Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Star Trek: Voyager: Elite Force

2000.09.30. 00:00 | szerző: Thomas | Ismertető/teszt

Mióta az Activision birtokolja a Star Trek licencet (pontosabban csak az újabb sorozatok, tehát a TNG, DS9 és a VOY felhasználási jogait birtokolják, az eredeti sorozat és az első filmek felhasználási jogai még mindig az Interplay birtokában vannak), egyre több minőségi játék jelenik meg ebben a témában. Az Elite Force az Activision legújabb próbálkozása a Star Trek univerzum és az FPS (first-person shooter) összeházasítására, és az első játékprogram ami a legújabb Star Trek sorozaton, a Voyager-ön alapul. Aki ismeri a sorozatot az tudja, hogy az egyszemélyes hadsereg, aki egy óra alatt kiírt egy egész civilizációt elég nehezen egyeztethető össze az ottani elvekkel. Minden elismerésem a Raven-nek, nekik ugyanis sikerült egy értelmes történettel megindokolni a cselekményeket.

Star Trek: Voyager: Elite Force

A történet szerint a Voyager egy segélyhívásra reagál, de sérült hajó helyett egy ismeretlen szondát találnak, ami azonnal megtámadja őket. Önvédelemből kilövik a szondát, de a robbanás lökéshulláma ismeretlen helyre teleportálja őket. A súlyosan sérült Voyager egy galaktikus roncstelepen találja magát, körülötte számos roncsdarabbal és mozgásképtelen hajóval. Nemsokára megérkeznek az első látogatók is, a kalózok, de ők még messze nem a legveszélyesebb ellenfelek. A helyzet ideális a nemrég alapított különlegesen képzett biztonsági osztag, a Hazard Team első bevetésére. Alexander, vagy Alexandria Munro szerepében (attól függően, hogy melyik nem képviselőjeként indulunk) a Hazard Team tagjaként aktívan kivesszük részünket ezekben a bevetésekben. Ezt a csapatot küldik a többi tehetetlenül sodródó hajóra, hogy információkat szerezzenek, és persze a Voyager védelme is az ő feladatuk. Kisebb módosításokkal a történet megállná a helyét a sorozatban is, és elég könnyen emészthető az olyan akcióprogramokat kedvelő játékosoknak is, akik semmit sem tudnak a Star Trek univerzumról. Ez utóbbiak lemaradnak pár apróbb érdekességről és meglepetésről, de ezeknek a játékmenet szempontjából nincs jelentősége. A sorozatban látható összes főszereplővel találkozunk a játék folyamán, de inkább a háttérben maradnak. Mindannyian teszik a dolgukat, és annyit szerepelnek, amennyit a beosztásuk miatt okvetlenül szükséges. Nem arról szól a játék, hogy a főszereplők elindulnak kirándulni, nekünk pedig meg kell védenünk őket, a középpontban a Hazard Team tagjai állnak. Ők végzik el a feladatokat, a parancsnoki stáb tagjai közül csak ritkán kíséri el őket valaki (pl. Tuvok, vagy 7 of 9).

Az EF összesen nyolc küldetést tartalmaz, ezek mindegyik 2-5 részre lett felosztva. A játék nem csak a bevetések monoton sorozatából áll, a küldetések között vannak békésebb időszakok is, amikor ellátogatunk a hajó egyes részeibe (pl. étkező, gyengélkedő, stb.), beszélgetünk a különböző karakterekkel. Ez nem csak értelmesen összeköti a bevetéseket, és továbbviszi a történetet, de hatalmas mértékben hozzájárul a megfelelő hangulat megteremtéséhez is. A Voyager nyolc szintet modellezték le, referenciaként az eredeti stúdiódíszleteket használták. Meg kell hagyni, nagyon jó munkát végeztek. Az összes olyan helyiséget viszontlátjuk, amit a sorozatban is gyakori helyszínnek számított (pl. híd, étkező, gépterem, gyengélkedő, raktár, transzporter szoba), és a Hazard Team számára külön öltözőt, fegyverraktárat és eligazítót kreáltak. Eredeti ötlet, hogy a fegyverszobából nyíló holodeck-en mindjárt ki is próbálhatjuk az új fegyvereinket. Ilyenkor játszhatunk egy gyors deathmatch partit 20-25 bot ellen. Bármilyen szépen is hangzik, hogy a Voyager helyiségeit végigjárhatjuk, a valóság az, hogy mindig csak az adott szinten mozoghatunk szabadon, és ott is a szobák többsége zárva van. A turboliftet csak akkor használhatjuk, ha ez a feladatunk, és akkor is csak a megadott szintre mehetünk. Míg a Hazard Team helyiségeit minden akció után végigjárhatjuk, addig a "látványosabb" szobák mindegyikébe (híd, gépterem, gyengélkedő, stb.) az egész játék alatt csak egyszer jutunk el. Kis szerencsével még a saját kabinunkat is megtalálhatjuk. Az érdeklődőket előre figyelmeztetem, az most sem fog kiderülni, hogy hol is vannak a mellékhelyiségek a hajón J

Star Trek: Voyager: Elite Force

Mivel a Hazard Team egy csapat, a bevetéseken csak nagyon ritkán vagyunk egyedül (pl. a főellenfél elleni harcnál), szinte mindig velünk van 2-3 másik csapattag is. Ezek végig követnek minket, és a feladatok egy részét is ők végzik el. Sajnos a használhatóságukat erősen korlátozza, hogy nem adhatunk nekik parancsokat, az őket irányító MI pedig alig tud többet, mint minket követni. Szerencsére nem kell állandóan rájuk figyelni, általában meg tudják védeni magukat, de soha nem árt szemmel tartani őket, mivel valamelyik halála a küldetés végét jelentheti. Támadáskor viszonozzák a tüzet, és tényleg kiveszik a részüket a harcból, de nagyon kevés ellenfelet ölnek meg. Rendkívül idegesítő tud lenni, hogy az ellenfelek nem is törődnek velük, egyenesen ránk rontanak. Hiába vagyunk öten, tíz ellenfélből nyolc csak minket támad, és általában mi előbb végzünk azzal a nyolccal, mint a másik négy csapattag a maradék kettővel. Szóval nem érnek sokat, de nagyon sokat dobnak a hangulaton, az ő beszélgetéseikből és kommentárjaikból tudjuk meg a játék állását, az elvégzendő feladatokat és ez viszi tovább a történetet is. Arról nem is beszélve, hogy néhány ajtót csak ők képesek kinyitni. Mindegyik saját személyiséggel, eltérő képesítésekkel és persze egyedei kinézettel rendelkezik.

A fegyverek nem csak eredetiek és látványosak, de elég jól ki is lettek egyensúlyozva. Idővel mind a kilencet megkapjuk, és mindegyik rendelkezik másodlagos tüzelési móddal. Ilyenkor nagyobbat sebeznek, persze több lőszert is fogyasztanak. Néhány fegyver másodlagos tüzelési módban egyetlen lövéssel elpárologtatja az ellenfelet, ami azért nem semmi (látványnak sem). Az összes FPS közül a VOY:EF-nak sikerült először többé-kevésbé értelmes magyarázatot adnia arra, hogy szegény karakter hol is cipeli azt a rengeteg fegyvert. A Hazard Team tagjai különleges védőruhát viselnek, aminek az övében lévő transporter buffer tárolja a fegyvereket és egyéb felszerelési tárgyakat, és igény szerint létrehozza azokat. Annak, aki nem ismeri a Star Trek univerzumot elég értelmetlenül hangozhat ez a magyarázat, de tény, hogy ez az elképzelés összhangban van a sorozattal, és az ottani technikai szinten megvalósítható. A kilenc fegyver szerencsére nem jelenti azt, hogy kilenc különböző lőszertípussal kell bajlódnunk, csak kettővel, energiával és kristályokkal. Mivel ezeket is a ruha tárolja, ugyanazt a készletet használja az összes fegyver, tehát ha az egyikkel ellövöldöztük az összes energiát, akkor a másikkal sem lövünk többet. A legalapvetőbb fegyver a phaser, ami folyamatos energiasugarával nem sebez sokat, de legalább néhány másodperc alatt magától feltöltődik. Nem annyira használhatatlan, mint az alap fegyverek a legtöbb FPS-ben, másodlagos tüzelési módban a legtöbb ellenfelet el lehet vele párologtatni. A pályákon lévő lőszer (kristályok és energiaterminálok) mennyisége nagyon jól kiegyensúlyozott. Elég kevés ahhoz, hogy váltogatni kelljen a fegyvereket, de ahhoz elég sok, hogy ne fogyjunk ki a lőszerből. Ennél tökéletesebb talán nem is lehetne. Ebből következik, hogy amelyik szobában sok lőszert találunk, ott garantáltan lesznek ellenfelek is.

Star Trek: Voyager: Elite Force

A VOY:EF összes küldetése a Voyager-en, vagy idegen hajókon játszódik. Nincs két egyforma pálya, az összes hajó eltérő stílusú. Míg az egyik organikus, kicsi és szűk, addig a másik mechanikus és tágas. A Borg kocka félelmetes, pontosan olyan, amilyen a filmekben. Aki ismeri a sorozatot, az számos ismerős elemmel fog találkozni. Az egyik legjobb a kalózbázis, ami egy klingon Bird of Pray, egy malon szemétszállító, egy hirogen vadászhajó és egy TOS tüköruniverzumból származó hajó összeépítésével készült (valahol van róla egy screenshot is). Belül egymást váltogatják a tipikusan klingon, malon, hirogen és emberi folyosók és szobák, vannak szűk, kanyargó folyosók, és nagyobb, többszintes termek. A pályák felépítésével talán csak egyetlen gond van, túlságosan lineárisak. Nagyon ritkán fordul elő, hogy több útvonal közül választhatunk, a legtöbb esetben mindig csak egy irányba mehetünk. A legtöbb pályán vannak kisebb ügyességi vagy logikai részek is, de ezek nem túl vészesek. Általában a következő ajtót nyitó kapcsolóhoz kell eljutni valahogy, vagy a szobából kivezető utat kell megtalálni. Érdemes figyelni arra, hogy néhány teremben kisebb a gravitáció, és ott magasabbra tudunk ugrani.

A különböző pályákhoz különböző ellenfelek tartoznak, szám szerint 14 féle. Egy részük a sorozatból már ismerős, de néhány a Raven "találmánya". Mindegyik egyedi kinézettel, fegyverekkel és tulajdonságokkal rendelkezik. Összhangban vannak a környezetükkel is, az organikus hajón szárnyas élőlények, míg a mechanikus fegyverhajón robotok és ágyútornyok várnak ránk. Mind eltérően viselkedik, és valamennyire eltér a harcmodoruk is. A borg talán a legveszélyesebb, mivel az új kísérleti fegyver, az I-MOD kivétellel az összes fegyverünkhöz alkalmazkodnak, és pillanatok alatt a legváratlanabb helyeken transzportálnak a közelünkbe. Félelmetesek tudnak lenni, ezt a hatást még fokozza a fejükön lévő piros lézersugár, ami a First Contact legjobb jeleneteire emlékeztet. A túlerőt valamennyire ellensúlyozza, hogy erősen függnek a közelükben lévő csomópontoktól (Distribution Node), amiket kilőve összecsuklanak - csodálatos látvány! A többi ellenfél vagy rendelkezik távolsági fegyverekkel (pl. kalózok, pár harvester, néhány robot, őrtornyok), vagy a közelharcot favorizálja (pl. Species 8472, a többi harvester és robot). Talán a legérdekesebb ellenfelek a kalózok, akik klingonokból, emberekből, maloniakból és hirogenekből verődtek össze. Megvannak a maguk gondjai, és elég nehezen jönnek ki egymással. Az ellenfeleket irányító MI inkább a mennyiségre, és nem a minőségre épít, egyik ellenfél sem próbál meg fedezékbe húzódni, vagy menekülni, erősítést is csak a kalózok hívnak.

Star Trek: Voyager: Elite Force

A VOY:EF-ra a grafika területén sem lehet panasz, igazából ez az egyik erőssége. A Raven az amúgy is az egyik legjobbnak számító Quake III Arena grafikus motorját tovább finomította és bővítette, így az szebb és gyorsabb, mint valaha. A pályák gyönyörűek, aprólékosan kidolgozottak és egyediek. El lehet felejteni a csak szögletes falakat, mindenfelé görbe vonalak vannak. A textúrák gyönyörűek és részletesek. A karakterek szépen kidolgozottak, az őket borító textúrák a legapróbb részletekig megegyeznek a sorozatban látható jelmezekkel, még a nyakon lévő rangjelzések is kivehetőek. Mozgásuk a motion capture eljárásnak köszönhetően folyamatos és élethű. Ezt tovább fokozza, hogy a fej, a törzs és a lábak külön is el tudnak fordulni. A sorozat szereplői felismerhetőek, de azért lehetnének részletesebbek is. Az érzelmek megjelenítését és a beszéd közbeni ajakmozgásokat a textúrákkal valósították meg, és elég jó munkát végeztek. A nézőponttól távolodva az engine fokozatosan kisebb részletességűre cseréli a modelleket és a textúrákat, így még nagyobb tömegjelenteknél sincs gond a sebességgel. Tény, hogy 960x720 felbontáson a számtalan ellenfél és effekt egyszer sem volt képes láthatóan csökkenteni a framerate-t, pedig minden maximális részletességre volt állítva. A tesztgép egy középkategóriás Celeron volt (366MHz, 128MB RAM, TNT2-Ultra). A fegyverek ötletesek, a tüzelési és találati effektek eredetiek és látványosak. A borgot védő zöld pajzs, az ellenfelek körül cikázó villamos ívek, a transzporter, a találat hatására elpárolgó ellenfelek, és ahogy a tetemek eltűnnek a játéktérről mind tökéletes. A hajók belsejében játszódó összekötő jeleneteket a grafikai motorral készítették, aminek megvan az az előnye, hogy nem zökkenünk ki a hangulatból. Annyira nem, hogy ezeknél a jeleneteknél például a karakterünk tényleg azt a fegyvert tartja a kezében, amit utoljára használtunk. A külső jelenteket renderelt animációk formájában csodálhatjuk meg. Ezeknek a minősége semmiben sem marad el a sorozatban látottakétól, egyetlen gond talán a felbontással van, tényleg lehetne nagyobb.

A hangokról ismét csak jókat tudok mondani. A készítők a Paramount hangarchívumát használták, tehát az összes effekt és hang eredeti. Azok a hangok pedig, amiket a Ravennél adtak hozzá tökéletesen illeszkednek ezekhez. A csapatosan közeledő ellenfelek lépéseinek dobogása tényleg ijesztő tud lenni. A főszereplők hangját az eredeti színészek kölcsönözték (kivéve 7of9), de a többi színészre sem lehet panasz. A VOY:EF két nyelven beszél, angolul és németül, a feliratozás nyelve pedig angol, német vagy francia lehet. A játék támogatja a 3D hangzást, de már sztereóban is igazi élmény. A hangok tényleg abból az irányból szólnak, ahonnan kell. Meglepő módon egyszer sem hangzik el a sorozat zenéje, még a főcímzenét is lecserélték. Ennél is meglepőbb, hogy az új zene legalább olyan jól illeszkedik a főcímhez, mint az eredeti, tényleg érdemes meghallgatni. Ugyanez igaz a játék közbeni zenékhez, pályánként más és más, és sokat segít a hangulat meglapozásában.

Star Trek: Voyager: Elite Force

A Half Life óta nem nagyon jelent meg FPS, ami ilyen tökéletesen ötvözi az akciót, a látványos grafikát, a jól kialakított pályákat és a megfelelően kidolgozott történetet. A Raven kiváló munkát végzett. A történet érdekes, fordulatos, és elég jól illeszkedik a Star Trek univerzumba. Nem kötik meg a kezünket mindenféle direktívák és szabályok, aki nem a legénységhez tartozik az ellenség, és ha mi nem lőjük le, akkor ő lő le minket. Ez persze nem pont az, amiről a Voyager, vagy a Star Trek szól, de egy akcióprogramnak tökéletes. A VOY:EF végig izgalmas és érdekes marad, az összecsapások egyre nagyobbak és intenzívebbek. Single player módban felveszi a versenyt bármelyik FPS-rel, véleményem szerint csak nagyon kevés igazi ellenfele van (pl. HalfLife, Soldier of Fortune). Multiplayer módban is érdemes kipróbálni (sajnos nincsen cooperative mód), a pályák ott is fantasztikusak, és a fegyverek nagyon jól ki vannak egyensúlyozva. A tesztelt 1.0 verzió szokatlanul stabil volt, egyszer se fagyott le, lépett ki, vagy hasonlók. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy egy lift beakadt és vissza kellett tölteni az előző állást, de ezzel meg is oldódott a probléma. Egyetlen igazi negatívumként a hosszú töltögetési időt említeném és azt, hogy összekötő animációkat nem lehet megszakítani.

A Voyager: Elite Force egy új mérföldkő az akcióprogramok között. Mindenkinek csak ajánlani tudom, függetlenül attól, hogy ismeri-e a Star Trek univerzumot. ■

Star Trek: Voyager: Elite Force
Star Trek: Voyager: Elite Force

értékelés

Star Trek: Voyager: Elite Force

Pozitívumok
  • Nagyszerű hangulat, grafika és hangok
  • Jól megtervezett pályák
  • Stabil program
Negatívumok
  • Az animációk lehetnének nagyobb felbontásúak
  • Hosszú töltési idők
Minimális rendszerigény: Pentium II 233, 64 MB RAM, 8 MB videokártya
9,3

hozzászólások (0)

cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?