Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Descent 3

1999.10.22. 00:00 | szerző: Viper | Ismertető/teszt

A Descent sorozat nemrég megjelent tagja igen komoly változásokon ment keresztül a korábbi részekhez képest. Természetesen a játék stílusa megmaradt a jól ismert űrhajós akciónál, azonban a 3D-s grafika valóban nagyságrendekkel szebb lett, sőt nyugodtan állítható, hogy bármely más játékkal felveszi a versenyt e téren.

Talán a Descent sorozatot csak keveseknek kell bemutatni. A játék akkor kezdte térhódítását, amikor mindenki Doom lázban égett, és ez valóban a létező legjobb időzítésnek tűnt. Ugyanis a Descent gyakorlatilag nem más, mint egy first person lövöldözős játék, ahol egy űrhajót kell irányítanunk egy többé kevésbé bonyolult alagútrendszerben. Ebből következik viszont a nagyobb mozgási szabadság, hiszen űrhajónkkal a 3 dimenziós tér bármely irányába mozoghatunk. Fegyvereink is elsősorban az űrjárműre szerelhető lézerekből, gyorsítókból, és rakétákból állnak. A stílus tehát azóta sem változott, a kivitelezés viszont annál inkább.

A játék első indításakor szerintem mindenkinek az első dolga, hogy végignézze az intrót, ennek elmulasztása a Descent 3 esetében különösen ellenjavallt, ugyanis a bevezető képsorok valami fantasztikusan jó hangulatúra és minőségűre sikerültek. Első végignézésre engem legalábbis teljesen magával ragadt a tökéletesen kiformált Science Fiction hangulata a remek zenével illetve a szép kivitelezéssel. Szerencsére nem csak hogy szép a játék intrója, de kellően hosszú is, így megfelelően előkészíti az egész történetet, ami mellesleg éppen ott folytatódik, ahol a Descent 2 abbamaradt. Sérült űrhajónk éppen egy nap felé sodródik, azonban mielőtt utolérne minket a végzet, egy másik űrhajó megment minket. Felépülésünk után megmentőink máris egy küldetést bíznak ránk, miután elárulják, hogy a gonosz PTMC megint valamiben mesterkedik. Egy kísérlet során sikerült egy vírust kifejleszteni, ami azonban megbolondította a robotokat, és így azok az emberek ellen fordultak…

A küldetések előtt egy részletes eligazítást kapunk a feladatokról, a fegyverzetünkről stb. Természetesen az első dolog átesni a bemelegítő misszión, ahol elsajátíthatjuk az űrhajónk és az alapvető fegyverrendszerek kezelését. Megismerkedhetünk továbbá legalábbis alapszinten a segítőtársunkkal, a GuideBot-tal, ami a küldetések során az utat mutatja nekünk az ellenséges robotokhoz, felszerelésekhez, illetve egyéb úticélokhoz. Azt itt kell megjegyezni, hogy mivel elég sokféle mozgási forma áll rendelkezésünkre gépünk irányításához (a tér 3 irányába + forgások + fegyverkezelés), ezért nem árthat egy kellően sok gombos joystick vagy gamepad. Elég nehéz elképzelni, hogy valaki pusztán billentyűzetet használva irányítsa a játékot, mert szerintem egyszerűen túl sokminden felé kellene nyúlkálni, bár lehet hogy csak jó elosztás kérdése az egész. Egyébként a Descent 3 már kezeli a Force Feedback-es egeret is, bár azt azért meg kell jegyeznem, hogy érdekes módon a Microsoft Sidewinder Force Feedback Pro joysticket nem sikerült Force Feeback-es botkormányként felismernie a programnak, pedig ha valami, akkor ez az…

A rendelkezésünkre álló 15 egyszemélyes pályán általában egy összetettebb labirintusrendszerben kell végigküzdenünk magunkat, azonban a legtöbbjüknél kültéri helyszíneket is meg kell látogatnunk. Utunk során különböző kapcsolókat vagy kulcsokat kell megkeresgélni a továbbjutás feltételeként. Eközben különböző felszerelési tárgyakra bukkanhatunk, amelyek fegyverarzenálunkat bővítik, pajzsunkhoz adnak egy kis energiát, vagy az életerőnket növelik. Vannak olyan összeszedhető eszközök is, amelyek időlegesen vagy jobb esetben tartósan is növelik fegyvereink erősségét vagy egyéb képességeinket. Tovább meglehetősen fontos tényezőt jelentenek a nem éppen barátságos robotok, amelyek legszívesebben darabokban látnának minket, de ez megbocsátható, mert az érzés kölcsönös. Általánosságban elmondható, hogy mindegyik robot más erősségű, más harci stílus szerint küzd, és az ellenük való lépéseket is más-más taktika szerint kell kivitelezni. Vannak, amelyek távolról simán lerohanják az embert, mások "testközelben" próbálkoznak kárt tenni, megint mások pedig mindig elbújva óvatosan ámde kitartóan lövöldöznek ránk. Ha sikerül leszedni az ellenfelet, általában valamilyen pajzs- vagy energianövelő egységet hagynak maguk után, jobb esetben azonban kimondottan használható kütyüket is elpottyantanak, ezekért azonban alaposan meg kell küzdeni. Érdemes továbbá a kósza hordókat is szétlövöldözni pár extra rakéta vagy energia reményében, csak ne nagyon legyünk a közelükben a felrobbanáskor, mert ha éppen napalm volt bennük, az nem fog jót tenni az egészségünknek. Ha már a fegyvereknél tartunk: alapvetően kétféle fegyvernem létezik, az egyikkel kitartóan lövöldözhetünk, míg a másik alapvetően valamilyen rakéta. Az előbbiek a sima lézertől a plazmafegyveren át a neutronágyúig rengeteg féle formában fordulnak elő, míg utóbbiak lehetnek irányítás nélküliek, célkövetők, vagy robbanáskor nagyobb sugárban kárt okozók. Léteznek továbbá egyéb kiegészítők is, mint például utánégető-hűtő stb.

A pályák kellemesen összetettek, néha talán túlságosan is. Számomra például nem mindig volt világos, hogy egyes kapcsolóknak mi volt a hatása, vagy pedig nem is gondoltam rá, hogy valamihez szükség lesz az éppen megtalált kapcsolóra. Magyarán szólva olykor felborult a jól megszokott sorrend: nagyon sokszor előbb találtam meg a kulcsot egy problémához, mint magát a problémát. Bár a GuideBot legtöbbször megmutatja az utat a következő elintézendő dologig, de nem igazán élvezetes csupán a segédrobot után koslatni, néha szeret az ember egy kicsit maga is felfedezőtúrákra indulni. Csak ilyenkor jön rá az ember, hogy hány üvegfalat ki lehet még lőni, amelyek mögött értékes cuccok várhatnak ránk. A pálya végső céljáig azonban elég sok helyet be kell járnunk így is, és eközben a robotok sem fognak kímélni minket. Olykor különleges megoldások dobják fel a pályákat mint az adott hely jellegzetességei. Ilyenek lehetnek például a kültéri helyszínek, vagy gyorsító alagutak stb.

Mint az már a bevezetőben is említésre került, a legnagyobb és leglátványosabb újítások a grafikus megjelenítés területén születtek. Az alagútrendszerben kószálva rengeteg szép effektel találkozhatunk, amelyek közül mindenképpen ki kell emelni a ködfelhőkön átvilágító színes fényeket, a lövedékek becsapódásait, illetve a tűzeffektusokat. Maga a játék rendkívül gazdag különböző erős színekben, ami önmagában kellően vonzóvá teszi a különböző helyszíneket is. A többi grafikus megoldásra sem lehet nagyon panaszkodni, minden szépen ki lett dolgozva egészen az apró részletekig. Ennek természetesen megvan a maga ára, hiszen egy Celeron 333-ason TNT-vel eléggé az akadozó grafika miatt már nagyon nehézkessé vált a célzás és az ellenséges objektumok követése. Cserébe a pályákat felépítő elemek kellően változatosak, hiszen gyakran kültéri helyszínek és belső természetes képződmények váltják fel a fémes alagútrendszert. Bár a szabadban a pályákat határoló falak grafikus megoldásánál egy olyan érdekes jelenség lép fel, hogy ha az ember közelebb megy a falakhoz, azok a részletesebb megjelenítésre való váltás miatt hirtelen kidomborodni látszanak. Kár, hogy a többi helyszín kiemelkedően szép megvalósítása mellett ilyen hibákkal is találkozik az ember.

Míg a Descent 2 zenéjét rengeteg dicsérték, addig a harmadik rész sajnos nem fog ezen a téren sok babért aratni. A különösebb változatosságot nélkülöző és csak néha-néha egy-egy hanggal bővülő "zene" szerintem kimondottam monotonra sikerült, aminek következtében könnyen unalmassá válhat az egész játék. Amit az egész zenei aláfestéssel sikerül elérni, hogy a szűk alagútrendszerben rövid idő alatt kialakulhat az emberben egy klausztrofóbiás érzés, ami bár a valóságba lehet, hogy helyénvaló lenne, de itt inkább egy kicsit zavaró lett.

Sajnos a Descent 3 esetében meg kell jegyezni a magyar kézikönyv finoman szólva silány minőségét. Első ránézésre látni lehet, hogy az egész dokumentáció szó szerint lett fordítva angolból, amire onnan lehet következtetni, hogy nem egy helyen még a szórendet se nagyon cserélték meg, csak a magyarra fordított szavakat rakták egymás után, aminek eredménye számtalan magyartalan és alig érthető mondat lett. Olyan hibák keletkezésének okára pedig többünk eredeti elgondolásai mellet sem sikerült fényt deríteni, hogy miért kell egy mondatban minden szó elé névelő.

Összefoglalva tehát a Descent 3 egy nagyon szép és látványos játék, de számos tényező miatt is könnyen ráunhat az ember az alagutakban való bolyongásra. Ennek ellenére azért a szép grafika miatt mindenképpen csak ajánlani tudom a stílus kedvelőinek, aztán majd eldől, hogy ki un rá, és ki nem. ■

Descent 3

értékelés

Descent 3

Pozitívumok
  • Szép grafika
Negatívumok
  • Kissés unalmas, egyhangú játékmenet
8,7
Descent 3
A legutóbbi Descent 3 cikkek, hírek

hozzászólások (0)

cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?