Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Gold and Glory: The Road to El Dorado

2001.03.28. 00:00 | szerző: Warhawk | Ismertető/teszt

Sokáig mindenkinek egyértelmű volt, hogy, ha moziba ment rajzfilmet nézni, akkor 99%, hogy Disney filmet nézett. Kicsit furcsálltam is, hogy a többi nagyobb "filmgyártó" cég miért nem csapott le a közelmúltig erre az igen jó bevételekkel kecsegtető műfajra. Mostanában viszont mind a Dreamworks, mind a Fox egyre színvonalasabb animációs filmeket produkálnak, így az öreg cég monopóliuma erősen megingott. A Disney vezette be szintén azt a szokást, hogy rajzfilmjeit játékváltozatban is kiadja. Ki ne emlékezne az Aladdinra vagy az Oroszlánkirályra, esetleg a közelmúltban megjelent Tarzanra. Érdekes, hogy kevés kivételtől eltekintve mind a platformjátékok népes családját gyarapítja, és csak kis százalékuk volt olyan, amivel kicsik-nagyok nem játszottak szívesen! És ha ők ilyen sikereket tudtak elérni, akkor ugye miért ne próbálná meg ugyanezt a többi stúdió?

Gold and Glory: The Road to El Dorado

A Dreamworks filmjén alapuló Road to El Dorado szakított a hagyományokkal, és nem egy platform-, hanem egy kedves, humoros kis kalandjáték készült belőle. Főszereplőink Miguel és Tulio, le sem tagadhatnák, hogy a felfedezések korának Stan és Pan-jai. Egyikük magas, cingár, és inkább az eszét használja, a másikuk a kigyúrt, ő pedig inkább a fejét használja. Mások lefejeléséhez. Persze - bár foglalkozásukat nézve csalók, és tolvajok - tökéletesen megtervezett "hűdecuki" figurák, szinte biztos, hogy találkoztunk, vagy fogunk találkozni velük a gyorséttermek gyerekmenüi mellett. A sztori szerint egy titokzatos térkép, és persze a véletlen szerencse segítségével jutnak el az Újvilágba (persze eközben számtalan hihetetlen kalandot élnek át), és itt puszta véletlenségből megtalálják, majd megmentik Eldorádót, a híres aranyvárost.

A játék is nagyjából ezen a nyomon megy, bár azért kisebb-nagyobb eltérések találhatók benne. Kalandjaink során mindkét karaktert irányíthatjuk, és erre igen sokszor szükségünk is lesz! Egyik esetben például, míg egyikük (nőnek öltözve) eltereli az őr figyelmét, a másikuk nyugodtan besurranhat a háta mögött. Mivel a célközönség a fiatalabb korosztály volt, a feladatok sem túlságosan nehezek, kis gondolkodással megoldható mind, ráadásul egy-egy rész nem sok helyszínből áll, és viszonylag kevés tárgyat kell használnunk. Persze azért ne gondolja senki, hogy pár óra alatt végigszalad rajta, azért ennél jobban megoldották. Persze a sztori teli van tömve poénnal, bár kicsit sajnálom, hogy legtöbbjük a verbális fajtából való, bár aki kalandjátéknak kezd neki, attól elvárható, hogy alapszinten ismerje az angol nyelvet.

Gold and Glory: The Road to El Dorado

Az irányításról nem sok jót tudok mondani, sajnos itt a szokásosnál rosszabb az irányíthatóság. Sokszor akadunk bele dolgokba, a fordulás és a kikeveredés pedig sokszor nagyon bajos. A baj az, hogy gyakran van olyan helyzet, amikor a megfelelő időzítés is számítana, de ez, az irányítás miatt nagyon nehéz, sokszor fogjuk a készítők felmenőit emlegetni.

A hangok frontján is vereséget szenved a játék. Bár a főbb szereplők szinkronjai kitűnőek, valahogy nem túl életszerű az egész. Tipikusan az az érzés, hogy minden tökéletes, de talán túlságosan is. Persze ezt csak a vájtfülűbbek fogják észrevenni, de van egy nagyobb hiba is! A zene, mint olyan szinte tökéletesen kimaradt! Nem tudom, hogy ez azért történt, mert drága lett volna az eredeti filmzenét megszerezni, vagy csak egyszerűen lusták voltak a készítők, de úgy érzem ez egy olyan dolog, amit mostanában nem illik kifelejteni...

Gold and Glory: The Road to El Dorado

A látványvilág is erősen kétrétű. Egyik oldalon ott vannak a gyönyörű helyszínek, melyekhez foghatót legfeljebb az új Monkey Islandban találhatunk. Látszik, hogy megdolgoztak velük, színpompás, élettel teli. Az átvezető rajzfilmrészletek is nagyon szépek, bár kicsit érdekesek a 3D-2D váltások. A karakterek viszont valami botrányosan csúnyák. Nagyon poligonszegények, mintha csak éppen egy 3D-s Paintbrushal dobták volna össze őket. És sajnos ez még a főszereplőkre is igaz! Hála az égnek, hogy nem rájuk építették a poénok nagyját.

Mindent összevetve egy olyan játékkal állunk szemben, amely egészen addig nagyon szimpatikus, amíg nem kezdünk jobban belemélyedni. Ez egy akciójátéknál még el is menne, na de egy kalandjátéknál ez vészes hiba! Nagyon sajnálom, hogy egy jól kidolgozott, izgalmas, fordulatos sztorit egy "félkész" motorba építették bele, az egész olyan, mintha elsiették volna a kiadást. Nagyon sajnálom, mert ha kicsit több időt szenteltek volna rá, szinte biztos, hogy az utóbbi idők egyik legjobb kalandjátéka vált volna belőle. ■

értékelés

Gold and Glory: The Road to El Dorado

Pozitívumok
  • Szép grafika
  • Jó sztori
Negatívumok
  • Zenék hiánya
  • Rossz irányíthatóság
  • Félkész
Minimális rendszerigény: Pentium II 233, 32 MB RAM, 4xCD-ROM
6,0

hozzászólások (0)

cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?