Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Imperial Glory

A Total War sorozat nyomában járó játékban célunk Európa meghódítása.

2005.08.17. 00:00 | szerző: Gerry | Ismertető/teszt

Ritkán vállalom olyan játék tesztelését, melyről azt sem tudom igazán, hogy mi fán termett, avagy pusztán minimális információval rendelkezek az adott programról. A Pyro Studios új játéka, az Imperial Glory is ilyen volt, melyről az információim megrekedtek a „valami spanyol stratégia” nem túlzottan üdvözítő szintjén. Azonban megkaparintván a játék dobozát olyan momentumokra figyeltem fel, melyek nemhogy információim tárházát bővítették, hanem egyenesen kedvet csináltak az Imperial Gloryhoz. Ezen információkat három szóba lehet belesűríteni „Total War klón”. Meglehet, a „klón” márkajelzés nem feltétlenül hízelgő egyetlen produktumra nézve sem, azonban mint tudjuk, nincs új a Nap alatt, így ha egy játék megfelelően variálja az örökbecsű Total War trilógia elemeit, esetleg némi innovációval is szolgál, akkor egészen kellemes végeredmény születhet.

Imperial Glory

Mint a fentiekből kiderült, az Imperial Glory sokkal inkább a kedves hispánok viasza, mintsem egy vadonatúj koncepció, azonban kellő mennyiségű újdonságot illetve módosítást találhatunk benne ahhoz, hogy a plagizálás ne legyen túlontúl szembeötlő.

A helyszín a jó öreg Európa, az időpont pedig Bonaparte Napóleon apánk ténykedését idézi fel, bő kétszáz évvel ezelőttről. A korszak öt prominens nagyhatalmának valamelyikét – Franciaország, Habsburg Birodalom, Poroszország, Nagy-Britannia, Oroszország – kommandírozva kell elérnünk utópisztikus célunkat, Európa – továbbá a Közel-Kelet és Észak-Afrika – nem népszavazás útján való egyesítését. A problematikák már rögtön ezen a ponton, a válaszható feleknél adódnak, hiszen lássuk be: mindössze öt játszható fél szerepeltetése finoman szólva is távol áll az üdvösségtől. Igaz ugyan, hogy a korszakban ezen öt állam határozta meg a kontinens sorsát, továbbá az is igaz, hogy a többi európai, gép által irányított ország aktívan kiveszi a részét a küzdelemből, mégis a játékmenet változatossága jelentékeny csorbát szenved ezen momentum által. A kurrens nagyhatalmak területét annektálni nem tudjuk, pusztán megszállni, és mindig csapatokat kell állomásoztatnunk az adott főváros körül, mert ellenkező esetben felkelés tör ki, s az ország önállósodik. Az összes többi nemzet területét gond nélkül annektálhatjuk, amennyiben elfoglaljuk a fővárost. Ha egy másik birodalom által elfoglalt országot rohanunk le, akkor választhatunk, hogy beolvasztjuk az adott régiót, avagy pacifikáljuk a területet, mellyel nő birodalmunk népszerűsége, azonban a játék végcéljának –az egész térkép elfoglalása – ismeretében nem célszerű ilyetén módon növelni népszerűségünket.

Imperial Glory

Maga a játékmenet meglehetősen egyszerű: adott tartományainkban három éra találmányait fejleszthetjük ki, illetve ezen korszakok épületeit is felépíthetjük. Az Imperial Gloryban összesen négyféle nyersanyaggal kell zsonglőrködnünk: populációlimit, arany, fa, étel, ill. termelékenység. Az adott territórium termelőképességét a különféle épületek határozzák meg, mindezen felül tengeri kereskedelmi útvonalakat építhetünk ki – a szárazföldi útvonalak automatikusan kiépülnek, amint az adott tartományt ellenőrzésünk alá vontuk.

Hadseregeinket is a tartományokban képezzük ki, értelemszerűen a hadi infrastruktúra fejlettségének megfelelő egységeket „gyárthatunk”. Négyféle egységtípus van: gyalogság, lovasság, tüzérség, és flotta. A gyalogsági és lovassági egységek fajtái, sebzésük, manőverezhetőségük és formációik voltaképpen megegyeznek mindegyik félnél, a különbségek főként vizualitás szempontból látszanak – a tüzérségnél, továbbá a flottánál pedig még csak látványbeli különbségek, sincsenek. Ez fájó pont, hiszen a sokat emlegetett Total War szériában a felek egységei között markáns különbségek mutatkoztak, ami jelentősen megnövelte a játékidőt. A műfaj játékaiban megszokott módon amennyiben csatára kerül sor, úgy választhatunk, hogy magunk kívánjuk levezetni azt, avagy a gépre bízzuk az ütközet megvívását. A gép meglehetősen változatosan harcol önmaga ellen: néha elképesztően alacsony veszteségeket kalkulál ki, viszont amennyiben többszörös túlerővel állunk szemben, úgy mindenféleképpen érdemes a saját kezünkbe venni az irányítást, ugyanis a legtöbb csatamezőn megtalálható stratégiai pontok – a legtöbb esetben egy elfoglalható falu – segítségével le lehet győzni akár hatszoros számbeli fölényben lévő ellent is.

Imperial Glory

A Total War sorozathoz képest újdonság a tengeri ütközetek bevezetése, itt mindössze kétféle hadihajóval vívhatjuk meg csatáinkat, ami a kor armadáinak változatosságát ismerve meglehetősen vérszegény számadat. Ötletes innováció még a különféle „küldetések” bevezetése. Ezek fokozatosan, koronként egyre komplexebbé váló feladatok, melyek teljesítéséért különféle jutalmakat kapunk – bár túl bonyolult kihívásokra ne számítson senki, általában különféle nyersanyaglimitek elérése, bizonyos mennyiségű katona gyártása, avagy valamely terület elfoglalása a cél.

Az újrajátszhatóságot nagymértékben csökkenti az a tény, hogy kerettörténet nincs, álljunk bármely birodalom élére, ugyanazt az utat fogjuk bejárni, azaz sallangoktól mentesen szépen meghódítjuk Európát. Ez ugyan elsőre szórakoztatóan bizonyul, másodszori nekifutásra már elvész az újdonság varázsa, az esetleges harmadszori világhódító próbálkozás pedig jó eséllyel már nem következik be.

Imperial Glory

A műfaj játékaiban megszokott körökre osztott szisztéma megmaradt, bár az Imperial Glory-ban lehetőségeink lényegesen beszűkültek. A diplomáciai képernyőt meglehetősen ritkán használtam, hiszen egyszerűen nem volt rá szükségem. A területek megvétele irtózatos pénzekbe kerül, olcsóbb egy totális háborút finanszírozni, mintsem megvenni bármely térképdarabot is, a szövetségeket általában maguktól felajánlják az egyes országok, a kereskedelem pedig számunkra túlzottan előnytelen. Az uralkodócsaládok közti házasság lehetősége gyermekünk cseperedésével oly lassan jön el, hogy mindig hamarabb meghódítottam Európát, mintsem a királyi sarj elérte volna a kívánt kort. Meglepve tapasztaltam, hogy a megszokottól eltérően a Pyro játékában nem nyílik lehetőségünk kémeket, hittérítőket, orgyilkosokat és egyéb állatfajtákat bevetni, a térképen pusztán seregeinket tologathatjuk.

Maga a központi térkép a megszokott 2D-s megoldás, míg a csatamezők értelemszerűen kihasználják a három dimenziót – vagyis majdnem. A terep kidolgozottsága megfelelő, a katonák, bár enyhén szólva sem túl részletes textúrák feszülnek rajtuk, elmennek, akárcsak a különféle effektek és a tereptárgyak nagy része. A fák – bokrok, cserjék – azonban igen érdekes módon afféle „2,5D-s”- megoldást használnak, a lombkorona mindig együtt forog a kamerával, ugyan azon oldalát mutatva. A grafika bár nem éri el például a Rome: Total War szintjét, még éppen hogy, de megfelel a kor igényeinek, akárcsak az Imperial Glory audio része, mely a „szódával elmegy” kategóriába tartozik. A hanghatások némileg tompának hatnak, és kevés is van belőlük, a zene, bár egészen elviselhető, mindössze egyetlen „számot” tartalmaz, így gyorsan rendkívül unalmassá válik.

Imperial Glory

A sok szapulás ellenére nem rossz játék az Imperial Glory, hiszen hiányosságai dacára egészen szórakoztató is tud lenni. Azonban tény, hogy kategóriájában nem ér fel a trónon ülő Rome-hoz, sokkal inkább a 2002-es Medieval színvonalához áll közelebb, mind grafika, mind komplexitás terén, ami nem válik előnyére. ■

Imperial GloryImperial GloryImperial GloryImperial GloryImperial GloryImperial GloryImperial Glory

értékelés

Imperial Glory

Pozitívumok
  • Jó alapokra építkezik
  • Könnyen kezelhető
Negatívumok
  • Elavult grafika
  • Egysíkú audiórész
  • Igazi innovációk hiánya
  • Túlzottan leegyszerűsített
Minimális rendszerigény: 1 GHz-es processzor, 256 MB RAM, 128 MB-os videokártya, 2,5 GB HDD
7,0
grafika 7
hangok 7
játszhatóság 8
hangulat 7
Imperial Glory
A legutóbbi Imperial Glory cikkek, hírek

hozzászólások (8)

Gerry
Gerry 2005.08.18. 21:35
Ne vettem agresszív megnyilvánulásnak a hozzászólásadot-megalapozott krtikákra, avagy észerevételekre mindig szivesen válaszolok, így részemről a szerencse:-)
Ami a játékbeli stratégiákat illeti, a különbségek természetesek, mindenki a saját egyéni koncepciójára épít (bár azt megjegyezném, hogy folyamatosan én sem tudtam nagy armádiákat fenntartani, ugyanakkor mindig sikerült egy-egy ország lerohanásához szükséges sereget összekovácsolni, bár mint azt már említettem, sokszor voltam kénytelen területeket feladni-azonban mindig sokkal többet nyertem, mint vesztettem).

Érdekes viszont, hogy minr könnyű, mind nehéz fokozatban az MI képes jószerivel lemészároltatni az egységeit, amennyiben sikerül stratégiailag fontos pontra szert tennünk. Ezen a részen szintén lehetett volna csiszolni, persze tökéletes játék nincs;-)
szedrencs
szedrencs 2005.08.29. 09:24
Gerry, most, hogy kb. 2-3 hete nyüstölöm a programot, némiképp ellen kell mondanom.

Valahol azt írod, hogy nem érdemes újrajátszani, mert ugyanaz lesz mindig.

Ez nem igaz, ha pl. nem a Republicot, hanem az Autocracy-t választod, akkor a fejlesztések terén eltérő találmányokat fejleszthetsz ki. Pontosan nem tudom melyek ezek, de a katonai kórház biztosan közöttük van.

Aztán valahol hiányoltad a kémeket. Democracy ágon kifejleszthetőek, sőt a (más nagyhatalmak által) megszállt országokban bevethetsz Resistance Cell-t (ellenállási sejtet), sőt Counterspionage is van, ami a nálad fejlesztett Resistance celleket fedi fel.

Easy-n a kezdeti nehézségek után kényelmes, ráérős tempó mellett 1820-ra nagyhatalommáváltam az oroszokkal, egyedül már csak NBr. és Fr. "él" rajtam kívül, de ők mindig védelmi szövetséget ajánlanak (kb. 20-25ezer pénzzel megfejelve.)

Mivel már elértem a lakosság, élelmiszer és az aranylimitet, általában most már kivásárlom a nagyhatalmakat a területeikről, majd ugyanannyi pénzért gabonát adok el nekik, kicsit ráfizetésesen, hogy azért beleegyezzenek. :) (Így szereztem meg az egyetlen hiányzó Észak-afrikai gyarmatot meg egész Itáliát pápástul-mindenestül.)

Eléggé finom módszer arra, hogy lerombold őket anyagilag, és közben békésen terjeszkedj, és még a kapcsolatot is javítsd.

Végső összecsapás még hátra van, de a jelenlegi flottámat elnézve, meg hogy megvan még a Kontinentális blokád annyira nem lesz nehéz elbánni az angolokkal, franciák meg nem ellenfél, mivel semmi gyarmatuk nincs, a kincstáruk meg kimerülőfélben.
Gerry
Gerry 2005.08.31. 01:07
Meglehet, vannak dolgok amiket én sem fedeztem fel-nekem nem volt 2-3 hetem arra, hogy addig nyüstöljem a játékot.
Egyébiránt easy-n emlékeim szerint az 1810-es évek elejére már ledózeroltam mindenkit, Game Over;-) A felvásárlást -mint azt a cikkben is említettem- nem alkalmaztam, hiszen azokból a súlyos tizenezrekből nagyon pofás seregeket lehet összeállítani, melyeket megfelelően kommandírozva sokkal olcsóbban -és gyorsabban- terjeszkedhetsz.
Próbáld meg hardon, garantáltan nem fogsz "kényelmes, ráérős tempó"-t tapasztalni.
szedrencs
szedrencs 2005.08.31. 12:50
Az biztos! :)

Azóta végigvittem. Mondjuk nem értem, hogy a gép mi alapján kalkulálja hogy "Easy" "Even" v. "Difficult" csata elé nézek. Amiket evenre hozott ki és rábíztam, ott mindig veszített, viszont valahogy túl erősnek veszi az ágyúkat, sokszor volt pl. hogy 5-6 ágyús, de 1-2 gyalogos csapatokat röhögve legyőztem - easyn persze - lovassággal, amire a gép difficultot hozott ki.

Nem rossz játék, nekem a grafikája is tetszett, a fák hiányosságát meg 1280x1024-nél alig lehet észrevenni (csak miután írtad), de igazából nem találtam zavarónak (főleg a West Front és a CMBB fái után).
Gerry
Gerry 2005.08.31. 16:57
A gép valóban igen érdekesen számolja ki, hogy most akkor tönkreveri-e az ellent, avgy csúfosan veszít egy olyan csatában, amit hanyag eleganciával megnyer az ember:-)
A fentebb említett játékok után meglehet, nem zavaró az IG által prezentált vizualitás, de ettől eltekintve ezek a játékok finoman szólva sem képezik a stratégiai játékok élmezőnyét látványilag:-D
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?