Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

yeppgnu blogja

Őrület

yeppgnu | 2010.04.03. 11:24 | kategória: novella | 4 hozzászólás

A lelakott panellakás nappalijában halovány tűz égett. Egy alak a szoba sötét sarkából újabb darab parkettát dobott a rakásra, mitől izzó parázs szállt a levegőbe. Nem sokkal ugyan, de kivehetőbbek lettek a szoba részletei; üresedő, szakadt kartondobozok tornyai düledeztek szinte mindenhol, némelyiknek ismertebb élelmiszermárkák az oldalára festve. Az erkélyről szemeteszsákok kukucskáltak, bennük üres konzervdobozok, ásványvizes palackok, és csikkek. Az utóbbiból bőven jutott a szobába is; igénytelenül szétszórva, főleg a felszedett parketta helyén.
Az ébredező láng fényében a sarokban gubbasztó alak is kivehetőbbé vált; szebb napokat is látott ruházata csupa mocsok volt, itt-ott hamuval tarkítva mely az éppen szívott cigiből hullott.
Az alak mélyen tüdőzött a szűrőig szívott dohányból, majd laza mozdulattal a falhoz hajította – a cigaretta apró, pislákoló vége a becsapódástól még egyszer felizzott, majd apró fénypontokra esve szállingózott a felszedett parketták és kartondobozok közé.
A lerobbant szoba lakója apró sóhajtást követően felállt, kapucniját a fejére húzva kiballagott a konyhába, majd szeméhez emelte látcsövét. Az utcát próbálta kémlelni, eközben ügyelt arra, hogy a redőny túlzott mozgatása ne fedje fel ittlétét; ki tudja, lehet hogy kiszúrják még azt a halovány tüzet is.
Visszatartott lélegzettel keresett valamit – a közvilágítás még a segítségére volt, de már nem lehetett tudni, hogy meddig lesz ez így. Egy sötétebb folton akadt meg a szeme: ez a folt épp a régi iskola előtt sétált, karja szinte élettelenül lógott rajta.
- Büdös dögök... - szólalt meg rekedtes hangján a leselkedő, eközben a folt lassan elsétált az egyik lámpa mellett, kivehetőbbé téve véres ruházatát.
Az alak miután végignézte egyik ellenségének sétáját újra a sötétséget fürkészte: az egyik szupermarket parkolóját fürkészte. Vagyis a helyét, mivel az így estére tökéletesen láthatatlanná vált. Úgy nézett ki, a közvilágítás néhol feladta már harcát az Idővel.
Ekkor a lakás ajtaján az egyik dörömbölni kezdett – a lakó viszont fittyet hányva rá halkan csak annyit mormolt: - Ne erőlködj, ma sem engedlek be... - ezzel visszaült a tűz mellé, majd lassan lehunyta szemeit. Álmából még néhányszor felébresztette az ismeretlen idegen zaja.

***

A nap már magasan járt; ezt az erkélyre szerelt redőnyök közül átszűrődő fénysugarak hirdették. Az egyik ilyen fénysugár a kapucnis alak csukott szemére világított, mire az felriadt és káromkodások közepette tántorgott a mellékhelység felé. Az ajtót kinyitva megcsapta orrát a tömény húgyszag – napok óta nem húzta le a WC-t, mivel a folyóvíz szűnt meg elsőnek.
- „A szag legyen a legnagyobb bajom” - gondolta, és enyhített égető szükségén. Láthatóan nem volt megelégedve a látvánnyal; napok óta egyre kevesebb vizet kénytelen fogyasztani, és ez bizony rányomja a bélyegét mindenre.
Dolga végeztével kiemelt a nyitott kartondobozok egyikéből egy konzervet, az oldalán „babgulyás – csípős” állt. Az első kanál majdnem az utolsó lett; az étel unalomig ismert csípős ízétől szinte azonnal öklendezni kezdett, azzal a mozdulattal a falhoz csapva a konzerv maradékát; így már nem csak a kormos csikknyomok, hanem a gulyás is tarkíthatta a foszladozó tapétát. A pár falat ételt ásványvízzel próbálta leöblíteni; ez most mindennél jobban esett száraz torkának. Útja ismét a távcsőhöz, majd a konyha ablakához vezetett: most már teljes pompájában mutatkozott a parkoló, a mögötte elterülő bevásárlóközponttal.
Elhagyott autók, szétszórt árucikkek és bevásárlókocsik voltak itt-ott, de ember sehol. Addig jó. Még pár percig a távcsövet szorongatta, majd az előszobában letámasztott „fegyveréhez” és málhazsákjához nyúlt – addig akart indulni, amíg ilyen elhagyatott a környék.
Ilyenkor minden portyát az alapos felderítés előzte meg: kukucskálón kinézni, ajtót résnyire, majd teljesen kinyitni, halkan kisétálni az épületből. A kiszáradás viszont már reflexein is érződött: kifelé menet véletlenül az ajtóba rúgott, a lépcsőn lefelé majdnem elejtette másfél méteres lándzsáját, és elfelejtette, hogy a bejárati ajtó kifelé nyílik. Kétségtelenül ideges volt, emellett falfehér is; az előbbi egyértelműen, az utóbbi a kapucni miatt alig látszott. A ház előtt megállt egy pillanatra, eszébe jutott a cigi; gyorsan rágyújtott, és kicsit nyugodtabban ballagott tovább a várható kincsesbánya irányába.
A főúton, ahol átsétált valaha autók cikáztak, most helyenként szemetet hordott át a szél, máshol egy-egy holtest feküdt. De a dögöknek semmi nyoma nem volt, eddig legalábbis. A parkolóba érve óvatosabbra vette a mozgását; sokat tanult a lopakodásról az utóbbi néhány hétben; másként az életével fizetett volna, mint sokan mások. Most ennek a kényszerűen szerzett tudásnak próbálta hasznát venni az áruház előtt. Benézett a hatalmas ablakon, ránézésre tiszta a terep. Az ajtóhoz érve meglepetésére a fotocellák egyértelmű életjelet adtak: az üvegajtók halkan nyitották meg az utat a fosztogatás gyönyöre felé.
Belépett az épületbe, és ugyan még kicsit bántotta a szemét a kinti fény, kezdett újra hozzászokni a sötéthez, lassan tisztán kivehetővé váltak a rogyásig megrakott polcok. A konzervekhez lopózott, és az útközben kioldott málhájának szájába kezdte pakolni a holnapi menüt; – „néhány napra felhagyok a gulyásterápiával” - gondolta magában. Miután végzett, elnyomta az előbb meggyújtott csikket, és az üdítők felé indult.
Ekkor a sorok közül egy „törzsvásárló” rohant ki ordítva, egyenesen a túlélőnek. Az saját fegyverével hárította a támadó testét, mely az előbb átnézett konzervek között terült el, leszakítva néhány polcot. A kapucnis alak sietősre vette a tempót; ahol egy van, vannak még többen is. A raktárból néhány kíváncsi alak bújt elő; mindegyik bőre halovány, ruhájuk véresen, néhol már csak foszlányokban létezett. Valószínűleg az imént csapott zaj kelthette fel az érdeklődésüket, de ennek kiderítésére nem ez volt a megfelelő alkalom; az erőltetett menetből rohanás lett, a víz ráér máskor is, most a túlélés a cél. Már csak tíz méterre volt a bejárattól, amikor egy egyenruhás ember tűnt fel az ajtóban; kétségtelen, hogy anno a rend őre volt, most viszont az ő húsa volt minden vágya. Örömének, hogy ma ő lesz aki elfogyasztja a betolakodót felszegett fejjel sikított a levegőbe; ezt kihasználva a túlélő a megfelelő stratégián gondolkodott: ha fellöki a rendőrt, akkor pár percre harcképtelenné teheti, és így még a lándzsája is megmarad. A terv működött, az egyenruhás közelébe érve kiütötte annak lábait, így az hatalmasat esett a járólapon. Már majdnem kiért az ajtón amikor lövés dördült, a kapucnis lábát egy golyó találta el.
- „Mi? Ez meg...?” - gondolta, mire hátrafordult, és a földről felkelő rendőr fegyverére nézett. A csöve füstölt.
Nem volt ideje többet gondolkodni, ha most megáll, azzal a saját halálos ítéletét írja csak alá, rohanni kell, ahogy tud. Már elhagyta a parkolót, amikor újra elsütötték a pisztolyt, a célt tévesztett golyó a betonon kapott gellert, majd a panelház falába fúródott porfelhőt kavarva maga körül.
A túlélő zihálva bicegett be a bejárati ajtón, a lábát fogta. Már nem kell sok és otthon van. Felkapaszkodott a másodikra, majd bezárta maga mögött az ajtót. Véres kezeivel próbálta elszorítani a lábát; ebben a pillanatban egyszerre több üldöző kezdett az ajtón dörömbölni. Elhatalmasodott rajta a kétségbeesés, a szoba sarkába kuporodott véres lábát fogva, miközben az életéért imádkozott. A vérveszteségtől lassan kezdte elveszíteni az eszméletét, de azt még hallotta, amikor az ajtó megadta magát...

***

A rendőr a szoba közepén állt, a tábortűz maradványait vizsgálta.
- Maga szerint mióta élt így? - kérdezte a mellette álló, ledöbbent házmestert.
- Nem tudom, napok óta próbáltam beszélni vele, de nem nyitott ajtót. A vízművektől is jöttek, de senki sem válaszolt, így elzárták a vizet. Állítólag két hónapja nem fizeti a számlát – mondta az öregúr.
- Azonnal kórházba kell vinni, itt fog elvérezni; nem tudta volna másként semlegesíteni? - dühöngött a mentős, közben az infúziót kötötte be a kapucnis alaknak.
- Megtámadott ez a kis szemét; nézze, még lándzsája is van. A környékbeliek hetek óta rettegnek, mert ez az őrült nekiment még a járókelőknek is. Egyesek látták őrizet nélkül hagyott üzletekben lopni, betörni, de senki nem tudta merre ment, vagy hogy ki ő. Amúgy felépül?
- Jah, nem annyira súlyos a seb, viszont a szellemi állapotáról nem nyilatkoznék...
A kis csoport levonult az utcára, a hordágyat egy mentőbe tolták. A közeg autóba ült, és miközben a kapucnis férfit szirénázva szállították el, addig ő bejelentkezett a központnál.
- Itt a huszonegyes járőr, gyanúsított semlegesítve, sérült, a kórházba tartanak vele.
- Vettem, huszonegyes. A belvárosban két fiatal valószínűleg kisebb lopásokat követ el, ellenőrizze.
- Vettem, huszonegyes vége. - mondta, majd sóhajtott egy nagyot. - Szép kis nap... - megmasszírozta sajgó lábát, majd elhajtott a ház elől.

Hozzászólások

1 | ShuleyvA 2010.04.03. 12:19
Na ez az igazi, az előzőhöz képest ég és föld. Nagyon tetszett, rendesen rágyúrtál a végkifejletre, bár a címből sejteni lehetett mi is lesz az. Ám, ha más lett volna a cím, na akkor dobtam volna egy hátast! Szép munka, kifejezetten tetszett. :-)

Csak így tovább!
2 | yeppgnu 2010.04.03. 15:06
Örülök, hogy tetszett:)
Most hogy mondod... lehet igazad van a címmel kapcsolatban:P
Aryx
3 | Aryx 2010.04.03. 18:02
Ezaz, 10/10, nagyon bejött mind a stilisztika, mind a cselekmény. Ordít, hogy nem ez az első írásod, egyetlen negatívum, hogy kissé rövidnek éreztem.

Azért is szeretem az ilyen blogokat, mert szinte mindig meghozzák a kedvemet az íráshoz - most is ez történt, szal köszönöm. Most már tényleg össze kellene dobnom valamit, mert már 2 éve nem adtam ki semmit a kezeim közül. :) Na de az mind1 is, ha írsz még hasonlókat, szereztél magadnak még egy olvasót.
4 | yeppgnu 2010.04.03. 18:46
Köszönöm szépen:)
Hát nem az első, de két kezemen meg tudom számolni, hogy eddig mennyi van. Az a baj velem, hogy inkább vizuális vagyok, így a rajz is jobban megy mint az írás - sajnos, mivel a legtöbb ötletem képek sorozata, a képregényhez meg nincs türelmem :)
Na ezeket jól megaszontam:D
A rövidségről: terveztem egy hosszabb, naplószerű verziót, egyfajta ismertetőt, hogy miként élhetne meg szerintem egy ember egy ilyen valós helyzeteben, ráadásul párom is hajtogatja, hogy próbáljam meg... még meglátom. :)
De tényleg örülök, hogy tetszik, és még egyszer köszönöm:)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.