Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Enter the Matrix

Végre hazánkban is megjelent a filmtrilógiához kapcsolódó játék.

2003.09.02. 00:00 | szerző: Gerry | Ismertető/teszt

Miután az Atarinak hosszú ideig nem volt forgalmazója, az Enter the Matrix játék bizony igencsak későn jutott el hazánk boltjainak polcaira. Most viszont, hogy végre lezáródtak a tárgyalások, és néhány hete ismét van magyarországi forgalmazó, hozzánk is eljutott egy példány az igen sok figyelmet, és talán ennél is több negatív kritikát kapott játékból.

Enter the Matrix

„It’s a question that drives us Neo” – mondta Morpheus a Mátrixban. Milyen találó. Mindenkinek vannak kérdései, nincsen olyan ember, akinek az élete során ne keresne valamilyen, vagy „A” választ, ki intenzívebben, ki pedig csak néha elgondolkodva egy-egy számára érthetetlen dolgon. Ilyen vagyok én is, hiszen rengeteg kérdésem van, melyek nagy részére alighanem soha nem fogok választ kapni – a kérdések már csak ilyenek. Az Enter the Matrix főként arra volt jó, hogy még több, javarészt megválaszolatlan kérdésem legyen. Persze nem olyan nagy, világrengető kérdések, mint amilyeneken általában el szoktam filózni, nem. Ezek csupán afféle szimpla, pórias kérdések, amiket akkor tesz fel az ember, amikor értetlenül áll fel a monitor elől, csalódottan, és hitetlenkedve: hogyan lehet az, hogy egy igen neves fejlesztőcég egy fantasztikus világ, dollármilliók és remek forgatókönyvírók segítségével csak egy nagyon halovány játékot tudott összehozni? A válaszokat mindig lehet keresni, sőt, keresni is KELL őket. Engedelmeddel kedves olvasó, én most nem kezdenék el válaszokat keresgetni, mert akkor alighanem végeláthatatlan fejtegetésbe bonyolódnék, amibe igen gyorsan belekeverném a Reloaded-et is, így ezt inkább hagyjuk. Szívesebben mondanám a játékra is azt, hogy „hagyjuk”, de ezt sajnos már nem tehetem meg.

Az Enter the Matrix története szimbiózisban él a Reloadeddel, szerves része annak, és kiegészíti azt. A két főszereplő a filmben (eddig) csupán igen csekély szerepet kapott Niobe és Ghost, az ő – a triumvirátus (Neo, Morpheus, Trinity) melletti – ténykedésüket követhetjük nyomon. A történet négy nagy fejezetre bomlik: postahivatal, repülőtér, csatorna, és végül az „End Game” helyszínei. Az elviekben remekül hangzó „két főszereplő-dupla játékidő” c. elgondolás ott bukik meg igen csúfosan, hogy a karakterek közti változatosság ki is merül abban, hogy a pályákon más-más útvonalakon haladunk, ill. a förtelmes autós üldözésnél Niobét irányítva vezetni kell, míg ugyanott Ghosttal feladatunk a lődözés. Mit mondjak, kiábrándító. Replay value-ról még csak ne is álmodjon a kedves játékos, mert az EtM mintapéldánya a totálisan lineáris játékoknak.

Enter the Matrix

Az EtM egyetlen jelentős pozitívuma az, hogy a Mátrix világában játszódik, semmi több. A Shiny fejlesztői ki is használták – még szép – ezt. Tehát lehet a falakon felfutni, óriásiakat ugrálni, pusztakezes harcban több ellenféllel küzdeni, találkozhatunk ügynökökkel, és persze nem maradt ki a ronggyá használt bullet time sem, tehát minden, a filmekből megismert motívum jelen van. Ebből következik az, hogy a játék egy erősen limitált időintervallumig szórakoztató, hiszen jópofa dolog felfutni a falon, majd pofán rúgni egy őrt, vagy háztetőről háztetőre ugrálni, avagy előre repülni, miközben szitává lövünk mindenkit, azonban a varázs pár óra múlva szertefoszlik, és ekkor már csupán egy átlag alatti TPS csupasz váza marad meg előttünk, mely semmiféle erényt nem tud felmutatni.

Az EtM irányítása csapnivaló, helyesebben bocsánat: gamepadre van optimalizálva. Ezért aki nem rendelkezik ezzel, az meg fog szenvedni a játékkal, hiszen mind az irányítás, mind a kamerakezelés katasztrofális.

Enter the Matrix

A karakterek animációit szintén valamelyik kukából szedhették össze az animátorok. Az élethűségtől a lehető legmesszebb álnak, legyen szó az alap, a futási, vagy a mászási animációról. (Ez utóbbi számomra a negatív csúcs, megpróbáltam, és bár lehet úgy is mászni, ahogy azt az animátorok elképzelték, ezt Csollány Szilveszteren kívül másnak nem nagyon ajánlanám). Animációk terén az egyedüli úgy-ahogy „korrektnek” nevezhető momentum a közelharc közbeni, hála a motion capture-nek, azonban ezzel sem mehetünk messze, mert igen sokszor láthatjuk azt, hogy karakterünk fél méterrel az ellen orra elé rúg, mire a delikvens méterekkel arrébb repül – remek... Szintén negatívum közelharcnál, hogy a hibásan számolt ütközésen kívül kénytelenek leszünk megszokni azt is, hogy a kombók száma igen csekély, összesen mindössze talán 20 ütés-rúgás animációval találkozhatunk. Mindennek ellenére én szinte az egész játékban a pusztakezes harcot részesítettem előnyben, hiszen ez minden hibája ellenére is sokkal szórakoztatóbb, mint a különféle célszerszámokkal való hadakozás. Fegyverekből amúgy sincs túl sok, a szokásos pisztolyokkal, shotgunnal, MP5-el, M-16-al, és mesterlövészpuskával találkozhatunk.

Mint oly sok más fejlesztőcég, a Shiny is olyan MI-t harangozott be, mely akár öntudatra is ébredhetne. Nos, amennyiben ez megtörténne, akkor ez az esemény nem a gépek lázadásának lenne építőelem, hanem az öntudatra ébredt programrész azonnal önként törölné magát, ráébredve önnön tökéletlenségére. Ugyanis a fejlesztők a „nekem bizonyíték kell, nem ígéret” szlogenből csupán az „ígéret” részt tették magukévá, azaz az MI nemhogy nem jó, hanem egyenesen harmatgyenge. A tünetek egy része a szokásos: a taktikázás (bekerítés, váratlan helyekről való támadás), az önvédelem (fedezékkeresés, elugrás) teljes hiányával szembesülhetünk, azaz az ellen a régi orosz módszer alapján támad: „sokan vagyunk, sokat lövünk, majd csak elhullik a delikvens”. Minderre rájön még az a szokatlan momentum, hogy a már említett hibás „textúra-poligon” ütközésnek „hála” az ellenfeleink néha belegyalogolnak a falba, ill. egymásba – gondolom nem kell túl sokat latolgatni azt, hogy mekkora kihívást nyújt az amúgy is erős IQ hiánnyal küszködő, ráadásként néha még a falba is beszoruló ellen...

Enter the Matrix

Akárcsak az irányítás, a grafika is erősen konzolszagú: hatalmas gépigény, és középszerű látványvilág jellemzi az Enter the Matrix-ot. Míg például a GTA 3-ban a fejlesztők igen dicséretes módon újrarajzoltak mindent, addig a Shiny fejlesztői úgy gondolták, hogy ami elmegy konzolon, az jó lesz PC-n is. Ennek folyományaként alacsony poligonszám és elnagyolt textúrák jellemzik az EtM-ot, és speciális effekteket ne is keressünk: biztos azt is megjósolta az Orákulum, hogy ezek ártanak a játékoknak.

A hangok középszerűek, azonban a zene igazán remek, mondhatni tökéletes, ami nem is meglepő, figyelembe véve azt, hogy teljes egészében a filmekből vették át. Mindig a megfelelő időben csendülnek fel a megfelelő dallamok, a megfelelő ideig.

Enter the Matrix

A játék motorjával készült animációk nem lennének rosszak, ha az engine többet tudna, így azonban ezek sem tökéletesek, bár hála a Wachowski testvéreknek, a beállítások, és a kameramozgás nagyon profi. A Reloaded, és a Revolutions forgatása közben külön jeleneteket vettek fel a játék számára, ami önmagában nagy fegyvertény lenne, azonban a színészi játéktól nem voltam hanyatt esve, bár az igaz, hogy nagyban növelik a hangulatot (rá is fér a növelés...).

Ami maradéktalanul tetszett az a főmenü. Pont. A menüben lehetőségünk nyílik a „hackelésre”. Ezzel vázlatokat, grafikákat hívhatunk elő, vagy akár fegyvereket helyezhetünk el a pályákon. Aki találkozott már DOS-szal, annak nem lesz nehéz elboldogulnia vele akárcsak maga a játék, ez is igen rövidke és nem túlzottan intenzív szórakoztatásra alkalmas.

Enter the Matrix

Ó kérdések! Miért vagytok ennyien? Azért, mert az a Shiny, melynek az MDK-t, és a Sacrificie-t is köszönhetjük, az EtM-al nagyot alkotott. Negatív irányba legalábbis nagyot. Az EtM-et egy dolog adja el: a neve. A név mögött azonban hatalmas üresség tátong. Néha ugyan feltűnnek jó ötletek, azonban ezeket is elnyeli a játék egészére jellemző középszerűség. Ennek ellenére az Enter the Matrix-ot minden játékosnak tudom ajánlani – fél órára. Fél óráig ugyanis roppantul szórakoztató játék az EtM, és ha a fél óra elteltével azonnal letöröljük a merevlemezről, akkor remek játékélménnyel gazdagodhatunk. Azonban a 31. percben már rengeteg kérdés merül fel, ami nem jó. A megválaszolatlan kérdések sohasem jók. ■

Enter the MatrixEnter the MatrixEnter the MatrixEnter the MatrixEnter the MatrixEnter the MatrixEnter the MatrixEnter the Matrix

értékelés

Enter the Matrix

Pozitívumok
  • A Mátrix világának használata
Negatívumok
  • Borzalmas irányítás
  • Csapnivaló MI
  • Közepes grafika
  • Irracionális gépigény
  • Szegényes kombóválaszték
  • Idétlen mozgásanimációk
6,5
grafika 6
hangok 7
játszhatóság 6
hangulat 7
Enter the Matrix
A legutóbbi Enter the Matrix cikkek, hírek

hozzászólások (37)

Arthur Dent
Arthur Dent 2008.07.31. 15:58
Basszus, nekem is ez maradt meg a legjobban!:-)
balays82
balays82 2008.07.31. 16:04
Szerintem mindenkinek, aki valaha is kipróbálta és eljutott addig a részig.:-) Pedig mekkora felhajtás volt a megjelenése előtt. Ráadásul milliós számban eladott bestseller lett belőle, igaz akkoriban bármit el lehetett adni, amire rárakták a Matrix feliratot. :-)
Gerry
Gerry 2008.07.31. 16:11
Jó, persze, bevallom, végig lehet vinni ötször is. Végül is van aki csigákat tenyészt, van aki kibontatlan babákat gyűjt, s bizonyára volt aki ötször végigvitte a kock..Enter the Matrix-ot, miért is ne? :D

Gamerankings-on összesítettben 65.8-on állt meg anno a számláló, de még ez is barokkos túlzás, ami a kezdetben valóban feelinges pusztakezes harcnak köszönhető. Nomeg persze a kockáknak. Mert a kocka jó, a kocka finom. Kockulj Te is! :D
Gergoke96
Gergoke96 2009.11.14. 08:27
Hello mindenkinek! Az mitől lehet, hogy kiír egy hibaüzenetet hogy "fullscreen mode not found" ha meg átállítom akkor "windowed mode not found"
?
Gergoke96
Gergoke96 2009.11.14. 08:42
Már megoldottam. Patch-eltem a játékot 1.52-re meg no CD crack-eltem, de most csak megnyomom hogy play és nem csinál semmit
:-((:-((:-((
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?