Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Egyéb

EFOTT 2007 beszámoló

Debrecenben tartották idén a fesztivált.

2007.09.28. 00:00 | szerző: Retee | Egyéb

Első ízben került Debrecenben megrendezésre az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója – ismertebb nevén az EFOTT –, pontosabban a városon kívül, a Vekeri-tónál. A helyszín ideálisnak volt mondható, igaz, az első napon egy erősebb szélvihar leckét adott a szervezőknek a puszta hátrányairól, ám ezek után szerencsére az égiek már védelmükbe vették az összeröffenést.

EFOTT 2007 beszámoló

Némi fenntartással indultam útra az ingyenesen oda-vissza szállító Fesztiválbusszal, mivel rutinos Szigetesként nem kimondottan kedveltem az általam kisebbnek nyilvánított összejöveteleket, de gyorsan leesett, hogy ez nem az a party. A Vekeri-fesztiválon tapasztalt emberhiány itt egyáltalán nem volt jellemző, sőt az utolsó napokon néha már szűkösnek tűnt a helyszín. Különösen az italvásárlásnál okozott kellemetlen perceket (vagy inkább egy negyedórát), mivel furcsa módon a csapoló sarkokból nem volt túljelentkezés, sőt. Ez azért kissé meglepő, hiszen amúgy rengeteg bódéban és sátorban lehetett vásárolni ajándéktárgyakat, ruhákat és különböző bizsukat, de egy korsó sörért vagy egy kis ásványvízért bizony csak 4-5 helyre térhetett be a kiszáradt fesztiválozó. Ezzel azonban le is zárhatjuk a negatívumok kicsiny sarkát, mert bizony az EFOTT méltán vonzott ki a Vekeri-tóra rengeteg embert.

Az első nap mindjárt igen erős felhozatallal indult – részemről a Zorallal. Kissé izzasztó volt ugyanakkor észrevenni, hogy a magyar scene két eredeti zenekara, a Neo és a Belga összecsúszik, de hála valamely ismeretlen oknak utóbbi kezdése csúszott, így külön-külön is megszemlélhettem őket.

EFOTT 2007 beszámoló

A Belga hozta a tőle elvárható poén-hip hangulatot – könnyeded ugrálás, röhögés a tagok beszólásain, és persze pogószerű kollektív párviadal a magyar nemzeti hipp-hoppon, amelyen komoly kételyeim merültek fel a kamerám túlélési esélyeit illetően. A Neot viszont száműzték a Café színpadra, amely hely ugyan igen igényesre sikeredett, de mégiscsak kevesebben fértek be, mint a szabadtéri részre. Azért egy nagy piros pontot ért, hogy a sátor (ahova amúgy elvileg csak 18 éven felülieket engedtek be) remek légkondival rendelkezett, ez volt talán az első olyan koncertélményem, ahol nem kívántam hőgutát kapni 2 szám után. (Ezzel szemben pólóban pózoló társam a szélen antarktiszi körülményeket tapasztalt.) Sajnos itt még meg kell jegyeznem, hogy vagy a zenekar rontotta el a hangolást, vagy a technika nem volt megfelelő a zenéjükhöz, mert egy kicsit furcsán szólt minden, ettől függetlenül a sátorban meg sem lehetett mozdulni.

A második nap egy kissé pihenősebbnek tűnt, a nagyszínpadon is inkább a „táncikálós” együtteseket erőltették (Kistehén, PASO), aztán kora este következhetett a Quimby. A hazai alternatív rock királyai most is kitettek magukért, persze úgy könnyű, hogy tucatnyi olyan számuk van, amit minden fesztiválozó kívülről fúj. A jó egy órás koncert pillanatok alatt némította el a tiltakozó izmok sirámait, és vitte be a tömeg közepére az embert. Ezen a napon pedig már lehetett érzékelni, hogy kezd igazán beindulni az EFOTT, hiszen a szerdai, kissé ritkás emberhalmazt igencsak felülmúlta a látogatottság. Tombolt az élet, a sátrakból és külső színpadokról mindenféle stílusú zene próbálta becsalogatni az arra tévedőket, de volt olyan hely, ahol csak DJ-k raktak fel örökzöld slágereket, a nép pedig ott táncolt, ahol éppen kedve szottyant rá.

EFOTT 2007 beszámoló

A harmadik nap aztán már elözönlötték az emberek a helyszíneket, hiszen ekkor érkezett több nagy név is, mint például a Kowalsky meg a Vega, a Depresszió és a Kispál. Kowát azért illett volna egy esti sávba berakni, mert a késő délutáni időpont 40 fokos hőmérsékletével nehéz volt mit kezdeni – még a leglelkesebb rajongóknak is. Ezzel szemben ezen az estén jött el a – részemről – fesztivál különdíjasának ideje, méghozzá Yonderboi személyében. Az elektronikus zene Európában is egyre felfutottabb hazai képviselőjének nemcsak egyedi dallamai, hanem az ő és csapatának személyisége is komoly szerepet játszott abban, hogy megmaradjon emlékezetemben ez az óra. A srácok ugyanis ugyanolyan jól mulattak, mint a közönség, nem is lehetett eldönteni a végén, hogy ki fáradt el jobban, ők, vagy mi, de az biztos, hogy mindkét fél beleadott minden a buliba.

A szó szerint kimerítő élmény után jól esett volna egy kis pihenés, azonban ez a nap nem erről szólt. A nagyszínpad mellett ugyanis a Café színpad is ontotta a kihagyhatatlannak tűnő neveket, a mostanság feltörő 30y szintén nem a csendes üldögélésről szólt, ahogy a Zagar és Ludmilla sem. Késő éjjel pedig következhetett a nap nézőcsalogató fénypontja, a Kispál és a Borz. Aki volt már a csapat koncertjén, az tudja, hogy Lovasi mester szereti megosztani észrevételeit és világnézetét egy-egy szám között – hát most sem fogta vissza magát, még arra is volt ideje a sztorizgatások közepette, hogy a fél közönséget becsalja az erdőbe a „ki hallott az angliai turnénkról” kérdéssel.

EFOTT 2007 beszámoló

Ezzel véget is ért a péntek, és számomra az EFOTT is, mivel az utolsó napot már nem volt szerencsém megtekinteni, csak hallomásból tudom, hogy a Tankcsapda még több embert vitt ki, mint a Kispál (pedig ott se fértünk már el), s a 2007-es debreceni rendezvény nézőcsúcsot döntött a maga 58 ezer látogatójával.

Akik – én úgy gondolom – nem csalódtak, hiszen egy színvonalas, szórakoztató összejövetelen vehettek részt. Nem hiányoztak a külföldi előadók, mert a magyar krém is elég édesnek bizonyult, de hát egy fesztivál amúgy sem csak a zene miatt érdekes. Mert hát hol máshol eshetünk be például olyan élethelyzetekbe, mint mikor a hajnali toi-toi előtti sorbaállás közepette arra eszmél az ember, hogy a szomszéd sorban olyan mélyenszántó filozófiai kérdések merülnek fel, mint a „ha elolvad a hó, hova lesz a fehér” témakör. Ilyenkor mindenkinek van ideje egy picit leülni és elbeszélgetni társaságával, új „arcokat” felfedezni és ismerkedni, és néhány olyan pillanatra szert tenni, amit megtart magának még sok-sok évig. Úgyhogy köszönjük EFOTT 2007. És várjuk a 08-at! ■

EFOTT 2007 beszámoló

hozzászólások (0)

cikkajánló

John Scalzi: Vének történetei és más írások

A Vének háborúja sztori két még hiányzó része érkezett meg végre magyarul, mellettük rövidebb írásokkal.

John Scalzi: Vörösingesek

Scalzi megmutatta, hogyan kell egy remek sci-fivel fityiszt mutatni a sci-fi műfajnak.

Assassin’s Creed - Alvilág [könyv]

Egy ifjú indiai és egy ikerpár története a viktoriánus Londonban.

Év játéka 2015.

Olvasóink szavaztak, mi pedig most kihirdetjük a győzteseket.

John Scalzi: Árnyékszövetség

Négy önálló, de összekapcsolódó novellával bővült a Vének háborúja univerzum.