Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Republic: The Revolution

Az Elixir Studios első játéka egy bonyolultan induló, de igen élvezetes forradalom-szimulátor.

2003.10.04. 00:00 | szerző: Morello | Ismertető/teszt

„Minden olyan eszközt, amely alkalmas arra, hogy emelje a munkásosztályban rejlő kulturális erők fejlettségének színvonalát, minden olyan eszközt, amely alkalmas arra, hogy megkönnyítse az ország, az ipar igazgatásában való jártasság és hozzáértés kifejlesztését a munkásosztályokban - minden ilyen eszközt - maradéktalanul ki kell használnunk”
Joszif Sztálin

Republic: The Revolution
Sokszor az ilyen ocsmány proletárnegyedekből vezet az út a hatalomba

Bizony, aki forradalmat akar előidézni, annak minden eszközt maradéktalanul ki kell használnia. Tudta ezt már 1917-ben Lev Trockij is, aki azon fáradozott, hogy a megdőlt cári diktatúra után végre talán a demokratikus fejlődés útjára lépő Oroszországot még mélyebbre taszítsa, egy olyan rendszer ölelő karjaiba, amely gyökerestül szakít az alapvető emberi normákkal, értékekkel, és amely törvényi erőre emeli a gyilkolást, a pusztítást, a rombolást. Trockij ügyesen használta ki a bizonytalan és milliónyi problémával szembenéző mérsékelt Kerenszkij kormányzat hibáit, és sikerült az irányítást a bolsevikok kezére adnia. Csak ezután merészkedett – álruhában – haza Oroszországba az addig külföldön megbúvó ügyvéd, bizonyos Vlagyimir Iljics Lenin, aki az egészhez az ideológiai és később a gyakorlati alapokat szolgáltatta, és aki később az egész „forradalom” irányítását magának tulajdonítja majd. Így létrejött egy, az egész szabad világra veszélyt jelentő és fenyegető, vörös zászlóval és vörös csillaggal szimbolizált nagyhatalom, a Szovjetunió.

Soha nem gondoltam volna, hogy a játék dobozát díszítő gyűlölt szimbólumnak valaha is így tudok majd örülni, mi több, tűkön ülve várni, hogy végre megjelenjen az Elixir Studios által fejlesztett Republic: The Revolution. A játék valódi csemegének ígérkezett, három óriási méretű, teljesen 3D városban kell átvenni a hatalmat, eddig soha sehol nem látott lehetőségekkel. Az időpont 1991, a helyszín a szétesett Szovjetunió, amelynek az egyik önálló tagállamában, Novistrana-ban kell helytállnunk (tehát végső soron fiktív területen). Adva van egy gonosz diktátor, akinek szörnyű álmatlan éjszakái lennének, ha nem vehetné el a kisgyerekektől a nyalókát, ne dughatna krumplit az autók kipufogójába, ne csöngethetne végig minden egyes kapucsengőt, ne húzhatná ki a tipegő nénikék alól a botot, stb. :o) Ja, és természetesen hősünk szüleit is bebörtönözteti, hogy ebben a játékban is a jogos felindultságból elkövetett bosszúálló szerepében tetszeleghessünk. Ez eddig nem túl eredeti...

Republic: The Revolution
Fontos bejelentenivalóm van: a Fradi 3:0-ra győzött az Újpest otthonában!

Feladatunk, hogy egy jelentéktelen kis frakció élén forradalmat robbantsunk ki, és átvegyük a hatalmat a síró kislány mellett átszellemült arccal nyalókát szopogató csúf kopasz hókuszpók Karasov diktátortól :o). Tehát tulajdonképpen egy „forradalom-szimulátorral” állunk szemben, amelyben a hatalomhoz vezető út csakis rajtunk múlik. Ha akarunk, erőszakosan, agresszíven, a csekista hagyományokat felmelengetve gázolhatunk előre mindenkin keresztül, de ha úgy gondoljuk, hogy rábeszélő- és meggyőzőképességünket kell mozgósítanunk a polgárok meggyőzése érdekében, hát tessék, mienk a pálya. Természetesen aki nem ért a szép szóból, és a fenyegetésnek is ellenáll, biztos örömmel venne egy kis pénzbeli segítséget... :o)

Első lépésként meg kell adnunk hősünk és a frakciónk nevét, majd egy érdekes, tíz kérdésből álló pszichológiai tesztet kell kitöltenünk (bizonyos helyzetekben hogyan cselekednénk). Válaszaink alapján a gép összeállítja az ideológiánkat (az ideológia a játék egyik alapja, de erről hamarosan).

Republic: The Revolution
Jekatyerin városa madártávlatból

Amikor tehát mindent elintéztünk, máris az első városban, Jekatyerin-ben találjuk magunkat (nevezzük inkább Jekatyerinburg-nak), amelynek lakóit meg kellene győznünk szent ügyünkről. Ez valóban olyan, mint egy valós város, van városháza, ortodox templom, egyetemek, metróvonalak, kávéházak, parkok, kommunista stílusban épült piszkos proletár negyedek, az utcákon autók száguldoznak, stb. Természetesen vannak lakói is, ők is élik a maguk kis életüket: sétálnak, beszélgetnek, teáznak, kocsit hajtanak, vagy éppen nagygyűléseken tombolnak. Ha rájuk kattintunk, rájöhetünk, hogy mindegyiknek van külön-külön személyisége, munkahelye, illetve véleménye a kialakult helyzetről. A kamera mozgatása és forgatása teljesen szabad, mindössze a zoomolásnál kötötték meg a kezünket. Ennek három fázisa van, nézhetjük a várost madártávlatból, lemehetünk az emberek szintjére, illetve a várostérképet szemlélhetjük.

Igazából ez a legsarkalatosabb pontja az egész játéknak. Mármint a várostérkép. Mert szinte minden időnket itt fogjuk tölteni, hiszen itt követhető figyelemmel embereink mozgása, a kerületek szimpatizálása, az általunk és a rivális frakciók által végrehajtott megmozdulások, stb. Innen tudunk a legjobban rálátni mindenre, és reagálni, ahol éppen szükséges. Mert bár nagyon szép a 3D város, de gyakorlatilag csak mindössze hangulati elemként szolgál, hogy láthassuk, hogyan veri be emberünk a rosszarcúak fejét, hogyan plakátozzák tele a várost pártunk hirdetéseivel, hogyan éljeneznek az emberek egy nagygyűlésen, stb. Így tulajdonképpen visszaminősül a játék egy táblás stratégiává. Nagyon kár, mert ennél jóval többre lenne hivatott, de ezt a problémát valahogy nem sikerült áthidalniuk a készítőknek (megjegyzem, más játékok is estek már hasonló hibába, gondoljunk csak a Gangsters-re).

Republic: The Revolution
"Revolution, the only solution!" (System Of A Down - P.L.U.C.K.)

Ejtsünk néhány szót az ideológiáról, hiszen ez az alapmotívuma az egész játéknak. Ezt egy félkör szimbolizálja, amely háromféle színű körcikkre van osztva. A vörös az erőt jelképezi, a kék a befolyást („ékesszólást”), a sárga pedig a pénzt. Miután kitöltöttük a játék elején a pszicho-tesztet, a gép összeállítja az ideológiánkat. Amelyik körcikk a legnagyobb, az a típus lesz a domináns (ha a kérdéseknél minden szembejövőt le akartunk amortizálni, akkor nagy valószínűséggel a piros lesz a domináns...). Ez nagyjából meghatározza, hogy leginkább milyen típusú akciók kerülnek majd előtérbe (a vörös KGB fan club nyilván nem virágokat fog szedni a réten, a kékek meg nagygyűléseiken megható történeteket mesélnek, hogy szavazzatok ránk, és akkor majd lecsökkentjük az SZJA-t. Az ÁFÁ-t ugyan megemeljük, de az már részletkérdés...). Azért csak nagyjából határozza meg, mert időközben ez módosulhat is. Ha például sokat gengszterkedünk, akkor előtérbe kerülhet a piros szín, még ha eddig nem is volt jelentős. Ez így elég korrekt.

Az akcióink kivitelezéséhez szükséges „nyersanyag” mértékegysége szintén a három fajta ideológia típus. Az egyes feladatok nyilván abból fogyasztják a legtöbbet, amelyhez leginkább kötődnek. Ténykedésünk napszakokra van lebontva, úgy mint reggel, napközben, és este. Ebből a reggel a „payday” (hűűű, ezt tudjátok be Dungeon Keeper-en edzett lelkemnek :o), azaz amikor bekasszírozzuk a befolyt „nyersanyagokat”, és ezeket újabb akciókra használjuk fel. A térképen minden kerületnél van egy sáv, amelynek színe(i) és száma jelzi, hogy melyik „anyagból” mennyit termel naponta. Ebből annyit fogunk megkapni, amennyi az adott kerületben elért befolyásunk százalékával arányos. Eddig remélem minden érthető. Hogy hogyan tehetünk szert befolyásra, arról nemsokára.

Republic: The Revolution
Fúúúj, micsoda ronda takony lóg ki az orrodból!! Várj, kiszedem!

A különböző kerületeknek maguknak is van egy alapszínük (amely nyilván meghatározza, melyik „nyersanyag” ott a domináns). Ez megmutatja, hogy milyen típusú akciók lesznek ott a leghatékonyabbak. Az erő típusú bevetések az „entellektüel” kék területeken a leghatásosabbak, hiszen a szemüveges, aktatáska cipelő könyvmolyok berezelnek, ha egy erőcsávó jön oda keménykedni nekik. A pénzes területeket ékesszólással a legegyszerűbb meggyőzni, hogy inkább minket támogassanak. A vörös lumpenproletárok meg akár mennyire is kemény legények, némi pénzmag fejében azért meg lehet ismertetni velük, ki is a legmenőbb arc a környéken. Az ideológiák tehát kiegyenlítettek, akárcsak a kő-papír-olló.

Hogy miféle akciókat indíthatunk? A legalapvetőbbek azok a fajták, amellyel a befolyásunkat növelhetjük egy kerületben (poszterezés, „ártatlan és nem részrehajló” közvélemény-kutatás, nagygyűlések szervezése, graffitizés, stb.). Ezekhez közvetlenül kapcsolódnak az ellenfél kerületi befolyását csökkentő műveletek (röplapozás, vandálkodás, stb.). Vannak még ezen kívül támogató akciók, amelyekkel az embereink hatékonyságát javíthatjuk, az ellenséges frakciók emberei ellen irányuló megfélemlítő- és rágalomkampány, kémkedés és információszerzés egy kerületről, dezinformáció terjesztés, illetve még ezeknél is drasztikusabb módszerek... Van itt minden, a politikai küzdelemben bevetett törvényes és törvénytelen eszköz, ötletekért elég, ha csak fellapozzuk a szekrény mélyén porosodó Magyar Nemzet vagy Népszabadság archívumunkat :o). Néhány akció (például egy pártvezetői beszéd, röpcédulázás, vagy plakátozás) közben lehetőségünk van egy skálán beállítani, milyen körítése legyen a dolognak. A kapitalizmust dicsőítsük, netán a munkásosztállyal való szolidaritást hangsúlyozzuk? Beszédünkkel az emberek szívéhez kívánunk szólni, vagy inkább az ésszerűséget tartjuk szem előtt? Döntésünk hatással van az akció sikerességére is. Vigyázzunk, mert ha állandóan ugyanazt hangoztatjuk, a hallgatóságnak egy idő után unalmas lesz, és nem fogjuk elérni a kívánt hatást.

Republic: The Revolution
Hejj, Jevgenyij... Emlékszel még a régi szép időkre, amikor csak jegyre lehetett női bugyikat kapni?

Nyilvánvalóan egyedül nem vagyunk képesek forradalmat kirobbantani egy egész országban (Ez eddig csak Jimmy-nek és Uhrin Benedeknek sikerült :o), így szükségünk lesz segítőkre is. Őket különféle módszerekkel lehet toborozni, de az eredmény egy érdekes kártyajátékon fog múlni. Mivel ez a játék-a-játékban elég bonyolultnak tűnik első látásra, levázolom, hogy is működik.

Először is ki kell választani egy békés helyszínt, ahol a beszélgetést megejthetjük (kávézó, park, stb.). Egyébként minden helyszínnek van egy titkossági foka is, vagyis hogy akcióink mennyire fognak kitudódni. Szóval a két jóember kezet fog, megkezdik a beszélgetést, mi meg megkezdjük a kártyajátékot. Mindkét fél kap 4-4 kártyát, és valamennyi elosztható pontot. Ezeket a pontokat a kártyáinkra kell költenünk, vagyis növelni az értéküket 0-ról. Fontos, hogy ne legyenek ugyanolyan értékű lapjaink. A lapok értékei mutatják a „ráhatás” mértékét, bár ez inkább csak hangulati elem (a meggyőző részéről az alacsony értékűek félénk próbálkozásnak felelnek meg, míg a 8-9-esek például kedélyes viccelődést jelentenek. A „célpont” oldaláról a skála a bizonytalan fejcsóválástól az erélyes elzárkózásig tart :o). A játék kétszer négy körből áll (két-két 5-10-15-20 értékű forduló), a második négyesben már látjuk az ellenfél lapjait is. A kör pontszámát az viszi el, aki magasabb értékű lapot rakott a másiknál (döntetlennél a „védekező” személy visz). Lényeg, hogy elérjük az alul meghatározott győztes pontszámot, ellenfelünk pedig ne. Érdemes tehát a 15-20-as körökre tartogatni a nagy lapjainkat, a kis pontokat hadd vigye a másik.

Republic: The Revolution
Íme a kártyajáték. Most éppen nagy arányú győzelmet arattam :o)

Huhh, remélem sikerült érthetően elmagyaráznom. Ha mégsem értetek valamit, írjatok! Jómagam először nagyon utáltam ezt a kártyajátékot, mert baromira nem tudtam megérteni a rendszerét, ezért eleinte mindig a gépre bíztam. Aztán mikor megértettem, egészen megtetszett. Sőt, érdemes is belejönni, mert ha magas fölénnyel nyerünk, bónuszt is kapunk! Egyébként nagyon tetszett, hogy a kártyajáték végeredménye kihatással van a vitázók animációjára is! Győzelem esetén a fickók kezet ráznak, a célszemély aláírja a papírunkat, és nagy vidáman távoznak. Ellenkező esetben sokszor durva csapkodásba, arrogáns gesztikulálásba torkollik a vita, és a célszemély dúlva-fúlva elviharzik :o).

Ha tehát megvannak a társaink, őket is csatasorba állíthatjuk képességeik és akcióik révén. Persze egy utcasarkon ülő, saját hányásában fetrengő csöves nem biztos, hogy a legjobb hatással tud lenni az emberekre, így befolyásos üzletembereket, filmsztárokat, szakszervezeti vezetőket, újságírókat, egyetemi diákvezéreket, netán magát Uhrin Benedeket kell felkutatnunk :o). Főhősünk kivételével mindenkinek van egy napszakja, amikor éppen nem csinálhat semmit, pihennie kell, mert ilyenkor van az alvóideje (de miért alszik a csoportvezető??? :o). Ezt a ciklust a Faction Screen-en átállíthatjuk, valamint ugyanitt tudjuk új otthonba költöztetni az emberünket (ha az ellenség már kiszimatolta, hogy hol lakik, és zaklatni kezdi), vagy akár az egész pártunkat.

Republic: The Revolution
A dolgos hétköznapok

Nem említettem még, hogy néhány kerületben van valamilyen speciális építmény, amelyet a szolgálatunkba állíthatunk, ha az adott kerületben megfelelő a befolyásunk. Ilyen például a kaszinó, amely extra pénz „nyersanyagot” biztosít a tulajdonosának, vagy a templom, a városháza, stb.

Bár alap célunk nyilván az, hogy minél több kerületet vonjunk befolyásunk alá, különféle feladatokat is kapunk, és ezek lebegjenek a szemünk előtt legfőbb célként. Ugyanis ha nem teljesítjük, hiába vonjunk uralmunk alá az egész várost (nem kell félni, ez nem fog előfordulni :o), nem tudunk továbbhaladni. Tehát valamilyen szinten azért lineáris a játékmenet, csak a módszereket tudjuk saját belátásunk szerint megválasztani. A küldetések viszont meglehetősen változatosak, érdekesek, sokszor elképesztően nehezek, szóval az eszünket is alaposan fel kell készíteni erre a játékra (szervezz be valakit, szabadíts ki valakit a börtönből a kapcsolataidat felhasználva, szerezzük meg a kaszinót, stb.).

Republic: The Revolution
...és Morello kartács színre lép!

Embereink – ha sikerrel teljesítik a rájuk bízott feladatot – fejlődnek, ami némi RPG elemet is visz a játékba. Szintlépéskor növelhetjük valamelyik képességét, illetve a tulajdonságait. Ha elég profi, új képességeket is megtanul. Sőt, nem csak a képességei fejlődhetnek, hanem akár a társadalmi ranglétrán is továbbléphet (egy egyszerű vállalkozó akár főhivatalnok szintre is kerülhet).

Meg kell hagyni, valóban unikum játékkal állunk szemben. Látszik, hogy a fejlesztők időt és energiát nem kímélve igyekeztek olyan játékmenetet, és a hozzá kapcsolódó szabályokat kidolgozni, amelynek valóban nincs párja a játék piacon. A legfőbb probléma ezzel az, hogy kezdetben iszonyú bonyolultnak tűnik, is biztos vagyok benne, hogy rengeteg játékos nem mer emiatt komolyabban belemélyedni a Republic-ba. És éppen ez az, ami miatt nem lesz az év játéka. Pedig ha rászánsz jó néhány órát, akár napot, kitapasztalod a játékot (vagy elolvasod ezt az ismertetőt :o), talán bele fogsz lendülni, és akkor valóban megfog a játék varázsa. Ha akkor sem, akkor tovább ne is kísérletezz vele. Nagy baj, hogy egyáltalán nincs Tutorial, mindössze néhány állóképen mutogatja meg a paneleket a játék, és a kézikönyvből sem leszel túl sokkal okosabb.

Republic: The Revolution
Karasov beszédét természetesen mindig nagy érdeklődés kíséri

Volt még néhány dolog, ami nem tetszett. Látszik, hogy a készítők nem igazán vannak tisztába vele, hogy is néz ki egy (poszt)szovjet típusú diktatúra. Ott van ugye Karasov, az ex-KGB vezér (akit talán azonosítani lehet Vlagyimir Krjucskovval, aki szintén KGB vezérként próbálta puccsal leverni Gorbacsovot), aki mint véreskezű diktátor, a fő ellenség szerepét kéne hogy játssza. Ennek ellenére alig-alig van szerepe, mindössze néhány elnöki beszéd, valamint kommandós akció keretében kerül képbe, egyébként mintha ott sem lenne se ő, se az egész diktatúrája. Egy szovjet típusú diktatórikus államban össze-vissza szervezkednek, plakátozgatnak, nyílt gyűlést tartanak a szakadár és lázadó frakciók, a hatalom meg a füle botját sem mozdítja, na nehogy már... Sőt mi több, nem is a diktatúrával gyűlik meg leginkább a bajunk, hanem a konkurens frakciókkal (amolyan Brian életés Júdea Népe Front – Júdeai Népfront érzése van az embernek...), inkább ők azok, akik lépten-nyomon keresztbetesznek nekünk (meg persze mi is nekik :o).

A küldetésekben is néha elvetették a sulykot az Elixir-es srácok. Hangulatosak és érdekesek a feladatok, de némelyik már az őrületbe tudja kergetni az embert. A töltési/mentési idő is meglehetősen hosszú. Kezdetben úgy gondoltam, hogy két párhuzamos játékot indítok, az elsőben a meggyőzős/pénzes irányvonalat követve, a másikban ifj. Nyikolaj Jezsov néven rommá veretni és kiiktatni minden nekem nem tetsző életformát. De a hosszú töltögetések miatt inkább lemondtam erről.

Republic: The Revolution
Ezt a nőszemélyt nem tudjuk beszervezni. Sajnos... :o(

A hangok és a zene viszont elég jók. Az egész városban cirill betűk burjánoznak, a szereplők is orosz szöveget nyomnak a beszélgetések közben, illetve a gyűléseken (csekély orosz nyelvismeretem miatt nekem nem tűnt fel, de Lacko kartács felhívta a figyelmem rá, hogy ezek a szövegek valójában értelmetlen, kamu hadoválások. Pedig hangsúly és gesztusok alapján bármelyik pártvezéri előadásunk beillene egy Hruscsov beszédnek :o). Igazából nem lenne hátrányos, ha ezek a szövegek, feliratok angolul lennének, de mivel gyakorlati jelentősége nincs, és meg kell hagyni, valóban nagyon feelinges (egy orosz pártvezéri beszédet lehet hogy tényleg kár lenne angolul szinkronizálni), így ezt akár érdekes pozitívumként is be lehet tudni!

Igazából nem érdemli meg ez a játék, hogy lehúzzák, hiszen a készítői végre gondoltak egy merészet, kockáztattak, végre igazán új dolgokat találtak ki, nem csak sablonokra építettek. És azt gondolom, ezt meg kell becsülnünk a mai játék piacon. A Republic: The Revolution márpedig egyáltalán nem rossz játék, a legnagyobb hibája mindössze az, hogy elrettentően hat kezdeti bonyolultsága, valamint egy idő után kezd kissé egysíkú lenni, a változatos feladatok ellenére is. Vérbeli stratégáknak szerintem mindenképp megér egy próbát, rá fogtok jönni, hogy nem is annyira kezelhetetlen a Republic, mint amilyennek elsőre tűnik.

Republic: The Revolution
Isten ments, rendőr elvtárs! Én csak a cipőfűzőmet szerettem volna bekötni...

Van még egy dolog, ami mellett egyszerűen nem tudok elmenni szó nélkül. Ez pedig a www.novistrana.com, a posztkommunista diktatúra alatt álló fiktív ország honlapja. Hát feleim, ez valami olyan fantasztikus dolog, hogy az valami elképesztő! A legszolidabb még magát az országot bemutató rész (történelmi háttér, földrajzi klíma, ásványkincsek, lakosság, közigazgatási beosztások, stb. Még letölthető nemzeti himnuszuk is van! :o). Aztán innentől már csak durvul a helyzet. A hír blokkban vezető hír, hogy a novistranai és a kínai vezetés történelmi küldetésre készül, Gulagot akarnak létesíteni a Holdon! Aztán ott van a Berenzina Filmfesztivál, ahol most játsszák a világhírű Gwynetzki Paltrov legújabb filmjét, valamint a „Két gyors, két Lada” című autós-üldözős akciófilmet. A díjra esélyes „Gyilkos traktorok a Marsról 4”-ről se feledkezzünk el! :o) Egy másik hír szerint végre ügyes rendőri akcióval elfogták a várost rettegésben tartó gonosz kapitalista Pókembert. :o) És ez még csak néhány rövid hír volt a több száznyi hír archívum között.

Természetesen a honlap támpontot ad az ide látogató külföldi turistáknak is, felsorolja a látnivalókat, és egy mini angol-novistranai szótárral megkönnyíti az életüket az országban (helló, viszlát, hol a propaganda múzeum?, adakozni szeretnék!, kérem ne a fejemet üsse!, éljen az Elnök! :o). A novistranaiaknak szórakozniuk is kell, ezt hivatott biztosítani az állami Novistrana Radio, amely Karasov beszédein kívül ilyen gigaslágereket nyomat éjjel-nappal: Guns and Roses – Berezina Paradise City, Nena – 99 RED ballons, Faithless – God is Karasov, Atomic Kitten – Love doesn’t hurt, electric wires do!, Britney Spear – Hit me baby one more time, I deserve it! Összeesek a röhögéstől! :o) Karasov egy demokratikus diktátor, hiszen a Government menüpont alatt szavazhatunk is, mit szeretnénk a kormánytól. Mire használja pénzét a Pugachev FC focicsapat? Milyen árban legyen a vodka? (elsöprő többség voksol az ingyenesség mellett :o). A szavazás végén pedig illedelmesen megköszönik a részvételt, a titkosszolgálat majd kopogtat az ajtónkon, ha szükséges...

Republic: The Revolution
Egy elnyomó diktatúrában óriásplakáton a lázadók vezérének arcképe, ehhh...

A honlap támogatja az e-rendelést is, postai üdvözlőkártyákat, Novistrana-s pólókat rendelhetünk online! (sőt, a pólót bemutató csinos hölgy már 14.99 dollárért megrendelhető! :o) Szóval ilyen dolog ez a www.novistrana.com! Én magam a földön fetrengtem, a könnyem folyt a röhögéstől. Feltétlenül nézzétek meg ezt a honlapot, mert valami frenetikus!! Hogyha ezt is 10-es skálán kellene osztályozni, egyértelműen 10! ■

Republic: The RevolutionRepublic: The RevolutionRepublic: The RevolutionRepublic: The RevolutionRepublic: The Revolution

értékelés

Republic: The Revolution

Pozitívumok
  • Forradalmi(an új) játékmenet
  • Eredeti ötletek
  • Jó hangulat
  • Változatos feladatok
  • www.novistrana.com :o)
Negatívumok
  • Kezdetben túlbonyolítottnak tűnik
  • Nincs tutorial
  • Nincs igazi diktatúra
  • A térkép feleslegessé teszi a 3D várost
8,0
grafika 8
hangok 8
játszhatóság 6
hangulat 10
Republic: The Revolution
A legutóbbi Republic: The Revolution cikkek, hírek

hozzászólások (0)

cikkajánló

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.

Adam Wolfe 3-4. epizód

A két újabb epizóddal befejeződött az izgalmas kaland.