Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Egyéb

Half-Life: Blue Shift végigjátszás

Hriszto jóvoltából a Half-Life küldetéslemez végigjátszását olvashatjátok, egy kisebb novella formájában.

2003.03.01. 00:00 | szerző: hriszto | Egyéb

SZEMÉLYI ADATLAP NÉV: Barney Calhoun FOGLALKOZÁSA: Biztonsági őr, Black Mesa Kutatóközpont TERÜLET: 3-as terület MUNKAKÖR: 3-as szint FELADAT: Őrizni a kísérletek eredményeit MÁSODLAGOS FELADAT: Őrző-védő feladat ELHANYAGOLHATÓ FELADAT: Saját biztonság Helló mindenkinek. A nevem Barney Calhoun, és a Black Mesa kutatóállomáson dolgozom, mint biztonsági őr. Egy nagyon tisztességes családból származom, de te szerintem már nagyon jól ismersz engem. Amint azt tudod, én nem erre a munkára születtem. A kutatóközponton kívül lakok, és mindennap be kell járnom ezzel a vacak vasúttal. Minden áldott nap körbevesznek a bunkó tudósok, akik a vacak kis teleportációs kísérleteikről azt hiszik, hogy bejönnek, pedig szerintem nem ér semmit. Ráadásul a munkatársaim se normálisak, utálom a főnökömet, mert undok. Azt hiszem, a jövő héten felmondok. De lehet, hogy már ma... A napodat a kutatóközpont gyorsvasútjában kezded. Az utazás csak néhány percig tart, eközben elmagyarázzák neked mai feladatodat, amihez aznap semmi kedved nincs, mivel azt fontolgatod, mikor mondasz fel. Insecurity Minden reggel ez az átkozott vonatozás! Már nagyon unom és persze este, műszak után is ezzel kell jönnöm. Mindenhol csak ezek a fehérköpenyes tudósok. - Na végre! - mondom halkan, mikor megérkezem a biztonságiak ajtajához. A vonat lassít és végül megáll. Az ajtó önműködően kinyílik. Kilépek, enyhe kis szellő csap meg, biztosan a vonatok miatt van. Odalépek az ajtóhoz, de a túloldalon lévő pancser nem tudja kinyitni. - Egy pillanat és nyitom! Nyugi Calhoun! – mondja az ajtó túloldaláról. Végül csak sikerült neki. Kifogásokat keres, de mindketten tudjuk, hogy csak egy balfék nem képes kinyitni ezt a rohadt ajtót! Még az ajtó becsukódása előtt egy másik vonat halad el! Fedélzetén pedig egy köpenyes fickó utazik. Az a Freeman fickó. Nem tudja még, milyen munkát vállalt... De legalább barátságosnak tűnik. Belépek a „nagy terembe”! Mindenki üdvözöl és sűrűn bocsánatot kérnek tőlem. Közben meg utáljuk egymást mint a bűnt! - Utálom ezt a munkát! – mormolom magamban. Elindulok balra, lemegyek a lépcsőn és beszélek a főnökömmel, a biztonságiak vezetőjével. Elküld, hogy vegyem fel a felszerelésemet. - Remélem felkészült a feladatra Calhoun!? – kérdezi, vagy inkább utasít engem. Három dolgot kell elintéznem: a fegyveremet felvenni, az egyenruhámat magamra húzni, és ezután jelentkezni a főpultnál. Elindulok balra, a Personnel Facilities tábla felé, és megkeresem az öltözőt. Legalább jól írták fel a nevem a szekrényemre. Felveszem a munkaruhám és elindulok vissza a központi szobába. Épphogy felértem a „kedvenc” főnököm közli, hogy szükség van rám a G szektorban. Most megint sétálgathatok egy kicsit. Lemegyek a lifttel. Elindulok jobbra és felveszem a fegyverem a raktárból. Lemegyek a „lőtérre”. A lőtér egy szoba amiben a sok fegyvermániás munkatársam lövöldözik. Magamhoz veszek néhány tartalék tárat. Itt van Otis. Talán még vele jövök ki a legjobban, bár egy kicsit béna. Fánkkal a kezében próbálja meg eltenni a pisztolyát az övén lévő pisztolytáskába. Visszamegyek a lifthez, de előtte még teszek egy kis kitérőt a videoszobába. Én csak kukkoldának hívom. Megnézem a képeket. Nini! Itt ez a Freeman. Ennyi elég volt. Visszamegyek a lifthez. Alig, hogy kiléptem elindultam a H-E Particle Labs felé. Az őr némi jó tanáccsal átenged. Itt csak úgy nyüzsögnek a tudósok, akiknek úgy látszik, mindene elromlik ma, persze nekem kell segítenem rajtuk! Ha utat akarok nyerni magamnak, sajnos együtt kell működnöm a bázis dolgozóival. Nem csoda, hogy senki nem akar itt dolgozni... Végre leérek az állomáshoz. Itt is egy újabb tudós. Nagyon „sietős” neki, újságot olvas. - Jó napot! – szólítom meg – A vonat miért nem közlekedik? - A vonat azért nem közlekedik, – kezdi a mondókáját - mert valamelyik tapasztalatlan kolléga a vonat vezérlőegységének javítása közben lecsapta a kapcsolószekrényt, és most a vonat nem kap áramot. Azonban senki nem ér rá meghúzni a kart. Úgy döntök, hogy segítek nekik, hadd legyen egy jó napjuk. Lemászom a szerelőlétrán és bemegyek a lent található ajtón. Egy másik helyiségbe értem. Felmászom a létrán és elindulok egyenesen. - Utálom ezt a munkát és ezeket a pancser tudósokat! – mormolom magamban. Kijutottam egy ráccsal elzárt csatornán átmenő hídhoz. A hívógombja piros. Jön egy vonat. - Mégis csak van áram? – Kérdem hangosan, pedig senki sincs a közelben. A vonaton kék öltönyös aktatáskát szorongató fura ember van. A vonat elment és a kapcsoló zöldre váltott. Megnyomtam és a híd a plafonról leereszkedik és a rácsok felnyílnak. Szabad az út! A hídon túl egy ajtó van. Kinyitom és egy lépcsőt találok. Felérve egy feliratot találok: Sector G - Main Access Lift". Akkor jó felé jövök. Megkeresem a kapcsolót és elkezdek a lifthez rohanni, mert ott már várnak rám. Két doki vár rám. Megnyomom a lift gombját. Nagyon türelmetlenek a tudósok. Hmm...ezeknek a dokiknak milyen rossz kedvük van ma! A második szinten egyszer csak a fények elhalványulnak, a szirénák bekapcsolnak és a hangosbeszélő meg rendkívül nagy energiaveszteségről számol be. - Biztosan az Animalous Materials dolgozóinak a hibája, akik egy teleportot készültek üzembe helyezni Dr. Freeman vezetésével. – jegyzi meg az egyik „Einstein”. A lift egyszer csak megállt. Majd hírtelen újra elindult, de ekkor már mindkét doki és én is éreztem, hogy ez nem egyszerű műszaki hiba. A negyedik szinten a néger tudóst agyoncsapja az áram és koromsötét lesz. Ekkor kinézünk az ablakon! Szörnyű jelenetet láthatunk! Egy idegen lény egy villámcsóvával megöli az egyik fehérköpenyest. Egy másikat meg valamilyen furcsa lények kergetnek, olyanok mint a fejetlen kutyák! Két őr meg meghal mikor a vonat kisiklik. Halálhörgés és valamilyen furcsa zöld fények mindenütt. A lift elindul lefelé, elvesztem az egyensúlyomat és beverem a fejemet. Elájultam. - Au, a fejem! Mi a franc történt? Leszakadt a lift? –kérdezem hangosan - Bizonyára. Szegény dokik meghaltak... Akkor mi is történt? Mielőtt a kábel elszakadt volna, valamilyen állatokat láttam szaladni a labor felé, olyanokat, amilyeneket az állatkertben sem láttam. Tudtam, hogy el kell tűnnöm innen! Duty Calls A fejem még mindig nagyon fájt. A lift előtt egy halott őrt éppen két kutyaszerű szörny marcangolta (mint késöbb megtudtam Houndeyes a nevük). - Eeeeeeeewwwwwwwwww!!!! – hallatták a baljóslatú hangjukat. A hideg futkosott a hátamon! A halott őr mellet volt egy feszítővas. Ezzel elkezdtem ütlegelni a két szörnyet! - Dögölj meg! – üvöltöttem és közben őrjöngve ütöttem őket – Nesze neked! A két szörny meghalt. Valami furcsa zöld színű vérük volt. A feszítővassal szétvertem a ládákat és így némi lőszerhez jutottam. Találtam egy életerő-feltöltőt az egyik falon. Lementem az ajtóhoz, de annak elektromos zárja miatt nem tudtam tovább menni. Eszembe jutott, hogy az egyik szobában van egy főkapcsoló. Megkerestem és szétvertem a feszítővassal. Szét is lőhettem volna, de kevés volt a lőszerem. Teljes sötétség lett az egész helységben. Felkapcsoltam a zseblámpám és kikóvályogtam az ajtóig. Simán be tudtam lökni. Azt hittem, hogy sok meglepetés már nem érhet. De tévedtem. A következő szoba maga volt a frász! Mindenhol sav és valamilyen furcsa idegen lények. Az arcomat támadták, de pórul jártak. - HAHAHA – kínomban nem tudtam mit csináljak így csak nevettem. Felugrottam az asztalra és átfutottam a mellette lévő ajtóhoz. Belöktem az ajtót. Itt is volt egy olyan arctámadó idegen, de könnyen elbántam vele. Felvettem a polcon lévő lőszert és felmásztam a létrán. Egy dokit találtam itt. Egy zseblámpa fényénél ücsörgött. - Maga hogyan került ide? – kérdezte meglepődötten – Az összes ajtó bevolt zárva?! Talán az egyetlen kiút a csatornarendszer. Lent láttam egy rácsos ajtót, de azt robbanószerekkel töltött hordókkal elzárták. Egy jól célzott lövéssel sikerült felrobbantanom. Lemásztam a létrán. A tudós nem jött velem. Lehet, hogy nem akart vagy nem tudott. Végigmentem a folyosón. Kijutottam egy szakadékhoz melynek a túloldalán volt egy út. Oda kellet átjutnom. Átugrani nem tudtam, mert ahhoz túl nagy volt a távolság. Kénytelen voltam a szállítóliftet használni, bár ez sem volt túl bizalomgerjesztő lehetőség. Elindítottam a liftet és futottam nehogy nélkülem induljon el. Sikerült elérnem. Alig kezdtem meg az utazásomat pár szörny jött elő. Némi nehézség árán, de végeztem velük. A két kapu zárva volt, de találtam az egyik mellett egy ajtót. Az adrenalin szintem az egekbe szökött. Bementem az ajtón. Nem találtam ott egy idegent se. Két kapcsolót találtam. Az egyikre North volt írva és szikrázott. Nem is sikerült vele kinyitnom a kaput. Megnyomtam a South feliratú kapcsolót. - Igen! – kiabáltam mikor a kapu kinyílt. Egy alagút volt ott. Sok láda és nem éppen kedves Houndeyes szörnyek. A ládákkal nem tudtam mit kezdeni, de ezeket a gnóm négylábúakat elintéztem. Találtam egy halott őrt. Elvettem a lőszerét és a páncélját. Most jött a neheze! Minden ügyességemet össze kellett szednem, hogy sikerüljön a következő kihívást teljesíteni. A bal oldali liftet leengedtem annyira, hogy ha oda tolom a hordót és a ládát akkor fel tudjak rá ugrani. Innen átugrottam a nagy ládák tetejére. Egy kis sprintet levágva átugrottam a jobb oldalon lévő liftre. Egy kicsit muszáj volt, hogy pihenjek. Még egy utolsó pillantást vetettem a halott munkatársamra és elugrottam a liftről. Szerencsére sikerült elérnem a mellette levő létrát. Felmásztam rajta és mentem egyenesen. Eltévedni nem tudtam, hisz csak ez az egy irány volt. Szinte rögtön rám támadt néhány nem kívánatos idegen, de az adrenalinnak és a reflexeimnek hála ezt is túléltem. Megkerestem a B-03 jelzésű létrát és lemásztam rajta. Itt megtaláltam a csatornákat és a víztisztító berendezést. - Lesz ami lesz! – gondoltam és elindultam jobbra. Leugrottam a létráról és megkerestem a szelepet. Elforgattam a kereket. Legnagyobb meglepetésemre a szobában elkezdett nőni a vízszint. Szerencsémre ez a kis meglepetés jól jött. Ahogyan víz elkezdett emelkedni úgy mentem én is feljebb. Tovább kellett mennem. Tudtam, hogy nem állhatok meg. Az utamat gőz zárta el. Lementem a létrán és elkezdtem keresni még egy szelepet. Meg is találtam. Elforgattam. A gőz eltűnt és tovább mehettem. Találtam egy halott tudóst. Talán a gőz ölhette meg. Találtam nála egy shotgunt. Nem is tudtam még, hogy mekkora hasznát fogom majd venni a későbbiekben ennek sörétes puskának. A halott felett volt egy létra, de nem értem el. Elindultam a másik irányba. Végigfutottam az itt található folyosón és eljutottam egy vezérlőteremhez. Elfordítottam az itt található kart. Erre lejött egy lift amin egy robbanó anyagot tartalmazó láda és két szörny volt. A két szörnyet elintéztem, de majdnem eltaláltak ők is. Villámokat szórtak rám. Vigyáztam nehogy eltaláljam a ládát. Vissza mentem a kerekekhez, de most balra mentem. Elértem egy létrához. Felmásztam rajta. A plafonon furcsa idegenek voltak. Csáp lógott mindegyikből. Nem akartam tudni, hogy mit csinálnának velem, ha egy is elkapna. Mindegyiket lelőttem. Bele ugrottam a vízbe. Beúsztam a jobb oldali nyílásba. Elforgattam az itt található kereket. A vízszint már megint emelkedett. Kiúsztam a nyíláson. A víz elég magasan volt ahhoz, hogy kitudjak mászni belőle a túloldalon. Találtam némi lőszert a shotgunomhoz. Bementem az itt található ajtón és megöltem az idegeneket. Találtam egy függőhidat. Elindultam rajta, de ráteleportálta magát egy idegen. Pont egy ilyen villámmal támadó (Alien Slave). De túl nehéz volt beszakadt alatta a híd. Nem láttam jobb megoldást, mint a mellettem lévő óriási csöveken való átmászást. Jól körülnéztem aztán ugrottam. Végigmásztam a csövön és a másik végén visszaugrottam a híd épen maradt végére. Eljutottam egy fémpallós helységbe. De nem volt köszönet abban amit ott láttam. Két zombi egy biztonsági őrt rángatott ide-oda. - Calhoun segíts! – üvöltötte a szerencsétlen. Még mielőtt bármit is tehettem volna a szerencsétlenért lelökték őt a szörnyek. Úgy tűnt, hogy nem elégedtek meg ennyivel. Elkezdtek felém jönni és azaz érzésem volt, hogy nem éppen barátkozni akartak. Pár jól irányzott lövés a shotgunnal és végük. Továbbmentem a folyosón és ott egy újabb szörny fogadott. Ez savat köpött rám. Éppen, hogy eltudtam ugrani előle. Nem teketóriáztam tovább! Kíméletlenül lelőttem. Találtam némi lőszert a sörétesemhez és volt itt egy lift is. Az alagút végén egy kapcsolószekrény volt. Felkapcsoltam a kart és visszamentem a lifthez. A lifttel feljutottam a robbanószerrel töltött ládához. Belelöktem a vízbe és vártam a folytatást. Pár pillanat múlva szétrobbant a láda és tönkretette a nagy lapátkerék lapátjait. Beleugrottam a vízbe és elúsztam a lapátkerék mellet. A csatorna végén egy létrát találtam. Felmásztam rajta. Föntről két ember hangját hallottam, nem tűntek túl barátságosnak. De egyszer csak azt láttam amint egy őrt hoztak oda hozzájuk. Kezdtem megnyugodni, hogy biztosan a Black Mesaban dolgozó emberekért jöttek. De hírtelen az egyik lelökte az őrt. Szerencsétlennek esélye sem volt. - Ó ISTENEM!!!! – nem hittem el amit láttam. Itt a katonaság és az ártatlan dolgozókat öldöklik. Lehet, hogy odafent már mindent tudnak, de szándékosan nem hagynak egy túlélőt sem? Biztossá vált bennem, hogy a katonák a túlélőkért jöttek, de nem azért, hogy megmentsék őket, hanem azért, hogy megöljék az életben maradtakat. Ennél rosszabb már nem is történhetne. Hogy én minek jöttem ide dolgozni! Találnom kell egy kiutat. Itt egy létra felfelé vezet, meg kell kockáztatnom a kijutást. Captive Freight Felmásztam az oldalt található létrán. Feljutottam a felszínre. Egy teherautót láttam. Elindultam felé, de pechemre két mozgásérzékelős gépágyú volt ott. Sikeresen szétlőttem mindkettőt. A teherautóban fegyvert és lőszert találtam. Elindultam és elkezdtem távolodni a teherautótól és egy nagy kapuba ütköztem. Megpróbáltam kinyitni és szerencsére sikerült is. Hála a szerencsémnek és a kapunyitó berendezésnek bejutottam egy alagútba. Itt egy szitává lőtt fehér terepjárót találtam. Az autó mellett feküdt egy halott biztonsági őr. Felvettem a Magnum pisztolyát. Jó kis pisztoly ez, de csak hat töltény fér bele, bár bivalyerős. A kocsiban még volt egy halott tudós. Elindultam egyenesen és néhány kommandóssal találkoztam. Elkezdtek rám lőni és pont az orrom előtt csukták be a kaput. Visszamentem a terepjáróhoz. Mellette volt egy lelakatolt helység. A lakatot levertem a feszítővassal. Elforgattam a STEAM TUNNEL ACCESS feliratú kereket. A mellettem lévő fedél kinyílt és újfent lemászhattam a mélybe - a titokzatos Black Mesa alagútrendszerbe. A létra egyszer csak leszakadt alattam, de szerencsére sértetlenül megúsztam. Néhány szörny volt itt, de nem jelentettek kihívást. Sok választásom nem volt, hogy merre menjek, csak egyenesen tudtam menni. Néhány savköpővel találkoztam, a gránát könnyen elbánt velük. Ismét egy kereket találtam. Elforgattam a továbbjutás érdekében. A következő területen az eltörött csövekből tör fel gőz. A kerekekkel sikerült elzárnom a gőzt. Mentem tovább. Az ajtónyitó kereket a víz alatt találtam meg. Bementem az ajtón. Néhány arctámadó (Headcrab) és néhány savköpő állta az utamat. Miután minddel végeztem találtam egy liftet. Beszálltam és elindult felfelé. Ez a terület is egyenes, legfeljebb az életemre törő Alien Slave-ekkel és Headcrabekkel gyűlt meg a bajom. A robbanó szeres ládákat szétlőttem, így nem sok maradt a támadóimból és legalább a lőszerrel is spóroltam. A MAINTENANCE AREA területén feltöltöttem az életerőm. Elkezdtem a kivezető utat keresni, csakhogy elektromos árammal átjárt kábelek zárták el az utamat. Csak akkor tudtam átmenni amikor egy pillanatra megszűnt az áram. Az út másik fele sem jobb, valaki elbarikádozta. A ládát kellett használnom, odatoltam a barikádhoz, ráugrottam és onnan meg be a szellőzőnyílásba. Felkapcsoltam a zseblámpám és elkezdtem előre kúszni. Több idegen is támadt rám, de végül mind holtan végezte. Miután kijutottam a szellőzőrendszerből elindultam lefelé a lépcsőn. Itt egy halott őrt találtam. Felvettem a páncélját és a fegyverét. Ezután elindultam felfelé lépcsőn. A tetején két katona várt rám. Mindegyikkel végeztem és felvettem az M16-osukat. Az irodában egy haldokló tudóssal találkoztam. - Csak egy féleképpen menekülhet meg, – mondta nehézkesen – ha a fejlesztés alatt álló berendezésünket használja. Keresse meg Dr. Rosenberget, csak ő tudja, hogy hol van elrejtve a szabadulásának a kulcsa. - A kereséshez azonban Black Mesa rakodóterületeire kellett merészkednem. Ráadásul a katonaság mindenütt a nyomomban van. Szerencsémre még nem ismernek annyira, és nem is én vagyok a fő célpontjuk, úgyhogy talán elmehetek mellettük – gondolkodtam hangosan. Otthagytam a tudóst és átmentem a szemben levő ajtóhoz. Megpróbáltam bemenni rajta, de be volt zárva. Egyszer csak egy katona jött be rajta, valószínűleg azért mert megzörgettem az ajtót. Némi tűzharc után holtan terült el. Elindultam a folyosón és felfutottam a lépcsőn. Ott három katona tört az életemre, de ők húzták a rövidebbet. Csak az első szint ajtaja volt nyitva. Kimentem az ajtón és egy sereg katonával kerültem szembe. Óriási tűzharc alakult ki. Szerencsémre ők nyílt terepen voltak így kevés fedezékük volt. Sikerült mindet leterítenem. Két fehér terepjárót találtam a kis tér közepén, körülötte több halott tudós. Még jó, hogy a szemét katonák már több ártatlant nem ölhetnek meg. Nem tudom kinyitni a kaput, de egy katona az egyik ablakból elkezd lövöldözni. Én voltam a gyorsabb. Az ablak alatt heverő ládákon felugrálva bejutottam az épületbe. Amint beugrottam elindultam balra. Bementem a a WAREHOUSE SECURITY nevű szobába. Szétlőttem a rácson található lakatot és magamhoz vettem annyi lőszert amennyit csak tudtam. Ezután kimentem másik ajtón egy katonáktól hemzsegő területre jutottam. Bementem a Parcel Receiving területre, de gyorsan el is jöttem, mert ott a katonák gránátokkal dobálóztak. Megöltem mindenkit. Az egyik vasúti vagonban találtam egy tudóst - Maga Rosenberg? – kérdeztem. - Nem, én... - elkezdett magyarázkodni, de én a szavába vágtam. - Hol van Rosenberg? – kérdeztem tőle ingerülten. - Nem tudom. Magára hagytam. Odamentem a baloldali vagonhoz, mely egy hűtőkamra volt, de csak idegen lényekkel volt tele. Mindegyiket megöltem. Elindultam a Parcel Receiving területre és találkoztam is néhány tudóssal. - Nem tudják hol van Rosenberg? – kérdeztem tőlük. - Nem. De lehet, hogy már nem is él. – válaszolt az egyik. - Hogy érti ezt? – kérdeztem meglepetten. - Itt a katonaság és válogatás nélkül megölnek mindenkit. Féltem, hogy igazuk van, de nem adhattam fel. Többet nem tudtak mondani, de a meggyógyították a sebeimet. Úgy döntöttem, hogy a helyes út továbbra is előre vezet. Black Mesa akkora katonai központ, hogy saját vasútrendszere van. Elindultam a rakodóállomásra. Megöltem az utamban álló katonákat. Sikeresen eljutottam a célomhoz, de ott egy kisebb hadsereg várt rám. Némi tűzharc és menekülés után mindet sikerült megölnöm. Ezután megkerestem a ".50 CAL MOUNTED MACHINE GUN" feliratú dobozt, hátha valami használhatót találok benne. Találtam benne egy gépágyút. Az egyik vasúti kocsiba egy doki rejtőzött, de nem tud kijönni. Nem csoda, kábeltekercsek zárják el az utat. Kilőttem a támasztékot alóluk, erre mindkettő elgurult, és a doki kiszabadult. De amilyen a mai napom nem ő Rosenberg. Egyszer csak az egyik kapu kinyílt és kommandósok jöttek elő, akik társaik halálát látva elindultak a titokzatos mészárló után. Még jó, hogy megkerestem a gépfegyvert, így nem volt nehéz végezni velük. Egy se maradt életben. Elindultam az alagútban. A végén néhány katona és egy tank várt rám. Szerencsére az ágyútorony lassan mozog, így a katonákat likvidálni lehetett. Az alagút végénél álló teherautóban van páncélököl és hozzá néhány rakéta. Átfutottam a másik teherautóhoz. Bemásztam alá és onnan biztonságban szét tudtam lőni a tornyát. Legalább négy rakéta után robbant csak fel. A tank pusztulása után rengeteg lőszert találtam. Amennyit csak tudtam magammal vittem. Bementem az ajtón és tovább mentem a folyosón. Eljutottam egy alagúthoz, de az ajtóból kilépve egy gépágyú kezdett el rám lövöldözni, de egy gránáttal Sikerült hatástalanítanom. Elindultam az alagút végéhez, de le volt zárva. Volt ott egy vasúti szállítókocsi. Felmásztam rá. Szétvertem a rajta található dobozokat és az utolsóban négy gázpalackot találtam. - Hmmm...- mormogtam magam elé – Akkor most mi legyen? Hátrébb mentem és biztos távolságból szétlőttem mind a négy gázpalackot. A robbanás következtében sikerült utat robbantanom magamnak. - Nos, megöltem néhány katonát és találtam néhány embert, de egyik sem Dr. Rosenberg. – gondolkodtam hangosan – Remélem, hogy most már megtalálom. Gyorsan el kell tűnnöm erről az átkozott helyről! Bejutottam a Black Mesa rakodó főpályaudvarára, ami természetesen tele van katonákkal. Sikeresen megöltem mindegyiket. Széttörtem az összes dobozt és amennyire csak tudtam feltöltöttem az életerőmet és a lőszerkészletemet. Megkerestem a váltó irányítószerkezetét. Megpiszkáltam. Elforgattam a vasútiváltót és sikeresen kinyitottam a Bay 5 nevű kaput. Bementem a kapun és beindítottam az itt található vonatot. A mozdony kitolatott és egy idő után neki ütközött a mögötte álló peronnak. Kinyitottam a vagon ajtaját és bementem. Alig, hogy beléptem becsukódott és már ki se tudtam nyitni. Viszont a vagon végében egy fáradt tudós volt. - Dr. Rosenberg? – kérdeztem már egy kicsit unottan. - Igen! – válaszolta meglepetésemre. - Tud nekem segíteni abban, hogy eltűnjek innen? - Igen, de nem lesz egyszerű. Még több katona jön, mert Freemant keresik - És hogyan? - Egy teleportot fejlesztettünk ki az elmúlt években, de még senki sem használta. A labor a raktáraknál van, de előbb ki kell jutni. - Remek! Akkor igyekeznünk kell! Bakot tartott nekem így sikerült feljutnom a vagon tetejére. Három katona érkezett, de könnyen végeztem velük. Kiengedtem doktor Rosenberget. Odamentem a Bay 5 eddig zárva volt ajtajához és felmentem a lépcsőn. Vigyáztam, nehogy a szabadulásom kulcsa nagyon lemaradjon. Előre futottam és megöltem a katonákat. Az iroda harmadik emeletén kötöttem ki. Elindultam lefelé és megláttam azt az tudóst aki először mesélt nekem Rosenbergről. Már meghalt. Visszamentem Rosenberghez aki a bedeszkázott falnál állt. Feszítővassal utat csináltam magamnak és egy lifthez jutottunk. Beszálltunk és elindultunk a régi laborba. A laborban két embert találtunk. - -Hadd mutassam be a munka- és segítőtársaimat Calhoun! – odavezetett a tudósokhoz – Walter és Simmons. - Barney Calhoun – mutatkoztam be nekik. - Ezzel a géppel ki lehetne jutni a laborból, de a gép nincs beállítva a Föld hullámhosszára. – kezdte az eszmefuttatást Rosenberg – Valakinek el kell mennie az idegen világba, hogy átállítsa a szerkezetet... és ez a valaki Ön, Calhoun. - Én? – kérdeztem - Igen ön! – válaszolt Walter. - OK, ez a feladat nem tartozik a munkakörömbe. – mondtam egy kicsit idegesen - Teleportáló technológia? Idegen világok? És nekem nincs meg hozzá amúgy sem a tapasztalatom. Benne vagyok. De nagyon veszélyes lesz? - Igen! – felelt a kérdésemre Simmons. Néhány pillanat múlva üzembe helyezi a jó doktor a gépet. Rosenberg megadta a jelet és én beugrottam a gép közepén megjelenő színes gömbbe. Elsötétült minden. - Üdvözöllek a Xen bolygón, Barney! – hallottam a színes gömbből Rosenberg hangján. Focal Point Megérkeztem a Xenre. Rögtön rám ront néhány Houndeye. Miután sikeresen végeztem velük megpróbálok ugrálva feljutni a baloldali kapuhoz. Utamat az itt tátongó nyíláson át folytattam. Az út végét idegen organizmusok lepték el. Sikeresen lebontottam őket. Egy végeláthatatlan és kesze-kusza alagútrendszerbe jutottam. Még kiismerhetetlenebb mint Black Mesa. Először elindultam balra. Az első elágazásnál elmentem balra. Ez zsákutca, de legalább némi hasznos holmihoz jutottam. Visszafordultam és elindultam a szerintem helyes irányba. Ezután az út több felé vezet, de csak egy út a jó. A többi zsákutca, ezért nagyon kellett vigyáznom, hogy jó felé menjek. Végül egy kis terembe jutottam. Innen egy nagy nyitott területre jutottam ki. Sziklák lebegtek a levegőben és semmi sem tartotta őket. - Hihetetlen! – gondoltam magamban. Elkezdtem egyik szikláról a másikra átugrani, de félúton idegen szörnyek teleportálódtak a közelbe. Némi nehézség árán, de sikerült kiiktatni őket. Átértem a másik oldalra. Itt egy alagutat találtam és abban folytattam az utamat. Néhány idegen kívül semmi sem gátolt az előrehaladásban. Egy kis bolyongás után eljutottam egy újabb ugrálós próbatételhez. Az már az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt számomra, hogy ez nehezebb lesz mint az előző. Két dologtól féltem: nagyobbat kell ugranom és idegen űrhajók támadnak. Nem tudtam melyik a félelmetesebb. Két lehetőségem volt. Az első: gyorsan átugrálom az egészet nem törődve a veszéllyel. A második: mindig visszajövök az életadó forráshoz és aztán átugrálom a mélyedéseket, amiket az űrhajó robbantott. Elkezdtem átugrálni. Alig. Hogy átértem rögtön idegenek támadtak rám. Miután végeztem velük kidöntöttem a fát és bemásztam egy terem közepébe. Miután leestem a lyukon egy kis csatornában kötöttem ki. Beúsztam a víz alatti alagútba és elindultam a felszín felé. Megöltem a savköpőt és haladt tovább. Egy percre se állhattam meg. Beugrottam a következő csatornába, lementem a vízeséshez és onnan meg be az alagútba. Középen egy fura szerkezetet találtam. Úgy működött mint a középkori katapult. Ráléptem, a szerkezet a magasba röpített és végül sikeresen landoltam. Odafent a csatornákban haladtam tovább. Az út végén néhány idegen állta az utamat, majd ráléptem a katapultra és repültem a következő célig. Egy kis bolyongás után sikeresen megérkeztem oda ahol eredetileg a tudósoknak kellene lenniük. Itt is voltak csak már mindegyiket megölték a barátságtalan idegenek. Fontos műveletet kell végre hajtanom. Beindítottam a kék dobozban elhelyezett generátort. Elindultam az ezüstszínű vezérlőpulthoz. Kinyitottam, mindenféle kijelzőt és kapcsolót találtam benne. Elkezdtem forgatni mind a két kart. Addig forgattam őket, amíg a vörös háromszögek a sárga háromszögbe nem kerültek. Ezek után a gép elkezdett pittyegni és a lámpa zöldre váltott. A gépezet beindult, de erre rengeteg ellenséges idegen támad rám. Mindegyikkel végeztem, még ha nehezen is. Elkezdtem menekülni. Berohantam egy barlangba ott felmásztam a beszakadt plafonra. A küldetést befejeztem, a gépet beállítottam. Most már csak haza kell jutnom! Kijutottam egy nyitott területre, itt jobbra fordultam. A következő alagút végén leugrottam. A kiindulási helyemmel találtam szemben magam. Egy nagy izzó gömböt láttam és hallottam Rosenberg hangját. Sietnem kellett. Nem állhattam le harcolni az idegenekkel. Rohantam a gömb felé. Végül egy ugrással elértem a gömböt. Hírtelen a laborban találtam magam. Alig, hogy felocsúdtam Rosenberg gratulál a jól végzett munkáért. - Gratulálok Calhoun! – mondta Rosenberg – Tudtam, hogy sikerülni fog! Az utóbbi mondatában nem voltam biztos. - Köszönöm szépen! – válaszoltam neki udvariasan – De nem volt könnyű. - Van egy kis probléma Calhoun! - Mi az? – kérdeztem egy kicsit fáradtan. - A maga teleportálásával elfogyott az energiánk és fel kell tölteni az energiacellát. A többiek már elindultak, hogy megoldják a problémát, de még nem tértek vissza. - Ha jól sejtem akkor nekem kell megoldanom ezt a kis gubancot? – kérdeztem, és már előre tudtam is a válaszát. - Muszáj megtennie! – mondta Rosenberg. Ezt nem hiszem el! Órákon keresztül idegenek sanyargattak a világukban, azt se tudtam, létezem-e még. És ugye most nekem kell megoldani ezt a problémát is? Amilyen hülye vagyok, el is vállaltam. Power Struggle Rosenberg elkísért egy lifthez. Lementem és kinyitottam az ajtót. Rögtön egy savköpővel találkoztam. Sikerült megölnöm. Felvettem a halott őr páncélját. Elindultam, hogy megkeresem a liftet. Bár nem tudtam kinyitni az összes ajtót mégis szemtanúja voltam amint egy idegen megtámad egy őrt és egy tudóst. Ez az energiacella-feltöltő helység. Nem tudok bemenni, mert zárva az ajtó. Csak valamilyen kerülő úton lehetséges bejutnom. Visszamentem a lifthez és megpróbáltam kinyitni a vele szemben álló ajtót, de a kapcsolótáblája tönkrement. Néhány másodperc múlva a fal túlsó oldalán valaki elkezdte kiolvasztani az ajtót. Megvártam, míg kibontják. Ezek után két katonát pillantottam meg. Elkezdtem rájuk lőni mindennel, amivel csak bírtam. Miután végeztem velük felvettem az elsősegély csomagot és a lőszert. Néhány szobával arrébb egy életerőfeltöltő mellett megpillantottam a hűtővizes tartályokat. Elindultam előre, hogy aktiváljam a tartalék generátort. Az úton néhány katona kerültem az utamba, de nem jártak sok szerencsével. De amúgy néhány rossz berendezéstől eltekintve semmi sem gátolt az előrehaladásban. A folyosó végén egy létrát találtam. Elkezdtem felmászni rajta. Néhány rádiózó katonára bukkantam. Kisebb tűzharc kerekedett ki amelynek a végén csak én maradtam állva. Szétvertem a rádiót. Újra elindultam és egy Coolant Drainage nevű helységbe jutottam, de nem tudtam bejutni. Az ajtó zárva, fel kellene robbantani, de ezt későbbre hagytam. Elindultam a hűtőtartályhoz, ahol néhány idegen állta el az utamat. Rá kellett jönnöm, hogy muszáj kirobbantanom az ajtót, mert innen nem tudom elindítani a hűtést. A felrobbantásra váró ajtóval szemben találtam néhány láda mögött egy hordót. Ezt odatoltam ajtóhoz. Pontosan rátoltam arra a helyre, ahol az áramkör megszakadt a robbantás helyszínén. Fedezékbe vonultam és lenomtam a detonátor karját. Az ajtón egy ember méretű nyílás keletkezett. Bementem és lelőttem az összes idegent. Elindultam a hűtővíztartályok felé. Elforgattam az ott található kereket, és az összes vizet leengedtem. De nincs híd, amin átkelhetnék. Hosszas gondolkozás után úgy döntöttem, hogy a hűtővíz medencéjében található hordókból fogok egyet csinálni. Beszálltam a lefelé vivő liftbe. Odalent kinyitottam a csatorna nyílását és bementem az üres medencébe. Két hordót találtam lent és kettőt egy kicsivel feljebb. Felmásztam a létrán és lelöktem a két hordót. Egyenlő távolságra helyeztem őket el. Visszamentem a lifthez, felmentem és megengedtem a hűtővizet. Visszamentem oda, ahol az ideiglenes híd van. Hordóról hordóra ugrálva átjutottam a túloldalra. Néhány idegen ideteleportálta magát, de könnyen végeztem velük. Bementem az ajtón. Az utamat hordók állták el. A túloldalon két katonát láttam. Gyorsan végeztem velük. A hordókon túl egy félelmetes idegen járkált, de pár gránáttal könnyen végeztem vele. Átugráltam a hordókon. Bementem egy ajtón. Néhány idegen várt rám, de könnyen végeztem velük. Felmentem a lépcsőn. Bejutottam egy szobába. Ott lelőttem a savköpőt. Eltekertem mind a két kart. Visszasiettem a hídhoz. Átugráltam a hordókon. Visszamegyek a rádiósokhoz. Felmegyek az erkélyszerűségre és megnyomom a gombot. Erre a lejjebb található híd elindult és feljött pont elém. Csak át kellett futnom rajta. A túloldalon két idegen állta az utamat, de pórul jártak. Bejutottam az energiacella-feltöltőhöz. Találtam itt egy haldokló őrt. - Te vagy az Calhoun?- Kérdezte elcsukló hangon. - Igen én vagyok. – válaszoltam. - Segíts! - Nem tudok, mert az ajtónál fekszel. – éreztem, hogy már nem húzza sokáig. Az ereje a végét járta, de még arrébb tudott kúszni. Alig, hogy arrébb kúszott meghalt. Kinyitottam az ajtót és betoltam az energiacellát. Betoltam a töltőbe. Megnyomtam a gombot. A töltőből némi fény jött ki. Az energiacella feltöltődött. Visszatoltam az energiacella szállítóhoz és felküldtem Rosenberghez. Visszamentem a lifthez. Felmentem a tudósokhoz, vissza a laborba. - Megcsináltam! – Gondoltam magamban. Egyedül beállítottam a berendezést és üzembe helyeztem egy új energiacellát. Most már felkészültem a teleportálásra. Most már csak a tudósok megmentésében kell segédkeznem. Remélem, hogy működni fog a gép, még mielőtt a katonaság ránk talál. A Leap of Faith - Calhoun! Örülök, hogy újra látom! – üdvözölt Rosenberg – Mindjárt kész a gép a teleportálásra. - Ennek nagyon örülök! – válaszoltam neki. Rosenberg elmagyarázza, hogy lépésről lépésre, hogy mit kell majd csinálnom a vezérlőteremben. Néhány pillanat múlva beindul a gép, de egy cső eltörik és nekem a létránál kellett egy kereket forgatnom úgy, hogy folyamatosan a zöld mezőben legyen a kijelző. Eközben két szörny is rám támadt. Mindezek után visszamentem a vezérlőterembe. Néhány pillanat múlva Rosenberg megadja a jelet a teleportáló beindításához. Megnyomtam az ablak alatti gombot, erre létrejön a teleportgömb. Waltre az első, majd következőnél már Simmons jön. Eközben végig hallani a katonaság hangját és azt, ahogyan elkezdik kibontani az ajtót. A következő már Rosenberg. Szerencsére gondolt rám is így nekem is van elég energiám a teleportáláshoz. Várnom kellett, amíg rám került a sor. Sürgetett idő és közben egyéb problémák is felmerültek. Igyekeznem kellet a gömbhöz, de közben megöltem az ajtót bontó katonát. Megnyomtam a gombot és létrejött a teleportgömb. Rohantam a gömbhöz. Közben többször is eltaláltak a beözönlő katonák, de szerencsére sikerült beleugranom a gömbbe. Valahol a Black Mesa szélén kötöttem ki a három tudós társaságában. A felirat azt írja: South Tunnel Access. Szóval az egész balhét megúszhattam volna, mi? Simmons és Rosenberg megpróbálják megjavítani az egyik terepjárót, Walter a kaput próbálja kinyitni egy feszítővassal és én meg zölden izzottam? - A teleportálásba hiba csúszott. – jegyzi meg Rosenberg. Hírtelen a Xen bolygón találtam magam. Már kezdtem volna káromkodni mikor egyszer csak Black Mesa egyik raktárában találtam magam. Felmásztam a ládákra és katonát láttam amint egy férfit cipelnek. - Végre elkaptuk ezt Freemant! – mondja az egyik. - Hát igen, de most már nem tud elmenekülni. – válaszolta neki a másik. Szóval elkapták Freemant. Szegény flótás. De hírtelen megint tovább teleportálódtam. Most már tényleg a tudósok mellett találom magam. Sikerült beindítaniuk a terepjárót, mi pedig eltűnhetünk erről a kétes hírnevű bázisról. Walter kinyitja a kaput, és négyesben végleg elhagyjátok ezt az átkozott helyet. ■

Half-Life: Blue Shift végigjátszás
Half-Life: Blue Shift végigjátszásHalf-Life: Blue Shift végigjátszásHalf-Life: Blue Shift végigjátszásHalf-Life: Blue Shift végigjátszásHalf-Life: Blue Shift végigjátszásHalf-Life: Blue Shift végigjátszásHalf-Life: Blue Shift végigjátszásHalf-Life: Blue Shift végigjátszásHalf-Life: Blue Shift végigjátszásHalf-Life: Blue Shift végigjátszásHalf-Life: Blue Shift végigjátszásHalf-Life: Blue Shift végigjátszásHalf-Life: Blue Shift végigjátszásHalf-Life: Blue Shift végigjátszásHalf-Life: Blue Shift végigjátszás

A végigjátszás olvasónk alkotása.

Half-Life: Blue Shift
A legutóbbi Half-Life: Blue Shift cikkek, hírek

hozzászólások (1)

kertitörpe
kertitörpe 2005.03.04. 12:32
cikkajánló

John Scalzi: Vének történetei és más írások

A Vének háborúja sztori két még hiányzó része érkezett meg végre magyarul, mellettük rövidebb írásokkal.

John Scalzi: Vörösingesek

Scalzi megmutatta, hogyan kell egy remek sci-fivel fityiszt mutatni a sci-fi műfajnak.

Assassin’s Creed - Alvilág [könyv]

Egy ifjú indiai és egy ikerpár története a viktoriánus Londonban.

Év játéka 2015.

Olvasóink szavaztak, mi pedig most kihirdetjük a győzteseket.

John Scalzi: Árnyékszövetség

Négy önálló, de összekapcsolódó novellával bővült a Vének háborúja univerzum.