Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Gunship!

2000.06.24. 00:00 | szerző: Thomas | Ismertető/teszt

A Gunship sorozat egyik régi kedvencem, és szinte egyidős a számítógépes játékokkal. A legelső része 1986-ban még több géptípusra is megjelent, a folytatás pedig 1991-ben jött ki PC-re Gunship 2000 címmel. Közel egy évtized szünet után a Microprose ismét leporolta a helikoptereit, és a nemrég megjelent Gunship!-pel bebizonyította, hogy még nem szabad leírni ezt a sorozatot.

Gunship!

A Microprose szélesebb rétegeket célzott meg ezzel a játékkal, ezért az első helyen nem a realisztikus szimuláció, hanem a játékélmény áll. A szenzorok és fegyverek használata nagyon le lett egyszerűsítve, így nem kell 500 oldalas kézikönyveket bújnunk ahhoz, hogy megértsük a kijelzőket, vagy hogy be tudjunk célozni egy tankot. Nem kell törődnünk a különböző szenzorok jellemzőivel, a radarok pásztázási irányával, vagy azzal, hogy bekapcsolt radarral sokkal előbb észrevesznek minket, mint mi az ellenséget. A műszerek és az MFD-k is csak a legfontosabb adatokat mutatják. A Gunship! azért lényegesen többet nyújt egy egyszerű arcade jellegű programnál, de a realitásra inkább a repülési modell, a gépre ható erőhatások vagy a lövedékek ballisztikai tulajdonságainak modellezésénél figyeltek. Persze ezek is több lépésben állíthatóak, hogy a lehető legtöbb játékos igényeinek megfeleljenek. A menüben a sérthetetlenséget és a végtelen lőszert is bekapcsolhatjuk, ami azért elég nagy kísértés, mivel nehezebb fokozaton a gépünket még egy szúnyog is leszedi, és a magunkkal cipelt fegyvereket is nagyon be kell osztani, hogy teljesíteni tudjuk az előírt feladatokat.

Első induláskor erősen ajánlott az oktatási módot választani, ahol néhány, fokozatosan nehezedő lépésben megismerkedhetünk az irányítással és a fegyverekkel. Aki ezen már túl van, az választhat a Quick Start, egy küldetés, vagy a hadjárat közül. A hadjárat története elég egyszerű és szabványos, egyetlen kivétellel, Kelet-Európa országai ezúttal nem az oroszok szövetségeseként, hanem NATO tagországokként szerepelnek. Már igazán ideje volt. A színhely Kelet-Európa, elsősorban Lengyelország és Szlovákia területe. A történet szerint Oroszországban ultra-nacionalisták kerültek hatalomra, akik ismét megkezdték a fegyverkezést. Katonai nyomást gyakoroltak a volt szovjet államokra, amit a NATO nem nézhetett tétlenül és a lengyelek kérésére beszállt a buliba. Az öt hadjárat mindegyike ebben a konfliktusban játszódik, csak a helyszín ill. az oldal eltérő. Két hadszíntéren az amerikai, egyen a német, egyen pedig angol csapatok harcolnak az orosz seregek ellen. Az ötödik hadjáratban az orosz oldalt próbálhatjuk ki. Mindegyik hadjárat legalább 12 küldetést tartalmaz, és ezeket csak az előírt sorrendben teljesíthetjük, tehát amíg nem fejeztük be sikeresen a jelenlegit, addig nem kapjuk meg a következőt. Az öt hadjárat egymástól függetlenül párhuzamosan is játszható. A konfliktusban résztvevő négy ország mindegyike más repülhető gépet jelent. Ez az amerikai oldalon az AH-64D Apache Longbow, ami szinte kötelező darabja minden helikopter szimulátornak. Az angoloknál a WAH-64D Apache repülhető, ami lényegében az amerikai Apache Longbow, de az angolok kissé átalakították. A német oldalt az UHT-2 Tiger képviseli, ami a német, francia és spanyol közös vállalkozásban épülő Eurocopter Tiger egyik változata. Az oroszoknál pedig az Mi-28 Havoc pilótafülkéjébe pattanhatunk. Mindegyik gép egyéni műszerfallal és fegyverzettel rendelkezik. Elvileg a repülési tulajdonságaik is eltérőek, de én nem nagyon vettem észre különbséget. A három NATO tagország kínálata nem csak a helikopterek, hanem a felszíni járművek területén is eltérő. A készítők vették a fáradságot és mindegyik ország hadseregében ténylegesen rendszeresített járműveket modellezték le. Persze a NATO csapatok között vannak átfedések, de több olyan jármű van, amit csak az adott nemzet használ. A tankoknál például az M1A2 Abrams csak az amerikaiaknál, a Challenger II csak az angoloknál, a Leopard 2A5 csak a németeknél, a T80UM2 pedig csak az oroszoknál található meg. A játékban 114 különböző felszíni és légi járművel és 85 különböző fegyvertípussal találkozhatunk.

Gunship!

A Gunship! grafikája kétség kívül az egyik legszebb, amit eddig szimulátornál láttam, a hadjáratokat pedig fantasztikus minőségű animációk kötik össze. A felszín gyönyörű, és realisztikus, a felhasznált nagyfelbontású textúrák még közelről sem válnak pixelessé. A domborzat megjelenítésével vannak ugyan problémák, ugyanis inkább csak kisebb emelkedőket találunk, igazi hegyeket nem, de ezt a kis hiányosságot gyorsan elfeledjük, amint meglátjuk a fákat. Az egész vidék tele van velük, a kisebb facsoportoktól a hatalmas erdőkig mindent találunk. Ezek a fák nagyon egyszerűek, csak két "+" alakban összerakott négyszögre vetített textúrából állnak, de ez csak igazán közelről válik feltűnővé. Mivel a hadszíntér elég sűrűn lakott terület, lépten-nyomon épületekbe botlunk. A különböző méretű városok épületei szép változatosak. A megfelelő textúrákkal sikerült kelet-európai panelház kinézetet kölcsönözni nekik. Az egészre a koronát a vidéken elszórva található tanyák teszik fel. A fényviszonyok nagyon el lettek találva, csodálatosan néznek ki a különböző napszakok.

A járművek kidolgozása részletes, mozgásuk folyamatos. Nem csak álldogálnak az úton, hanem alakzatban mozognak, megpróbálnak menekülni. A kilőtt járművek és épületek látványos robbanással és egy szépen látható lökéshullámmal búcsúznak el, majd a járművekből vastag fekete füstoszlop emelkedik az ég felé. Fantasztikus látvány, mikor az egész csatatér tele van füstölgő roncsokkal.

Gunship!

A négy helikopter belső felépítése eltérő, kidolgozásuk részletes. Sajnos az MFD-ken kívül szinte semmi nem működik, tehát az analóg műszereket el lehet felejteni. A készítők igazi pilótákat kérdeztek meg arról, hogy valójában mit látnak repülés közben, hiszen az egyik szemük előtti kijelzőre a TV, infravörös szenzorok és egyebek által továbbított képet vetítik. Az elmondottak alapján a valóságosnak leginkább az átlátszó pilótafülke felel meg, tehát ezt az opciót is beleépítették a játékba. Akinek ez nem elég, az akár ki is kapcsolhatja a fülkét. Mindegyik repülhető helikopterben ketten ülnek, egy tüzér és egy pilóta. Könnyebb szinteken elvállalhatjuk mindkettő szerepét, de a nehezebbeken a játék irányítása kissé eltér a megszokottól. A készítők fontosnak tartották, hogy a két szerep elkülönüljön, hogy mindegyik csak a saját feladatára koncentráljon. A pilóta csak a repüléssel foglalkozik, a tüzér pedig a fegyverekkel és a célzással. Mikor mi repülünk az MI átveszi a tüzér szerepét és keresi a célpontokat, nekünk csak a tűzgombot kell nyomogatnunk. Tüzérként nem kell azzal törődnünk, hogy minek megyünk neki, hogy adott magasságban tartsuk a gépet, hogy adott sebességgel repüljünk, ilyenkor az MI vezeti a gépet, nekünk csak utasítanunk kell, hogy merre, milyen gyorsan, magasan, stb. Ez a megoldás elsőre kissé szokatlan, de tényleg kényelmesebb. Igazán szép akkor lenne, ha a MI legalább megpróbálna kitérni a rakéták elöl.

A hangokról se rosszat, se jót nem tudok mondani, a célnak tökéletesen megfelelnek. A rádión folyamatosan jönnek az információk, szerencsére az üzenetek írott formában is megjelennek a képernyőn. Igazán eredeti ötlet, hogy a választott ország nyelvét is használhatjuk. Ilyenkor a rádióüzeneteket és a tüzér/pilóta üzeneteit angolul, németül, vagy oroszul hallgathatjuk meg. Még az amerikai és az angliai angol is eltérő, jól felismerhető akcentussal beszél.

Gunship!

A csataterek hatalmasak, és mindenhol zajlik az élet. Bármikor le tudunk repülni a térképről, de ilyenkor rádión figyelmeztetnek, hogy elhagytuk a hadműveleti zónánkat, azonnal térjünk vissza oda. Az ellenséges egységek láthatóan nem csak a mi szórakoztatásunkra lettek elhelyezve a pályán. Nem csak arra várnak, hogy mikor bukkanunk elő és lőjük szitává őket, hanem mindegyiknek megvan a saját feladata, és csak akkor foglalkoznak velünk, ha megjelenünk a közelben. Rendezett formációkban mozognak, megpróbálják elfoglalni a magaslatokat és fedezéket keresnek az erdőkben, épületek, sőt még a kilőtt tankok mögött is. Többször láthatunk tankcsatákat, ahol a két oldal tankjai lelkesen irtják egymást, ilyenkor a tüzérség is szépen meg tudja szórni a csatateret. A hadszíntéren tényleg komoly hadműveletek folynak. Szállítóhelikopterek szállnak le és katonák szállnak ki belőlük. Még ezek a kis katonák se csak álldogálnak a környéken, hanem mozognak, támadás esetén lefekszenek, fedezékbe húzódnak és rakétákkal viszonozzák a tüzet.

A Gunship! nagyon jól játszható, élvezetes program, de van két rendkívül idegesítő hibája. Az egyik akkor jön elő, mikor a tárképre váltáskor az autopilóta átveszi a gép irányítását. Az ötlet nem rossz, hiszen addig se megyünk neki semminek, de a kivitelezés nagyon nem sikerült. Íme egy példa. Szép alacsonyan lebegünk valahol, és felkészülünk a híretlen támadásra, de előtte gyorsan rá akarunk pillantani a térképre. Átkapcsolunk a térképre, és abban a pillanatban bekapcsol az autopilóta, aki követve a repülési tervet a beállított magasságban és sebességgel elindul az aktuális navigációs pont felé. Mire visszajutunk a pilótafülkébe már régen máshol vagyunk, mint ahol eredetileg voltunk. A másik hiba az automatikus tüzér célpontkeresésénél van. Repülés közben szépen pásztázza a tájat a gép orrán található a szenzorokkal, amik jobbra és ballra is kb. 110 fokot tudnak elfordulni. Ezt a 220 fokos sávot kb. 10 másodperc alatt vizsgálja meg. Mikor valahol célpontot talál, az befogja és jelenti. Tegyük fel, hogy az előttünk lévő három tankot szeretnénk kilőni. A tüzér szépen befogja az egyiket, és már mehet is a rakéta. Ezután a tüzér elindul újabb célpontot keresni, tehát folytatja a pásztázást. Azzal nem törődik, hogy a kilőtt tank mellett még további kettő álldogál, kimegy a látótere legszéléig, visszafordul és csak akkor fogja be az előbb kilőtt tank társát, mikor ismét visszaér középre. Ez a legjobb esetben 4-5 másodperc, miközben 100 csomós sebességgel repülünk a tankok felé, amik az összes csőből szórják az áldást. Ennél már csak az a rosszabb, mikor a pásztázás közben másik célpontot is talál, amit lelkesen be is fog. Ez lehet akár 110 foknál, 5-6 mérföld távolságra is. Ilyenkor vagy elfordulunk az új jelölt felé, vagy újabb célpontot kerestetünk a tüzérrel, ami nem mindig sikerül, és mindenképpen időbe kerül. Egy további, inkább csak zavaró hiba a navigációs pontok váltásánál jön elő, amit meglepő módon a rádió menüpontnál végezhetünk el. Kissé idegesítő, hogy a váltás után a régi pont törlődik, az újak sorszáma pedig eggyel csökken. Így mindig az aktuális navigációs pont az egyes, de ha valamiért vissza akarunk menni egy korábbi ponthoz már csak emlékezetből tehetjük meg.

Gunship!

A Gunship! egy nagyon jól sikerül helikopter szimulátor, gyönyörű grafikával, de kisebb hiányosságokkal. Aki nem tart igényt a halálpontos szimulációra, az nagyon jól el fog szórakozni ezzel a programmal. Azáltal, hogy a realitási szint több lépésben állítható mindenki megtalálja a nekik leginkább megfelelő nehézségi szintet. Sajnos ez csak a repülési tulajdonságokra vonatkozik, a szenzorokra és műszerekre nem. Én személy szerint kedvelem, ha a minden műszer úgy működik, ahogy kell, és a szenzorok tulajdonságai is a lehető legrealisztikusabbak. Szeretem, ha a küldetés a földön indul, ahol nekem kell beindítani a motorokat, és ugyanoda kell hazatérnem. Ez valahogy hozzá tartozik az "ott vagyok" érzéshez. A Gunship!-ben a bevetés a levegőben indul és a befejezéskor egyszerűen ki kell lépni az adott küldetésből. Nem mindig egyértelmű, hogy pontosan mit is kell tenni, és csak akkor teljesítettük sikeresen, ha a rádióban felszólítanak, hogy térjünk haza. Előfordult, hogy mindkét feladatot sikeresen teljesítettem, mégis újra kellett repülnöm, mert a szövetséges csapatok vesztesége túl magas volt, vagy az ellenségé volt túl alacsony. Az szép dolog, hogy a rádión bejelentik mikor ellenséges egységeket találtak, de a térképen nem mindig jelölik be őket, és így szinte lehetetlen megtalálni azokat. A repülési tulajdonságokat realisztikusra állítva a játék a legbutább MI-vel is szokatlanul nehéz, általában az első találat elég ahhoz, hogy füstölgő ronccsá amortizáljuk a gépünket. Ez így még nem is lenne akkora baj, de a műszerek egyszerűsítése miatt semmi nem jelzi, hogy a közelben ellenséges radar van, vagy hogy honnan érkezik a lövedék. A támadó megtalálásához csak a szemünkre hagyatkozhatunk, ami őrült kitérőmanőverek bemutatása közben elég nehéz feladat.

Az eredeti elképzelések szerint a Gunship! a készülő M1 Tank Platoon! tankszimulátorral összekapcsolható lett volna, de a Microprose leállította az utóbbi játék fejlesztését, tehát ez a lehetőség ugrott. ■

Gunship!
Gunship!Gunship!Gunship!Gunship!

értékelés

Gunship!

Pozitívumok
  • Szép grafika
  • Jó játszhatóság
  • Többnyelvű hangok
Negatívumok
  • Kisebb hiányosságok
Minimális rendszerigény: Pentium 266, 32 MB RAM, 4xCD-ROM, 2 MB-os SVGA kártya, DirectX 7
8,5
Gunship!
A legutóbbi Gunship! cikkek, hírek
  • 1999.12.21. | Cikk » Előzetes
    Gunship!

hozzászólások (0)

cikkajánló

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.

Adam Wolfe 3-4. epizód

A két újabb epizóddal befejeződött az izgalmas kaland.