Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena

Hangulatos folytatást kapott a 2004-es Riddick játék.

2009.06.04. 00:00 | szerző: Phoenix | Ismertető/teszt

Annak idején – még 2004-ben – igazi meglepetést jelentett az első Riddick epizód. Egy viszonylag ismeretlen fejlesztőtől egy minden tekintetében remekbeszabott játék érkezett. Az ezt megelőzően a The Outforce, Enclave és Knights of the Temple játékokat szállító Starbreeze csapat az Escape from Butcher Bayt követően a konzolos The Darknesst dobta piacra, majd belekezdtek egy újabb The Chronicles of Riddick játékba, ez lett a most bemutatásra kerülő Assault on Dark Athena.

The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena

Az Escape from Butcher Bayt remek hangulat, gyönyörű grafika, és akkor még újdonságnak számító minimál-hud jellemezte, Vin Diesel összetéveszthetetlen orgánumával előadott kőkemény dumával fűszerezve. Érdekesek voltak a "börtönfegyverek", és éppen elég is volt a közelharcból, mire megszereztük az első lőfegyverünket. Meg merném kockáztatni, hogy az Escape from Butcher Bay lehetett volna 2004. legjobb FPS-e, ha nem ugyanabban az évben jött volna ki a Half-Life 2. Mindezek alapján komoly elvárásokkal láttam neki az új epizód tesztelésének.

Az Assault on Dark Athena sztorija – nem meglepő módon, ám szakítva a manapság divatos "mutassuk be az előzményeket a folytatásban" klisétől eltérve – a Butcher Bay történetét folytatja, pontosan ott, ahol az véget ért. Akinek tehát az kimaradt, annak mindenféleképpen azt ajánlanám, hogy azzal kezdje. (És megteheti ezt minden további nélkül, ugyanis a lemezen rajta van a nagy előd is!) Hősünk, a börtönből frissen "szabadulva", akarata ellenére egy zsoldoshajón találja magát. Egy ideig nem is lenne semmi probléma, Riddick specialitása, mint tudjuk, a sötétben való osonás, de aztán amikor észreveszik, hogy ott jön-megy a hajón, azonnal hajtóvadászatot indítanak ellene. A feladat tehát adott, valahogyan kikeveredni a nyakig érő slamasztikából, ha máshogy nem, hát mindenkit kiirtva a hajón...

The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena

A Dark Athenában természetesen ismét a közelharc és a lövöldözés egyfajta keverékét kapjuk, de amíg az első részben éppen megfelelőnek érződött a keverési arány, addig itt már egy kicsit unalmassá vált néha a lopakodós-hátba szúrós harcmodor, míg végre hozzájuthattam az első kis kábítópisztolyhoz. Aztán miután végre egy shotgun is a kezembe akadt, néhány lövés után ismét visszatértem a sokkolás-hátba szúrás kombóhoz, mert valahogy továbbra is hatásosabbnak tűnt. Az űrhajó "populációjának" nagy százalékát az úgy nevezett drone-ok teszik ki, az ő kezükbe épített fegyvert használhatjuk is, miután őket kinyírtuk. Nem vihetjük magunkkal persze, kicsit macerás ugyanis a hullát magunkkal vonszolni. Később irányíthatjuk is a drone-okat, na az már egy fokkal érdekesebb. De legalább van néhány szép mozdulat, már ami a szúrófegyverekkel való kivégzéseket illeti. Kissé furcsára is sikeredett néhol a bunyó, mert miután átverekedtem magam jónéhány golyóálló mellényes kommandóson, meg egy egész szobára való kigyúrt zsoldoson különösebb nehézség nélkül, jött valami nagydarab kocsmafighter, és lepofozott. Háromszor... Mire megint eszembe jutott, hogy "ja igen, mögélopózni, hátba szúrni..." Ezzel ugyanis általában mindenki egy klikkre meghal, és nem kell a szemtől-szembeni harccal vesződni. Miután láttam, hogy lehetőség van a hullákat odébb cibálni, eleinte még gondosan fel is takarítottam magam után, de sajnos ettől is hamar elment a kedvem, miután láttam, hogy a zsoldosok attól sem különösebben zavartatják magukat, ha éppenséggel térdig gázolnak a társaik hulláiban. Márpedig ha ennyire a bujkálásra van kihegyezve a játék, ez talán a minimum lenne, hogy valami kis "érzelmi reakciót" váltson ki a zsoldosokból az elesett bajtársak látványa.

Az életerőt a már megszokott módon öt kis négyzettel jelölik. Ezek nem feltétlenül egészben tűnnek el, inkább fokozatosan fogynak, és míg van belőlük egy kicsi, addig vissza is tudnak töltődni. De ha már egészen eltűntek, akkor csak a gyógyító állomásokon lehet ezeket visszaszerezni. Ez akkor kifejezetten idegesítő, amikor egy keményebb ellenféllel akadunk össze, aki egy ütéssel levesz az öt életerő-kockából kettőt, és két ütése után rohanhatunk vissza a HP-automatához, miközben reménykedünk, hogy ellenfelünk nem rendelkezik a csodálatos regenerációs képességgel.

The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena

Nem emlékszem már, mennyi ugrálós-akrobatikázós-csövön mászós rész volt a Butcher Bayben, de biztos nem ennyi, mint itt. Merthogy ott nem zavart, itt meg zavar. Ilyenkor ugyanis külső nézetre váltogat a kamera. Nézetváltáskor meg elfelejti, hogy be volt kapcsolva a "szemfényesség", azaz Riddick sötétben látó képessége, és ilyenkor teljes sötétségből kivilágosodik, majd vissza. A váltogatás önmagában is eléggé kellemetlen, ezzel a villódzással együtt meg kifejezetten idegesítő. Nem ritkaság, hogy például lépcsőzetesen egymásra pakolt ládákon kell feljutnunk valahova, és ilyenkor minden felhúzódzkodásnál nézetet vált a kamera.

Amire azonban egy rossz szavam nem lehet, az a grafika, annak színvonala semmi kívánnivalót nem hagy maga után. Nem mutat ugyan semmi extrát, de nincs is vele semmi gond. A Dark Athena – mármint maga a hajó – nyomasztó hangulatát a pályák, a színek, a fények – de még inkább a sötét sarkok, ahonnan rátámadhatunk a mit sem sejtő ellenfeleinkre – remekül visszaadják. Az ellenfelek változatossága amúgy már önmagában is feltűnő, a drone-okon kívül – akik maszkot hordanak, az ijesztőbb fajtából – mintha mindenkinek egyedi arca lett volna. A szájmozgás remekül idomul a szöveghez, és az arcmimika is alátámasztja annak mondanivalóját. Nagy kár, hogy a testbeszédre nem fordítottak legalább ugyanennyi energiát. Azt sem lehet sokkal több munka megcsinálni, viszont annál feltűnőbb a hiánya. Az audióhatások is kifejezetten kellemesek. A zene nem tolakodó, diszkréten megbújik a háttérben, Vin Diesel hangja és dumája annyira kemény, hogy valósággal horzsol, és a zsoldosok hangjai is kellően változatosak.

The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena

A Dark Athena összességében egy kicsivel alulmúlta a várakozásaimat, pedig nem sokon múlott, hogy kellemes nosztalgikus érzéseket szerezzen. Mindössze egy kis csiszolgatás kellett volna még rajta. Az egyik legfőbb problémám volt a túlzásba vitt sunnyogós harcmodor. A másik a túl sok jövés-menés, a nem mindig egyértelmű továbbjutási lehetőség keresgélése. Szintén nem tett jót a játékélménynek a néhol erősen megugró nehézségi szint, az egymás után jövő boss fightok, gyógyítási lehetőség nélkül. Viszont mindenképpen a pozitív irányba billenti a mérleget, hogy valamivel a ma átlagosnak számító ár alatt került forgalomba, ajándékba kapjuk mellé a lemezen az első részt is, az angolul kevésbé beszélők pedig a kiadónak köszönhetően magyar feliratot is kapnak. ■

The Chronicles of Riddick: Assault on Dark AthenaThe Chronicles of Riddick: Assault on Dark AthenaThe Chronicles of Riddick: Assault on Dark AthenaThe Chronicles of Riddick: Assault on Dark AthenaThe Chronicles of Riddick: Assault on Dark AthenaThe Chronicles of Riddick: Assault on Dark AthenaThe Chronicles of Riddick: Assault on Dark AthenaThe Chronicles of Riddick: Assault on Dark AthenaThe Chronicles of Riddick: Assault on Dark AthenaThe Chronicles of Riddick: Assault on Dark AthenaThe Chronicles of Riddick: Assault on Dark AthenaThe Chronicles of Riddick: Assault on Dark AthenaThe Chronicles of Riddick: Assault on Dark AthenaThe Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena

értékelés

The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena

Pozitívumok
  • Jól eltalált és grafikailag is jól ábrázolt hangulat
  • Vin Diesel reszelős baritonja
Negatívumok
  • Önmagával ellentmondó lopakodós harcmodor
  • Apróbb bugok
  • Kameranézet-váltogatás
Minimális rendszerigény: Intel Core 2 Duo 1,8 GHz/Athlon X2 5200+, 2 GB RAM, Radeon HD 3850/GeForce 8800 GT, 12 GB HDD, DVD-ROM
8,0
grafika 8
hangok 9
játszhatóság 7
hangulat 8
The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena
A legutóbbi The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena cikkek, hírek

hozzászólások (3)

Creativ3Form
Creativ3Form 2009.06.04. 18:41
Az elején kicsit csalódott voltam, mert hiába voltak új ellenek meg egy-két új kivégzés, egyszerűen nem tudott újat mutatni. A hangulat, a pályák, a lopakodás egy az egyben a Butcher Bay-re emlékeztetett. Aztán, amikor kb. a game háromnegyedénél elhagyjuk Athena fedélzetét és landolunk azon a kis félreeső bolygón, majd megkapjuk az új stukit…na onnantól viszont a stáblista végéig élveztem, egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Igaz, hogy innentől kezdve főleg hent az egész, de nagyon élveztem. Összességében a gyenge kezdés után nagyon elkapott az atmoszféra és meg vagyok elégedve, de aláírom, hogy a Butcher Baynál nem jobb.
Nálam 9/10
ufodani
ufodani 2009.06.05. 15:40
Egyetértek nem is ragozom.Mivel a Butcher Bay nálam 10-est kapott-talán az új játékélmény miatt is-,a Dark Athena a Crea által és az ismertetőben(tetszett)is kifejtettek miatt "csak" 9.Ami azért azt jelenti,h bejövős volt:-)
.:[Kain]:.
.:[Kain]:. 2009.06.05. 16:42
nah, én pont attól a résztől fogva kezdtem egyre jobban és jobban unni és az új stuki is egy rakás fos volt, delete az egészre és bővítsék ki a dark athena fedélzetét több pályával...
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?