Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Manhunt

A vért és brutalitást középpontba helyező játékot több helyen be is tiltották.

2004.08.12. 00:00 | szerző: Gerry | Ismertető/teszt

Évekkel ezelőtt még megállta a helyét ama népi bölcsesség, mely szerint egy kasszasikerhez az szükségeltetik, hogy legyen benne „gyerek meg kutya”. Napjainkban mindezt úgy lehetne mondani, hogy „legyen benne véres erőszak és szex”. Ez utóbbi kijelentés pedig nemcsak a filmek, hanem a játékok világában is megállja a helyét, hiszen a naturális játékok szerves részét képezik a játékiparnak – voltaképpen alig van manapság játék, melyben legalább egy picike kis vér meg nem jelenne, és a játékok grafikájának fejlődésével megnyílt a lehetőség az egyre realisztikusabb ábrázolásmódra. Ez természetesen kiváltotta a szülők, pszichológusok és önjelölt erkölcscsőszök haragját, melynek folyományaként a vérszegénynek éppenséggel nem nevezhető játékok körül hatalmas viták, perek, betiltások folynak, melyeknek általánosságban véve áldásos hatása van az eladásokat tekintve. Alighanem ez utóbbi hatására döntöttek úgy a Rockstar North fejesei, hogy egy minden eddiginél véresebb játékot készítenek el, melyben a brutalitás nem csupán körítésként, hanem eszközként szerepel – ennek jegyében született meg a Manhunt, minden idők egyik leggonoszabb és legvéresebb játéka.

Manhunt

Már maga az alaphelyzet sem egyszerű: hősnek aligha nevezhető főszereplőnk, James Earl Cash első, és egyben utolsó főszerepére készül, lévén Cancer City esti programjában az élőben közvetített focimeccs helyett az egyenes adásban jövő kivégzés van soron, melynek nem túl boldog főszereplője a méreginjekcióra váró Cash. Azonban a „Rendező” művésznéven ténykedő figura felfigyel Cashra, így a méreginjekciót altatóra cserélik, hősünk pedig felébredvén nem a jól megérdemelt Pokolban, hanem egy szobában találja magát, ahol választhat: játszik vagy meghal... És az előbbiből könnyen következhet az utóbbi lehetőség is.

A helyszín Cancer City, ez a velejéig romlott, és lepusztult város a maga sötét hangulatú börtöneivel, gyártelepeivel, lakóparkjaival, sikátoraival, a játék neve pedig embervadászat. A Rendező ugyanis nem művészfilmjeiről híresült el, hanem brutális kivégzéseket, gyilkosságokat, mészárlásokat megörökítő alkotásaival, így James Cash fő feladata a túlélés a rászabadított különféle vadászokkal szemben.

Manhunt

Feladataink meglehetős kreativitással lettek megalkotva, az egyszerű „menj és ölj”, avagy „éld túl” missziókon kívül találkozhatunk likvidálásos, vagy éppenséggel „túszmentős” akciókkal is, bár igaz, hogy a feladatok mindegyike végső soron abba torkollik, hogy végig kell mennünk a totálisan lineáris pályán, és az ellen egy részével végzünk, egy részét pedig valahol meglapulva elkerüljük. Ugyanis a Manhunt nem az esztelen öldöklések játéka: a nyíl konfrontáció helyett a taktikázást, a bujkálást részesíti előnyben, hiszen az ellenfelek felszereltsége és mennyisége folytán a „fejjel a falnak” jegyében játszók hamar szembesülhetnek a „load game” opcióval. Szerencsére a radaron kívül egy afféle „érzékenység-mérővel” is fel van vértezve a játék, melynek segítségével többféle fokozatban láthatjuk, hogy mennyire figyel a kiszemelt áldozat, és hogy hallótávolságon belül van-e.

Az életünkre törő MI közepesre sikeredett, azaz nem taktikázik különösebben, hanem egyenesen nekünk ront, nem kerít be, nem támad hátba. Ez önmagában még nem volna hatalmas hiba, azonban számos bug „színesíti” a játékot, melyek fényében már alig-alig lehet közepesnek nevezni az életünk kioltására készített virtuális csőcseléket. Az egyik legfeltűnőbb hiba az, ahogy a program a hanghatásokat kezeli, melynek értelmében teszem azt egy lövést csak meghatározott koordinátákon belül hallanak meg – értsd: házban az adott szoba melletti helyiség –, távolabb már nem, sőt, még csak az érzékenységi szintjük sem változik. Előfordult az is, hogy miközben vígan megfojtottam egy jobb sorsra érdemes halandót, az időközben felbukkanó és látótávolságon belül lévő társa még csak rám sem bagózott.

Manhunt

Feladatunk azonban nem egyszerűen csak a túlélés, hanem az ellenfelek lehetőség szerinti minél brutálisabb kivégzése. Ez adja meg a játék sava-borsát. Minden célszerszámhoz háromféle kivégzési mód tartozik, melyeket kellő ügyességgel végigvihetünk. Ezért egy rendkívül – szinte már túlzottan is – reális sérülési rendszer a felelős, melynek folyományaként minden elképzelhető módon végezhetünk a delikvensekkel – a beteg ötletek valóságos tárháza a Manhunt.

A játék grafikájáról a GTA 3-ból megismert Renderware motor gondoskodik, így vizuális orgazmusra ne számítson senki. A motor jól teljesít, a Manhunt egységesen sötét világát ha nem is túl nagy poligonszámmal,de stílusosan jeleníti meg. A zenéről mint olyanról alig-alig beszélhetünk, ez voltaképpen eltűnik a hanghatások mellett, melyek egészen jóra sikeredtek, kár hogy a számadatokat nézve igencsak kiábrándító képet kaphatunk. A szinkronhangok a „szódával elmennek” népes táborát erősítik tovább, kivéve a Rendezőt megszemélyesítő Brian Cox munkáját, mely igazán életet lehel a játékba – kár, hogy önmagában nem mentheti meg az audió részt a középszerűség mocsarától.

Manhunt

Önmagában, mindennemű kiegészítő nélkül szemlélve egy egyszerű tucat-TPS-t láthatunk a Manhuntban. A rendkívüli brutalitás, és a sötét – ámbár hosszabb távon unalmassá váló – hangulat némileg javít a helyzeten, viszont egyértelműen jelzi: a Manhuntot pontosan ezek, főként az előbbi elem adja el. Egyéb értékeket nem tud felmutatni a program, és számomra kétséges, hogy szükségünk van e a mai világban egy ilyen játékra, melynek eszköze, célja, és végeredménye a nyers brutalitás. Ebben bővelkedünk játékok nélkül is. ■

ManhuntManhuntManhunt

értékelés

Manhunt

Pozitívumok
  • Egységes hangulat
  • Számos kivégzési mód
  • Viszonylag eredeti ötlet
Negatívumok
  • Középszerű látvány, és hanganyag
  • Gyenge MI
  • Monoton
  • Számos kivégzési mód
6,0
grafika 7
hangok 7
játszhatóság 5
hangulat 5
Manhunt
A legutóbbi Manhunt cikkek, hírek

hozzászólások (38)

Gerry
Gerry 2007.08.19. 13:01
Ahha.
kratos98
kratos98 2009.06.05. 14:49
Valamennyire igazad van ebben!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!De te hány éves vagy?Mert én nem sok csak 10-éves vagyok!!!!!!!!
kratos98
kratos98 2009.06.05. 14:51
Szerintem nem vagy hülye azért mert ijen játékokkkal játszassz!!!!
adep80
adep80 2009.07.18. 11:52
Ha csak 10 éves vagy akkor ne játssz ezzel a játékkal mert ez 18-as!
gyongealegen
gyongealegen 2011.07.02. 22:11
Amilyen uncsi a Manhunt, egy tíz évesnek sokkal inkább valóbb mint egy 18 éven felülinek, ez a személyes véleményem.
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?