Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

F-16 Aggressor

1999.04.01. 00:00 | szerző: Thomas | Ismertető/teszt

A GSI új név a játékpiacon (legalábbis számomra), a referenciái viszont kitűnőek, hiszen az elmúlt években az amerikai légierő szimulátorai számára készítettek programokat. Most úgy döntöttek, hogy a megszerzett tapasztalatokat a játékpiacon fogják kamatoztatni. Saját bevallásuk szerint az F-16 Aggressor az F-16C valaha készült legtökéletesebb szimulációja. Mindent beleraktak ebbe a programba, amit a nemzetbiztonság veszélyeztetése nélkül beletehettek (csak a titkos információkat hagyták ki). Több pilóta és repülőmérnök közreműködése a garancia arra, hogy amit kapunk, az megfelel a valóságnak. Ez az első szimulátor, ahol az F-16C fly-by-wire rendszert is pontosan lemodellezték.

F-16 Aggressor

Az Aggressor két dologban is eltér a szimulátoroknál eddig megszokott forgatókönyvtől. Az egyik, hogy nem egy állam légierejéhez tartozunk, hanem egy zsoldoscsapat sorait erősítjük (a Strike Commanderhez hasonlóan). A másik, hogy nem csak a küldetések lineárisak, hanem a hadjáratok is. Nem válthatunk tetszés szerint helyszínt, a negyven küldetést csak az előírt sorrendben teljesíthetjük. A sikeres küldetések után szép, általában hatjegyű összegeket zsebelhetünk be, ezek nagysága természetesen attól függ, hogy az előírt célok közül mennyit teljesítettünk. Az alapötletet sajnos nem dolgozták ki teljesen, a kapott pénzt csak a lelőtt gépek pótlására fordítjuk, a fegyvereket ingyen kapjuk. Minden elvesztett gépért 150 ezer dollárt vonnak le a fizetésünkből, tehát elég olcsón megússzuk. A készítők ragaszkodtak a szimulátorhoz, szerintem egy kis menedzselési rész azért nem ártott volna.

A cselekmény Afrika eddig hanyagolt területein: Marokkóban, Etiópiában, Kenyában, Tanzániában és Madagaszkár szigetén játszódik. A térképet tanulmányozva könnyen meg lehet érteni a helyszínek választását, hiszen így rendkívül változatos tájak fölött repkedhetünk: sivatagok, hegyek, dzsungelek, két óceán és több híres afrikai tó. A bevetések során a kontinens olyan híres területeit látogathatjuk meg, mint a Serengeti, vagy a Kilimandzsáró. A készítők a kontinens 900 ezer négyzetkilométerét modelleztek le és ezt a felületet 1 km2 felbontású textúrákkal borították be.

F-16 Aggressor

Az F-16 Aggressorral a GSI bebizonyította, hogy nem csak a US Air Force szimulátorainak speciális hardvereire, hanem egyszerű otthoni PC-kre is képes minőségi grafikai engine-t írni. Szokatlanul sok, összesen 14 felbontás közül választhatunk, és egy közepes Pentium II a megfelelő gyorsítóval még a maximális 1280*1024*32 bit esetén is élvezhető sebességet biztosít. A sebesség növelése szerencsére nem ment a látvány rovására, a táj részletes, a színek élénkek és nagyon szép lens flare, köd, füst, stb. effektekkel találkozunk. A szárnyak szélén lecsapódó pára annyira jól sikerült, hogy a legtöbb gép szabad szemmel is jól kivehető és ez nagyban megkönnyíti a légiharcot. A robbanások nem valami látványosak, de a tűzgolyók után az égen maradó füst, a felszíni robbanások utáni füstoszlopok és a körülöttünk robbanó légvédelmi lövedékek nagyon jól néznek ki.

A gépek külső kidolgozása nagyon részletes, a terepszínű festés, az orra festett fogak, a különböző feliratok és egyéb jelzések mind nagyon szépek. A pilóta és a HUD is kivehető a kabinban. A kilőtt gépekből kiugranak a pilóták, a nagyobb gépekből persze többen. A gépen minden mozog, aminek mozognia kell: a kerekek, féklapok, még a hajtómű is (a különböző utánégető fokozatoknál) és a különböző fegyverek felismerhetőek a szárnyak alatt. Ez utóbbi ma már lassan alapkövetelmény. Az egyetlen dolog, amit a grafikánál hiányoltam, hogy nem látszanak a sérülések. Elég illúzióromboló, hogy a műszerek szerint gépet már csak az imádság tartja össze, de a külső nézetben minden rendben.

F-16 Aggressor

A külső nézetek viszonylag használhatóak, de a belsők elég érdekesen lettek megoldva. A műszerfalat és a HUD-ot összesen tíz nézetben csodálhatjuk meg, de nem tudunk oldalra ill. hátra kinézni a fülkéből. A külső nézetek használatával azért orvosolható ez a probléma, de nem mindig van idő az állítgatásra.

Összesen 35, szépen kidolgozott légi / felszíni / vízi járművel futhatunk össze. Ezek között ugyanúgy megtalálhatóak a vadászgépek, helikopterek és légvédelmi egységek, mint tankok, teherautók, hadihajók és tengeralattjárók (!). A katonai járműveken kívül néhány civil járművel is találkozhatunk - pl. Learjet, Boeing 747, tankhajó, vontatóhajó, olajfúró torony.

F-16 Aggressor

A műszerfal pontos mása az F-16C-ben találhatónak és minden műszer a valóságnak megfelelően működik. Néha érdemes végigpillantani rajtuk, és nézni, ahogy minden mozdulatunkra hűen reagálnak. Az MFD-k üzemmódjai a navigációs adatok, a sérülés, a fegyverzet és a radarok adatainak kijelzéseivel kimerül. Nincsenek bonyolult radar üzemmódok, van egy 360 fokos légi és két 90 fokos felszíni mód, a második felszíni üzemmód a kijelölt célpont követésére szolgál. Cserébe a HUD-on tíz üzemmód közül választhatunk, navigáció, fel- és leszállás, valamint minden fegyverkategóriához egy-egy. Elsőre elég szokatlan, hogy pl. a navigációs pontokat csak a NAV módban tudjuk kijelölni, vagy, hogy nem a fegyverek váltásával változik a HUD üzemmódja, hanem a megfelelő módot kiválasztva jelöljük ki a fegyvert. Ezek mind olyan dolgok, amiket gyorsan meg lehet szokni. Nagyon hiányoltam viszont, hogy a befogott célpont magasságát nem jelzik ki sehol. A gép irányítása nem olyan komplex, mint pl. a Falcon 4.0-ban, ezért kezdők is nyugodtan próbálkozhatnak. A repülőt elég könnyű kézben tartani, és némi gyakorlás után még az egyik legnehezebb művelet, a leszállás is könnyen elsajátítható. Az F-16C meglepően strapabíró, erősebben is neki lehet vágni a kifutónak. Az autopilóta csak a magasság és az irány tartására képes, a navigációs pontok követésére nem, de a valóságnak megfelelően az ILS segítségével képes landolni. Csak kétszer próbáltam ki, de mind a két alkalommal a pálya közepén tette le a repülőt és csak a vetésben tudott megállni. Arra azért használható, hogy a megfelelő pályára állítsa a gépet, de néha ezzel is túl sokat szórakozik. Sajnos a leszállófényeket a sötétben csak közelről lehet észrevenni, addig csak tippelhetünk, hogy merre néz a kifutó.

A küldetések előtti eligazítás elég egyszerűre sikerült. Kapunk egy áttekintő térképet, ami túl nagy léptékű ahhoz, hogy pontos információkat tudjunk leolvasni róla. Nincsenek bejelölve az ellenséges egységek, nincsenek műholdfotók vagy más képek a célpontról. Be kell érnünk azzal, hogy részletes információkat kapunk a küldetés hátteréről és hírszerzési adatokat az ellenség becsült erejéről. Azt megértem, hogy egy zsoldoscsapat nem rendelkezik olyan hírszerzési lehetőségekkel, mint pl. az US Air Force, de az érdekes, hogy a fegyverek ugyanolyan széles skáláját használja. Összesen 23 rakéta és bomba közül választhatunk, az AIM-9 Sidewinderből pl. öt altípus is van raktáron. Egyetlen "hátrányunk" az állami légierőkhöz képest, hogy hiányoznak a TV vezérlésű bombák és nincs lehetőségünk a célpont lézerrel való "megfestésére" sem. Érthető okokból kimaradt a légi utántöltés is, de bármikor visszatérhetünk a bázisra. Ilyenkor feltankolhatjuk és újrafegyverezhetjük a gépet. Az egész repülés sokkal realisztikusabb lett, mert folyamatosan figyelni kell az üzemanyagszintet. A program a valóságnak megfelelően számítja a fogyasztás mértékét, és az egyik MFD-n folyamatosan figyelemmel kísérhetjük, hogy az adott fogyasztással mennyi időt maradhatunk a levegőben és mekkora távolságot tehetünk meg.

F-16 Aggressor

A mesterséges intelligencia elég jóra sikerült. Az ellenség nem könnyíti meg a dolgunkat, nagyon jól manővereznek, két kézzel szórják a chaff és flare tölteteket, és komoly veszélyt jelentenek ránk. Volt olyan, mikor négy hőkövető rakéta közül egy sem találta el a MIG-et. Az egyik küldetés során egy Learjet-et kellet leszállásra kényszeríteni. Mikor elég közel értem hozzá követte az utasításokat és megindult a repülőtér felé, de amint eltávolodtam tőle egyből visszatért a régi útvonalra.

Gondolom nem okozok hatalmas meglepetést, ha azt mondom, hogy a hangok ugyancsak eredetiek. Az első benyomásomat jól jellemzi, hogy mikor meghallottam a motor hangját kiléptem a programból és újrainstalláltam a hangkártya drivereit és a DirectX-et. Ez sem segített, a hajtómű továbbra is annyira súgott, hogy a rádió üzeneteit alig értettem. Azért ezt is meg lehet szokni. Nagyon tetszett, hogy a külső Fly-by nézetnél a gép hangja eltérő a sebességtől függően, a hangsebességet átlépve még a hangrobbanást is lehet hallani. Az install után a program könyvtárát megnézve feltűnt, hogy a hangokat tartalmazó összesen 312 wav fájlt egyszerűen beszórták a főkönyvtárba. Ez persze inkább esztétikai probléma, de azért igazán létrehozhattak volna egy könyvtárat.

F-16 Aggressor

Mivel nem tudjuk leellenőrizni, hogy mennyire pontosan szimulálták le az F-16C működését és felépítését, vagy elhisszük, amit a készítők állítanak, vagy nem. Ettől függetlenül az F-16 Aggressor egy szépen kidolgozott, élethű szimulátor, jól eltalált hangulattal. A csodálatos és gyors grafika, az egyszerű kezelhetőség és a változatos küldetések hosszabb távon is kellemes szórakozást nyújtanak. ■

F-16 AggressorF-16 Aggressor

értékelés

F-16 Aggressor

Pozitívumok
  • Grafika, sebesség, hangulat
Negatívumok
  • Ld. az ismertetőben
Minimális rendszerigény: Pentium 166, 32 MB RAM, 4xCD-ROM, 2MB-os videokártya
8,5

hozzászólások (0)

cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?