Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Star Trek: Bridge Commander

Az X-Wing sorozat fejlesztői ezúttal a Star Trek világba készítettek űrszimulátort.

2002.03.29. 00:00 | szerző: Thomas | Ismertető/teszt

Larry Hollandet és a Totally Gamest aligha kell bemutatni az űrhajó-szimulátorok kedvelőinek, elég csak annyit mondani, hogy nekik köszönhetjük az X-Wing sorozatot. Aligha kell jobb ajánlólevél egy űrhajó-szimulátornak, mint az a tíz éves tapasztalat, amit a készítők, a stílus egyik megteremtőjeként az űrhajó-szimulátorok terén szereztek.

Star Trek: Bridge Commander

Tény, hogy a Star Wars és a Star Trek univerzum szinte minden fontosabb területen eltér egymástól, így a különböző hajókról és azok szerepéről is mások az elképzelések. A Star Trek-ben az apró vadászok a háttérbe szorulnak, és inkább a hatalmas, erős fegyverzetű hajókon van a hangsúly. Az eddigi szimulátor próbálkozások, mint a Starfleet Academy legnagyobb hiányossága az volt, hogy ezek a hatalmas hajók vadászokként viselkedtek, és megpróbáltak az X-Winghez hasonló dinamikus, mozgalmas űrharcokat nyújtani. A folytatás, a Klingon Academy már ígéretesebb volt, de ott meg maga a program volt tele hibákkal, gyakran fagyott. Eddig csak egyetlen cég, az Interplay próbálkozott ezen a téren, de ők csak az eredeti sorozat és az első pár mozifilm felhasználási jogával rendelkeznek. Márpedig az igazán izgalmas összecsapásokat a későbbi sorozatok, a The Next Generation, a Deep Space Nine és persze a Voyager időszakában lehetne produkálni. Ezeknek a sorozatoknak a felhasználási jogát az Activision birtokolja, aki 1998-ban kérte fel a Totally Gamest egy szimulátor készítésére. Annak ellenére, hogy a Totally Games a klasszikus stílus egyik megteremtője volt el tudtak szakadni attól, és a Star Trek univerzumnak megfelelő űrhajó-szimulátort hoztak létre.

A történet a DS9 sorozat vége, nem sokkal a Dominion elleni háború után játszódik. A helyszín egy eddig ismeretlen terület, a Maelstrom, ahol több ismerős, és néhány ismeretlen nép is képviselteti magát, persze mindegyik a saját céljait követi. A Föderáció eredetileg csak némi utánpótlást küldött egy ottani bázisra, és egy csillag különös aktivitását akarták kivizsgálni. A kardassziaiak titokban szeretnék újjáépíteni erősen lerongyolódott flottájukat, és ebből persze a mindig profitra éhes ferengik sem akarnak kimaradni. A mindig gyanakvó romulánoknak egyre kevésbé tetszik a növekvő forgalom, és ők is odaküldenek pár hajót, a klingonoknak pedig kezd az agyukra menni a béke, és csak a lehetőséget keresik némi harcra.

Star Trek: Bridge Commander

Mint minden űrhajó-szimulátor, a Bridge Commander is elsősorban a harcra koncentrál, de azért valamivel többet nyújt harci bevetések lineáris sorozatánál. Persze előbb-utóbb azért mindig egy másik hajó célkeresztjében találjuk magunkat, de az összecsapások között lassan kibontakozó történet érdekes és fordulatos. A történet érdekes, a harcokat kihagyva talán még egy kalandjátékban is megállná a helyét, de nagyon lineáris, így többszöri újrajátszásra nem alkalmas. Sajnos a történet alakulására gyakorlatilag semmi hatásunk sincs, csak nagyritkán fordul elő, hogy választhatunk két lehetőség közül. A helyes megoldás ilyenkor is többnyire magától adódik, csak oda kell figyelni a legénység beszélgetéseire. Az összecsapások többsége nehéz, és még tovább nehezíti, hogy nincs mentési lehetőség. A küldetések végén a program automatikusan ment, de sok küldetés nagyon hosszú, és két elmentett állás között sok minden történhet. Különösen idegesítő tud lenni, hogy a játék előszeretettel ment hosszabb átvezető animáció előtt. Nincs jótékony hatással a vérnyomásra, mikor az ember már negyedszer próbálja ugyanazt a küldetést, negyedszer nézi végig ugyanazt az átvezető animációt, és hallgatja végig ugyanazokat a párbeszédeket. Ez utóbbiakat legalább fel lehet gyorsítani, de az animációkat nem hagyhatjuk ki.

Játék közben alapból mindent egyetlen személy, a kapitány szemszögéből látunk. Magunkat nem csak hogy nem látjuk, de nem is halljuk soha, így mindenki beleélheti magát a szerepbe. A párbeszédek közben felmerülő kérdéseket is a legénység többi tagja, általában az elsőtiszt teszi fel. A legénység minden tagjának saját személyisége van (a kézikönyv ismerteti is mindegyik előéletét), és ennek megfelelően reagálnak az eseményekre. Feladatunk pontosan az, ami a sorozatok bármelyik kapitányáé, a legénység irányítása. Mindenki végzi a saját feladatát, nekünk csak utasítanunk kell őket. A kormányos irányítja a hajót és övé a kommunikáció is, a taktikai tiszt kezeli a fegyvereket és harc közben manőverez is, a tudományos tiszt kezeli az érzékelőket a gépész pedig az energiarendszerekért és a javításért felelős. Az egér segítségével szabadon foroghatunk, bármelyik tisztet megszólíthatjuk és a megjelenő parancsok közül a megfelelőt kiválasztva utasíthatjuk. A lehetőségek száma elég nagy, harc közben például utasíthatjuk a taktikai tisztet, hogy melyik alrendszerekre célozzon, hogyan manőverezzen (pl. közeledjen, távolodjon, tartsa a távolságot), hogyan támadjon (frontálisan, jobb- ill. baloldalról, hátulról, alulról, felülről), korlátozhatjuk, hogy milyen fegyvereket használjon, megadhatjuk, hogy a célpontot semmisítse meg, vagy csak tegye harcképtelenné, stb. Persze akinek ez nem felel meg az bármikor átveheti a kormányt és/vagy a fegyvereket, beleszólhat a sérülések javításába és az energia elosztásába. A belső nézet természetesen nem alkalmas arra, hogy a hajót irányítsuk, ezért a játékba belekerült egy taktikai nézet is, ahol a hajón kívülről, kedvünk szerint változtatható és fokozatmentesen nagyítható/kicsinyíthető kameranézetekből szemlélhetjük az eseményeket. Még akkor is érdemes a taktikai nézetet választani, ha mindent a legénység végez, hiszen látványként sem utolsó. A legénység különböző tagjaihoz tartozó funkciók a megfelelő billentyűkkel pillanatok alatt előhívhatók, így a harc hevében is gyorsan hozzáférünk mindenhez. Az első küldetés során maga Picard kapitány ismerteti a lényegesebb funkciókat, és a játék közben rövid ideig Data parancsnok is vendégeskedik a hídon. Mindkettőnek az eredeti szereplő – Patrick Stewart és Brent Spiner - kölcsönözte a hangját.

Star Trek: Bridge Commander

Nincsen szükség bonyolult taktikákra, de azért kell gondolkodni harc közben, mivel a hajók a méretüknek megfelelően lomhán és nehézkesen mozognak. Elég kevés ellenséges hajótípus létezik, de mindegyiknek saját gyengéi és erősségei vannak, amit nem árt ismerni, különben még egy nálunk kisebb és gyengébb ellenfél is meg tudja keseríteni az életünket. Méltó ellenfél esetén egy-egy összecsapás nagyon el tud húzódni, és itt különösen fontos szerepe van annak, hogy a célpont melyik pajzsát ill. alrendszereit támadjuk. Ha fontos, hogy ne tudjon elmenekülni, akkor célozhatjuk a hajtóműveket is, de koncentrálhatunk a pajzsgenerátorra, bármelyik fegyverre, vagy akár a hídra is. Az alrendszerek sérülékenysége is hajónként eltérő. A fegyverek kínálata nem túl széles, a phaserek mellett foton- és kvantumtorpedókat használhatunk, tehát pontosan azokat, amiket a filmekben és sorozatokban is láthatunk. A phaserekkel szinte minden irányba tüzelhetünk, de a sugárzók bizonyos idő után lemerülnek, és eltart egy ideig, míg újra feltöltődnek. Az ideális eset az lenne, ha végig úgy tudnánk manőverezni, hogy mindig a feltöltött sugárzókat fordítjuk az ellenség felé, folyamatosan tűz alatt tartjuk, és közben a legkevésbé sérült pajzsainkat tesszük ki az ellenséges tűznek. Persze ez a valóságban nem ilyen egyszerű.

Grafikai motor és a hanghatások területén a Totally Games egyaránt kiemelkedőt alkotott. A felbontás egészen 1600x1200-ig állítható, és még a legnagyobb felbontásnál is olvashatóak a feliratok. A modellek és a textúrák gyönyörűek és nagyon részletesek. A méretarányok nagyon jól érezhetőek, fantasztikus érzés egy apró űrkomppal elrepülni egy nagyobb hajó mellett, de még a legnagyobb hajó is eltörpül egy űrállomás mellett. Az effektek, mit a pajzsok felvillanása, a fegyverek, a robbanások, minden pontosan olyan, amilyennek lennie kell. A készítők alaposságát dicséri, hogy az ellenfél egyes alrendszereire célozva a célkereszt pontosan ott jelenik meg, ahol az a bizonyosa alrendszer található, és a lövedék is oda csapódik be. A sérülésmodell csodálatos és részletes, a kínálat az apró karcolástól a több fedélzeten is áthatoló hatalmas lyukig nagyon széles. A sérülések belső nézetből is érezhetőek, a híd rázkódik, a legénység dülöngél, szikrák repkednek és gőz áramlik, pont úgy, mint a filmeken. A belső nézetek kidolgozása pontos, és bár nem érik el a külső nézetek részletességét, azért a célnak megfelelnek. Igazán szerepük úgyis csak az egyjátékos módban van, így érthető, hogy csak a történetben repülhető két hajóosztály, a Galaxy és a Soverign hídját modellezték le, és multiplayer módban is csak ezek közül választhatunk. Persze érdekes érzés, mikor egy Romulan Warbird-öt, vagy egy apró űrkompot irányítunk, és belső nézetben mindkettőnél a Galaxy hídja fogad. A híd mellett a karakterekre is ráfért volna még néhány extra polygon, nagyon szögletesre sikerültek, de legalább nem mozdulatlanok. Lelkesen nyomkodják a gombokat, a rázkódások hatására dülöngélnek, ha megszólítjuk őket, akkor ránk is néznek, néhányan még járkálnak is, bár a mozgásuk nagyon kiszámított és nem igazán természetes. Az arcukra feszített animál textúrával próbálták helyettesíteni a beszéd közbeni szájmozgást, de az nem nagyon passzol a beszélt szöveghez. Minden ismerős hang a helyén van, a turbóliftek ajtónyitásától a phaserek és torpedók kilövéséig. A zeneszámok variációk a sorozat zenéire, és nagyon jól illeszkednek a hangulathoz. A színészek elég jók, tisztán és érthetően beszélnek, és nem játsszák túl a szerepüket.

Star Trek: Bridge Commander

A mesterséges intelligencia kiemelkedően jó. Az ellenfelek logikusan viselkednek, reagálnak a tetteinkre, és nem csalnak, pontosan olyan erősek, és annyi fegyverük van, mint ami a hajótípusból következi. A saját legénységünket elvileg ugyanez a rutin irányítja, tehát elég megbízhatóan, a parancsainkat követve manővereznek és céloznak. Azért persze vannak érdekes húzások, mint például az, hogy az ellenfél valahogy sokkal sikeresebben tér ki a mi torpedóink elől, mint a mi pilótánk az övéi elöl.

A Totally Games el tudott szakadni a megszokott sémáktól, és a Star Trek univerzumnak minden apró részletében megfelelő szimulátort alkotott. A Bridge Commander pontosan azt nyújtja, amit ígértek, megmutatja milyen lehet egy ilyen hajó parancsnoki székében ülni. A grafika gyönyörű, a hangok tökéletesek, a mesterséges intelligencia elég jó ahhoz, hogy igazi kihívást jelentsen. A kezelőfelület egyszerű, de nagyon jól használható, és mindegyik az első pillantásra felismerhető, nincs szükség hosszas magyarázatokra. Érdekes módon az irányításhoz nem használhatunk joystickot, bár elég gyorsan meg lehet szokni a billentyűzetet is. A történet érdekes, de lineáris volta miatt többszöri újrajátszásra nem nagyon alkalmas. Szerencsére ezért valamennyire kárpótol a multiplayer mód, ahol az összes hajótípus repülhető deathmatch, team deathmatch vagy bázis támadása/védése játékmódokban, igény szerint akár MI ellenfelekkel ill. csapattagokkal.

Star Trek: Bridge Commander

Garantáltan egyike a legjobb űrhajó-szimulátoroknak, és a stílus ill. a Star Trek minden kedvelőjének érdemes kipróbálnia. ■

Star Trek: Bridge CommanderStar Trek: Bridge CommanderStar Trek: Bridge CommanderStar Trek: Bridge CommanderStar Trek: Bridge CommanderStar Trek: Bridge CommanderStar Trek: Bridge CommanderStar Trek: Bridge CommanderStar Trek: Bridge CommanderStar Trek: Bridge CommanderStar Trek: Bridge CommanderStar Trek: Bridge CommanderStar Trek: Bridge CommanderStar Trek: Bridge CommanderStar Trek: Bridge CommanderStar Trek: Bridge CommanderStar Trek: Bridge CommanderStar Trek: Bridge Commander

értékelés

Star Trek: Bridge Commander

Pozitívumok
  • Igazi Star Trek hangulat
  • Remek grafika és hangok
  • Gyengébb gépeken is elfogadható teljesítmény
Negatívumok
  • Lineáris történet kevés beleszólási lehetőséggel
  • A karaktereken lehetett volna még javítani
  • Automatikus mentés
Minimális rendszerigény: Pentium II 300, 64 MB RAM, 16 MB-os 3D gyorsító, 750 MB HDD
Ajánlott konfiguráció: Pentium II 450, 128 MB RAM, 16 MB-os 3D gyorsító
9,0
grafika 9
hangok 10
játszhatóság 9
hangulat 9
Star Trek: Bridge Commander
A legutóbbi Star Trek: Bridge Commander cikkek, hírek

hozzászólások (0)

cikkajánló

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.