Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

The Suffering: Ties That Bind

A tavaly megjelent Prison is Hell folytatása ismét kellemes borzongást ígér a horrorjátékok kedvelőinek.

2005.11.12. 00:00 | szerző: Gerry | Ismertető/teszt

Majd’ két évvel ezelőtt a Silent Hill 3 ismertetőjében azt írtam, hogy különösebben nem szeretem a horrorfilmeket, és ez nagyjából azóta így is maradt. Játékok terén viszont megmaradt az a jó szokásom, hogy átlag félévente egyszer háromnapnyi élelemmel és vérnyomásmérővel bezárkózok piciny lakomba, és nagyüzemben kapom a szívinfarktusokat, melyeket mindenféle rémisztőbbnél-rémisztőbb játék okoz. Az utóbbi bő egy évben viszont erre valamilyen rejtélyes oknál fogva nem került sor, így a tavaly nyáron megjelent The Suffering: Prison is Hell után az első parázós játék, amit a kezembe vettem az említett játék legújabb inkarnációja, a Ties That Bind.

The Suffering: Ties That Bind

A jó nevű előd tavalyi debütálásakor igen kellemes színfoltnak számított a piacon, hiszen relatíve kevés használható, mi több, jó horror-TPS jelenik meg mostanság. A langyos középmezőnyből számos momentum emelte ki a Sufferinget: érdekes történet, akciódús játékmenet, borzongató hanghatások, NPC-k használata, és a játékidő első felében a tömény ideglelés. További előnye volt a játéknak, hogy a továbbjutáshoz sokszor kellett használni a szürkeállományt is, még ha nem is kalandjátékokat megszégyenítő módon. A folytatás, mely jelen esetben egy önállóan is futó kiegészítőt takar, stílszerűen ott folytatja mint elődje, de puszta megszokásból még nagyobb, színesebb, és persze élvezetesebb belsőségeket takar, a szó legszorosabb értelmében.

Az előző epizód végén hősünk, Torquet nagy nehezen végigmészárolta Carnate börtönszigetét, és elindult Baltimore békésnek hitt városa felé, melyben ha nem is az örök boldogság, de nem is minden sarkon egy szörny várta volna. De mint az lenni szokott, a kockázatok és mellékhatások meglehetősen kéretlenül jönnek, ráadásul mindig csoportosan, s csak pár jól irányzott lövés teszi helyre őket. Történt ugyanis, hogy az a vidám kis szellemtársaság, akik Carnate-en előszeretettel küldtek ránk mindenféle igen rosszarcú zombit és egyéb állatfajtákat, követett minket Baltimore-ba is, ahol ennek áldásos folyományaként persze elszabadult a pokol. Akárcsak a „Prison is Hell”-ben, itt is igen lassan, nem direkt módon bontakozik ki a történet, figyelni kell, és persze összerakni az apró részleteket –megválaszolatlan kérdések persze így is maradnak dögivel.

The Suffering: Ties That Bind

Baltimore feltűnésének folyományaképpen most már időnk jelentékeny részét nem katakombákban töltjük (bár utunk sok esetben visz le a csatornákba), hanem a város különböző épületeit, avagy utcáit róva osztjuk az áldást. Az új helyszín város jellegéből adódóan most egy csipetnyivel több NPC-vel találkozhatunk, illetve számomra egy fokkal kevésbé volt vonzó, mondhatni egzotikus a környezet, de ez már egyéni ízlés preferencia kérdése. Az új területhez új szörnyek is dukálnak, természetesen a már meglévők megtartása mellett, ezekre nem is érdemes sok szót vesztegetni: mindenki fedezze fel magának az új kést a hátában.

Ami a különféle monsztahegyeken kívül újdonságnak számít ezen a téren, az egy kedves, világleigázó álmokat dédelgető vállalat, melyet rendkívül érdekelnek a Carnate szigetén történt események, és azok előidézői egyaránt. Ezzel a momentummal mintegy huszárvágásképpen kedves katonák kerültek a játékba, akik nagy szeretettel akarnak minket, amúgy teljességgel békés szörnyirtó polgárokat is likvidálni. A helyzet némiképpen emlékeztet a Half-Life-ban tapasztaltakra: színtől, szagtól, formától függetlenül nagy vehemenciával lövünk mindenre és mindenkire.

The Suffering: Ties That Bind

Arzenálunk némiképpen átalakult, azazhogy leszűkült: a Ties That Bindban már csupán két fegyvert (plusz gránátokat) hordhatunk magunknál. Ez sokszor igen kellemetlen tud lenni, hiszen a lőszer mennyiségét figyelembe véve néha bizony ott állunk egy golyóval, tíz szörnnyel és egy baltával, ami nem a legüdvözítőbb helyzet ugye. Szerencsére most is megadatik a lehetőség arra, hogy „átalakuljunk”, s ilyetén szörny-valónkban mindennemű ellenállást letörjünk, avagy falakat romboljunk le, így biztosítván a továbbjutást.

Maga a játékmenet nem sokat változott, mint azt fentebb említettem, csípőből lövünk majdnem mindenkire, s nyomulunk előre a továbbra is némileg lineáris pályákon, és persze kétpercenként szívrohamot kapunk. A vér, a sötétség, a hirtelen előbukkanó szörnyek, Torquet emlék-bevillanásai folyományaképpen nem szégyen bevallani, párszor én is afféle rögtönzött Pókemberként a plafonon kötöttem ki – bár korántsem annyiszor, mint az alapjáték esetében.

The Suffering: Ties That Bind

A grafikán csiszoltak valamicskét a Surreales srácok, így nem indulhat az év legrondább játékainak vetélkedőjén - ezt főként az új effekteknek köszönheti a játék, melyek egészen néhol egészen egyedi látványvilágot prezentálnak. Azonban továbbra is óvva intek mindenkit attól, hogy átváltson belső nézetbe, és afféle Undying-pótlékként játsszon a Sufferinggel, mert így igen gyorsan kitűnik a poligonszám finoman szólva is alacsony volta, az effektek nem érvényesülnek, egyszóval a játék baromi randává válik. A hanghatásokra azonban egy szavunk sem lehet, keltik a zavart rendesen, a szinkronhangok nagyon jók, mi kell még?

Dacára az innovációk némileg szegényes voltának, a Ties That Bind megéri a pénzét, hiszen kellően hosszú időn keresztül hozza folyamatosan a frászt az emberre, és igen kellemetlen kikapcsolódásként tud funkcionálni. Nem nyújt többet, mint a Prison is Hell alcímű kisöccse, de mindenféleképpen egy korrektül kivitelezett kiegészítőt kaptunk, mely ráadásul fut az alapjáték nélkül is. ■

The Suffering: Ties That Bind
The Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That BindThe Suffering: Ties That Bind

értékelés

The Suffering: Ties That Bind

Pozitívumok
  • Továbbra is rémisztő
  • Új helyszín
  • Kiegészítőhöz képest hosszú játékidő
  • Jó audiórész
Negatívumok
  • Kevés játékmenetbeli innováció
  • Kevésbé hangulatos helyszín
Minimális rendszerigény: 1 GHz-es processzor, 128 MB RAM, 32 MB-os DirectX 8.0 kompatibilis 3D kártya, 2 GB HDD
8,0
grafika 7
hangok 8
játszhatóság 8
hangulat 9
The Suffering: Ties That Bind
A legutóbbi The Suffering: Ties That Bind cikkek, hírek

hozzászólások (0)

cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?