Cikkünk tárgya, a 2007 elején megjelent stratégiai játék gyűjteményes kiadása a szokásos tartalommal érkezik a GamersGate-re: tartalmazza az Europa Universalis III alapjátékot, valamint az azóta kiadott két kiegészítőt, a Napoleon’s Ambitiont, illetve az In Nominet is. Már az eredeti játék is sokkal logikusabb és egyszerűbben kezelhető volt, mint a sorozat előző két része – főleg a 3D megjelenítés segített a fokozatmentes közelítéssel és távolítással, így a játékos képes volt áttekinteni a játékteret a kontinens mérettől egészen egy-egy tartományig. További előnyei voltak még az az EU3-nak a logikusabban elhelyezett menük, statisztikák és segítségek.
A két kiegészítő közül a Napoleon’s Ambition meghosszabbítja az alapjáték időtartamát, egészen 1820-ig, míg az In Nomine jóval korábban, 1399-ben indítja el a játékot. Így ha valaki a két kiegészítővel kezd bele a stratégiai játékba, akár 1399-től egészen 1820-ig igazgathatja birodalmát. Ebbe pedig belefér a 100 éves háborútól és Bizánc elestétől kezdve egészen Napóleon bukásáig minden fontosabb történelmi esemény, beleértve a gyarmatosítást is.
Az időtartam jelentős növelésén túl a fejlesztők néhány új ötlettel és finomítással is előálltak. Az egyik legfontosabb változtatás a kereskedők automatizálása. Az eredeti játékban minden harmadik-negyedik hónapban egyenként kellett a kereskedőket a kereskedelmi központokba küldenünk, ami teljesen feleslegesen zökkentette ki a játékost a normális játékmenetből. Ezt most egy félig automatizált kereskedőküldés váltotta fel. A játékos egy hármas skálán beállítja a kereskedelmi központokban, hogy mennyire fontos ott számára a kereskedők megjelenése, és attól kezdve a masina automatikusan küldi őket, feltéve, hogy van még szabad hely és van szabad kereskedőnk. Ez olyan jól működik, hogy a nagy stratégia végigjátszásakor talán négy vagy öt alkalommal kellett beavatkoznom a kereskedők kiküldésébe az eredeti beállítások elvégzése után.
Szintén nagyon fontos újítás a kalózkodás megjelenése. Az eredeti játékban a hajókat megpakoltuk kincsekkel, és ha jó állapotban volt és nem gabalyodtunk épp konfliktusba egy másik birodalommal, akkor szépen be is futott a kikötőbe. Így alig kellett hajóhadakra és fenntartásukra költeni, a gyarmatról meg szépen ömlött a pénz kincstárunkba. A kalózok megjelenésével persze más lett a helyzet. Ha nincs szerencsénk, és megneszelik, hogy egy hajóhadunk kifutott a tengerre, ott teremnek, és ha a kincses hajóinknak nincs megfelelően erős kíséretük, akkor szépen búcsút is mondhatunk a bevételnek.
Hasznos új lehetőség a katonai egységek készítésénél egy automatizált gyártási és toborzási sor beépítése. Eddig ha egy egység elkészült egy adott tartományban, a játékosnak újra be kellett lépnie az egységtoborzó menübe. Az új rendszerben lehetőségünk van arra, hogy több egységet is készítsünk, és amint azok készen állnak, rögtön automatikusan a következőt gyártja a rendszer. Ez főleg kisebb birodalmak és nyugodt békebeli toborzás esetén hasznos lehetőség, háború idején úgyis gyorsan kell toborozni katonaságot, mert így logikusan jóval előbb lesz kész 10 ezredünk 10 különböző tartományban, mint egy tartományban sorban egyik a másik után.
Érdekes színfolt a játékban a lázadó tartományok és seregek megújult rendszere. Amint valamilyen vallási, gazdasági vagy politikai döntésünk nem nyeri el egy vagy több tartomány lakóinak tetszését, vagy trónbitorló tűnik fel a láthatáron, úgy komoly esélye lesz annak, hogy az elégedetlen tartomány (vagy tartományok) fellázad(nak). Ekkor a lázadók elkezdik ostromolni a tartományi székhelyen a várat, és előbb utóbb be is veszik, ha nem megyünk egy nagyobb sereggel leverni őket. Az adott tartomány, ha elég sokáig magára hagyják, egy idő után kis királyságként kezd viselkedni, így ne hagyjuk őket sokáig magukra, amint lehet, foglaljuk vissza.
A játék vallási vetületeit is felturbózták a fejlesztők, a pápai állam kiközösíthet és keresztes hadjáratot indíthat. Bár ez a funkció kissé ötletszerű és véletlenszerű, az egyik pillanatban még minden rendben a pápa áldásával, uralkodunk egy katolikus állam élén, a másik pillanatban meg kiközösít, anélkül, hogy akár vallási vagy háborús téren bármit is tettünk volna. A kémek szerepe is felértékelődött a kiegészítőkben, és néhány új lehetőség került repertoárjukba. Ezt főleg azok értékelik majd, akik szeretnek a durva gazdasági és katonai erőfitogtatáson kívül finomabb, hátba szúrásos megoldásokkal is operálni. :-)
A játék grafikája nem sokat változott. Bár nem volt igazán szükség rá, talán lehetett volna játszani a színekkel, felbontásokkal, meg finomítani az interfész- és egységgrafikát is. A hangok eléggé minimalisták, és szerencsére a klasszikus zenei aláfestés maradt továbbra is kellemes és megnyugtató kísérője a játékmenetnek.
Az eredeti formájában elég jól sikerült játékot a két kiegészítő tovább finomította és fejlesztette. Szerencsére nincs egyetlen olyan aspektusa a játéknak, amelyen rontott volna a beavatkozás. Azt a néhány monoton, állandó figyelmet és manuális beállítást igénylő, vagy éppen túlautomatizált részt, ami az eredeti játékban átcsúszott a játékteszteken, úgy dolgozták át, hogy elegendő stratégiai lehetőség maradjon a játékosok kezében anélkül, hogy állandóan babusgatni kellene az adott játékelemet. Azoknak különösen ajánlom a teljes játékcsomagot, akik szeretik az átfogó, mély stratégiai játékokat, és egy jól kidolgozott, többé-kevésbé élethű stratégiai játékot szeretnének végre végigjátszani, de nincs még meg nekik az Europa Universalis III. A Complete változat ugyanis egyszerre jobb is és több is, mint az eredeti, kiegészítők nélküli EU3 volt.
