Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Egyéb

Press Play On Tape: Run/Stop Restore

A lelkes dán együttes második CD-jén 18 C64-es zene feldolgozása található.

2004.04.20. 00:00 | szerző: Đuke | Egyéb

Nem is olyan rég adtunk hírt a Remix64 második részéről, s hogy témánál maradjunk, a korábban már bemutatott dán rock zenekar, a Press Play On Tape legújabb CD-je (szám szerint a második) is megjelent nemrég. Az igényesebb külső és belső jobban átgondolt, igényesebb zenét is takar. A design nagy része a legendás Zzap magazint idézi fel: itt is látható egy rövid ismertető a programról, mellette pedig karikírozó jelleggel a szellemes magánkommentárok íróinak képmásai. Nagy ötlet! És nagy ötlet volt a Kraftwerk-féle borító betétele is a füzetbe (természetesen a PPOT zenészeivel). Található még továbbá néhány fotó (olyan C= atléta nekem is kell! :-) és a dalszöveg. Ha már a dalszövegeknél tartunk, külön érdekességei a CD-nek azok a vokális számok, melyekben nemcsak énekhangot hallunk (ez nem is lenne annyira különleges), de a srácok komplett dalszöveget is írtak hozzá, melyeknek előadása itt-ott a Green Day vagy akár Justin Timberlake stílusát is idézi.

Press Play On Tape: Run/Stop Restore

Lássuk, mi található a korongon:
1. Hypa-ball vs Mission AD (Keith Tinman/Fred Gray)
2. Arkanoid (Martin Galway)
3. Tiger Mission (Johannes Bjerregaard)
4. Phantom (of the Asteroids) (Rob Hubbard)
5. Kettle (Ben Daglish)
6. Bionic Commando (Tim Follin)
7. Comic Bakery (PPOT remix remix) (Martin Galway)
8. Nemesis the Warlock (Rob Hubbard)
9. The Way of the Exploding Fist (Neil Brennan)
10. Fairlight (Mike Alsop)
11. Star Paws (Rob Hubbard)
12. Flimbo’s Quest (Reyn Ouwehand)
13. Defender of the Crown (Jim Cuomo)
14. Roland’s Rat Race (Martin Galway)
15. Wizball Game Over (Martin Galway)
16. Wizball High Score (Martin Galway)
17. Sacred Armour of Antiriad (Richard Joseph)
18. Crazy Comets (Rob Hubbard)

Látszik, hogy az albumon csak „tuti” zeneszerzők művei hallhatók, bár a számválasztásoknál bekerült egy-két kevésbé ismert darab is. Röviden nézzük azokat a számokat, melyek valamiért maradandóak számomra.

Press Play On Tape: Run/Stop Restore

Mindjárt itt van a legelső, a Hypa-ball vs Mission AD, amit szimplán csak úgy aposztrofálnék: az egyik legjobban eltalált átirat, melyet valaha is hallottam! Bár az első CD-jüknél is morogtam, hogy „nekem ez túl rockos” meg „túlzottan gitárcentrikus”, ennél ez egyáltalán nem zavar. Úgy érzem, hogy minden a szükséges mértékben van jelen, így alkot egy tökéletes egészet. A dinamikus-bulis hangulatot csak fokozza a koncert-jelleg és a vokalista csajok „let’s play Hypa-ball” és egyéb bekiabálásai. Nagyon jó a Mission AD beleszerkesztése is. Fogalmam sincs, hogy ez hogy jött, de kitűnő ötletnek tartom. A Comic Bakery szintén nagyon jó! Különleges ez a darab azért is, mert végig többszólamú vokál kíséri a számot. Az előbb lehúztam az énekhangot, most azonban minden elismerésem! A dallam természetesen egyezik az eredetivel, de így az egész új értelmet nyert és kitűnően elmenne valamiféle balladának. Kár, hogy a közepén megszakították a kellemes idillt egy kis koncert-feelinggel, melyben megidézték Justin Timberlake-et is – vitatható sikerrel. Apróság, de nagyon tetszett az a néhol fellelhető, a háttérben settenkedő egész mély basszus, melynek különleges hangzását nyilván szintetizátor biztosítja. A Nemesis the Warlock szintén nagyon jó, már-már a progresszív rock műfajába illő darab. Talán azért is, mert néhány helyen átírták a fiúk, oly módon, hogy az a számon csak dobott. Szerintem az egyik legjobb darab, ami a CD-n található. Komor, már-már vészjósló stílusával kitűnően hozza az eredeti feelinget. A keverés is kitűnőre sikeredett: alapvetően gitárcentrikus, de néhol ezt átveszik a billentyűk és ezek váltogatják egymást. Bár a Flimbo’s Quest feldolgozása nekem jobban bejött a szerző Nexus CD-jén, el kell ismernem, hogy a PPOT is nagyon kellemesen adja elő, attól függetlenül, hogy nekem egy kicsit koppintás szaga van a dolognak. A „brekegős” basszus és „technós” dob kifejezetten laza, vicces, könnyen emészthető jelleget ad az amúgy sem túl mély zenének.

A Defender of the Crown a legnagyobb meglepetése a CD-nek! Óriási ötlet és nagyszerű megvalósítás szerencsés ötvözete. Őszintén szólva az első reakcióm a meglepetés volt, ugyanis nem olyan feldolgozás ez, mint a többi. Ez egy amolyan King’s Singers-féle. Azaz 0 hangszer, 100% énekhang. A király nevet, majd jön a kancellár és jelenti, hogy a bárdok megérkeztek, hogy dicsőítsék a királyt. Ezek után az eredeti szám dallamára kb. 4-5 ember kánonját hallhatjuk igen jól felépítve (gondolom a zenekari tagok énekelnek). Látszik, hogy komoly munka áll mögötte. A szám végén a király közli, hogy ez volt a legjobb dal, amit valaha hallott, szóval most már el lehet húzni. Az ötlet, mint írtam, nagyszerű, bár azért nem teljesen újdonság, hiszen a pár évvel ezelőtt megjelent Back in Time 2-höz kiadott Deluxe CD-n található néhány hasonló szellemes megoldás a Maybe Boptól. Ez azonban profibb. A Wizball Game Over olyan, mintha a nyitánya lenne a Wizball High Score-nak, ami korábban már szintén szerepelt (a Back in Time 3-on), és bár ott a kórus miatt nekem jobban tetszett, de ezt a verziót is meg kell dicsérnem. A ritmusgitár, a harmonika, a kolomp mind-mind könnyeddé és lazává tették az amúgy is játékos számot. Végig féltem attól, hogy valamikor bejön valami súlyos torzított gitár, ami szétveti a harmóniát, szerencsére azonban ezt sikerült elkerülni. Az Antiriad nagy kedvenc. Richard Joseph 1986-os szerzeménye valamiért nem állt a feldolgozások kereszttüzében. Ezen szerencsére a PPOT csapata változtatott, és egy kissé talán túl rockos, de kétségtelenül hatásos feldolgozását adta a számnak. A Crazy Comets feldolgozása pedig egyszerűen nagyon jó lett. Lendületes, ritmusos és nagyon dallamos. Méltó rockos befejezése a CD-nek!

Press Play On Tape: Run/Stop Restore

A többi számról: 1-1 mondatban: az Arkanoid átiratát közepesnek tartom. Nem rossz benne a torzított vokál és a szám végén hallható Kraftwerk-féle „Boing Boom Tschak”-os befejezés egész jó ötlet. A Tiger Mission klassz, de én a második felébe nem tettem volna vele azt az „akciós” rész, ami szerintem elég gyengére sikeredett. A Green Day-es Phantom (of the Asteroids) nem is lenne rossz, de az énekes hangja eléggé finoman szólva nem igazán „kompatibilis” ehhez a műfajhoz. A Kettle zeneileg és technikailag is ott van, jól hozza azt a könnyed és játékos hangulatot, ami az eredeti SID-et jellemezi, mégsem igazán áll össze nekem. A Bionic Commando szintén nagy kedvenc. És a zenéje sem lenne rossz, csak hát a keverése és a rock... Valahogy ehhez a számhoz nem passzol a hagyományos rockos hangzás és a gitárok (a basszust leszámítva). Az Exploding Fist rövid, de így, rock nyelvezetre átfordítva koránt sem meggyőző. A Fairlight felejthető, bár jó megoldás a halk-hangos részek váltogatása. A Star Paws sajnos nagyon rock. Jól lehet rá headbangelni, de nem több. A Roland’s Rat Race nagyszerű, bár pl. a Flimbo’s Questtel vagy az Arkanoiddal együtt már ez is szerepelt korábban feldolgozásként. A Back in Time-on lévőhöz képest ez azért „életszerűbb”, bár abban is voltak jó megoldások. Ama bizonyos mérleg nyelve erre húz tehát, pláne így szaxofonnal feldobva.

Kicsit zavart, hogy a 18 számból tudomásom szerint különböző más CD-ken már feldolgoztak legalább 8-at. Szerintem vannak még bőven feldolgozatlan számok, melyek közül lehetne csemegézni (ezen a CD-n szereplő előadóktól is). Zavaró volt számomra továbbá, hogy bár a zenekar azt állítja, hogy csak valódi hangszereken játszanak (kérdés persze, hogy a szintetizátor mennyire „valódi”), ez sajnos nem teljesen igaz. Szőrszálhasogatásnak tűnik, de nekem például kitűnik az elektromos dobnak különösen a jellegzetes cintányér hangzása, ami pár helyen megfigyelhető (pl. az Antiriad elején jól hallható, de néhány lassabb számnál is).

Press Play On Tape: Run/Stop Restore

A kritika zöme a túlzott rockos jelleget hangsúlyozza, de ez nem jelenti azt, hogy ne szeretném a rockot. Épp ellenkezőleg! Nagyon is szeretem, csak jó pár szám esetében a kevesebb több lett volna. Zenei fegyelemre vall, ha a zenészek bizonyos helyeken meg tudták állni, hogy ne vagy ne meghatározó mértékben szóljanak bele a zenébe. A CD erre jó és rossz példákat egyaránt szolgáltat. Ugyanakkor a Press Play On Tape zenekar második CD-je, a Run/Stop Restore határozott fejlődést mutat az elsőhöz képet. Jó a vokál, a számok igényesebbek és ötletesebbek lettek. Aki nem hiszi járjon utána itt: www.pressplayontape.com. ■

hozzászólások (0)

cikkajánló

John Scalzi: Vörösingesek

Scalzi megmutatta, hogyan kell egy remek sci-fivel fityiszt mutatni a sci-fi műfajnak.

Assassin’s Creed - Alvilág [könyv]

Egy ifjú indiai és egy ikerpár története a viktoriánus Londonban.

Év játéka 2015.

Olvasóink szavaztak, mi pedig most kihirdetjük a győzteseket.

John Scalzi: Árnyékszövetség

Négy önálló, de összekapcsolódó novellával bővült a Vének háborúja univerzum.

Ernest Cline: Armada [könyv]

Egy olyan erős kezdés után, mint a Ready Player One, nagyon nehéz újra megugrani a szintet. Ernest Cline-nak sikerült.