Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Fallout 3

A sorozat méltó folytatását készítette el a Bethesda.

2008.11.18. 00:00 | szerző: Gerry | Ismertető/teszt

"War. War never changes." Immáron tizenegy éve, hogy először halhattuk a legendás mondatot Ron Perlman szájából az 1997 végén megjelent Fallout intrójában. A Fallout, amely sokak szerint az 1988-ban megjelent Wasteland szellemi örököse volt, szakított a már a 90-es években is roppant elcsépeltnek számító fantasy sémákkal, és egy olyan világba kalauzolta el a játékost, amelyben megtörtént az, amitől a XX. század 50-es, 60-as éveiben olyannyira rettegtek: a totális nukleáris háború.

Fallout 3
Családi idill Vault-módra

A világégés, a nukleáris holokauszt a játék sztorija szerint a XXI. század második felében, 2077-ben következett be, az USA és Kína közötti háború eszkalálódásaként, s mindössze pár óra alatt a XX. század 50-es éveire nagyban hasonlító világ szinte egésze radioaktív hamuvá változott. A harc mintegy két évtizeddel korábban kezdődött meg a nyersanyagokért, mindenekelőtt az olajért, amelynek következében az USA annektálta Kanadát, Kína pedig elfoglalta Alaszkát. Az amerikai erők végül nagy nehezen visszaszorították a kínaiakat a földrészről, azonban ekkor elszabadult a pokol. Senki sem tudja, ki nyomta meg az első gombot, mint ahogyan azt sem, honnan indult el az utolsó rakéta és stratégiai bombázó, az azonban biztos, hogy a Föld lakosságának szinte teljes egésze halt meg órák, napok leforgása alatt. A pusztítás közel tökéletes volt, legalább annyira, mintha csak minden egyes honpolgárnak kötelezőképpen kellett volna egyhuzamban végignéznie a Megasztár eddigi összes szériáját. Azonban korántsem halt meg mindenki, hiszen a háborút megelőző paranoiára, a nukleáris kataklizmától való félelemre alapozva a Vault Tech száznál is több bunkert (Vaultot) épített szerte az Államokban. Ezekben a hatalmas, a föld alá, jellemzően hegyek gyomrába épített óvóhelyeken a kiválasztott, tehetős százak, avagy éppen művészek és tudósok lehetőséget kaptak, hogy túléljék a háborút. Korántsem mindenki, hiszen egyes Vaultokban nem volt megfelelő a nemi összetétel ahhoz, hogy további generációk szülessenek, másikakat pedig úgy programoztak, hogy mindössze pár évtized után megnyíljanak, és a lakókat kikényszerítsék az új, ismeretlen világba.

Az első Fallout 2166-ban játszódott Kaliforniában, az 1998-ban debütált Fallout 2 pedig 2241-ben, kicsit északabbra, de még mindig a napfényesnek ekkor már aligha nevezhető államban. 2001-ben a franchise tett egy kitérőt a csapatalapú taktikai akciójátékok világába is a Fallout Tactics: Brotherhood of Steellel. Ezután hosszú szünet következett a sorozat életében, eltekintve attól, hogy az eredeti szériát készítő Black Isle Studios – kiknek nevéhez olyan játékok kötődnek még, mint a Planescape Torment, avagy az Icewind Dale sorozat – 2003-as bezárása miatt a készülődő Fallout: Van Burden munkacímen futó harmadik részt lefújták. A síri szünet és hullaszag egészen 2004 nyaráig tartott, amikor is a Bethesda Softworks bejelentette, hogy megvették a Fallout 3 jogait. Azonban a fejlesztés ekkor csupán takaréklángon indult meg, s egészen az Elder Scrolls IV: Oblivion 2006 tavaszi megjelenéséig ez így is maradt. Ez után azonban a Bethesdás fiúk és lányok teljes energiával nekiestek annak, hogy feltámasszák minden idők egyik – ha éppen nem A – legjobb cRPG sorozatát.

Fallout 3
Na, itt sem nagyon hallottak még a térrendezés alapelveiről...

Be kell vallanom, a kezdeti eufórikus érzelemtúltengés után, amelyet a Fallout 3 készítésének puszta ténye váltott ki, elkezdtem félni attól, hogy mit is fog művelni a Bethesda a felejthetetlen Fallout sagával. Félelmem tovább növekedet, amikor az első videók kijöttek a játékból, hiszen szerkesztőségünk egy része még az idei E3-as gameplay videókat is elborzadva szemlélte az "ez meg mi a ******?!" össznépi felkiáltással; ekkor már szinte szexuális erőszakot véltem felfedezni a Fallout sorozaton a Bethesda részéről. Azonban ellenérzéseinkkel mit sem törődve a Fallout 3 jött, látott, megjelent. És győzött. Azt ugyanis már az ismertető elején leszögezhetem: a Bethesda képes volt felnőni a Black Isle-hoz, és közel minden tekintetben egy fantasztikus játékot hoztak össze, amelyre még évek múltán is elismerően fogunk visszaemlékezni.

A történet ezúttal 2277-ben játszódik az USA keleti részén, Washington D.C.-ben, illetve annak környékén, ahol az egy főre jutó szupermutáns-populáció erősen meghaladja a kaliforniai átlagot. Pedig tizenegy éve az is igen magas volt... A kerettörténet, mint olyan, a Vault 101-ben veszi kezdetét, ahol a kezdő mintegy fél órában megfigyelhetjük karakterünk felcseperedését. Mindez talán picit szokatlannak hat, azonban azt figyelembe véve, hogy a Fallout 3 a születésünkkel indít, teljes mértékben belesimul a játékmenetbe. Az igazi történet akkor kezdődik meg, amikor arra ébredünk, hogy apánk elhagyta a Vaultot, s nyomában meglehetősen korrekt felfordulás maradt. Mi pedig mi mást tehetnénk, mint hogy követjük őt az ismeretlenbe, a Wastelandre. S ezzel kezdetét veszi minden idők egyik legnagyszerűbb cRPG-je, amelyben minden idők egyik legérdektelenebb főtörténetét játszhatjuk végig. A történeti vonal ugyanis erőteljes ásítgatásokra ösztönöz, lévén ha nem is sablonos, de nemes egyszerűséggel unalmas. Pedig a Bethesda felvonultatott minden régi ismerőst a szupermutánsoktól a ghoulokon át a Brotherhood of Steelig és az Enclave-ig, azonban mindhiába: amennyire ötletes helyszínekkel és karakterekkel találkozhatunk néhol, annyira fullad dögunalomba a fő történeti szál. Ha mindez nem lenne elég, olyan, tökéletesen illogikus események következnek be az egyes átvezető jelenetekben, hogy néha legszívesebben a hajamat téptem volna. Még szerencse, hogy abból sok van. Mármint hülyeségből, és hajból is. Meg amúgy is hamarabb estem le a székről.

Fallout 3
A játékmenet néha fejetlenségbe torkollik

Mindezek ellenére a melléküldetéseknél és helyszíneknél néhol egészen nagyot domborítottak a fejlesztők. Például a gyermekek városa, a zöldellő Oasis, avagy a számítógépes szimulációban megjelenített fekete-fehér amerikai idill egyszerűen zseniális volt. A küldetések egy része persze a "nyírd ki x/y rosszarcú honpolgárt" köré szerveződik, azonban ez esetekben is menet közben sokat módosulhat az összkép. A mellékküldetések elsöprő többsége azonban szerencsére nem simul efféle sémákhoz, és a lehető legváltozatosabb – és néha a szó legszebb értelmében vett "legidiótább" – missziókkal találkozhatunk. Számos alkalommal három vagy akár négy választási lehetőségünk is adódik, nem csupán a mindig mindenhol kötelezőképpen szerepelhetett klasszikus jó és rossz opciókkal találkozhatunk. A karakterek tekintetében sajnos meglehetősen kevés igazán emlékezetessel találkozhatunk – ezen a téren a főszál által prezentált középszerűségbe süllyedt vissza a Bethesda.

Az első azonban, amit észrevesz a mezei játékos nem a karakterek szofisztikált, avagy éppen vészesen unalmas mivolta lesz, hanem a végtelen nagy játéktér. A játéktér, amely szépnek, színesnek semmi esetre sem nevezhető, ellenben bármelyik bokorból kiugorhat valami, ami szőröstül-bőrüstül és Pip Boyostól megesz. A bejárható terület a Morrowindes és Oblivionos hagyományokhoz hűen óriási, és a fejlesztők ígéreteihez híven valóban nagyságrendekkel kidolgozottabb, mint a Bethesda előző játékaiban. A térkép alapvetően két részre bomlik: az egyik Washington romjainak egy része, azaz a szorosabban vett városi környezet, míg a másik a klasszikus ménkű nagy pusztaság, ménkű nagy mutánsokkal. A bandukolás örömét erősíti, hogy lépten-nyomon beleütközünk valamilyen felfedeznivalóba, legyen szó banditák telepéről, elhagyott városról, avagy éppen magáról a Fehér Házról. Kétségkívül tonnányi kisebb-nagyobb lokációba botolhatunk utunk során, amelyekkel az egyetlen probléma, hogy meglehetősen csekély részük esetében találkozhatunk olyan NPC-kkel, akikkel némineműleg társaloghatunk is, nem csupán le kell durrantanunk a fejüket. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy a Fallout 3-ban alig találkozhatunk NPC-vel, lévén ez nem igaz, hiszen rengeteg karakterrel beszélgethetünk utazásaink során. Azonban az irtózatos mennyiségű meglátogatható helyszínnek köszönhetően sokszor éreztem azt, hogy könyörgöm, valaki vessen már elém pár kommunikációra, és nem csak esztelen mészárlásra hajlamos NPC-t. Sajnos az is erősítette ezt az érzést, hogy a Fallout 3-ban igazán nagy városokra ne számítsunk, főként a kisebb települések dominálnak – ámbár ezekből sincs túl sok. Szintén kicsit problémás, hogy semmiféle hátas jószágra (tehén, deathclaw, Trabant) nem tehetünk szert, így míg karakterünk a lábát gyalogolja le, mi az életünket unjuk el. Persze ha már felfedeztünk egy lokációt, úgy oda azonnal "teleportálhatunk", de minden más helyszínre el kell sétálnunk. Mindez nem is lenne orbitális, szappanopera-szaggató tragédia, azonban teleportálni csak külső helyszínekből tudunk, de például egy gigantikus metróhálózatból már nem. Viszont mivel sokat kell trappolnunk efféle nagyobbacska csövekben, ezeknél a Bethesda bizony jócskán próbára tette az ember türelmét. Nem is az odaúton, amikor felfedezzük a helyszínt, hanem visszafelé, amikor már logikus lenne, hogy "teleportálhassunk". De nem. Juszt sem.

Fallout 3
S még mondja valaki, hogy az RPG nem akciódús műfaj

Mindezzel együtt a Bethesda grafikusai lenyűgöző munkát végeztek: habár az előzetes képekből és videókból aligha derült ki, a Fallout 3 rendkívül hangulatosra sikeredett. A pusztulás, a rothadó világ ábrázolása felér az elődök által megteremtett legendás poszt-apokaliptikus körítéssel. Az 50-es, korai 60 évek stílusa ural mindent, nyakon öntve még mindezt a pár évtizeddel korábbi art decóval. A hatás közel tökéletes, és minden ízében Falloutos.

A játékmenet, és úgy összességében az egész Fallout 3 tekintetében a Bethesda láthatóan megpróbált felülemelkedni önmagán, illetve az Elder Scrolls sorozat legutóbbi két tagján. Nagyon sokan, és teljes joggal féltek attól, hogy a Fallout 3 nem lesz más, mint "Oblivion with guns" azaz egy bőre eresztett Oblivion mod. A tesztelés során magam is figyeltem, hogy hol ütközik ki erősebben az Elder Scrolls hagyaték, azonban azt kell, hogy mondjam, rendkívül erősen szinte sehol. Van ugyan egy-két elem, amelyek rendkívül ismerősek lehetnek az Oblivionből, így például a rejtélyes orvgyilkos társaság, a Talon Company támadásai: a bázisuk felszámolása közben tényleg azt éreztem, hogy erre a kis részletre menthetetlenül rátelepedett az Oblivion. Azonban mindez alapvetően ritka, s az FPS-nézet dacára a Fallout 3 nem lett holmi Oblivion mod. Igen, számos elemén és játékmechanizmusán érződnek az Oblivion utórezgései, azonban korántsem annyira, hogy ez zavaróvá váljon.

Fallout 3
Minden idők legjóképűbb főhőse. Minden idők legidiótább plazmafegyverével

Az "Oblivion with guns" kezdeti gyanakvását a harcrendszerről kiadott videók is erősítették, hiszen lássuk be, ezekre nem lehetett máshogy tekinteni, mint stílszerűen egy atomcsapásra. Szó mi szó, a videók borzalmasak voltak. Azonban míg szinte mindenki vadul kereszteket vetve, disztingvált rettegéssel várta, hogy milyen is lesz mindez a valóságban, megtörtént a csoda: a videókon tökéletesen dilettánsnak ható harcrendszer a gyakorlatban elkezdett működni. Nem is rosszul. Sőt. Kiválóan. A Fallout 3 harcrendszerének két eleme van: az egyik a klasszikus FPS nézetű lövöldözés, amely a fegyverek jellegéből adódóan valóban erősen hasonlít egy mezei FPS-re. A másik elem a hajdani Falloutok körökre osztott szisztémáját felidéző VATS-mód. Itt az alapból beállított "V" billentyűre rátapadva a játék megáll, ráközelít a kiválasztott ellenfélre, megmutatja, hogy melyik testrészt milyen eséllyel találhatjuk el, majd pedig a leokézás után bullet-time-ban láthatjuk, hogy ellenfelünk feje gyönyörű ívben lerepül a fejéről. Jobb esetben. Rosszabban csak megsebesül, így újfent válthatunk át VATS-ba, hogy az idegesítő kis (és nagy) bitkupacoktól megszabaduljunk. Majd újra, egészen addig, amíg akciópontjaink tartanak. Ha ezek elfogytak, akkor kell némi idő, míg regenerálódnak, utána megint próbálkozhatunk a VATS rendszer alkalmazásával. Ellenfeleink eközben természetesen nem csak állnak és bámulnak, hanem bőszen ránk támadnak, igaz, mint minden, ők is lelassulnak. A VATS rendszer óriási előnye, hogy sokkal nagyobb és pontosabb sebzéseket vihetünk be általa, mint normál harci módban. Nagyon sokszor megesik, hogy míg normál módban egy fél tárat kell beleeresztenünk valakibe, amíg végre méltóztatik meghalni, addig a VATS használatával elég egyetlen jól irányzott fejlövés, és az alany feje tisztes távolságban landol a törzsétől. Ez pedig igen negatívan hat az egészségi állapotára. Hatásosságán túl a VATS rendszer rendkívül látványos is, és a lassításnak köszönhetően szemet gyönyörködtető elhalálozásokat láthatunk, olyanokat, amelyekhez hasonlóan naturálisakat általában FPS-ben sem láthatunk, nemhogy cRPG-ben.

Fegyvereink között az elődökből már megszokott bőséggel nézhetünk szembe, hiszen rengeteg mordállyal találkozhatunk. Az igazán nagy célszerszámok közül egyedül a Vindicator Minigun és az YK42B Pulzuspuska hiányzik a kínálatból, kaptunk viszont helyettük mini atombombavetőt. Ez is valami. Sőt, igen nagyot durranó valami. E téren az egyedüli problémát az jelenti, hogy a lézer- és plazmafegyverek, illetve páncélok terén a Power Armor Mark I-es botrányosan idiótán néz ki. Ami az első két részben teljesen elfogadhatóan mutatott, azt valamelyik – sanszosan hótrészeg – designernek sikerült egy kínai bóvliárus termékének szintjére lefokoznia. Ehhez hasonlóan az első Falloutban csodált Brotherhood of Steel paladinjainak nem csupán a páncélzata gagyi, hanem immáron úgy hullanak, mint légy a Chemotoxtól, ami mindenképpen illúziórombolónak hat.

Fallout 3
Cok... Nuka Cola: most és mindörökké

A fejlődési rendszer maradt a régiben, így újfent nagy szeretettel üdvözölhetjük a világ egyik legjobb, és egyben legegyszerűbb rendszerét, a S.P.E.C.I.A.L. szabályrendszert. Továbbra sincsenek kasztok, hiszen mi magunk adhatunk a kívánt képzettségre (nagy fegyverek, kis fegyverek, zárnyitás, beszéd stb.) és alap tulajdonságra (erő, intelligencia, karizma stb.) annyi pontot, amennyit csak akarunk. Így bárki kreálhat egy fürge, zseniális tudóst és egy agyatlan behemótot egyaránt, akárcsak egy sunyi kis zsebtolvajt. Az elődökhöz képest csupán annyi jelentős változás van, hogy a perkek közül immáron nem háromszintenként, hanem minden egyes szintlépés után választhatunk.

Mintegy bő két és fél éve az Oblivion ismertetőjében leírtam, hogy a játék audiórésze jó, a szinkronhangok jók, csak éppen golyóstollal böködném halálra azt, aki kitalálta, hogy a közel ezernyi NPC-t mintegy tucatnyi szinkronszínész szinkronizálja le. Imáim (és halálos fenyegetőzéseim) úgy látszik, meghallgattattak, így a Fallout 3 NPC-i már szinte mind eltérő hangon szólalnak meg. Ugyan itt is elő-előfordul, hogy ugyanazzal a szinkronhanggal találkozhatunk, mindez azonban a ghoulok rekedtes egyenhangját leszámítva meglehetősen ritka, és semmi esetre sem bosszantó. A hangok (zörejek, robbanások, csapódások, szétszakadások) jók, és az aláfestő zene is jobbára a szebbik oldalát mutatja felénk. Amikor nem azt mutatja, akkor az Oblivion dallamaira módfelett hasonlító zenebona csendül fel, amely meglehetősen távol áll az eredeti Falloutok szellemiségétől. Ez azonban nem feltétlenül negatívum, inkább csak erős déjà vu keríthet hatalmába minket. Az azonban óriási dicséret a Bethesdának, hogy pár helyszínen viszont ez a déjà vu a Fallout 2-t juttathatja egy az egyben eszünkbe... s ennél nagyobb dicséretet aligha kaphat a harmadik rész.

Fallout 3
Ööö... véletlenül a Diablo III ikonjára kattintottam volna...?

A grafika tekintetében elvileg túlzottan sok meglepetéssel nem kellett volna számolnunk, hiszen a játék alatt a módosított Gamebryo motor dohog, amely már az Obliviont is működtette. A némiképp avítt engine-t a Bethesda sikerrel csiszolta és polírozta, így az a környezet ábrázolásában maximálisan megfelel a 2008-as év standardjainak. Mindez persze főként a grafikusok és designerek munkájának köszönhető, akik ügyesen fedték el azokat a részeket, ahol kissé kilóghatna a lóláb; nevezetesen a néhol fellelhető alacsony felbontású textúrákat. A megteremtett világot – amely maximálisan támaszkodik a Black Isle által kreált Fallout-univerzumra – már dicsértem eleget, így erre aligha kell újfent kitérnem. A motor egyedüli nagyobb hiányossága a karakterek megjelenítésénél jelentkezik, lévén ezek részletessége meg sem közelíti például a Mass Effect szereplőinek kidolgozottságát, s néha bizony igen furcsa mozgás-animációkat produkálnak. Ez azonban maximum apró bosszússágot jelenthet az amúgy rendkívül magas színvonalú grafikusi munka mellett.

Hogyan lehet objektíven értékelni azt a játékot, amelynek a megjelenését pontosan tíz éve várom, várjuk már? Alighanem sehogyan. Egészen az utolsó pillanatig aggódtam, hogy vajh’ miféle merényletet is akar elkövetni ellenünk a Bethesda, és vajon nem fogják el tökéletesen a porba gyalázni a Falloutok valaha oly fényesen csillogó nevét. Azonban minden félelmünk, és a Fallout 3 kisebb (de egy-két kivételtől eltekintve semmiféleképpen sem nagyobb) hibájától eltekintve fölösleges volt aggódnunk: a Bethesda Softworks képes volt felemelkedni a feladathoz, és olyan játékot készíteni, amely méltó a Fallout névre. S bár a saját szájuk íze szerint fogalmazták meg a Fallout 3-at, ez nem vált a játék kárára, sőt, egy olyan komplexitású, hosszúságú, hangulatú és részletességű cRPG-t teremtettek meg, amely a 2008-as esztendőben ritkaságszáma megy. S közel ötmillió eladott példány után az sem kétséges, hogy pár év múltán biztos újra fel fog hangozni: "War. War never changes..." ■

Fallout 3
Neve ellenére ő biztosan nem Buffy segítője...
Fallout 3Fallout 3Fallout 3Fallout 3Fallout 3Fallout 3Fallout 3Fallout 3Fallout 3Fallout 3Fallout 3Fallout 3Fallout 3Fallout 3Fallout 3Fallout 3Fallout 3Fallout 3Fallout 3Fallout 3

értékelés

Fallout 3

Pozitívumok
  • Óriási bejárható terület
  • Közel teljes szabadság
  • Összességében rendkívül hangulatos
  • Egyes helyszíneken irtózatosan hangulatos
  • Választási lehetőségek sokasága
  • Szép grafika
  • Töméntelen mellékküldetés
  • Mindent bejárva több mint 50 óra játékidő
  • Fallout
Negatívumok
  • Rövid és ötlettelen fő történeti szál
  • Kevés igazán emlékezetes karakter
Minimális rendszerigény: Pentium 4 2,4 GHz, 1 GB RAM, GeForce 6800/Radeon x850 vagy jobb videokártya, Windows XP/Vista, DVD-ROM, 6 GB HDD
9,5
grafika 9
hangok 9
játszhatóság 10
hangulat 10
Fallout 3
A legutóbbi Fallout 3 cikkek, hírek

hozzászólások (27)

mctoto
mctoto 2009.04.09. 17:06
Hello mindenki! Érdeklődnék a játékban lévő szabadságot illetőleg leszámítva a leírtakat. Mert nagyon sok féle dolgot hallottam. Azt hogy, oblivion nagyságu meg azt is hogy, csak annak tűnik. Mi az igazság? Mennyit lehet játszani vele úgy hogy nem unod meg? Az nem zavar ha, sokat kell mászkálni. Ismerősöm pl azt mondta hogy, szerinte elég hamar vége van ha nem tököl az ember a mellék küldikkel. Meg venném a játékot mert érdekel. Csak félek hogy egy pár nap mulva a végig játszott polcra kerül.
balays82
balays82 2009.04.10. 10:49
Az igaz, hogy viszonylag gyorsan végig lehet játszani, ha valaki csak a főküldetésekre koncentrál, ekkor azonban éppen a lényegről marad le, amit a posztapokaliptikus világ felfedezése, és a változatos mellékküldetések teljesítése jelent. A Fallout 3 pont nem az a játék, amit pár nap után a polcra tesz az ember, mert, ha elkapja őt a hangulat, akkor nagyon sokáig nem is engedi el. Én például már közel 40 óra játékidőnél járok, de még mindig rengeteg olyan hely van, ahol nem is jártam. Sokan mondják egyébként, hogy a 20-as szintkorlát elérése után már nincs akkora motiváció, mint előtte, de addig eljutni is beletelik jó néhány órába, ráadásul hamarosan a szintkorlátot is felemelik 30-ra.
mctoto
mctoto 2009.04.10. 14:48
Köszi szépen. A világ amúgy a képek és videók alapján bejön. Amúgy szerintem max levelen is lehet érdekes egy játék....sőt....
amitakartok
amitakartok 2009.06.14. 00:43
Fallout 3-hoz is tonnányi mod létezik. Én csak egyet használok, amitől a felszerelést nem kell javítani. Mármint hogy a cuccok minősége nem romlik használattal. Sajnálom, de nem vagyok hajlandó minden egyes csetepaté után tönkrement fegyvert javítani! Egyátalán minek kellett ezt beletenni a játékba, totális hülyeség!

Amúgy én teljesen el vagyok olvadva a játéktól. Kb. egy hónapig tartott amíg kivittem, de azonnal újrakezdtem az elejétől. Egyszerűen nem lehet abbahagyni... Bár van itt pár dolog, ami nem tetszik, például hogy szerintem túl kevés időt töltünk V101-ben (sírni tudnék örömömben, annyira hangulatos).
amitakartok
amitakartok 2009.06.14. 00:47
Ja meg a gépigény lemaradt a cikkből, ez feketepont. Nem éppen piskóta hardver kell neki, 1 giga memória és 6600GT alig viszi közepes beállításokon (úgy értem, kültéren kicsit alacsony az FPS, de nem játszhatatlan).

Plusz ha valaki tud angolul, ajánlanám ezt:
http://fallout.wikia.com

Nagyon király oldal, minden rajta van, ami kellhet. Plusz ha raktok Xfire-t a gépre, játék közben ez az oldal jön be!
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?