Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Tabula Rasa

Richard Garriot, az Ultima játékok atyja ezúttal sci-fi témájú MMORPG-t készített.

2008.03.03. 00:00 | szerző: Phoenix | Ismertető/teszt

Az MMORPG műfaj kedvelőinek nem lehet sok okuk panaszra, igazán bőséges kínálatból válogathatnak. A legnagyobb címek azonban leginkább különféle fantasy világokban játszódnak. Ha gyorsan fel kellene sorolnom néhányat, olyanok jutnának eszembe, mint a World of Warcraft, az Everquest, a Lord of the Rings Online, a Lineage, a D&D Online és a Guild Wars. A sci-fi műfaj rajongói azonban nincsenek túlságosan elkényeztetve. A Star Wars Galaxiest tudnám itt megemlíteni, mely bár eredetileg kiváló játéknak indult, az egyik update során sikerült a fejlesztőknek tisztességesen elbaltázniuk. (Itt arra gondolok konkrétan, amikor már a kezdésnél kiválaszthatta a játékos, hogy Jedi akar lenni, és semmit nem kellett tennie érte...) Aztán itt van még az EVE Online, ami ugyancsak nagyon nagy cím, na de az meg nem az a "klasszikus értelemben vett" MMORPG, arról nem is beszélve, hogy mennyire időigényes. Ha nagyon akarnám, még az RF Online-t belemagyarázhatnám a kategóriába, mondjuk rá, hogy nyomokban sci-fi-t is tartalmaz, na de az meg nagyon kevés tartalmat tudott felmutatni ahhoz, hogy fizetős-havidíjas játékként megállja a helyét. (Erre a fejlesztők is hamar rájöttek, most ingyen letölthető és havidíjmentes, így már bátran tudom ajánlani, egy próbát mindenképp megér.) Nemrégiben azonban kiadták a Tabula Rasat, ráadásul Richard Garriot nevével fémjelezve, ami optimizmussal tölthette el az eddig mostohán kezelt műfaj rajongóit.

Tabula Rasa

A kerettörténetet hosszasan és cizelláltan leírták a hivatalos oldalon, ám amit minket, mint játékosokat is érint, az az, hogy a nem is olyan távoli jövőben az emberiség utolsó életben maradt tagjai - akik nincsenek olyan sokan - az életben maradásért küzdenek, egy "másik" bolygón... Azt hiszem, ez így eléggé lényegre törő, nagyon leegyszerűsítve még azért leírnám az előzményeket, a játék kulcsfontosságú kifejezéseit, neveit is bemutatva ezáltal: egy nagyon régi és nagyon fejlett idegen kultúra, az Eloh faj a végtelen űrben folytatott utazásai során a felfedezett, náluk sokkal primitívebb, fajoknál - mint például az emberiségnél - ilyen-olyan nyomokat, információkat hagytak, hogy azok a fejlődésben és túlélésben segítsék őket. Egyszer aztán rátaláltak egy nem is annyira visszamaradott, ám annál harciasabb népre, a Thraxre, akik mindjárt egy óvatlan pillanatukban meg is támadták őket. Az Eloh igen nehezen ugyan, de átvészelte a támadást, viszont ez a csapás megingatta bennük a hitet, miszerint ők a létező legmagasabb szinten álló faj, ami aztán belső konfliktusokhoz, és a Neph nevű csoport kiválásához vezetett. Ők aztán szövetkeztek a Thraxszel, és megadták a kegyelemdöfést az Eloh fajnak. A kevés túlélő a korábban meglátogatott "primitív" népeknél elrejtőzve keresett menedéket. Valahol itt kezdődik az emberi civilizáció fejlődése - valószínűleg az Eloh útmutatásainak köszönhetően -, viszont a nukleáris fegyverek és űrhajók magukra vonták a Bane figyelmét. (A Bane gyűjtőfogalom mindazokra, akik a Neph oldalán harcolnak, beleértve a Thraxet is.) Így az egyre veszélyesebbé váló nép semlegesítése, és egyúttal a Föld erőforrásainak kiaknázása céljából támadást indítanak bolygónk ellen. Érdekes módon a nagyon ősi és nagyon fejlett idegenek ellen évszázadokig tartó háborút vívunk, de eztán persze elveszítjük, és tovább kell állnunk. Az Eloh nyomait követve egy Foreas nevű bolygóra költözünk, és itt kezdődnek a mi kalandjaink.

A karaktergenerálásnál - nem meglepő módon - különféle fajokat nem fogunk találni, miután az emberiség maroknyi túlélői közé tartozunk, azonban a "humán" karakterünket igen változatosan variálhatjuk. Minden testrész átalakítható valamelyest, rengeteg arc, arcszőrzet, haj, és a többi közül válogathatunk, még a kezdő ruhát is variálhatjuk, átszínezhetjük, aztán egy-két kisebb kiegészítő, mondjuk egy laza napszemüveg, és már léphetünk is tovább. Ezután természetesen el kell neveznünk a karakterünket, azonban itt is van egy kis érdekesség. Két tagból álló nevet kell kitalálnunk, de a vezetéknevet jól meg kell fontolnunk, ugyanis karaktereink egy kis családhoz, rokonsághoz tartoznak, eztán csak a keresztnevüket variálhatjuk.

Tabula Rasa

Kezdődhet a játék, ám a Foreason sem túl rózsás a helyzet, a csapatszállítóból kilépve szinte azonnal a harc közepében találjuk magunkat. Persze ez csak az oktató-küldetés, annyira nem igazán lehet elszúrni, hogy itt meg is haljunk. Ez alatt röviden megismertetnek minket a példásan egyszerű irányítással. Na mondjuk ha egy kicsit jobban belegondolok, a példás nem feltétlenül jó kifejezés ide, az irányítás inkább már túl egyszerű, és nem is nagyon "bonyolítható", ha valakinek épp arra lenne igénye. A WoW-on edződött játékosok, akik a képernyőt négy sornyi szélességben körülvevő ikonrengeteghez szoktak, valószínű kevesellni fogják a rendelkezésünkre álló 10 azaz tíz darab, skill-slotot. Ez a tíz is úgy értendő, hogy készenlétbe helyezhetünk öt lőfegyvert és öt egyebet, amik lehetnek speciális képességek, gránátok, aknák, gyógyszerek stb. Ezt a végletekig való leegyszerűsítést talán a harcrendszer tette szükségessé, ami viszont tényleg nagyon kellemesre sikeredett. Bal egérgombbal a bal oldali öt fegyver közül az éppen aktívval lövünk, míg jobb klikkel a jobb oldali öt skill kiválasztott darabját tudjuk elsütni. A két csoport tagjai között a leginkább kezünk ügyében lévő Q és E billentyűkkel válogathatunk. Eddig semmi különös, a finomság eztán következik: az MMO-khoz képest szokatlan módon itt nem szükséges előre kijelölnünk a leendő áldozatunkat, csak rávezetjük a célkeresztet, és lövünk, ahogy ezt egy TPS-ben tennénk. A target-lock lehetősége azonban adott, aminek például akkor vesszük hasznát, ha egy nagyobb csoportból a kulcsfigurát akarjuk először kilőni, mint például a sok harcos közül az egyetlen gyógyítót. Ilyenkor bármerre fordulhatunk, a leadott lövés őrá fog irányulni, egészen addig, míg meg nem hal, vagy le nem vesszük róla a kijelölést. A célzásban van azért egy kis rásegítés, a célkereszt a közelében lévő ellenségre ugrik. Többek között ez is nehezíti a fent említett VIP-kilövést, de a célkijelölés megoldja ezt a problémát. Ha lövés előtt letérdelünk, nagyobb eséllyel érünk el kritikus találatot, ami logikus módon nagyobb sebzést eredményez. A harcrendszer tehát igen jól sikerült, de egyúttal nagyon le is szűkíti a lehetőségeket. Mivel nincs egérkurzorunk, célkeresztünk van, így nem nagyon tudunk válogatni a gyorsbillentyűvel elérhetetlen ikonhalmazból. Én mondjuk nem látom megoldhatatlannak a problémát, mert ahogy hotkeyre jön elő a játék főmenüje is, ugyanúgy hotkeyre előjöhetne egy sokkal nagyobb fegyver- és skill-táblázat.

A kaszt kiválasztása sem a szokásos módon történik. Az első fokozatban mindenki ugyanolyan újoncként kezd, aztán bizonyos szinteken - amikor a következő fokozatot elérjük - lehet két-két ágon specializálódni, amíg el nem érjük a nyolc végső kaszt valamelyikét. Első fokozaton tehát újoncok vagyunk, a másodikon lehetünk Soldier vagy Specialist, harmadikon Commando, Ranger, Sapper vagy Biotechnician, míg végül a negyediken a Grenadier, Guardian, Sniper, Spy, Demolitionist, Engineer, Medic és Exobiologist szakmákat vehetjük fel. Ezen szakmák leírásaiból elsőre úgy tűnik, hogy remekül ki van ez találva, hogy mindenkire szükség legyen, ám valahogy furcsa módon mindenki leginkább Sniper, esetleg Spy akar lenni. Elsőre azt hittem, hogy a játékosok nem remélnek akkora társaságot, ahol egy támogató kaszttal is meg lehet élni, de rövid játék után rá kellett jönnöm, hogy nem is igazán van rájuk szükség. A küldetések jelentős része igen egyszerű, egyedül is kényelmesen teljesíthető, kapunk azonban olyanokat is, amiket esélytelenek vagyunk teljesíteni. Ilyenkor viszont inkább egy kis extra tűzerő kell, nem gyógyító... Az első néhány instance is kényelmesen teljesíthető egyedül, ami azért már tényleg csúnya dolog, aztán egyszer csak az egyik instance közepe táján állja az utunkat egy olyan csapat, amivel szemben nincs esélyünk, és ez különösen bosszantó, hogy még csak be sem tudjuk fejezni, amit elkezdtünk.

Tabula Rasa

A különféle kasztokhoz különféle páncél típusok tartoznak, amelyeknek megvannak persze a maguk előnyei és hátrányai is. Ehhez hasonlóan a fegyverek is különféle sebzéstípusokkal bírnak, mint például fizikai sebzés, lézer, elektromágneses impulzus stb. Az ellenfelek persze ezekre különböző módokon reagálnak, egy organikus ellenfelet hiába lövünk például EMP fegyverrel, nem igazán fogja meghatni a dolog, a mechanikus társaik viszont annál kevésbé tolerálják. Az sem mindegy, hogy ritkábban kapnak nagyobb sebzéseket, vagy gyors egymásutánban sok kicsit, esetleg csak közeli támadási móddal rendelkező ellenféllel van dolgunk, akinek az életerejét szép lassan el tudjuk koptatni, mire odaérhetne hozzánk, hogy kárt tegyen bennünk, így arra is figyelnünk kell, hogy a különféle lőszereket shotgunnal, puskával vagy géppuskával adagoljuk, és akkor még csak hármat említettem a tizennégyféle fegyvertípusból. Ezek mindegyikét nem tudtam kipróbálni, miután legtöbbjüket csak bizonyos kasztok használhatják, de a rengeteg fegyver- és lőszertípusból adódó tekintélyes fegyverarzenál különösen szükségessé tenné a fent említett probléma orvoslását, miszerint csak öt darabot tarthatunk készenlétben.

Minden nagyobb területen van egy több részből álló küldetéssorozat, amelynek a teljesítéséért egy-egy klón-token a jutalmunk. Ennek segítségével készíthetünk karakterünkről egy-egy klónt. A klónozásnak leginkább a fokozatok átlépése előtt van értelme, a klón ugyanis rendelkezni fog ugyanazzal a szinttel és szakmával, amivel az eredeti, és ha azon a fokozaton elérhető másik szakmát is ki akarjuk próbálni, nem kell a nulláról kezdenünk a karakter fejlesztését. Ez egyrészről jól hangzik, tetszik is az ötlet, de erre valószínűleg azért van szükség, mert annyira azért nem izgalmasak a küldetések, hogy egymás után akár nyolcszor is megcsináljuk őket... Sokkal nagyobb probléma viszont, hogy ha elértük a maximális szintet, akkor meg már nincs mit csinálni a továbbiakban. Újrakezdeni tehát nincs miért, 50-es szint után meg nincs tovább... És ez így eléggé betesz a játék "szavatosságának".

Tabula Rasa

A fent említett küldetések a már megszokottakon kívül tartogatnak meglepetéseket. Persze itt is megvannak az "ölj meg ezekből X darabot", "szerezz azoktól Y darab valamit", "öld meg a bosst", "juss el egy bizonyos pontra" típusú klisék, az érdekesség viszont a bázistámadás/védelem jellegű missziókban rejtezik. Vannak ugyanis olyan bázisok, amelyek folyamatosan gazdát cserélnek. Ha éppen a Bane kezén van, akkor mi támadunk, jutalmul támadás-tokeneket kapunk, de ha éppen a miénk, és a Bane támad, akkor védekezés-token a jutalmunk. A küldetéssorozatban általában van egy követelmény mindkettőből, ami azért jelent problémát, mert általában az egyik megvan hamar, de a másik nagyon nehézkesen gyűlik össze, így a klón-tokent se kapjuk meg, klónozás nélkül nem szívesen specializálódunk tovább, és addig is tele van a quest-logunk mindenféle már teljesített, de még nem leadható küldetésekkel. Az "ölj meg valamiből X darabot" jellegű misszióknál néha ijesztő számokat találunk, esetleg több százat, de ettől nem kell azért megijedni. Ezek az ellenfelek esetleg több küldetéshez is tartozhatnak, vagy lépten-nyomon beléjük botlunk, és előbb utóbb úgyis összejön a kellő mennyiség különösebb nehézség nélkül. A küldetések helyszíne általában a térképen is kijelzésre kerül, ami viszont hagy némi kívánnivalót maga után. Mármint nem a kijelzés, hanem maga a térkép, ugyanis nem látja el a legalapvetőbb funkcióját, hogy tájékoztasson minket arról, hol vannak az áthatolhatatlan részek. Ezek elhelyezkedése pedig néha igen nagy kerülőkre kényszerít minket, ami az tesz még sokkal idegesítőbbé, hogy nemcsak hogy a térképen, de magán a terepen sem nyilvánvaló, hogy hol tudunk átjutni. Így aztán hosszadalmas ugrálás és hegyoldalon csúszkálás után általában fel kell adnunk, és megkerülnünk az egészet... Mindemellett szembesülnünk kell azzal is, hogy a küldetés-teljesítések körül találhatóak leginkább a bugok, és sajnos van belőlük bőven, csak úgy hemzsegnek... Van, hogy egyszerűen nem tudjuk leadni a teljesített küldetést, előfordul, hogy a questgiver valamilyen okból elérhetetlen helyre kerül, de a legbosszantóbb az, ha valakit ki kell mentenünk egy instance-ból, és az a valaki az egyik sarkon csak úgy eltűnik.

A küldetések jelentős részét képezik az úgynevezett Logosok keresgélése. Ezek a nagyon fejlett Eloh kultúrának a hátrahagyott nyomai, és ezekből kapjuk a különféle speciális képességeinket. Tehát nem elég, ha megvan a szükséges szintünk, a megfelelő Logos-szentélyek felkeresése is elengedhetetlen. Ezek, mint egy-egy idegen írásjel lesznek feltüntetve egy négyzetrácsosra beosztott "üres táblán", talán innen kaphatta a játék a címét is.

Tabula Rasa

A craftingról és a gazdasági részről még szót sem ejtettem, de ez nem véletlen, nem érdemlik meg... Különféle dolgokat legyártani nem igazán éri meg, először is mert kaotikus a rendszer és előbb-utóbb értelmetlen nevű szeméttel lesz tele a raktárunk, másrészt meg mindent megkapunk a kereskedőknél. Ha az átlagos boltban megvásárolható holminál jobbra vágyunk, akkor mehetünk az aukciósházba, ahol konkrét licitálás nem történik, mivel a gazdaság is el lett szabva alaposan. A legjobb minőségű holmikat igen bőkezűen méri a játék, így semminek nincs értéke. Esetleg más kasztnak való a cucc, ilyenkor bedobja az ember az AH-ba kábé ugyanannyiért, amennyit a kereskedő is megadna érte. Tehát csak be kell sétálnunk, és fillérekért azonnal felszerelkezhetünk a játékban fellelhető legjobb holmikkal.

Apropó gazdaság: egy játéknak miért van ugyanakkora havidíja, mint a World of Warcraftnak, mindamellett, hogy a világ mérete, és a benne fellelhető tartalom mennyisége meg sem közelíti azt? Mondhatnám jelentéktelen ahhoz képest... Na de sebaj, az ötvenes szintet a játék árában benne foglalt egy hónap alatt el lehet érni.

Tabula Rasa

Szóval én úgy látom a helyzetet, hogy Garriot bácsi félmunkát végzett, és ahelyett, hogy ennyire nagyon büszke lenne az alkotására, talán üljön neki még egyszer a tervezésnek, szerintem még menthető a játék. Ennél mindenesetre sokkal többet vártam. ■

Tabula RasaTabula RasaTabula RasaTabula RasaTabula RasaTabula RasaTabula RasaTabula RasaTabula Rasa

értékelés

Tabula Rasa

Pozitívumok
  • Nagyon jó harcrendszer
  • Hiánypótló műfaj (sci-fi)
Negatívumok
  • Rengeteg bug
  • 50-es szint után nincs mit csinálni
  • Értelmetlen crafting és gazdaság
7,5
grafika 8
hangok 7
játszhatóság 9
hangulat 7
Tabula Rasa
A legutóbbi Tabula Rasa cikkek, hírek

hozzászólások (6)

Paladin73
Paladin73 2008.03.04. 08:37
(Akkor nem kéne idekommentelni, nem? :-| )

A TR egyébként nagyon hangulatos, jó alapötletből építkezik, és marha jó szórakozás - kb 1-1,5 hónapig.
Eleve egy akciójáték, egy (rövid) idő után óhatatlanul unalmas lesz.
A másik a bugok - és nem is csak a bugok, hanem az, h képtelenek javítani, az ember úgy érzi, magasról tojnak a játékosra.
Lényeg, hogy az a 15-20 lelkes ember, akivel novemberben elkezdtem a játékot, január közepére (engem is beleértve) mind cancelt nyomott. Ez azért sokat elmond.
Hofi
Hofi 2008.03.07. 12:42
Akkor végül is neked se tetszett. Ez a lényeg ;-)
Phobia00
Phobia00 2008.03.11. 07:44
Viszont ez a célkeresztes megoldás nagyon pozitív,talán csak emiatt vagyok megragadva a Risk Your Life 2-nél is.Szerintem sokat hozzátesz egy játék élvezhetőségéhez ha nem ez az egeres szerencsétlenkedés van amit pl. a lineage2 és társai használnak.
Avvoltoio
Avvoltoio 2008.03.11. 15:51
izlések és pofonok, én is játszottam risk of life 2-vel néhány hónapig, aztán elkezdtem lineage 2-vel játszani, és már lassan egy éve játszom vele :).(nekem meg a l2 irányítása jött be ryl2-ével ellentétben).
másrészt lineage 2-ben elég az ellenfelet targetolni egérrel(de egér nélkül is lehet) minden máshoz ottvannak a gyorsbillentyűk, makrók stb, vagyis nem nevezném egeres szerencsétlenkedésnek.

A TB engem se győzött me a leírás alapján, de talán az exteel-t próbálnám még ki a scifi környezetű játékok küzül, a harcirobotok fejlesztgetése igen jónak tűnik, ez is ncsoft kiadású.
Rathelor
Rathelor 2008.03.25. 16:15
Azért egy Anarchy Online-t még meg lehetett volna említeni, mint az egyik első sci-fi MMO...
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?