Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl

Különvélemény - az ukránok FPS-e más szemszögből.

2007.05.02. 00:00 | szerző: Phoenix | Ismertető/teszt

Ha egy játékfejlesztő cég megpróbál valami radikálisan újító játékot készíteni, az általában a játékos-társadalom egyik részének nagyon fog tetszeni, más részének nagyon nem, de a kettő között átmenet ritkán van. Láttunk már ilyet, ez ugye attól függ, hogy valaki azt várta-e, amit kapott, avagy sem. A S.T.A.L.K.E.R is kapott hideget-meleget a különféle médiumok oldalain, amelyeket volt szerencsém olvasni. Mivel a PC Dome-on megjelent korábbi ismertetőben leírtakkal nem mindenben értettem egyet, úgy döntöttem, megpróbálom én összefoglalni a véleményem a saját szemszögemből.

S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl

Előrebocsátanám: a programban bőséggel találni azért bugokat, logikátlan megoldásokat és értelmetlen nehezítéseket. A kidolgozás tehát nem tökéletes a rekordhosszúságúnak számító fejlesztési idő ellenére sem. Na meg az is furán veszi ki magát, hogy a játék kiadása után azonnal kiadják az 1.0001(!)-es patchet, amiről ugyan nem tudom, hogy mit javít, viszont a régi állásmentéseket használhatatlanná teszi...

Hogy én magam konkrétan mit vártam a S.T.A.L.K.E.R-től, azt nem tudnám megmondani. Éppenséggel mióta belépett a vaporware-ek egyre népesedő táborába, azóta nem is vártam semmit – de amellett, hogy tudtam, hogy a grafikai motor nem a mai színvonalat fogja tükrözni, a kiadott játék elég újítással és érdekességgel szolgált ahhoz, hogy kiadása óta minden nap rászánjak egy kis időt. És elhihetitek, én nem vagyok az a fajta, aki szereti vacak játékokkal kínozni magát, pláne miután még a S.T.A.L.K.E.R cikk megírásával sem én lettem megbízva. Pusztán a páratlan játékélmény miatt ülök le elé nap mint nap.

S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl

Igaz, ami igaz, vannak a játéknak olyan vonásai, amelyek egyértelműen negatívak. A pakolászós-inventory-s megoldáson érződik, hogy valamiféle RPG akart volna lenni a játék eredetileg, de a karakterfejlődés teljes hiánya miatt ez nem egészen sikerült. Az inventory is egy kissé el lett baltázva, egyrészt mert némelyik holminak a képe nehezen felismerhető – gondolok itt elsősorban a lőszertípusokra – másrészt mert a Diablo-szerű férőhelyes megoldás helyett a tárgyak tömege határozza meg a hordozható kapacitást. Félreértés ne essék, persze ez is jó lenne így, de ha könnyebb szajréból van nálunk jó sok, akkor az inventory lefelé kibővül, és scrollozhatóvá válik, de ha nincs is tele az alapterület, akkor sem tudunk benne kedvünkre pakolászni, hogy szétválasszuk valahogy az egy kategóriába tartozó holmikat, a tárgyak mindig a felső részbe rendeződnek, tovább fokozva ezzel a nehéz áttekinthetőséget. Előfordult párszor, hogy hosszasan nézegettem az alig néhány elemet tartalmazó inventoryt, hogy vajon mi a fene az, aminek a súlyától moccanni sem bírok, mire észrevettem, hogy például csak pisztolylőszerből van nálam 20 kilónyi... A hullafosztogatós-kereskedős rész is a kezdeti lelkesedésből hamar unalmas rohangászásba megy át, ahogy egyre messzebb kalandozunk az egyetlen kereskedőtől, aki hajlandó bármit megvenni, és elég pénze is van, na meg mert túl kicsi a teherbírásunk a rengeteg fellelhető cucchoz mérve, és ha jól megpakoljuk a málhazsákot, még hamar ki is fáradunk, ami után már csak bágyadt bandukolásra vagyunk képesek, nem pedig futásra. És a "hab a tortán", hogy a pénznek igazán nincs is a játékban értelme, mert jóformán mindent találunk, amire szükségünk lehet. A lőszert, fegyvert, kaját, piát, kötszert mázsaszám hordják a lábunk elé kedves ellenfeleink, csupán ki kell őket nyírni, mert máshogy nem adják. Az egyetlen, amit kereskedőtől vettem, az a védőruha, de a későbbiekben abból is találtam eleget.

Most felsorolnék párat a S.T.A.L.K.E.R azon tulajdonságaiból, amikről csupán az egyes játékosok ízlése dönti el, hogy pozitívumnak vagy negatívumnak soroljuk be. Itt van mindjárt az FPS-ektől szokatlan nehézségi szint, amely még könnyű fokozatos is gyakran meg tudja izzasztani az embert. Igaz, hogy gyakran hatalmas létszámbeli túlerővel kell felvennünk a harcot, és mi ugyanolyan sérülékenyek vagyunk, mint ellenfeleink, akik ráadásul még jól is céloznak és igyekeznek minket bekeríteni, a hátunkba kerülni, fedezékbe bújni, stb., a rambó-effektus csak a magunkra tekert több kilométernyi kötszernek köszönhetően lehetséges, amely azonnal gyógyít kisebb-nagyobb mértékben. Aztán itt vannak még az értékes "relikviák", amelyek ugye a játék lényeges részét képezik, na ezek is elég érdekes módon működnek. Párat ugyebár magunkra aggathatunk belőlük, hogy részesüljünk a jótékony – és kártékony – hatásaikból. Mindegyikük valamely ellenállási képességünket növeli, de amellett mind rendelkezik negatív tulajdonsággal is. Jobb esetben egy másik ellenállást csökkent, rosszabb esetben maga a relikvia fejti ki az egészségünkre káros hatást, tehát hogyha nem vigyázunk velük, a drága relikviák könnyen ki is nyírhatnak minket.

S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl

A helyszínből logikusan következő sugárzó zónák, anomáliák is érdekesen lettek megoldva. Ezek foltokban találhatóak a pályán, szemmel is jól láthatóak, egyúttal meg is különböztethetőek, miután jónéhány féle van belőlük. A Geiger-Müller számláló recsegése egyrészt hangulati aláfestés, másrészt fontos figyelmeztető jelzés is, ha netán ezeket mégsem vettük volna észre. Az anomáliákat logikusan jó minél messzebbről elkerülni, de ha megvan a megfelelő védőfelszerelésünk, ellenszereink, vagy csak jó reflexeink, és nagy halom gyógykészítményünk, hogy életben tartsuk magunkat, akkor ezek belsejében értékes relikviákat vagy hasznos felszereléseket találhatunk. Megemlíteném még itt a tűzharcok lefolyását, előzményeit és utózöngéit. Mint említettem, mindig túlerő ellen kell harcolnunk, ha van is két-három társunk, az nem biztos, hogy jó nekünk, miután ilyenkor még többen jönnek ellenünk. A csata után minden holttest megmarad, ami éppenséggel reális, de egy idő után már nem nagyon lehet tudni, hogy melyiket kutattuk át és melyiket nem. Ráadásul amellett, hogy több hullámban érkeznek egy-egy csata alatt, még "respawnolnak" is – amit azzal magyaráznak, hogy újabb stalkerek/banditák/katonák érkeztek a zónán kívülről –, tehát ha egy területet már megtisztítottunk, akkor sem lehetünk benne biztosak, hogy nem lesz ott ellenség, mikor visszatérünk. És amellett, hogy szinte követhetetlen, melyik hullát kutattuk át, gyakran erre még időnk sincs a folyamatosan érkező támadási hullámok között.

A negatív és "relatív" tulajdonságok után azonban most következzenek azok, amelyek miatt egyáltalán billentyűzetet ragadtam, amely erélyeket nem lehet elvenni a S.T.A.L.K.E.R-től: először is ott van az ember alkotta pokol poszt-apokaliptikus hangulata, ami bármely más játékénál – akár a Falloutra, akár a Half-Life 2-re gondolunk – nyomasztóbb tud lenni, már csak a valóságalapja miatt is. De persze nem csak ezért, mert ezen kívül is rendkívül jó ötleteket vetnek be a fejlesztők, hogy minket az őrületbe kergessenek. Elég, ha csak arra gondolok, hogy egy laboratórium alagsorában több emelet mélységben be kell mennem egy arasznyi vastagságú vasajtón, amit a túloldalról valaki olyan hatalmas erővel dönget, hogy majd' kiszakad a helyéről, és nekem egyáltalán ne legyen kedvem oda bemenni, de emitt meg láthatatlan és elpusztíthatatlan szellemek portyáznak, akik mindent hozzám vágnak, ami mozdítható... Az embereknél, mutánsoknál észrevehető az ismétlődés, de a környezet és annak elemei, a romok, a roncsok és egyéb modellek példátlanul változatosak. A küldetések is élvezetes színfoltját jelentik a játéknak. Küldetés, mint olyan persze minden FPS-ben található, de nem ilyen formában, hogy azt és akkor vállalom el, amelyiket szeretném és amikor nekem tetszik. Ezekkel csupán arra kell vigyázni, hogy legtöbbjük időre megy. Szerencsére nem a másodpercekért megy a küzdelem, de az a megoldás nem működik, hogy felveszek 8-10 küldetést, és nekiállok sorjában végrehajtani őket. Az MI pedig szerény véleményem szerint igenis jó. Az ellenfelek fedezéket keresnek, bekerítenek, visszavonulnak, majd újra támadnak, és ha egyszer elbújtak egy fedezék mögé a mesterlövészpuskám célkeresztjéből, akkor nem jönnek elő ugyanott, hogy csak úgy egyszerűen lelőhessem őket.

S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl

Összegezve tehát a játék jellemzőit, én azt mondanám, hogy a jó tulajdonságok bőven felülmúlják a rosszakat, és különben is, a rosszakat hamar meg lehet szokni, vagy ki lehet kerülni, így egy idő után olyan, mintha nem is lennének. De ez az én véleményem. Ahogy már a bevezetőben is említettem, a S.T.A.L.K.E.R. tipikusan azok közé a játékok közé tartozik, melyeket nehéz úgy értékelni, hogy mindenki egyetértsen vele. A S.T.A.L.K.E.R.-t ki kell próbálni, mert újszerű, érdekes, és aztán ki-ki eldöntheti, hogy tetszik-e neki, avagy sem.

Nem szoktam ilyet – ahogy "különvéleményt" írni sem szoktam –, de végül ajánlanék egy linket azoknak, akiket egy kicsit bővebben érdekel a játék alapjául szolgáló valós helyszín kerettörténete, és jelenlegi állapota: www.pripyat.com. ■

S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl
S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of ChernobylS.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl

értékelés

S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl

Minimális rendszerigény: Pentium 4 2 GHz/Athlon XP 2200+, 512 MB RAM, GeForce 5700/Radeon 9600 vagy jobb videokártya, DVD-ROM, 6 GB HDD
Ajánlott konfiguráció: 1 GB RAM
S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl
A legutóbbi S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl cikkek, hírek

hozzászólások (76)

Reaper22
Reaper22 2008.12.06. 23:20
bocsánat,nem írni,hanem olvasni...
Hofi
Hofi 2009.02.25. 17:38
Biztos neki nem tetszett. Szubjektív mindenki véleménye. Én ezért nem hallagtok senkire :-D Elolvasni elolvasom, aztán gondolom amit gondolok. A személyes élményeknél nincs jobb. Eredetiben csak most vált elérhető árúvá számomra. Viszont nekem a kedvencem. Én amikor előszőr hallottam az infókat, hogy Csernobil-ból játék készül rögtön epekedve kezdtem várni. Hihetetlen hangulata van csak a tájnak. Nagyon jól visszaadták a "lerobbant" hangulatát. Sokszor csak bámulom a napszakok váltakozását :-D és akkor még nem is harcoltam. Nálam 100%-ból - 91%.
Hofi
Hofi 2009.02.25. 17:45
Szóval Phoenix cikke már jobban tetszett. Tökéletesen igazad van. Ki kell próbálni. Viszont még így se fog sok ember véleménye egyezni. Szerintem is újszerű FPS+RPG élmény. A lényeget viszont az előző hozzászólásomban leírtam.
Reaper22
Reaper22 2009.12.23. 06:16
Részben egyet értek a cikk írójával, hisz tényleg nem azt kaptuk, amire vártunk... Mikor megjelent, lelkesen rohantam a bolba megvenni, majd rájöttem, hogy kár volt.
A korai időkben létezett olyan, hogy alvás, éhség... Utóbbi is gyengére sikerült, mert bedobunk egy kenyeret, és megint másfél órára békén hagy.
Az alvást egy az egyben kihagyták, pedig azért tagadhatatlanul jó lett volna, ha az ébrenlét ikonjára nézünk, találjunk egy helyet, ahol aludhatunk egy keveset. Izgalmat adott volna. Főleg ha olyan elemekkel tarkították volna, hogy felkelt álmunkból valami mutáns, vagy katona. Az éhséget is jobban megoldhatták volna. Jobb lenne úgy, hogy adott ideig eszi Stalkerünk azt a szalámit, vagy konzervet, és addig sebezhetőek vagyunk. De így sajnos szerintem nagyon lapos az egész, és rohadt mód frusztráló... Végigjátszottam, és azt mondom, NEM éri meg!
shannen
shannen 2012.04.30. 22:58
Üdv!
Nos én az agyperzselőnél megakadtam mert találtam egy ajtót nem az agyperzselőn belül hanem kint az erdő mellet végighúzódó ott ahol kettéágazik az út ahol lehet menni pripyat-ba meg az agyperzselőhöz bal oldalt végighúzódó olyan mint a metrólejáró nem tom miaz de a tetejénél ahonnan egy mesterlövész lő ránk ott van egy kódos ajtó annak az ajtónak valaki tudja a kódját vagy azt hogy honnan lehetne megszerezni a kódját?
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?