Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Half Life: Day One

1999.03.19. 00:00 | szerző: Dino | Ismertető/teszt

Hamarosan elkészül a Sierra új 3D akciójátéka, a Half-Life. A Valve csapat által fejlesztett program a Quake II engine-jét használja, de a programozók jelentős módosításokat hajtottak végre a játékon, mely elsősorban a játékmenetben lesz látható. A programban ugyanis - akárcsak a Sinben - jól megtervezett történet visz végig a pályákon. Sőt, tulajdonképpen magát az intrót is mi játsszuk végig. A történet főhőse Gordon Freeman, aki a Fekete Fennsík nevű kutatóbázison dolgozik. Egy titkos kutatás közben - amit nekünk kell levezetnünk, belebújva egy védőruhába, majd beindítva különböző gépeket - valami nem a terveknek megfelelően történik, és idegen lények árasztják el a laboratóriumot. Innentől kezdve nagyrészt csak magunkra számíthatunk, hogy épségben kijussunk a bázisról, és lehetőleg minél több kutató életét is megmentsük.

A Sierra nemrég adta ki a játék OEM változatát, hogy egyes hardware gyártó cégek termékeik mellé csomagolhassák. Ebből lett is egy kis jogi vita, ugyanis valaki úgy gondolta, hogy ez a verzió szabadon terjeszthető, mint egy demo, és feltöltötte az internetre... Ez a Day One alcímet viselő verzió a teljes játék első néhány szintjét tartalmazza, de már ebből is látszik, hogy egy nagyon jól eltalált programról van szó. Míg a Quake II-ben a hangsúly az esztelen öldöklésen volt, ez a játék izgalmas játékmenetével egy kicsit inkább kalandjátéknak tekinthető.

Ötletes dolog a főmenüből választható, Hazard Course nevű gyakorlópálya. Ebben egy virtuális nő magyarázataival kísérve kipróbálhatjuk és gyakorolhatjuk az alapvető mozgásokat, mint a különböző hosszúságú szakadékok átugrása, a fegyverek használata, vagy a kúszás. Itt próbálhatjuk ki először a játékban újításnak számító hosszú ugrást, melyre egy különleges szerkezet birtokában vagyunk képesek. Segítségével a megszokottnál jóval távolabbra ugorhatunk a guggolás és ugrás gombok futás közben történő egyidejű lenyomásával. Holografikus segédünk folyamatosan kommentálja, hogy mit csináltunk rosszul, és megdicsér, ha jól hajtottuk végre a feladatot. (Valami olyasmi ez a rész, mint a Tomb Raiderben a Lara's Home pálya.)

A Half-Life-ban egyéni megoldás, hogy kezdetben semmilyen fegyverünk sincsen, de a kutatóbázison erre nincs is szükség. A kísérlet megkezdése előtt egy védőruhát kell magunkra vennünk, ettől kezdve láthatjuk a képernyőn egészségpontjaink számát és a ruha energiáját. Ezeket növelni nem csak a hagyományos módon -elsősegélydoboz felvételével - lehet: a pályán helyenként van a falon egy vöröskeresztes doboz, illetve egy energia-feltöltő, és ezeket kimerüléséig bármikor használhatjuk. Az első fegyverünk egy szimpla feszítővas, később találhatunk pisztolyt, különböző puskákat, valamint kézigránátot is. A Quake-től eltérően fegyvereinket állandóan újra kell töltenünk tölténnyel. Az különböző fegyverek tárai eltérő méretűek, így jól oda kell figyelnünk, nehogy olyankor fogyjon ki a lőszer, amikor a legnagyobb csetepaté közepén vagyunk. A bázis területén találkozhatunk más kutatókkal, akiket nem érdemes lelőni (az egyikre például egy ládába bújva találtam, ő halkan közölte velem, hogy távozzak, nehogy rá irányítsam a szörnyek figyelmét...), és időnként tanácsokat is adnak, de legalább pár szót szólnak hozzánk. A biztonsági embereket pedig megkérhetjük, hogy kísérjenek el, nagy segítséget nyújtanak az idegen lények elleni harcban.

A történet tehát a kutatóbázison játszódik, és - legalábbis az OEM verzió pályáin - nagyrészt a felszín alatt kell maradnunk. Itt támadnak ránk a különböző lények és egyéb ellenségek (például az egyik pályán egy ellenséges kommandós-csoportot kell elintéznünk). Az ellenséges lények igen változatosak. Vannak kis, ugráló zöld szörnyek, melyek harapással támadnak, és gyors mászkálásukkal igencsak megnehezítik kiirtásukat. Egy másik szörny - valamivel nagyobb az előbb említettnél - zöld trutyit köpköd ránk, ami persze negatív hatással van egészségünkre. Megint más lény elektromos szikrákat szór felénk. Veszélyes még a plafonra tapadó, leginkább Alien-tojásra hasonlító valami, mely hosszú nyúlványát a földig lógatja, és ha beleakadunk, akkor felhúz magához, és végünk. Végül pedig a kommandósok azon kívül, hogy lövöldöznek, kézigránátokat is hajigálnak.

A játékban lévő környezet igen változatos, sokféle textúrát készítettek a tervezők. Persze a legtöbb helyszín a különböző folyosók, de néha szükség lesz például a szellőzőrendszer csöveiben mászkálnunk, vagy valamilyen gépsor futószalagján rohangálnunk. A liftek itt nem a Quake-hez hasonló rendszerben működnek, azaz nem csak egy négyszög alakú padlódarabon mehetünk fel-le, hanem egy valódi liftben, melynek fala és plafonja is van, de legalábbis valami fém keret, mint az építkezéseken szokott lenni. Sőt, egyik pályán a liftaknában kell felmásznunk a beragadt lift tetejére, onnan pedig - amolyan Bruce Willis módjára - a tetején keresztül be a felvonóba. A talajviszonyok is változnak, az egyik helyen ki volt téve például egy tábla, hogy csúszós talaj, és az ottani vizes részen valóban vigyázni kellett, hogy egy hirtelen mozdulat következményeként ne a liftaknában kössünk ki.

A tereptárgyakból is rengeteg van. A fa dobozokat több célra is használhatjuk. A legegyszerűbb, ha szétütjük ezeket a feszítővassal, ekkor néha egy-két tárgyat (töltény, energia, stb.) találhatunk bennük, azonban néha célravezetőbb, ha egyben hagyjuk ezeket a dobozokat, és a megfelelő helyre húzva illetve tolva segítségükkel mászunk egy magasabban lévő helyre. Helyenként különböző berendezések használatával juthatunk egyik helyről a másikra. Ilyen például a korábban már említett futószalag, vagy a rakodódaru, melynek szállítórészén keresztül mászhatunk át a szellőzőrendszer egyik részéből a másikba - miközben a platform oldalirányban mozog. A néhány helyen felállított biztonsági berendezésekhez - különböző, falra szerelt illetve állványra állított gépfegyverekhez illetve ládákba szerelt bombákhoz - érzékelők tartoznak, a két fal között húzódó lézerfény képében. Ezeket át kell ugranunk, vagy átkúsznunk alattuk, hogy megússzuk a sortüzet. Ez gyakran komplikáltabb, mint amilyennek első hallásra tűnik, ugyanis sokszor több lézerfény is van egymás után, a láda pedig nem csak akkor robban, ha átmegyünk a lézeren, hanem ha véletlenül kissé meglökjük.

A pályák folyamatosan követik egymást, nincs olyan átmenet, mint a Quake-ben, hogy egy teremben egy kapcsolót megnyomva vége a pályának, és jön a következő. Az egyes új szintek egy-egy ajtó vagy lift után következnek, mintha egyszerűen folytatódna a játék (később vissza is mehetünk a korábbi pályarészekre). Ez a megoldás viszont kicsit zavaró is, ugyanis van, hogy egy folyosó közepén változik egy-egy pályán belüli zóna, és ekkor pár másodpercre megáll a program töltögetni, a játék pedig onnan folytatódik, ahol abbamaradt.

A Half-Life-on látszik, hogy a Quake II engine-jét használja, de az is, hogy sok-sok újítást eszközöltek rajta a Valve programozói. A segítőként velünk jövő emberek, a nem ellenséges szándékú emberek, a sok apróbb módosítás, mint például a csúszós padló vagy a lézeres érzékelők, valamint elsősorban az izgalmas és érdekes történet mind olyan dolgok, melyek hiányoztak a Quake programokból. Ezeket az ötleteket összegyűjtve és megvalósítva egy igazán jó játékot hoztak össze a készítők, remélhetőleg hamarosan kezünkben lesz a teljes verziója is. ■

Half Life: Day One

értékelés

Half Life: Day One

Pozitívumok
  • Izgalmas történet, változatos helyszínek
  • Okos ellenfelek
  • Segítőtársak a harcban
Negatívumok
  • Hosszú töltési idők
  • Kis hibák a grafikus engine-ben
Minimális rendszerigény: Pentium 133, 16 MB RAM
9,3

hozzászólások (0)

cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?