sincs sok játékelem, de aki szereti a sejtelmes hangulatú cuccokat, annak ez tökéletes lesz.


7. Valiant Hearts: The Great War
100 éve kezdődött az a szörnyű háború, amit ez a játék feldolgozott. Tette mindezt rajzolt figurákkal, belepréselt gonosztevővel és zenés betétekkel. És még így is azt mondom rá, hogy ez egy szép emléket állít az I. világháború főszereplőiről, a bátor katonákról, akik ezrével hulltak el a harcmezőkön. Most lehet mondani, hogy ez egyáltalán nem realisztikusan ábrázolja az akkori helyzeteket, de nem is az a lényeg. A látványvilágával és az egyszerű feladványaival nem csak okítani szeretne, hanem „szórakoztatni” is, már ha azt lehet egy ilyen témánál. A Valiant Hearts ezért vált egy elképesztő és kihagyhatatlan alkotássá.


6. Wolfenstein: The New Order
Nácik robotokkal. Milyen eredeti! Már csak ezért sem voltam ráhangolódva a MachineGames új Wolfenstein játékára. Persze ehhez hozzátett az is, hogy kevés információ volt róla a megjelenés előtt. Egy elkopott név újabb középszerű próbálkozása, amit gyorsan el is felejtenek. Ám valami csoda történhetett a fejlesztés közben. Alapjaiban ez tényleg egy középszerű játék, de szinte minden tökéletesre lett csiszolva, ami miatt ez egy jó élménnyé válik. A játékmenet nagyszerű, a szereplők és a történet rendben van, és a látvány is teljesen elfogadható. De ez akkor is nácik robotokkal! Úgy határoztak volna a fejlesztők, hogy az alapkoncepció ellenére egy jó játékot fognak csinálni? Ki hallott már ilyenről?! Mindenesetre idén ez az FPS nagyot tarolt, és jól hozta a Wolfenstein örökségét.


5. South Park: The Stick of Truth
A megannyi halasztást és egy kiadóváltást megélt South Park játék végül meg tudott jelenni idén, és de jó, hogy itt van. Kevés olyan licensz alapú játék van, ami tényleg úgy néz ki, illetve hozza azt a hangulatot, mint az eredeti. Ez meg olyan, mintha az egyik epizódot néznénk. A humor csillagos ötös, tele van utalással a South Park megannyi híres és hírhedt jeleneteire, epizódjaira. A játékmenet egyszerű, de odafigyelést igényel. Emellett pont annyira hosszú, amennyire kell. Persze, ha nem szívleljük a South Parkot, akkor ez nem fogja senkinek a nézetét megváltoztatni, de a rajongóknak ez egy kötelező vétel.


4. Middle-earth: Shadow of Mordor
Kicsit nevetségesnek tartom, hogy a linkelt kedvcsinálóban lényegében elsütik a sztori fontosabb mozzanatait, illetve már-már jobban bemutatja a szereplőit, mint maga a játék. Ugyanis a története és cselekménye a Shadow of Mordornak igazából nincs. Van egy mondvacsinált ürügy, ami miatt van egy főszereplő, akinek ilyen meg olyan embereket és orkokat kell megölnie, mert szeretne a szerettei után menni. Rettenetesen egyszerű és unalmas. Ám a 4. helyre egyáltalán nem kerülne, ha ne lenne elképesztően élvezetes a játék. A mindössze 30 óra játékidejével nagyon rövidnek tűnt, szívesen eljátszogattam volna még az ork kapitányokkal, akik szórakoztatóbbra sikerültek, mint a történet szereplőinek a nagy része. A nemezisem, Zúgor Head-Choppa mélyebb nyomot hagyott bennem, mint a gonoszok nagy része, mivel többször is találkoztam vele, illetve ő volt az első olyan kapitány, akinek a sokadik legyilkolása után egy zsákot húzott a fejére. Ezek az apró dolgok, ezek a „mikrotörténetek” azok, amik a nagyszerű játékmenetbe életet lehelnek, illetve ami miatt minél előbb vissza akartam térni a játékhoz. Kevés olyan játék van, ahol a történet gyengeségeit el tudom nézni a játékmenet miatt, és ez pont egy olyan.


3. Shovel Knight
A 8-bites korszakot idéző Shovel Knight az idei felhozatal egyik legerősebb darabja, pedig még hiányzanak belőle dolgok, amin lázasan dolgoznak a készítők. A korszak legjobb játékaiból merített inspirációt, és azokat a modern elvárások szerint valósították meg. A nehézsége pedig lényegében a játékosra van bízva, mivel extra pénzért cserébe a legtöbb pályán szétüthetők az újjáéledést biztosító ellenőrzőpontok. Az olyan achievementekről ne is beszéljünk, mint például az életveszteség nélküli végigjátszás, ami többszöri újrajátszásra ösztönzi a játékost. Ám nem csak a játékmenete miatt nagyszerű ez a játék. Bár a története rendkívül egyszerű és kiszámítható, mégis a szereplői azok, akik mélységet adnak neki. A címszereplő álmai egy okos történetmesélési módszer, ami miatt számunkra is fontos lesz a Lapát lovag társát megmenteni. A bossok és a nem játékos karakterek pedig mind egy szálig ki lettek dolgozva, hogy emlékezetesek maradjanak. A zenéje pedig az egyik legjobb, amit 2014-ben hallhattunk. Szóval, még így „félkészen” is nagyon tetszik a Shovel Knight. Remélem, hogy mihamarabb kipróbálhatjuk majd azokat a kiegészítéseket, amit beígértek.


2. Metal Gear Rising: Revengeance
Ennek a játéknak esélye sem kellett volna, hogy legyen. Tudtam, hogy egy teljesen OK cucc, semmi eget rengető, ám valamiért mégis kipróbáltam. Ezelőtt nem játszottam Metal Gear játékkal, és tudom, hogy ez nem azt a hangulatot és játékmenetet képviseli, de egy bizonyos szintet elvártam. És amit kaptam, az teljes káosz volt. Egy káosz, amiben alig öt perc játék után 15 perces dialógusokat lehet végighallgatni (már ha a játékos is akarja), amiben csaponganak a témák között. Egy véres káosz, amiben emberek, cyborgok és robotok százait lehet lekaszabolni, vagy miszlikbe aprítani. Egy rendkívül hangulatos káosz, amiben a nevetségesen rajzfilmszerű bossokkal lehet összecsapni, és üvöltő metál zenére legyőzni őket. Mindezt pedig egy jól irányítható és használható harcrendszer teszi lehetővé. Miután végigvittem ezt, azt gondoltam, hogy ennél úgyis lesznek jobb dolgok idén, de sajnos tévednem kellett. Ekkora hangulatbomba nem volt. Ez egy őrült játék, nagyon nevetséges, ám mégis rettentő szórakoztató volt vele játszani. Orbitálisan nagy baromság, de csak ajánlani tudom.


1. Divinity: Original Sin
Sajnos ez sem egy tökéletes játék, ám azért találtam ezt a legjobb játéknak idén, mert ez tényleg hozott valami újszerűt a cRPG-k műfajába. Éveken át a szerepjátékok a látvány felé sodródtak át, és ez olyan játékokat eredményezett, mint a Witcher, Mass Effect, Dragon Age. Ez egyáltalán nem jelent rosszat, csak ha kicsit ránézünk a mostani cRPG-k felhozatalára, akkor azt látjuk, hogy megmaradtak egy Baldur’s Gate, Fallout szinten. Alig van valami újítás. A Divinity: Original Sin viszont egy olyan játékmenettel állt elő, ami számomra kicsivel realisztikusabbá, dinamikusabbá és taktikusabbá tette a játékot. Arról már nem is beszélve, hogy az általunk kreált hőseink beszélgetnek egymással, aminek következtében személyiségük és extra képességeik lesznek. Számomra ez odavert mindent idén. Nehéz volt hozzászokni és beletanulni, de rendkívül élvezetes lett a végére. Kár, hogy a történet és a szereplői nincsenek a toppon, de így is egy jó élményt képesek nyújtani. A látványra pedig nem lehet panasz. Nem a legjobban kidolgozott, ám a műfaján belül a lehető legjobb. És akkor még meg sem említettem, hogy rettentően hosszú ez a játék. Összességében a Divinity: Original Sin tartalmas, innovatív és gyönyörű. És ennek sikerült tromfolnia a káoszt.


És most pedig megragadnám az alkalmat, hogy mindenkinek Boldog Új Évet Kívánjak! Legyen az sok örömben és sikerekben gazdag!

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.