Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Panzer Elite Action

A szlovén fejlesztők kissé összecsapott harkocsis játéka kellemes multi résszel rendelkezik.

2006.06.26. 00:00 | szerző: Gerry | Ismertető/teszt

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban, hol a T-34/76-ok meglehetős könnyedséggel lőtték ki a Királytigriseket, megjelent egy program, melynek már a nevében is benne foglaltatott arcade mivolta. Ezen program pedig nem más, mint a címben is szereplő Panzer Elite Action, melyben harckocsironcsok mellett haladva harckocsikkal lődözhetünk harckocsikra, és társaink is harckocsik. Izgalmasan hangzik, nemde? Előre elárulhatom: mérsékelten az... Mint arra Lackó kolléga egy évvel ezelőtti előzetesében jól ráérzett, a Panzer Elite Action (a továbbiakban csak PEA) hű nevének „Action” kitételére, melynek értelmében jelen cikkem alanya igencsak messze van a harckocsi-szimulátoroktól. De ne szaladjunk ennyire előre, vegyünk mindent sorjában.

Panzer Elite Action
Tessék fogadni a Tigris I-es és Iván a hamarosan posztumusz hős összecsapására!

A PEA alapfelállása a következő: kitört a háború, melynek csápjai messzire elérnek, így három különálló hadjáratot vihetünk végig egy német, egy orosz, illetve egy amerikai tisztet, és kicsiny csapatát, pontosabban harckocsiját irányítva. A német hadjárat Lengyelországban kezdődik, ahonnan Franciahonba, majd pedig a kies Szovjetunió nem éppen barátságos steppéire vezet utunk. Az orosz hadjárat a Nagy Honvédő Háború eseményeit követi többé-kevésbé nyomon, melynek keretein belül tiszteletünket tehetjük a III. Birodalom határain belül is. Az amerikai hadjárat hol máshol is kezdődhetne, mint Normandiában, majd pedig nagyjából nyomon követi a nyugati front fontosabb küzdelmeit. A hadjáratokkal tehát önmagukban nem lenne különösebb probléma, bár részemről elvártam volna, hogy ne csak az unalomig ismert csaták, hanem kevésbé ismert összecsapások is szerepeljenek a programban.

A helyszínek terén a totális linearitással találkozunk: előre meghatározott pályán kell végigmennünk és teljesítenünk a feladatokat, amelyek az esetek java részében a nem túlzottan kreatív „lődd rommá” jelszóban ki is merülnek. A küldetések meglehetősen hosszúak, az adott feladatok teljesítésekor automatikusan ment a játék, mindig felülírva az előző mentést –ennek a rendszernek a veszélyességét és hajtépésre hatványozottan ingerlő mivoltát aligha kell ecsetelni. Ugyanis – bár a különféle nációk hadjáratai sorban egymást követik – létezik egy kissé eufemisztikusan „Instant Battle” névre keresztelt opció is. A valamilyen járműveket – legyenek azok tankok, avagy éppenséggel mechek – górcső alá vevő programok esetében megszokott opció ez, melyben általában egy adott pályán kell kiiktatnunk az ellenünk törő rosszarcú ellenfeleket. Mindezzel nincs is semmi probléma, azonban a PEA-t fejlesztő, szlovén illetőségű ZootFly fejlesztői hihetetlen unalomról és nemtörődömségről tettek tanúbizonyságot, mikor eme „Instant Csata” opciónál az ujjukat sem mozdították új pályák és egységek megalkotására, hanem vérlázító módon csupán a már teljesített hadjáratok pályáit játszhatjuk újra, változtatás nélkül. Ez önmagában sem egy felemelő momentum, viszont mikor mindehhez hozzávesszük, hogy egy esetlegesen elkezdett csata is folyamatosan automatikus mentéseket tesz, mindezzel felülírva az előző, akár valamely hadjáratból származó mentést is, nos, akkor már érthetővé válik a fentebb is említett hajtépés momentuma. A küldetéseket egyébiránt általában nem egyedül, hanem változó számú társakkal karöltve végezhetjük el, akiknek a merőben konvencionális „maradj ott, támadd azt amit én, felderítés, bekerítés” utasításokat adhatjuk – még a szovjet oldalon is, ahol a gépesített egységek köztudomásúlag nemigen voltak rádióval ellátva, csak mentek bele a vakvilágba...

Panzer Elite Action
A felrobbanó lőszeresdobozok tekintetében kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét...

Az ellenfelek négy csoportba oszthatók: egyrészt vannak a néha lecsapó zuhanóbombázók, amelyek általában csupán díszletként szerepelnek, néhány küldetés egyes pontjain viszont nagy vehemenciával kell őket lelövöldözni. A második csoportot a gyalogság képezi, amely az esetek jelentős részében csupán lekaszálandó textúrapacaként funkcionál, viszont sokszor megvan az a módfelett kellemetlen tulajdonsága, hogy a teljességgel ártalmatlan puskás alakulatok között megbúvik egy baka páncélököllel. A harmadik csoportba a különféle űrméretű tankelhárító lövegek tartoznak, amelyek általában hármas csoportokban várják a gyanútlan áldozatot. A negyedik, legfőbb részleget pedig a különféle harcjárművek képezik, amelyekből létezik harckocsi és csapatszállító verzió is, illetve néhol felbukkanhatnak felderítő járművek is. Az ellenséges harckocsik – illetve úgy általában az ellenfelek – MI-je úgy csapnivaló, ahogy van, már ha van nekik egyáltalán. Amennyiben nem az orrunk előtt bukkannak fel a gaz ellenfelek páncélos hordái, úgy kellemes pulykavadászatot rendezhetünk, holott a játék távolról sem a Csendes-óceánon zajlik. Ha netán kis távolságból rohamoznának meg minket, úgy pedig némi egyszerű kacsázással, apróbb manőverekkel rommá lőhetünk egész századokat. Harckocsink megsérülésének esetén sincs semmi baj, a pályákon szép számban található javító- és lőszerfeltöltő állomások segítségével ripsz-ropsz rendbe hozhatjuk magunkat. Sajnos az önjáró lövegek teljességgel kimaradtak a játékból, pedig finoman szólva is adták volna magukat, főként annak tekintetében, hogy iszonyatosan kevés harckocsi szerepel a játékban. Ez főként azért is érthetetlen, lévén a játék lényéből fakadóan az új egységek bevezetése szinte mindössze új modellek szerepeltetésével ért volna fel, hiszen a kinézeten felül csupán sebzési, mozgékonysági, illetőleg védelmi értékekben különböznek a harckocsik.

Az egyedüli része a játéknak, ami a „korrekt” jelzőt magáénak tudhatja, a többjátékos mód. Ugyan mindössze egyféle játékmód – domination-szerű, a pályán lévő bázisokat kell elfoglalni, és tartani minél hosszabb ideig –, és tucatnál is kevesebb pálya áll rendelkezésre, viszonylagos újszerűsége folytán egészen hangulatos tud lenni. A tesztelés során egészen szórakoztatónak bizonyult ez a mód, kár, hogy kidolgozatlan, és kissé összecsapott hatást kelt. Sajnos az egyjátékos rész hibái itt is előfordulnak, nevezetesen a három különböző oldal mindegyikéhez mindössze három különféle harckocsi tartozik: egy könnyű, amely extra támadásként légcsapást tud hívni, egy közepes, amely aknákat tud rakni, illetve egy nehéz, amely javító csomagot kérhet. A három náció eltérő harckocsijai között semmiféle különbség nincsen, ami meglehet a játékegyensúly szempontjából üdvözítő, a valósághűség felől nézve azonban szinte szürreális. A valósághűséggel persze amúgy is hadilábon áll a játék, amelyben a fizikai törvényszerűségekkel szemben életerő-szisztéma dolgozik, azaz ha egy kis űrméretű löveggel felszerelt járművel sokat lődözünk egy nehéz harckocsira, az záros határidőn belül szépen felrobban.

Panzer Elite Action
Az utolsó töltényig harcolunk a kommunista hordák ellen!

A grafika egészen korrektnek mondható, a szlovén srácok által összekalapált motor ugyan nem szorongatja meg sem az Unreal 3.0 illetve a CryEngine új verzióját, azonban egészen elviselhető látványvilágot prezentál, amivel legalábbis nem kell szégyenkezniük a készítőknek. A hangok terén sok jót elmondani nem lehet, kristálytisztának és tökéletesen élethűnek aligha nevezhető effektekkel van felvértezve a program, amelyben a maréknyi szinkronszínész munkája is csupán a közepes szintjét üti meg.

Mint az a fentiekből gondolom világosan kiviláglott, a Panzer Elite Action nem lesz a szimulátor-rajongók Mekkája, sőt, még csak az akciójátékok kedvelőié sem. Dacára annak, hogy egy finoman szólva is erősen leegyszerűsített játékot kapunk, a legnagyobb baj nem is ez a ZootFly munkájával, hanem az összecsapottsága, és ebből adódóan a fájó hiányosságai. Sokkal élvezetesebb játék lehetett volna belőle csupán egy parányi energia belefektetésével, így azonban a többjátékos módot leszámítva csupán egy alig-alig középszerű játékot kapunk. ■

Panzer Elite Action
Harckocsik összecsapása: realizmus a köbön.
Panzer Elite Action

értékelés

Panzer Elite Action

Pozitívumok
  • Kevés ilyen témájú játék jelenik meg
  • Egészen élvezetes többjátékos rész
Negatívumok
  • Tökéletesen irreális sebzési rendszer
  • Rendkívül kevés választható egység
  • Ötlettelen
  • Kiaknázatlan lehetőségek
  • Gyenge audiórész
Minimális rendszerigény: 2 GHz-es processzor, 512 MB RAM, DVD-ROM, 64 MB-os DirectX 9.0c kompatibilis videokártya, 3 GB HDD
6,0
grafika 7
hangok 5
játszhatóság 6
hangulat 6
Panzer Elite Action
A legutóbbi Panzer Elite Action cikkek, hírek

hozzászólások (0)

cikkajánló

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.

Adam Wolfe 3-4. epizód

A két újabb epizóddal befejeződött az izgalmas kaland.