Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Jane's USAF

2000.02.14. 00:00 | szerző: Viper | Ismertető/teszt

Elsőre megpillantva a játékot tartalmazó két CD korongot, illetve a szokásosan vaskos kézikönyvet, máris előre lehet sejteni: a kitűnő katonai szimulátorairól ismert Jane's ismételten nem fog cserbenhagyni bennünket. A legújabb szimulátorukban az Amerikai Légierő 8 gépével repülhetünk, illetve van egy kakukktojás is a sorban, nevezetesen a MiG-29-es, aminek a pilótafülkéjét szintén birtokba vehetjük. A 8 amerikai gép a következő:

  • A-10 Thunderbolt II
  • F-105D/F Thunderchief
  • F-117A Nighthawk
  • F-15C/D Eagle
  • F-15E Eagle
  • F-16 Fighting Falcon
  • F-22 Raptor
  • F-4E Phantom II

Szerencsére a repülőgépek kezelése jórészt megegyezik, így nem kell különböző billentyűket megtanulni a különböző gépekhez. A billentyűzetkiosztást tartalmazó kártyára pillantva elsőre talán így is eláll a lélegzetünk, hiszen alig van egy-két olyan billentyű, aminek nincs funkciója, és ráadásul a többségéhez más parancs tartozik a Shift, Alt vagy Ctrl billentyűk lenyomásával. Ezek közül a billentyűk közül azonban nem is biztos, hogy mindegyiket olyan sokszor használjuk, és egyrészt egy kis gyakorlás után már mennek is fejből, másrészt a legtöbbjük elérhető a műszerfalról is. Ott viszont meg kell találni őket, ami elsőre szintén nem lesz könnyű feladat, hiszen a valóságosnak megfelelően mindegyik gépnek más-más elrendezésű a műszerfala. Alapvetően mindegyiken megtalálhatók ugyanazok a műszerek és kijelzők, csak esetleg más a helyük, vagy például az A-10-esben csak egyetlen többfunkciós képernyő található, míg az F-15-ösben három is. A gyakorló küldetések elején ugyan kavarog egy kicsit az ember, hogy "Most mi is az, amit hol kellene nézni?", aztán ez a gyerekbetegség is gyorsan kinőhető. Ha valaki pedig jártas a katonai szimulátorokban, és találkozott már valamilyen Jane's repülőgép-szimulátorral, annak szinte egyértelműek lehetnek mind a billentyűzet kiosztása, mind a műszerek elhelyezkedése és rendeltetése.

Jane's USAF

A játék főmenüjében választhatjuk ki, hogy milyen küldetésben szeretnénk részt venni: azonnali felszállás, gyors küldetés, tréning, szóló küldetés, hadjárat, és többszemélyes játék. Az a különbség a három különféle egy-repüléses küldetésforma közt, hogy az azonnali felszállásnál eligazítás nélkül találhatjuk magunkat egy gép pilótafülkéjében, és légiharcban kell részt vennünk; a gyors küldetésnél magunk tervezhetjük meg a terepet, mi állíthatunk össze egy küldetést a pályatervező segítségével; míg a szóló küldetéseknél pár előre összeállított feladat vár ránk. Persze a kezdéshez ott vannak a tréning küldetések. Bármennyire is biztosan érezzük magunkat a nyeregben, vagyis a katapultülésben, mert már mondjuk úgyis profik vagyunk valamilyen másik Jane's szimulátorban, mégis ajánlatos itt elkezdeni a pályafutásunkat, hiszen mégsem az igazi az éles harc közben ismerkedni a repülőgépek repülési tulajdonságaival, na és a fegyverek kezelésével. Már maga a legelső bemelegítő küldetés tartogat meglepetéseket: végre valahára nem a kifutópálya elején parkol a gépünk, hanem ki kell gurulni a hangárból a megfelelő kifutópályára, követve a kihelyezett jelzéseket és a betonra felfestett jeleket. Igaz ugyan, hogy ez a küldetés elején csak egy apró mozzanat, de mégis sokkal hangulatosabbá teszi a repülés kezdetét. Azt is hozzá kell tenni, hogy a hadjáratok alatt viszont általában a levegőben kapjuk meg az irányítást, így a kigurulással csak igen ritkán találkozhatunk. A különböző repülési feladatok begyakorlása nem egy kacifántos dolog azoknak, akik már valaha is repültek szimulátorban harci géppel. Talán az egyetlen érdekes mozzanat a légi utántöltés. Szerencsére könnyítésképpen az autopilóta elvégzi helyettünk a dolgokat, viszont a tréningelő küldetés teljesítéséhez egyszer kézi vezérléssel is el kell találnunk az tankergép utántöltő csövét, ami nem kis teljesítmény.

A következő dolog, amit el kell sajátítani, az a fegyverrendszer kezelése. Ezt azért ajánlatos jól begyakorolni, mert a játékban rengeteg féle különböző irányítású fegyver kerül elő, és mindegyiknek tudni kell a kezelési módját. Ha valaki kevésbé jártasabb a repülők fegyverei terén, az nem árthat, ha kiírja magának, hogy melyik rakéta milyen irányítású, ugyanis az eligazításnál csak a fegyverek kódja van feltüntetve, aztán ha a csata közben rávált az ember, akkor nem biztos, hogy elsőre beugrik, vajon most dobni kell a bombát, vagy kapcsolni a lézeres célmegjelölőhöz, netán hőkövető vagy radarirányítású az adott rakéta. Természetesen nincs gond az önvezérlésű rakétákkal és bombákkal: ezek lehetnek hőkövető vagy radarirányítású rakéták, TV irányítású Maverick rakéták, vagy a legkényelmesebben használható műholdas célmegjelölést használó bombák - ezekkel csak a megfelelő radarbeállítás után ki kell jelölni a célpontot, aztán mehet is az áldás. Talán egy fokkal több törődést igényelnek a szabadesésű bombák, ezekkel ugyanis már célozni is kell, természetesen a HUD-on megjelenő becsapódási pontot jelző szimbólum segítségével. A bomba oldása után érdemes távolabb kerülni a becsapódási ponttól, ugyanis ha 2000 láb alatt vagyunk, a robbanás könnyen kárt tehet a saját gépünkben is. A legmacerásabbak a lézerirányítású precíziós bombák, illetve a TV vezérlésű bomba. Az előbbieknél jobb esetben egy szárazföldi egység már a célpont közelében tartózkodik, és mire mi a közelbe érünk, ők végzik nekünk a lézeres célmegjelölést, ilyenkor a célpont kijelölésén és a bomba oldásán kívül nincs több feladatunk. Bonyolultabb a helyzet, ha magunknak kell megjelölni a célpontot. Ilyenkor a megfelelő magasságba kell emelkedni, a gépet aztán autopilótára kapcsolva a teljes képernyős kijelzőn a lézeres célmegjelölőt a célpontra kell irányítani. Ha megvan a célpont, bekapcsolhatjuk a lézert, és ha közben nem lőttek le minket, akkor indíthatjuk a bombát. Persze arra vigyázni kell, nehogy közben túlrepüljünk a célponton, ugyanis ha a bomba fizikailag el is érhetné a célpontot, az F-117-es kivételével a lézeres célmegjelölő csak egy bizonyos tartományban működik, így hátrafelé nem képes megjelölve tartani a célpontot. Egy-két esetben sajnos nem használhatunk más bombát, mert mondjuk két civil ház közt kell kibombázni egy harmadik katonai épületet úgy, hogy a többi épület biztosan ne sérüljön. De ha úgy látjuk, hogy az adott feladatot más bombával is ugyanúgy el tudjuk végezni, akkor inkább cseréljük le a lézervezérlésű fegyvereinket, mert igencsak megkomplikálják életünket. Mert ha megvan a célzás, akkor is igen könnyű túlrepülni a célponton, utána meg repülhetünk ismét távolabbra az újabb próbálkozás miatt, közben meg a többi kötelék esetleg nem tudja végrehajtani a saját feladatát, ráadásul a lézeres célzás alatt igencsak kritikus, hogy ne lövöldözzenek ránk. Erre egy olyan példát lehetne hozni, hogy két darab repülőtér mellett lévő radart talán valóban a legelegánsabb lézervezérlésű bombákkal kiszedni (ha már nem Harpoon rakétát kaptunk a feladatra), de a gépágyú ugyanúgy megteszi, sőt garantáltabban gyorsabban végzünk. A másáik vezérlést igénylő bomba TV irányítású, vagyis a bomba elejébe szerelt kamera jeleit foghatjuk a repülőgép kijelzőjén, és a gépünket autopilótára kapcsolva a kívánt célhoz irányíthatjuk az ajándékcsomagot. Ezt olyankor szokták alkalmazni, amikor valami olyan célpontot kell megsemmisíteni, amihez igen veszélyes közel repülni (pl. légvédelmi rakétaállások), ilyenkor távolról elindítjuk a bombát a célpont irányába, a géppel aztán másik irányba fordulunk, és TV vezérléssel végezzük a rakéta rávezetését a célpontra. A célpontok beazonosítása elég könnyű feladat, ugyanis egyrészt kiválasztáskor a nevük megjelenik a HUD-on, másrészt az F4 lenyomásával közelről is megszemlélhetjük őket.

Jane's USAF

A következő dolog, ami nélkül nem sokáig maradhatunk a levegőben egy harci repülőgéppel, az a ránk lőtt rakéták elhárítása. Ez már normál fokozaton is nem egy egyszerű dolog, így feltétlenül hallgassuk meg oktatónk tanácsait, és jól gyakoroljuk be a technikát. A dolog lényege az, hogy amint ránk lőttek egy rakétát - ezt egy hang jelzi -, az F5 billentyűt lenyomva a közeledő rakétát láthatjuk a gépünkkel az előtérben, illetve újabb lenyomásra a pilótafülkéből nézhetünk a rakéta felé. Ilyenkor felejtsünk el minden mást, és csak a rakétára koncentráljunk. Forduljunk úgy a gépünkkel, hogy a rakéta a repülő hossztengelyére merőlegesen érkezzen. Azonnal kezdjünk el dipólkötegeket és infracsapdát szórni a levegőbe körülbelül 5 másodpercenként. Aztán ha a közelbe ért a rakéta, éles szögben emeljük meg majd döntsük lefelé a gép orrát, és szórogassunk a levegőbe nagyobb intenzitással. Ha alacsonyan repülünk, természetesen a domborzat is jól használható a rakéták lerázására. Persze 100%-os módszer nem létezik, minél meredekebb manővereket hajtunk végre a rakéta becsapódása előtt, annál nagyobb az esély a sikerre, ugyanis a modern orosz gyártmányú rakéták elég jók.

Most már talán mindent tudunk, ideje megnézni, milyen éles bevetések várnak ránk. Először egy kicsit próbálgassuk a szárnyainkat légiharcban az azonnali küldetésekben, vagy a szóló küldetésekben vegyünk részt pár földi célpont megsemmisítésében. Aztán ha kellően felkészülve érezzük magunkat, jöhet az igazi csemege, vagyis a hadjárat. A hadjáratoknál két lehetőség közül választhatunk: történelmi küldetések, illetve két jövőbeli kitalált szituációban harcolhatunk. Az előbbiekben részt vehetünk a vietnami csapásokban, ahol közismerten előszeretettel dobálózhatunk napalm bombákat, illetve "régi" MiG gépeket kergethetünk a levegőben. A másik történelminek számító küldetéssorozat helyszíne az Öböl Háború. Újra repülhetjük a fontosabb küldetéseket, illetve magunk is átélhetjük, hogy milyen lehetett éjjel a légvédelmi ütegek kereszttüzében repülni. Minden küldetés előtt érdemes alaposan áttanulmányozni az eligazítást. Saját tapasztalataim szerint még soha ennyi időt nem kellett eltölteni a felkészüléssel. Ha valakit nem érdekel, hogy mi az adott szituáció, azt át lehet ugorni, viszont fontos, hogy jól memorizáljuk a célpontról készített felvételeket, nehogy valami mást lőjünk ki. Akár csak a valóságban. Utána megkapjuk a feladat pontos leírását, a résztvevő egységek listáját, továbbá felfegyverezhetjük a repülőgépeket, ha nem tetszik az eredeti kiosztás. Ha mindent leellenőriztünk, irány az ég! A küldetésekről általánosságban elmondható, hogy igen kellemesen összetettek. Szerencsére elfelejthetjük azt a stílust, hogy repülünk fél órát, befogjuk a célpontot, dobjuk a bombát, leszedünk két ellenséges gépet útközben, és készen is vagyunk. Illusztrációként nézzük meg, hogy mit kell elvégezni egy repülőtér hatástalanításához: először is hatástalanítani kell a közeli légvédelmi rakétaállásokat, le kell bombázni a kifutó(ka)t, meg kell semmisíteni az irányítótornyot, ki kell lőni az üzemanyagtartályokat, továbbá meg kell rongálni a parkoló vadászgépeket, ja és mindeközben ügyelni kell a felszállt vadászgépekre is. Sejthető, hogy mindezt nem egy kötelék vadászgép végzi. Itt van az USAF hatalmas újítása, ami félelmetesen nagyot dob egy-egy küldetés összetettségén és hangulatán: ugyanis ha az első repülőosztag elvégezte a feladatát, átülhetünk a következőbe, és így tovább. Repülőtéri példánknál maradva ez úgy néz ki, hogy elsőként 4 db F-15-ös gép vezéreként hatástalanítjuk a két légvédelmi rakétaállást, és gyorsan lebombázzuk a kifutót, hogy minél kevesebb gép szállhasson fel. Utána az F-15-ös csapat biztosítja a légteret. Ha átváltunk a következő érkező osztaghoz, ott F-16-os gépekkel kell lerombolni az irányítótornyot, illetve megsemmisíteni az üzemanyagkészletet. Végül az érkező A-10-esekkel kell megsemmisíteni a földön parkoló gépeket. Mindennek olajozottan kell menni, hogy az érkező gépek lehetőleg már zavarás nélkül végezhessék a feladatukat. Illetve azt is el lehet képzelni, hogy milyen izgalmas lehet 12 szövetséges gép mellett kiszűrni az ellenséget a levegőben, nehogy olyant lőjünk le, akit nem kellene. És pontosan ez az összetettség az, ami igen hangulatossá és élvezetessé teszi a küldetéseket az USAF-ban.

Jane's USAF

Még nagyobb kihívást jelentenek a jövőben játszódó fiktív hadjáratok, ugyanis ezeknél gazdálkodni kell a fegyverkészlettel és a repülőgépekkel, na és a pilóták számával is. Ha kifogyunk a készletekből, a hadjárat alatt két készletfeltöltő és két repülőgép-utánpótlás küldetés repülhető. Egyedül itt van az is, hogy a küldetéseket egymás után kapjuk, és nem egy listából választhatóak. Ha tehát elfogyna valamelyik fegyver, gondoljuk át, hogy meg tudjuk-e oldani a feladatot valami mással, és csak ellenkező esetben kérjünk utánpótlást, különben hamar kimerülnek a készletek. Viszont a sikertelen küldetések figyelembe vétele nem eléggé átgondolt. Ilyenkor ugyanis az elhasznált rakétáink nem kerülnek vissza a készletbe, és az eligazító is azt mondja, hogy vissza kell menni a célpontért még egyszer, ugyanakkor az útközben megsemmisített célpontok is ismét a helyükön állnak, mintha most repülnénk arra először. Szóval vagy így, vagy úgy kellene, a kettő együtt nem fedi a valóságot.

Ami a játék további paramétereit illeti. A grafika egyszerűen csodálatos: rengeteg változatos helyszín felett repülhetünk, tetszőleges, és az idő előrehaladtával változó napszakban: éjjel a sivatag felett, naplementekor az ausztriai Alpok felett, vagy a déli napsütésben valamelyik vietnami dzsungel felett. A domborzat megjelenítése csodálatos, még a földközeli repülés során sem található sok kifogásolni való. A levegőben levő repülők hasonlóan precíz kidolgozásúak, igen valósághű kinézetűek. A tereptárgyak többségével sincs gond, kivétel talán a folyók felett álló hidakat, amelyek előtt és után nem folytatódik a felfestett aszfaltút, illetve a hajókat, amelyek a víz felszíne fölött nem sokkal úsznak. A robbanások távolról igen jól néznek ki, közelről azonban láthatjuk, hogy két egymásra merőleges tűzfallal oldották meg a készítők a problémát. A hanghatások igen jók, a pilóták is gyakran tesznek megjegyzéseket az ellenfélre. Szerencsére az elmondott üzenet lassan végigscrollozik a képernyő tetején, így nem kell igen elvonni a figyelmet, ha el akarjuk olvasni. A műszerfal is szépen néz ki, és az egeret használva is kapcsolgathatunk rajta. Igaz ez nem mindig sikerül, ugyanis az F2-vel előhívható 3D-s pilótafülkében az egér használata hatástalan, de még az F1-gyel aktiválható pilótafülke nézetben sem mindig veszi tudomásul elsőre a program, hogy megnyomtunk egy gombot. Pedig néha az időzítés igencsak kritikus tényező. Érdekes továbbá, hogy valahányszor egy ellenséges gépet nézünk meg közelről F4-gyel, az általában olyan nyaktörő mutatványokat hajt végre, amivel még egy repülőshow alkalmával sem találkozhatunk. Végül is miért ne, ha így kell lerázni a rakétákat, de hogy utána se hagyja abba az eszméletlen manőverezést, annak nincs sok értelme.

Jane's USAF

Összefoglalásként csak annyit, hogy minden apróbb hiba ellenére igen ász a program, mert órákig el lehet vele tölteni az időt, és az ember valóban úgy érzi, hogy egy igazi műszer van a keze közt, és valóban a lehető legprecízebben próbálja végrehajtani a küldetéseket. Viszont kezdőknek nem ajánlom a programot, mert bár van könnyű fokozat, de még így is talán túl meredek lesz a számukra az összetett küldetések miatt, amiket szerintem csak a szimulátorokban jártasabb pilóták élvezhetnek igazán. ■

Jane's USAFJane's USAFJane's USAFJane's USAF

értékelés

Jane's USAF

Pozitívumok
  • Általában szép grafika
  • Élvezetes és összetett küldetések
  • Realisztikus fegyverrendszerek
Negatívumok
  • Néhol felületes grafikai megoldások
  • Sikertelen küldetések átgondolatlan kezelése
Minimális rendszerigény: Pentium II 266, 32 MB RAM, 6xCD-ROM
9,2
Jane's USAF
A legutóbbi Jane's USAF cikkek, hírek

hozzászólások (0)

cikkajánló

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.

Adam Wolfe 3-4. epizód

A két újabb epizóddal befejeződött az izgalmas kaland.