Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Zoo_Lee blogja

Insanity Keeper - Egy klasszikus műfaj bukása

Zoo_Lee | 2014.02.24. 22:40 | kategória: gondolatébresztő | 2 hozzászólás

Óvatosan kell bánni a nosztalgiával. Egyrészt remek módja annak, hogy kicsit átértékeljük az életünket, visszaemlékezzünk, esetleg ha lehetőség van rá, újra átéljük a kellemes pillanatokat... viszont mint minden kellemes és/vagy hasznos dolog esetén, ennél is számtalan kiábrándító élmény érhet minket. Képzeljétek el például a következő helyzetet: valamelyik tetszőleges közösségi médián rád ír valaki, aki a régi áltsulis/gimnáziumi barátnődnek vallja magát. Rögtön eszedbe jutnak a csodálatos élmények, a rengeteg meghitt együtt töltött perc, így amikor egy sablonos "régen nem hallottam rólad" chatelést követően felveti, hogy találkozzatok, repesni tudnál a boldogságtól. Aztán eljön a nagy nap, elmész a megbeszélt találkozóra, és ahogy leül veled szemben - halálra vált arccal menekülsz a helyszínről, és ha az agyadon/szemeden lenne Reset gomb, azt legszívesebben törésig benyomnád. Nem is vagy benne biztos, hogy akit láttál, az tényleg a volt barátnőd volt-e, vagy csak egy nagyon brutális trollkodás áldozata lettél. Ha pedig tényleg a volt barátnőd volt, nagyon nem akarod tudni, hogy mi történt vele az elmúlt évek során. Eszedbe jut, hogy nem sokkal a szakításotok után valamilyen nagy kavarodás volt a családjában, valamiért nem mehetett vissza többé a suliba, és csak nagyon ritkán hallottál felőle hol hihető, hol lehetetlen híreket - majd a szobádba süppedsz, és kontrollálhatatlan zokogásban törsz ki.

Vegyünk vissza a fenti történet drámaiságából, és a volt barátnőt igazi kockához méltóan cseréljük ki az egykori kedvenc játékra (vagy inkább kedvenc játékstílusra), és nagyjából hiteles képet kaphattok arról, miket éltem át az elmúlt egy év során egykori kedvencemmel, a Dungeon Keeperrel kapcsolatban. Még zsenge serdülő koromban több tucat órát öltem Peter Molyneux klasszikus stratégiájába, amely egy durva csavarral egy fantasy birodalom főgonoszának bőrébe bújtatta a játékost, hatalmas földalatti birodalmakat kellett felépítenünk, elvetemült démoni lényeket toboroznunk, levernünk a riválisainkat, és természetesen lemészárolnunk a kincsünkre pályázó szerepjátékos csapatokat. Hasonlóan a szívembe zártam a második részt, és a sorozat szellemi örökösét, a formulát a régi James Bond filmeket parodizáló alternatív 60-as évekbe helyező Evil Geniust is. Legnagyobb meglepetésemre azonban ezt követően majdnem tíz évre beállt a csend, amit csak néha tört meg néhány, az Evil Genius második részéről, és egy bizonyos kínai fejlesztésű Dungeon Keeper Online-ról szóló pletyka (a Dungeonsról és az Impire-ről nem tudok nyilatkozni, nem is játszottam velük, de értékelések terén meglehetősen rosszul is állnak).

Ennek a cikknek az ötlete egy évvel ezelőtt születhetett meg, amikor a szokásos játékos hírleveleim között felfigyeltem egy béta meghívóra: Goblin Keeper. A címről derengeni kezdett valami, ahogy beregisztráltam, és elindítottam a játékot, úgy éreztem, megtaláltam az akkor lassan megunt Settlers Online utódját, mint aktuális farmolós, birodalomépítős játékom - a GK ugyanis a közösségi Ville játékok kötelező designelemei mögött a régi Dungeon Keeper örökségét rejtegette, és naivan azt hittem, végre ráakadtam a megfelelő utódra. Nagyon csúnyán ki kellett ábrándulnom. A játék még a többi Ville klónhoz mérten is agyonerőltette a fizetést, például bizonyos szintek eléréséig csak meghatározott számú "kockát" áshattunk ki a termeink számára, és az általunk lakott hegy belsejében is csak nagyon lassan és ritkán építhettünk ki újabb bázisokat. Néhány hét pihenőpálya után arra értem vissza, hogy távollétem miatt a lényeim fellázadtak ellenem, és nem hajlandóak engedelmeskedni, hacsak néhány napig nem logolok be rendszeresen, vagy nem fizetek nekik valódi pénzzel. Majd a néhány napos kényeztetés során beindult a PvP, és az edzést elhanyagoló lényeimet percek alatt ledarálták az ellenséges játékosok, ráadásul, ha a feltámasztásukért nem fizettem valódi pénzzel is, csak első szintűre nullázva térhettek vissza.
Épp akkoriban indultak meg az első intenzív támadások a sajtóban a magukat ingyenesnek hirdető, valójában a játékos kifosztását megcélzó programok ellen, a GK pedig olyannyira felhúzott a fent sorolt megoldásaival, hogy egy iszonyatosan kiosztós hangvételű anyag lett belőle - amit többszöri átolvasás után végül nem küldtem el szerkesztésre, még a blogomra sem töltöttem fel. Próbáltam magam felnőttként túltenni a csalódáson, nem is sejtve, hogy a goblinos kaland csak a jéghegy csúcsa volt.

A történet következő állomása az Evil Genius Online, amelyet a Rebellion fejleszt, és az első hírek hallatán boldogan kaptam fel a fejemet, hisz még ha csak egy egyszerűsített közösségi változatról is van szó, ha kellő figyelmet generál, akár meg is nyithatná az utat a valódi EG2 előtt. Majd megtekintettem az első videókat a pénzmosó gépekből aranyat arató minionokról, a kezelőfelületről, és fanyar kifejezéssel az arcomon regisztráltam be a bétába. A végeredmény végül nem volt annyira kiábrándító, mint a Goblin Keeper - az Evil Genius Online megőrizte az eredeti játék összes főbb elemét, bizonyos szinten még a hangulatát is, de kutyából nem lesz szalonna, és amivel játszottam, az végső soron egy újabb Facebookra hegesztett Zynga babérokra törő közösségi játék volt. Hosszú várakozási idők, bizonyos időközönként erősen ajánlott bejelentkezés, és minionok, akik a rájuk bízott feladatok mennyiségével és színvonalával arányosan fáradnak, és ha nagyon kimerültek, akár ájultan eshetnek össze, amit vagy újabb várakozással, vagy speciális italok használatával orvosolhatunk. Az ájulásra pedig elég gyakran sor került, ugyanis elég két napig hanyagolni a bejelentkezést, és földalatti bázisunkat olyan szinten beteríti a szemét, hogy alattvalóinkat perceken keresztül porszívózásra kell fognunk, amely az energiaszintek tanulmányozása alapján úgy tűnik, jóval megerőltetőbb, mint az online játéktermek hackelése, vagy a nemzetközi kémszervezetek lehallgatása. Az Evil Genius mindenesetre közel sem volt annyira rossz/pénzsóvár, mint a Goblin Keeper, ráadásul még további játékelemek várnak bemutatásra, van idő a fáradási/fizetési rendszerek reformálására is, barátlistánktól pedig elég sok alapanyagot és tárgyat tudunk beszerezni fizetés nélkül. Így még ha nem is volt kellemes élmény, legalább nem ültem két nap után letaglózva, hogy miért is pazaroltam rá az időmet, és mi történt az egykori kedvencemmel.

Az EGO viszont csak gyenge előkészítője volt az elmúlt hetek borzalmának, amit sokan már a cím alapján megsejthettek - a mobiltelefonos Dungeon Keepernek, amely egészen az elmúlt napokig a telefonomon foglalta az őt egyáltalán nem megillető helyet. Nem hinném, hogy különösebben részleteznem kellene, mennyire rossz ez a játék, megtette helyettem szinte az összes létező online médium, sőt még az eredetit tervező Peter Molyneuxnak is volt pár keresetlen szava hozzá egy BBC-nek adott interjúban. De talán nem is igazán rossz játék, inkább csak az iskolapéldája annak, mit is rontanak el a közösségi oldalakra készülő stratégiák és mi a legfőbb gondja az egyre nagyobb teret hódító free-to-play piacnak. Méregdrága lények és fejlesztések, indokolatlanul hosszú várakozási idők (néhány pályaelem kiásása akár 24 órát is igénybe vehet), kisebb-nagyobb bugok, botrányosan magas árak a játékbeli érmékért, és minden idők legundorítóbb értékelési rendszere, melyben vagy maximum pontot adsz a játéknak, vagy külön emailben kell megindokolnod, miért nem tartod tökéletesnek. Teljes őszinteséggel állítom: megpróbáltam élvezni a mobilos Dungeon Keepert, megpróbáltam megtalálni az értékeit - de amikor végignéztem a brutális lassúsággal épülő birodalmamon, amikor a sikeres támadó és védekező küldetések után a sorozat jellegzetes Horned Demonja megpróbálta rám sózni a DK Premium előfizetési csomagot - valami iszonyatos, barlangszívet repesztő hanggal tört össze bennem.

Cikket pedig talán még ezek után sem írtam volna, ha egyik kedvenc oldalam, a gog.com nem lepi meg a játékosokat az eredeti Dungeon Keeper ingyenessé tételével egy röpke hétvége erejéig. Fogalmam sincs, hogy az otthoni régi játékos cuccaim között hová kallódott a lemez, így most letöltöttem, és a sötét barlangrendszer ismét órákra magába szippantott. Amikor pedig végül kiléptem, hogy visszatérjek a telefonomon tenyésző borzalomhoz, tudtam, hogy ezt nem lehet szó nélkül hagyni. Nem vagyok hajlandó elnézni, hogy egy ilyen fantasztikus sorozattal ez történik. Nem akarom elfogadni, hogy egy generáció számára ez a mobilos pénzbedobó app jelent majd egyet a Dungeon Keeper névvel. Nem akarom tovább figyelni, ahogy az egyik kedvenc műfajomat összerágja, majd kiköpi a free-to-play szavakkal túlságosan könnyelműen dobálózó mobilos és közösségi játékipar. Mégis ez történik most, mégis ezek a rettenetek rontják a sorozatok hírnevét a különböző oldalakon, én pedig sajnos nem tehetek mást, minthogy megpróbálom elfelejteni a létezésüket, és a tényt, hogy az egyik kedvenc játékműfajom bukásának vagyok szemtanúja.

Hozzászólások

xeLaR
1 | xeLaR 2014.02.27. 14:52
Hát sajnos egyre több ilyen silány, lelketlen, pénzzabáló baromság érkezik a mobilos piacra. Őszintén, nincs bajom a free to play és ezekkel a "várj x órát, hogy kész legyen, vagy fizess" játékokkal, meg lehet azt rendesen oldani, hogy mind a játékos, mind a fejlesztő jól járjon, de az nevetséges, hogy mikkel akarják kiszúrni az emberek szemét. Nem így kellene a klasszikus címekből pénzt csinálni. Nálam is kb. csak annyit tudott elérni ez a játék, hogy a GoG-ról megszerezzem mindkét Dungeon Keepert...
2 | Zacsi 2014.04.08. 01:26
Talán van egy kis remény. Készül egy War of the Overworld nevű spirituális folytatás:

https://wftogame.com/

Mobil piacot meg jobb inkább figyelmen kívül hagyni. Gyakorlatilag monopolpiac mivel az app-ek mind egy cégnél futnak össze így jóhogy szarrátejelik az embereket amíg azok ki nem józanodnak belőle, ami szép és jó csak az a baj hogy a mostani generáció valahogy mindig megelégszik a legsilányabb minőséggel.
De mindegy nagyon kiüt rajtam a korom, maradjunk annyiban hogy értelmetlen olyan embereket noszogatni akik nem akarnak magukon javítani.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.