Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Test Drive 5

1999.02.17. 00:00 | szerző: Peterssson | Ismertető/teszt

Az Accolade ezen programsorozata már-már történelmi jelentőségű, hiszen a legelső Test Drive még a Commodore 64-en került a nyilvánosság elé. Az akkori hardverek teljesítményéhez igazítva igen színvonalas és élvezetes kikapcsolódást kínálva az autóvezetés szerelmeseinek. Talán ez volt az első autó-szimulátor, amelyikben az autó belső nézetből volt irányítható.

Test Drive 5

Az első és az ötödik Test Drive közti különbség jól tükrözi számítógépek fejlődését is. A program lényege tehát nem változott, különbség csak annyi, azok számára, akik még emlékeznek rá, hogy míg az első epizódban a falnakrohanás az "életekből" való levonással járt, addig az ötödik részben egy légi piruett után folytathatjuk a versenyzést.

Ha elindítottuk a játékot, akkor először egy digitalizált filmen nézhetjük a játékban szereplő fiatal és matuzsálem autócsodák viadalát, összevágva egy rockzenekarral, akik egyébként a zenét szolgáltatják. Ezután a szokásos menükkel találkozunk, ízléses kivitelben. Választhatunk sokféle játékmód közül, championshipek egész garmadája áll rendelkezésre, azonban nem mindegyik rögtön, hanem, mint ma már szokásos, csak bizonyos feladatok, versenyek megnyerése után kapjuk meg őket egyenként. Az autókkal és a pályákkal is ugyanez a helyzet. Amíg azonban alaphelyzetben is rengeteg autó közül választhatunk, addig pályából csak öt nyitott, de ezeken, akárcsak a Need for Speedben, visszafelé is versenyezhetünk.

Test Drive 5

A játék egyébként sok mindenben hasonlít a Need for Speed III-ra. Például lehetünk rendőrök, akik a gyorshajtókat hajkurásszák, vagy száguldhatunk csak az óra ellen, vagy a közlekedők között cikázva menekülhetünk a minket üldöző rendőrök elől, közben azon igyekezve, hogy a célvonalon mi haladjunk át először. A rendőrség egyébként nagyon gyors, még akkor is, ha csak 1500-ös Ladán - Moszkvában - kergetnek minket. Előfordulhat, hogy hiába megyünk 190-el, mégis utolérnek és elénkvágva megállásra kényszerítenek minket. Amint a sebességmérő a nullára ér, már mehetünk is tovább. Nincs ugyan limitálva az elkapások száma, azonban roppant kellemetlen, ha mindez a célvonal előtt két méterrel történik, a nyakunkba lihegő ellenfelek előtt. Külön pech, hogy mindegyik csak minket tart közveszélyesnek, így kár reménykedni, az ellenfeleket békén hagyják. Az optionsben szerencsére ki lehet kapcsolni őket, de csak a Single Race módban. A Championshipekben ezután is élvezhetjük a jelenlétüket.

Többféle nehézségi fokra állíthatjuk a játékot, ami leginkább a rendőrökön érződik. Az ellenfeleink már a legkönnyebb változatban is igen megizzasztanak minket, míg itt a rendőröket viszonylag könnyű lerázni, azaz elég hamar beleszállnak valami békés polgári közlekedőbe.

Test Drive 5

Az autók jól irányíthatóak és érezhető a különbség az egyes márkák között, gyorsulásban tapadásban. Vannak autók, amelyek például felborulnak egy-egy farolásnál, vagy irányíthatatlanná válnak vizes úton egy bizonyos sebesség felett. Ezekről a tulajdonságokról azonban információt találunk az autók választásánál.

Verseny közben próbáljuk meg elkerülni az ütközést az ellenfelekkel, ugyanis sajnos mindig mi húzzuk a rövidebbet. Szinte lehetetlen őket az egyensúlyukból kibillenteni, nemhogy a pályáról kilökni. Egy kicsit több esélyegyenlőség itt jobban tetszett volna.

A pályák jól igazodnak az autók képességeihez, nincsenek "bevehetetlen kanyarok, néhány rész azonban nem teljesen élethű. Becsapósak lehetnek például egyes mellékutcák, ahol a legendás Jean vicc juthat az eszünkbe a villamossal. Azok kedvéért, akik nem ismerik:
- Mi volt ez a csörömpölés, Jean?
- A villamos befordult a mellékutcába.
- És miért csörömpölt?
- Nem volt mellékutca.

A texturák egyébként igényesek, élethűek, a pályák címeinek megfelelő helyszínek könnyen felismerhetőek, például a moszkvai futam a Kreml elől a Vörös térről indul, azonban inkább az egy- másfél évvel ezelőtti programok grafikai színvonalát képviseli. Ezt egyes szimulátorok ma már jobban tudják. Nagyon tetszett, hogy az autómárkák felismerhetőek, és igen élethűek, különösen jó, hogy a készítők vették hozzá a fáradságot, és a helyszínhez megfelelő autómárkákkal árasztották el az utat, sőt az adott helyszín rendőrsége is a megfelelő autókat használja.

Kritika tehát az ötletességet nem érheti, nem is éri, csak a grafika, amely ellentmondásosságával negatív érzéseket váltott ki belőlünk. A menüben az autóválasztásnál az autók megjelenítése olyan, mintha egy fényképből egy rossz körömollóval vágták volna ki őket, és sok estben még csak nem is élethűek, nemhogy háromdimenziós érzést nyújtanának. Érdekes, hogy játék közben csak a "töltelék" autók ilyenek, a versenyben részvevők nem.

Érdekesség, hogy játszhatunk gyorsulási versenyt is. Ez talán a legkevésbé izgalmas része a programnak, hiszen majdnem mindent eldönt, hogy milyen autót választunk magunknak, illetve az ellenfelünknek. Itt mindenképpen érdemes a váltót manuálisra állítani, nemcsak mert így jobban gyorsul az autó, ha a vezető ügyes, hanem aki szeret manuális váltóval versenyezni a többi pályán is, az itt kitapasztalhatja az optimális fordulatszámot.

Mint ahogy a puding próbája az evés, úgy minden szimulátornak a próbája, hogy a belsejéből nézve mennyire irányítható az autó, és hogy mennyire valósághű a játék. Sajnos ezt úgy látszik, a készítők nem tartották fontosnak, úgyhogy teljesen lemondtak róla. Nagy kár, hiszen sokaknak éppen az adja a játék ízét, hogy az autók műszerfala fölött átnézve, szinte a Jaguárok vagy a Porschék volánját érezhetik a kezükben. Sok programban, mint ebben is, a belső nézetet úgy próbálják a tervezők érzékeltetni, hogy az autók első lökhárítójára ültetik a vezetőt, aminek meg is van a varázsa, de egy igazi autót ritkán irányítunk ebből a pozitúrából. Persze nem az hiányzik, hogy egy sablonos a 80-as évek pityegősjátékait idéző műszerfalvázat rajzoljanak a készítők, amelyik oly mértékben takarja pályát, hogy az már a játék élvezhetőségének a rovására megy, hanem, mint már volt is rá példa, a megfelelő autó megfelelő kezelőszerveit helyezve a képernyő aljára, valósághű érzetet keltsenek minden száguldásmániás agyában. Azok a szimulátorok, ahonnan ez hiányzik, jogtalanul viselik a szimulátor nevet, legyen bár ezer másféle nézet a programban.

A játék egyéb funkciói már ismertek más programokból, és mindenki számára egyszerűen kezelhetőek. Így nem csak azok fogják magukat egyből otthon érezni benne, akik már játszottak autós programokkal, hanem azok is, akik csak most ismerkednek az ilyenfajta játékokkal. Összességében élvezetes, változatos, a legtöbb elemében élethű játékot tesztelhettünk, amelyik azonban grafikáját tekintve ma már egy picit túlhaladottnak találhatunk. Ez azonban nem olyan nagymértékű negatívum, amely elvehetné az autózni vágyók kedvét ettől a programtól. ■

értékelés

Test Drive 5

Pozitívumok
  • Változatos, ötletes játéklehetőségek
  • Rengeteg pálya, autó
  • Jó irányíthatóság
Negatívumok
  • Helyenként gyenge grafika
  • A belső nézet hiánya
7,9
Test Drive 5
A legutóbbi Test Drive 5 cikkek, hírek

hozzászólások (0)

cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?