Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Egyéb

Sziget Fesztivál 2009 beszámoló

Szubjektív élménybeszámoló a tizenhetedik budapesti rendezvényről.

2009.09.14. 00:00 | szerző: Gerry | Egyéb

Ha az ember sokadjára ír a Szigetről, és már minden elképzelhető és épkézlábnak nevezhető bevezető szöveget ezerszer elcsépelt, mit lehet mást tenni, mint kimondani a teljesen triviálisat: Sziget volt, van, és vélhetően lesz is. Dübörögnek az új információk az olvasó felé, aki pusztán ennyit kérdez: „Tééényleg?!”. Tényleg. És még koncertek is voltak ám. (A fesztivál koncertjeiről olvasd el a blogom legutóbbi fesztivál témájú bejegyzéseit.)

Sziget Fesztivál 2009 beszámoló

Ami a 2009-es Sziget programtervezetét olvasgatva rögtön szembeötlött az az, hogy valaki honosította a mínusz egyedik napot, és előre megfontolt módon, különös kegyetlenséggel kinyírta a nulladikat. A tavaly öt napossá karcsúsodott fesztivál a cafrangjait nem adja, így a borzalmasan hangzó mínuszegyedik, meg nulladik napokkal aki akarta, teljes értékűvé varázsolhatta az egész hetét. Vagyis majdnem. Jegy hiányában a helyszíni beszámoló helyett a mínusz egyedik napról csak annyit tudunk nyilatkozni, hogy volt. Ezen felül állítólag még jó is volt, bár a Tankcsapda 20. születésnapi banzájáról adekvát kritikát nemigen lehet fellelni széles netnek ezen féltekéjén. A nulladik naptól ellenben bőségesen dőlt a hír, amelyekben olyasmiket írtak, hogy Afganisztánban kitört a béke, az AK 47-es csövekből pánsípokat készítenek, és Szaúd-Arábiából immáron nem sufnituning atombombagyártásra, hanem össznépi Big Mac segélyezésre dől a pénz. De hopp, hiszen ezek a béke és erőszakmentes menetek, illetve békejel-formáló fáklyás szellemi önizgatások sajátosságai, most pedig a rasszizmusnak vágtak oda azáltal, hogy lezenélték a fejét jól.

Sziget Fesztivál 2009 beszámoló

Azonban eljött a várva várt első nap, és csak úgy porzott utána. No persze nem az út, amelyet különleges nedvszívóval permeteztek le, következésképpen mintegy 5%-kal kevésbé lett hótmocskos az ember saccolásra 300%-ban retkes talpa. Van itt fejlődés, kérem szépen, melynek jegyében tündérien kedves In-Kal biztonságiakkal találkozhattunk: orcájukról sütött a szeretet, a béke, az értelem, olyannyira, hogy azt hiszem az idei volt az első Sziget, ahol egyetlenegyszer sem kellett agyvérzést kapnom a rend zordon őreitől. Nagy szavak ezek, feleim, de őrizzük meg őket a biztonságiak által félig agyonvert utókor számára: bezzeg mikor mi fiatalok voltunk, még mosolygó biztonságist is láttunk (pedig dehogy).

Sziget Fesztivál 2009 beszámoló

A másik furcsának nem, semmint az evolúció győzelmének betudható fejlemény a punkok teljes és visszavonhatatlan kihalása. Aligha nevezhető szomorúnak ezen, a korábbi évek tapasztalatai alapján teljes mértékben várható eseményt, melynek bekövetkeztével az állatkert végzetesen beszürkült ittas nyugati fiatalokra és konszolidált honi átlagpolgárokra. Míg a Szigetről az átlag Béla fejében élő kép mind a mai napig kimerül abban, hogy „csórikám punkok, rockerek, kaja, pia, drog”, mindez mára köszönőviszonyba sem nagyon kerül a valósággal. Egyrészt a „csórikámság” azon végtelenül egyszerű okból reked a K-hídon kívül, miszerint tessék már egy pillantást vetni a jegyárakra, kitoldani mindezt a várható egyéb költségekkel, és belátni, hogy szegény punkoknak és egyéb állatfajtáknak nem terem ennyi pénz, még évtizednyi tarhálással se. Imigyen tehát le is út, fel is út, összesen ha négy példányt sikerült látni az öt nap alatt, s ebből is hármat az Offspring koncertjén. (Déri Zsolt fő zenei ítész figyelemre méltó, tudományos igényű megfigyelése szerint a punkok szelekciójának újabb fejezetét láthattuk a Szigeten: csakis a legkiválóbb tarhálósok nyerhettek bebocsájtást. A szerző szerény véleménye szerint azonban ezen tézis alapjaiban hibás: a bejutók csak divatpunkok, ti. igazi punk ennyi pénzt még az életben soha nem láthatott.) Persze az ideális nullának a fent jelzett számadat még mindig fölötte van, de kijelenthetjük, hogy abszolút jó úton haladunk a Sziget punktalanításának rögös ösvényén, a jövőre prognosztizálható üdvözítő végkifejletet jelentő zérus felé.

Sziget Fesztivál 2009 beszámoló

Míg a punkok létszámadatai erősen közelítenek ahhoz, miszerint a bő 65 millió évvel ezelőtti katasztrófa után pár dínó még flangált egy darabig, mielőtt kollektíve kidöglöttek volna, a különféle rockerek és metálarcok megfogyva bár, drum’n’basstől törve, de köszönik, megvannak. Igaz a megfogyva itt a kulcsszó, hiszen előbb rájuk mértek egy termonukleáris csapást azáltal, hogy a HammerWorld nemet váltott, és lett belőle MTV Headbangers Ball, ami milyen dolog már, másrészt meg konkrétan a rock és metál ha lehet, még hátrébb szorult idén, mint az eddigi években. Szeretett Danko Jonesunk, aki mérsékelten meglepő módon a Danko Jones frontembere, mindezt így foglalta össze: "van a tüc-tüc, és mást se hallasz, hogy tüc-tüc". A programkínálatból neki ez jött le, s mi tagadás, fején találta a szöget, mint a három akkordot. Bár a Sziget nem ment át echte Balaton Soundba, azért a püttyögés jobban nyomul mint bármely más zenebona – igaz, a szeletelés vélhetően egy bizonyos szintet soha nem fog átlépni.

Sziget Fesztivál 2009 beszámoló

A helyszínek idei átértelmezései még a punok hiányánál is nagyobb meglepetéssel szolgáltak: emlékeim szerint legutóbb ha öt éve sikerült elkeveredni a Szigeten. Hát most megint kitűnőre vizsgáztunk éjszakai kavargásból mire az A38–Wan2 színpadtól eljutottunk a vele baromira szemben lévő MTV Headbanger’s Ball színhelyig. Visszagondolva persze tanítani kéne a felsőfokú szerencsétlenkedést, az azonban tény, hogy helyben tényleg úgy tűnt, hogy balra. Holott jobbra, meg felfelé is kellett volna, pedig inkább vissza. Kb. hét perces Odüsszeiánk végén persze elnyertük jutalmunkat egy kellően gyenge koncert formájában; csak tudnám, hogy konkrétan ki is adta.

Sziget Fesztivál 2009 beszámoló

Az szintén kérdéses, hogy az átszervezésnek/fejlesztésnek/ősmagyarok nyilainak esett-e áldozatul mindenki közkedvelt melegsátra, a Sziget Szodomája, Gomorrája, meg minden egyebe, a Magic Mirror, ahol idén még az egy főre jutó Kóka Jánosok száma is nagyobb volt mint a meleg cowboyoké. A sátor eleddig nem is annyira sátor, semmint faszerkezetű (csak semmi alpári poénkodás a plusz "s" bevitelével, kultúrmagazin vagyunk, kérem), hangulatos kis beülősarkokkal tarkított bigyó volt. Ja, meg nem túl meglepő módon tükörből is sok volt. Idén ellenben, mint azt az est majd’ egy héten keresztül állandó házitravija megjegyezte, konkrétan tükrök nélkül maradtunk. Tetszik érteni, tükrök nélkül a Varázslatos Tükörben. Meg hangulat nélkül, lévén az új sátor kábé annyira egyedi, mint egy transzvesztita show. Semennyire. Ellenben az előadások a hét minden napján ugyanazt nyújtották, ami több mint kiábrándító: vagy a pénz fogyott el, vagy a kreativitás, avagy a kopaszoktól, kőtől és tojástól való félelmében épkézláb sivatagi ember már be nem teszi a lábát székesfővárosunkba, inkább turulok szárnyán át száll el máshova. Az ok kérdéses, az eredmény kiábrándító.

Sziget Fesztivál 2009 beszámoló

Szintén kiábrándító picit, hogy a nemzetközi konyhák hada a Nagyszínpaddal átellenben, lényegesen kevésbé frekventált helyre került, s ráadásul még számbelileg is megfogytak bár, de szinte megszokott módon drágábbak is lettek. És hová tűnt mindenki kedvenc kínai kajáldája?! Az persze egy másik kérdés, hogy a fesztiválozók hada vonul át naponta a K-hídtól nem is oly messze található Auchanba, melynél élhetetlenebb áruházlánci egységet még ember nem látott. Mert azt roppant fontosnak tartják kirakni három nyelven is, hogy hátizsákkal bemenni tilos, mezítláb meg főleg (!), de a nyitvatartási idők kiírása már bizonyára felemésztené minden erejüket szegény áruházi alkalmazottaknak. Pontosabban az ezért felelős véglényeknek. Némiképpen egybevág a hipermarketlánc jelenlétével az a tény, hogy immár egészen elképesztő módon akár másfél literes palackokat is be lehetett vinni a fesztivál területére. Tavaly még a félliteres italok bevitelének lehetőségét is csodaként éltük meg, nemhiába vagyunk Szűz Mária országa, néha csak odahat, na de hogy idén már komplett élelmiszeres standokat lehetett volna építeni a bevihető ételre-italra, az hótzicher. Dicséret érte a lágyuló szívű szervezőknek. Jövőre már hűtőt is viszünk.

Sziget Fesztivál 2009 beszámoló

A fesztivál kényelmi szolgáltatásai is tovább fejlődtek: a közfürdők (melyekre tavaly tértünk át) tisztaságára az adott körülmények között egy szavunk nem lehetett – s immáron valakinek eszébe jutott az is, hogy netán kerítés is kéne eléjük. Igaz, nem feltétlenül abból a logikus gondolatból fakadt ezen ötlet, miszerint ne lehessen olyan könnyen belépni, és valamit ellopva kisétálni, hanem kedves wc-s nénik és bácsik üldögéltek a bejáratnál, ellenőrizvén, hogy a mocskos fesztiválozó jogosult-e arra, hogy némileg megtisztuljon. Mondjuk a kerítésről a fekete fóliát lespórolták, nehogy mínuszba csapjon át a fesztivál egyenlege, így aki nem figyelt, könnyen azon kaphatta magát, hogy lóbálni szabad, de a lóbálást szuggerálni is.

Sziget Fesztivál 2009 beszámoló

A fürdők fejlődésével ellentétben minimum atomkatasztrófaként élhettük meg, hogy az EA testületileg kivonult a fesztiválról. Biztosan a válság az oka, kevesebben vesznek Sims kiegészítőt, vagy mifene, de tény, hogy a 2006-ban az EA-HP közös sátorral megkezdett, s egy évre rá már önálló helyszínnel bíró Szigetes kockulásnak legalábbis egy időre vége. Nerdség vagy sem, de ebéd után a dögunalmas, és jelentékeny részében mindig ugyanazt kínáló Civil Sziget helyett nagyságrendekkel jobb volt letelepedni egy babzsákon, és a Need for Speed sorozat valamely tagját nyüstölni osztott képernyőn. Szörnyű. Rettenetes. De legalább élvezetes – lett volna. De nem volt, így maximum a rabbi tanácsa maradt volna 10 forintért; arra legalább nem hatott az infláció.

Sziget Fesztivál 2009 beszámoló

Az élesszemű fesztivállátogató sajnos idén is konstatálhatta, hogy zenei ízlés terén Magyarország ott tart, mint minden másban: a Balkán észak-nyugati szegletén, időbelileg pedig valahol a romantikusan erőszakos 90-es években. Végső soron persze a napijegyesek számának óriási megugrása mondjuk egy Prodigy koncert alatt aligha meglepő, lévén Firestarter, meg az olaj mellett/helyett a hajukat is szőkítők aranykorának zenéjére mekkora buli már pörögni; a necces csak az, hogy az együttes egészen príma legutóbbi albumának egyes számainál maximum pislogott a nép, hogy ezt minek, mikor le lehetne adni még egyszer a Voodoo People-t és a Breathe-t, ha nem még kétszer.

Sziget Fesztivál 2009 beszámoló

A nosztalgián kívül nem mintha ez különösebben meghatotta volna a szent magyar sátorterületeket a statisztikák szerint elővételben 70%-ban ellepő gaz külföldieket, kik nem átallnak pénzt hozni hőn szeretett nyugat-balkáni honunkba. Hogy a Sziget végérvényesen nemzetközi fesztivál lett, ahhoz semmi kétség nem fér, mint ahogy ahhoz sem, miszerint mindez jó. Végre nem egy olyan hungarikum, ami minimum százötven éves. Kúl. ■

Sziget Fesztivál 2009 beszámoló
Sziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámolóSziget Fesztivál 2009 beszámoló

Fotók: Dino

hozzászólások (0)

cikkajánló

John Scalzi: Vörösingesek

Scalzi megmutatta, hogyan kell egy remek sci-fivel fityiszt mutatni a sci-fi műfajnak.

Assassin’s Creed - Alvilág [könyv]

Egy ifjú indiai és egy ikerpár története a viktoriánus Londonban.

Év játéka 2015.

Olvasóink szavaztak, mi pedig most kihirdetjük a győzteseket.

John Scalzi: Árnyékszövetség

Négy önálló, de összekapcsolódó novellával bővült a Vének háborúja univerzum.

Ernest Cline: Armada [könyv]

Egy olyan erős kezdés után, mint a Ready Player One, nagyon nehéz újra megugrani a szintet. Ernest Cline-nak sikerült.