Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

The Bard's Tale

Az inXile az egyik klasszikus RPG játék nevére és népszerűségére építve készítette el új játékát.

2005.10.02. 00:00 | szerző: Madrac | Ismertető/teszt

A most huszonévesek és idősebbek közül biztos sokaknak cseng ismerősen a The Bard’s Tale név, mely egy remek szerepjáték volt még Commodore 64-en és PC-n, körökre osztott harcrendszerrel és meglehetősen egyszerű grafikával. Ennek a remek hangulatú játéknak készült most el a felújított változata, mely igazán csak a címében egyezik meg a nagy öreggel, hisz’ a 2005-ös játék egy akció-RPG lett. Mivel a régi és az új játék gyökeresen különbözik, nem is próbálom összehasonlítani őket, nézzük inkább csak azt, mit kínál a friss változat.

The Bard's Tale

A játékot elkészítő inXile igen jó munkát végzett a konzolos változat átültetésénél, bár az irányítást meg kell szokni, mert kicsit furcsa lesz PC-s szemmel. Nem egy tipikus akció-RPG lett belőle, nem a dicsőség és a jó tettek a hős motivációi, hanem egy jóval köznapibb és reálisabb dolog, mint a mielőbbi meggazdagodás. Ennek reményében komolyabb feladatokra is rá lehet őt venni, mint erre hamarosan rá is jön egy szorult helyzetbe került leányzó. A történet innentől már a nagyjából megszokott irányt veszi fel, igaz, sok humoros elemmel és kisebb kitérőkkel.

A játékrendszer elég eredeti lett, a jól megszokott íjas-kardos megoldás mellett bárdunk dalaival megidézhetünk lényeket is, melyek segítik hősünket. Vannak a harcban jeleskedők, mint például az íjásznő, aki felér bármelyik férfival – a mesélő szerint a bárd fajtájából akár tízzel is – vagy a villámlény, aki rövid időre sokkolhatja is célpontjait. A másik csoportba tartozó lények nem harcolnak, hanem valamilyen extra segítséget nyújtanak: az öreg felfedező például figyelmeztet a csapdákra, míg a boszorkány gyógyítja a sérülteket. Persze nem idézhetünk korlátlan mennyiségű segítőt, kezdetben csak egy lehet, majd ahogy a hangszerünket egyre jobbra cseréljük, egyre több. Új dalokat tanulhatunk a küldetések során, de elszórva ládákban is találhatunk párat. Sok dalnak van jobb formája is, mint például a patkánynak, mely kezdetben egy gyenge, keveset sebző lény, de az első fejlesztéssel már hatalmas sebzéseket képes okozni.

The Bard's Tale

A karakter fejlődését szintén a játékos határozza meg. Minden szintlépésnél eloszthatjuk a kapott pontokat a tulajdonságok fejlesztésére, valamint pár szintenként újabb képességeket szerezhetünk. A tulajdonságok terén a jól megszokott erő, egészség, ügyesség sort a szerencse, karizma és ritmus egészítik ki. Az első pár tulajdonság egyértelmű, a karizma az emberek szemében teszi megnyerővé hősünket, így a boltosok olcsóbban adják a dolgaikat például. A ritmus a dalaink erejét növeli, így a megidézett lények több életerővel rendelkeznek és nagyobbakat is sebeznek. A képzettségek már jóval érdekesebbek, itt tanulhatjuk meg idomítani kutyánkat, egyszerre két fegyvert használni vagy épp kritikus sebeket okozni.

A felszerelésünket, melyet a kard, íj, páncél, hangszer és pajzs összeállítás képvisel, vagy a boltokban vásárolhatjuk meg, vagy a küldetések során találjuk, kapjuk. A régebbi felszereléseket automatikusan pénzre váltja át, igaz nem túl jó árfolyamon. Ez igaz a többi talált tárgyra is, nem kell eladni semmit se, azonnal a pénzt kapjuk értük. Találhatunk még tokeneket is, melyek különböző bónuszokat adnak. Az arany korona növeli a karizmát, a nyúlláb a szerencsét, a sas talizmán a ritmust, és így tovább. Párat mindenképp megkapunk az események során, míg mások rejtett helyeken, vagy mellékküldetések során szerezhetőek csak meg.

The Bard's Tale

Az irányítás az, amely problémásabb, mivel először konzolra készült el a játék, így annak a kezelési módja maradt meg. A megszokott WASD most is helyet kapott, bár inkább csak a menükben használja az ember. Bal gombbal támadunk, jobb gombbal megyünk, megfelelő képzettségek birtokában pedig a bal gomb hosszabb lenyomásával aktiválhatjuk ezeket. A számbillentyűkkel választhatjuk ki a kívánt menüt, az elsőbe a gyógyítás és társai kerültek, a másodikba az idézések, a harmadik a közelharci fegyvereké, a negyedikbe pedig az íj és a többi menü került. TAB-bal érhetjük el a karakterlapot, itt követhetjük a küldetéseinket és a felszerelésünket is, valamint szintlépéskor itt oszthatjuk el a pontokat és tanulhatunk újabb képzettségeket is. Sajnos nem a legszerencsésebb a konzolról átvett vezérlési módszer egy PC-s játék esetében, de azért kis gyakorlással elsajátítható.

A grafikáról már nem lehet ennyire jókat mondani, semmiképp se nevezhető rondának, de igazán szépnek se. A helyszínek változatosak, nincsenek zavaró textúrák vagy tereptárgyak sehol. Átlagteljesítménye is jó, bár a felülnézeti térképen erősen belassult nekem. A célnak megfelel és a hangulat úgyis kárpótol mindenért. A hangok remekül sikerültek, a mesélő és a bárd állandó évődése is remekül el lett találva.

The Bard's Tale

Összességében egy remekül eltalált játékot adott ki a kezéből az inXile, bár itt is megvan az a problémám, mint a The Settlers utolsó részével volt: a játéknak semmi köze nincs az ismert névhez, amit visel. Akik szeretik az akció-RPG-ket, és valami humoros, újszerű dologra vágynak, azoknak bátran merem ajánlani a programot, nem hiszem, hogy megbánnák. ■

The Bard's TaleThe Bard's TaleThe Bard's TaleThe Bard's TaleThe Bard's Tale

értékelés

The Bard's Tale

Pozitívumok
  • Remek poénok
  • Jól felépített rendszer
Negatívumok
  • A konzolos irányítás miatt néha kicsit körülményes
Minimális rendszerigény: Pentium III/Athlon 800 MHz, 256 MB RAM, 1,5 GB HDD
8,5
grafika 7
hangok 9
játszhatóság 8
hangulat 10
The Bard's Tale
A legutóbbi The Bard's Tale cikkek, hírek

hozzászólások (0)

cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?