Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Star Trek: Starfleet Command III

Az űrszimulátor-sorozat végre a TNG sorozat univerzumába került.

2003.01.27. 00:00 | szerző: Thomas | Ismertető/teszt

Az Starfleet Command sorozat lassan már négyéves múltra tekinthet vissza. A minden idők talán legalaposabban kidolgozott űrstratégiai sorozata eredetileg a StarFleet Battles táblás játékon alapult, az első rész pedig 1999-ben az Interplay kiadásában jelent meg. Ez addig soha nem látott részletességgel szimulálta ezeknek a hatalmas, több száz fős legénységgel rendelkező monstrumoknak a működését. A következő évben megjelent folytatással még tovább fokozták ezt a bonyolultságot, így igazán már csak a legnagyobb Star Trek- illetve stratégia fanatikusok tudták élvezni. A bonyolult kezelés mellett volt még egy tényező, ami miatt nem volt olyan sikeres, amilyen talán lehetett volna. Ez pedig az volt, hogy az eredeti sorozat időszakában játszódott, mivel az Interplay csak ezeknek a felhasználási jogával rendelkezett (és rendelkezik most is). A játékot fejlesztő Taldren a harmadik résszel szélesebb közönséget célzott meg, és ennek érdekében néhány lényeges változtatást eszközölt. Az egyik, hogy a cselekmény végre átkerült az ismertebb és népszerűbb Star Trek: The Next Generation (TNG) sorozat időszakába. Ehhez persze egy kiadóváltásra is szükség volt, ugyanis ennek a korszaknak a felhasználási jogait az Activision birtokolja. Ez a váltás technikailag nem igazán jelent komoly különbséget, de a játékélmény szempontjából hatalmas előrelépés. Végre nem az alig, vagy egyáltalán nem ismert Gorn és Lyran birodalom, vagy az Orion kalózok hajóit kell cafatokra lövöldöznünk, hanem romulán, ferengi, klingon, vagy éppen borg hajókat.

Star Trek: Starfleet Command III

A történet nem sokkal a Voyager hazatérése után, de még a tizedik Star Trek film, a Nemesis előtt játszódik. Az események középpontjában a lassan elkészülő Unity űrállomás áll, a Föderáció és a Klingon Birodalom közötti virágzó szövetség egyik bizonyítéka. Persze nem mindenki örül egyformán, a romulánok például nem igazán tudják értékelni, hogy pont az ő határaik közelében épül egy olyan állomás, ami még az álcázott hajókat is megtalálja. Így tehát mindent megtesznek, hogy azt eltűntessék a térképről és ha már belekezdtek akkor a Föderáció és a klingonok virágzó kapcsolatát is megtorpedózzák egy picit. A történetet követve először klingon, romulán, majd pedig föderációs oldalon vehetünk részt az összecsapásokban.

Ezek a hadjáratok a SFC sorozatnál megszokott módon két részből állnak. Egy részük előre kidolgozott küldetés, ami a történetet viszi előre, a többit pedig a Dynaverse, a dinamikus küldetésgenerátor generálja. A Dynaverse azért több egyszerű küldetésgenerátornál, tulajdonképpen ez irányítja a birodalmakat. A galaxis térképén kis hatszögletű szektorok között mozgatja a hajókat – melyek közül mi csak egyet irányítunk. Ha két, vagy több ellenséges hajó találkozik egy szektorban, akkor kezdődik a harc. Több feltétel teljesülése esetén (pl. az adott szektorban már nincsen több ellenséges hajó vagy állomás) egy-egy szektor esetleg gazdát cserél. A szektorok, bolygók és űrállomások száma alapján kalkulálja ki az adott birodalom gazdasági és katonai erejét, ami a hajók számát és fejlettségét határozza meg. A galaxis eseményeiről a hírek menüpont alatt tájékozódhatunk, mondjuk elég száraz olvasmány. Mi viszonylag szabadon kószálhatunk a birodalomban, kivételt csak a történethez kapcsolódó küldetések képeznek, azokat megkapva ugyanis bizonyos időn belül jelentkeznünk kell a helyszínen. Egy-egy szektorba lépve választhatunk a felajánlott küldetések közül, ami egy baráti szektornál általában kimerül egy bolygó letapogatásában, de semleges vagy ellenséges területeken biztosan harcot jelent. Egyjátékos módban a három, a történeti szálhoz kapcsolódó hadjárat mellett csak generált küldetésekből álló hadjáratokat is játszhatunk, ahol cél a galaxis meghódítása. Ilyen hadjáratot az előző három birodalom mellett még a borg színeiben is indíthatunk.

Star Trek: Starfleet Command III

A négy birodalom hajói nem csak formájukban különböznek, de a tulajdonságaik is annyira eltérőek, amennyire csak lehet. A klingon hajók páncélzata és fegyverei erősek, nagyon jól manővereznek, de pajzsaik gyengébbek. Sok klingon hajó rendelkezik álcázóval, noha azok nem olyan fejlettek, mint a romulánoké. A romulán hajók a leggyorsabbak és mindegyik álcázható, így a meglepetésszerű támadás a legjobban használható taktikájuk. Hátrányuk, hogy a páncélzatuk többnyire gyengébb és a fegyvereik csak előre tüzelnek. A föderáció hajói nagyon erősek és jól védettek. Bár a legtöbb hajójuk 360 fokban tud tüzelni az igazán erős fegyvereik általában elöl ill. hátul vannak, azokat az oldalakat nem árt elkerülni (ez általában a legtöbb hajóra igaz). Hátrányuk, hogy kicsit lassabban manővereznek, a foton-torpedóik nagyobb távolságból elég pontatlanok és talán az, hogy csak ritkán támadnak először, így az első lövés a miénk lehet. A borg ismét régi fényében pompázik, fegyvereik erősek és minden irányba tüzelnek, hajóik hatalmasak és még pajzsok nélkül is szinte elpusztíthatatlanok. Nem olyanok, amilyeneket a Voyager halomra lövöldözött, hanem amilyenek a TNG sorozatban egyedül leamortizálták a fel föderációs flottát. Persze ennek megvan az ára, a hatalmas borg kocka többször annyiba kerül, mint bármelyik másik nép legfejlettebb hajója. A klingon és romulán hajókon van álcázó is, amit jól használva elég gyorsan el tudjuk rontani az ellenfél napját. Álcázva természetesen nem lehet tüzelni, de a megfelelő helyzetbe manőverezve és az álcázót kikapcsolva hirtelen támadva elég hatásos tud lenni. Azért ez sem csodafegyver, megvannak a gyenge pontjai. Ki- és bekapcsoláskor pár másodpercig pajzsok nélkül, de láthatóak vagyunk, ez idő alatt nem csak a fegyverek számára sebezhető a hajó, akár támadó csapatokat is átsugározhatnak. A fejletlenebb álcázókat megfelelő szenzorokkal simán kiszúrják, amiről persze mi csak akkor értesülünk, amikor már jön az áldás.

Az előző részekhez képes a hajók rendszerei és a fegyverek sokat egyszerűsödtek. Gyakorlatilag az egész elektronikai hadviselés (ECM, zavarás, stb.) megszűnt, egyszerűsödött a transzporterek, az energiamenedzsment, a vonósugarak és a kompok használata, eltűntek a vadászok és rakéták, valamint az azok ellen védő rendszerek sincsenek többé. A fegyvereknél csak két kategória maradt, az elsődleges (ide tartoznak a phaserek és disruptorok) ill. a nehézfegyverek (torpedók és speciális sugárfegyverek). A hat helyett már csak négy pajzzsal kell foglalkoznunk, és azok megerősítése is egyszerűbb és gyorsabb lett. Újdonság, hogy már a warp hajtóművet is használhatjuk. A térváltás mondjuk elég lassú, és a normál térbe való visszatéréskor sem árt ügyelni a „fékútra”, de menekülésnél és meglepetésszerű támadásoknál hasznos lehet.

Star Trek: Starfleet Command III

A hét hadjárat mindegyikénél egyetlen, természetesen a leggyengébb osztályba tartozó hajóval kezdünk, zöldfülű legénységgel és olyan gyenge fegyverekkel, hogy alig van valaki, akire komoly veszélyt jelentünk. A küldetéseket teljesítve presztízspontokat kapunk, melyeket elsősorban magára a hajóra költünk. Egyrészt ezekből kell fizetni a javításokat, az elhasznált aknák, kompok és katonák pótlását, de a hajó különböző rendszereit is lecserélhetjük, vagy elég pont esetén akár új hajót is vehetünk. Általában igaz, hogy a megvásárolható hajók a leggyengébb alap változatok, tehát szükség lehet némi módosításra. Hatalmas ötlet, hogy a hajónk rendszereit, természetesen csak korlátozott mértékben, de tetszés szerint módosíthatjuk. A pontjainkból lecserélhetjük a pajzsokat, a fegyvereket, a hajtóműveket, az álcázót, vagy akár a fedélzeti számítógépet. Birodalmanként viszonylag kevés hajóosztály repülhető (6-6 klingon ill. romulán, és 9 föderációs) de a különböző rendszereknek és fegyvereknek több száz lehetséges kombinációját figyelembe véve nem lehet okunk panaszra. Csak a hajónk mérete, a rendszerek tömege, ára és energiaigénye szab határt. Sajnos ezekkel a határokkal elég gyorsan szembesülni fogunk, elsősorban a tömeggel. A legtöbb hajón nem fogjuk tudni kihasználni az összes lehetséges fegyver felfüggesztési pontot. Nekünk kell döntenünk, hogy inkább több, de gyengébb, vagy kevesebb, de erősebb fegyvert pakolunk fel. Ugyanez igaz a többi rendszerre is. Az sem mellékes, hogy a nagyobb tömeg kisebb végsebességet és gyengébb manőverező képességet jelent. Ha nem figyelünk, pillanatok alatt el is tüntethetjük a klingonok egyik előnyét, a jobb manőverező képességet.

A megszerzett pontjainkból az űrállomásokon tapasztaltabb legénységet is toborozhatunk. Őket jelen esetben hat tiszt (pilóta, taktikai, biztonsági, stb.) képviseli, akik a manapság oly divatos RPG rendszerben tapasztalatot szereznek és szintet lépnek. A mi szempontunkból ez annyit jelent, hogy a tapasztaltabb legénység pl. jobban manőverez, pontosabban és gyorsabban lő, előbb megtalálja az álcázott ellenséget, stb. Ennek a megoldásnak is megvannak a gyenge pontjai, például az, hogy csinálhatunk akármit, azt akkor is el tudják szúrni az embereink. A torpedók például hihetetlen közelről is képesek mellémenni, de a legszebb, mikor az ember percekig manőverez, hogy a leggyengébb pajzsot kapja telibe, megvárja, míg az összes fegyvere feltöltődik és úgy általában mindent belead abba az egyetlen sorozatba – és tuti, hogy mellémegy.

Star Trek: Starfleet Command III

Az ellenfeleket irányító mesterséges intelligencia nagyon komoly kihívást jelent. Nagyon jól manőverez, mindig a felénk eső pajzsot erősíti meg, és próbálja a legkevésbé sérült oldalát felénk fordítani. Támadásnál pedig pontosan a mi gyenge pajzsainkat keresi, de szépen kihasználja pl. az álcázó kikapcsolásának pillanatát is. Használhatjuk ugyan a warp hajtóművet a menekülésre, de ne lepődjünk meg, ha az ellenfél is jön utánunk. Mindegyik hadjárat három nehézségi szinten játszható, és ezek elég jól ki vannak egyensúlyozva. Nehezebb szinteken nem csak okosabbak az ellenfelek, de többen is vannak és a hajók és azok felszerelése is többe kerül.

A SFC sorozat eddigi részei grafikailag a legtöbb szimulátorral felvették a versenyt. Úgy tűnik, hogy a harmadik rész ebből a szempontból kivétel. Meglepő módon a felbontás nem állítható, csak 1024x768 van és kész. A hajónkat külső nézőpontból irányíthatjuk, a kamera dönthető és zoomolható, de nem forgatható. Mivel még a harmadik résznél sem voltak képesek elszakadni az eredeti táblás játéktól, ezért a játéktér még mindig csak kétdimenziós. A hajók és egyéb objektumok modelljei távolról szépek, közelről viszont elég szögletesek. A textúrákkal hasonló a helyzet, közelről már nem elég részletesek, és a burkolat sérüléseit mutató textúrák is elég gyengék. Elsőre kicsit meglepő volt, mikor egy támadó hajó simán keresztülrepült egy borg gömbön, de a borg hajó hatalmas méretei miatt ez azért elfogadható kompromisszum.

Star Trek: Starfleet Command III

Az effektek egy része, mint a találatkor felvillanó pajzsok, a cikázó kisülések, a repkedő szikrák, a kiáramló plazma és a különböző fegyverek szépek. A grafikai motor láthatóan kiöregedett, a készítők megpróbálták kihozni a maximumot, de képtelen azt a látványvilágot nyújtani, amit a Haegemonia vagy akár a Bridge Commander. A fényeket és a hajtóművek izzását például kétdimenziós felületekre vetítve próbálták pótolni. Meg kell hagyni, sokszor tényleg nagyon jól sikerült, de egyes szemszögből idegesítően villog (pl. az űrállomás pozíciófényei mozgó hajóról nézve). A kisebb hajók robbanásai és a keletkező lökéshullámok szépek, de nagyobb objektumoknál, mint az űrállomásoknál ez már kevés. A sok apró, villogó színes paca egyszerűen nem akar összeállni egy nagy robbanássá. Persze az öregebb grafikai motornak megvan az az előnye, hogy régebbi gépeken is jól muzsikál. A nyitó és záró animációk nagyon szépek és hangulatosak, sajnos kevés van belőlük, de ezek legalább elég hosszúak.

A zene hangulatos és jól illeszkedik a sorozatnál megszokottakhoz. A hangeffektekkel is minden stimmel, a fegyverek, a hajtóművek, a riadó, stb. hangjai pontosan olyanok, mint a sorozatokban. A legénység folyamatosan jelenti a hajó állapotát, és a történethez tartozó küldetések kezdetén sokszor percekig hallgathatjuk a különböző párbeszédeket. A színészek többsége elég jól teljesít, az élükön természetesen Patrick Stewart, aki a szokásos formáját hozza. Picard kapitány szerepében ő kalauzol végig a gyakorló küldetéseken, de Föderációs hadjáratban és az összekötő animációkban is hallhatjuk.

Star Trek: Starfleet Command III

A kezelőfelület egyszerű és jól használható, de a fajonként eltérő feliratok miatt néha nehezebb megtalálni a szükséges gombokat. Az egyszerűbb irányítás és a kevesebb használható rendszer ellenére az összecsapások még mindig nagyon hosszadalmasak és egyhangúak tudnak lenni. Az önmagában is komoly kihívást jelentő MI, a fegyverek viszonylag lassú töltődési ideje, a regenerálódó pajzsok, és a folyamatos javítások miatt egy-egy összecsapás sokszor 10-15 percig is eltarthat. Még a legerősebb hajókon sincsenek olyan fegyverek, amik néhány lövéssel el tudnának intézni akár egy sokkal gyengébb ellenfelet. Még azokkal is percekig kergetőzhetünk, akinek soha semmi esélye sem volt. Ezt az időt csak tovább növeli az a tény, hogy általában többszörös túlerő ellen kell harcolnunk. Ebből a szempontból nagyon zavaró, hogy a küldetések közben nem lehet menteni.

Több játékos esetén két játékmód közül választhatunk. Skirmish módban lényegében bármilyen összecsapást gyorsan és kényelmesen legenerálhatunk. A lehetőségek száma szinte végtelen, a játékban szereplő bármilyen hajót, vagy hajókat összeereszthetünk akárhány másik hajóval. A pontjainkat felhasználva ezeket a hajókat is átkonfigurálhatjuk. A másik játékmód a Dynaverse 3, ami a generált hadjárat online változata, ahol a többi hajót ezúttal nem az MI, hanem más játékosok irányítják.

Star Trek: Starfleet Command III

A Starfleet Command 3 a sorozatnak még ebben a leegyszerűsített formájában is az egyik legjobb űrhajó szimulátor. Érdemes kipróbálni. ■

Star Trek: Starfleet Command IIIStar Trek: Starfleet Command III

értékelés

Star Trek: Starfleet Command III

Pozitívumok
  • A sorozat végre eljutott a TNG korszakba
  • Konfigurálható hajók
  • Egyszerűbb irányítás
Negatívumok
  • Kiöregedett grafikai motor
  • Elhúzódó harcok
Minimális rendszerigény: Pentium III/Athlon 450 MHz, 128 MB RAM, 16 MB-os 3D kártya, 680 MB HDD
8,0
grafika 7
hangok 8
játszhatóság 8
hangulat 8
Star Trek: Starfleet Command III
A legutóbbi Star Trek: Starfleet Command III cikkek, hírek

hozzászólások (1)

LordEike
LordEike 2003.02.07. 11:04
A klingon misszióban ahol a kapitánynak a tesókájával kell szembeszálnia, ott milyen taktikát kell követni? mert már 50x próbáltam de mindig vesztek. Vagy nem is kell megölni? please help!
cikkajánló

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.

Adam Wolfe 3-4. epizód

A két újabb epizóddal befejeződött az izgalmas kaland.