Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Heavy Rain: The Origami Killer (PS3)

Zseniális és lebilincselő interaktív thriller érkezett a Fahrenheit fejlesztőitől.

2010.02.19. 00:00 | szerző: Dino | Ismertető/teszt

A párizsi székhelyű Quantic Dream a Fahrenheit címet viselő kalandjátékával már megmutatta 2005-ben, hogy a csapat igazi mestere az interaktív történetmesélésnek. Ezután öt év szünet következett, azonban ez az idő egyáltalán nem telt csendben. A franciák ugyanis nagy fába vágták a fejszéjüket, és egy minden eddigi projektnél nagyobba kezdtek, folytatva a Fahrenheitből megismert kalandjáték stílust, azonban mindezt a PlayStation 3 erőforrásait minél teljesebben kihasználó grafikai körítéssel párosítva. A Sony teljes vállszélességgel a játék mögé állt – nem véletlen, hogy csak az ő aktuális konzoljukra készült –, így a Heavy Rain kitüntetett médiafigyelem közepette érkezik meg jövő héten a boltok polcaira.

Heavy Rain: The Origami Killer (PS3)

Mindenekelőtt képzeljünk magunk elé egy ütős thrillert, amelynek középpontjában egy rejtélyes sorozatgyilkos áll. Ezután képzeljük hozzá, hogy a főszereplőket mi irányíthatjuk, de a moziszerű snittek, a teljesen élethű karakterek és a jóleső borzongás mind megmaradnak. Aztán nyissuk ki a szemünket, helyezzük be a Heavy Rain Blu-ray korongját a gépbe, és kövessük figyelemmel, ahogy az előbbiek mind megvalósulnak. Mintegy 9-10 óra izgalmas sztori vár ránk ugyanis, amely során igen nehéz lesz akár étkezés idejére is elszakadni a képernyő elől.

A 2011-ben játszódó sztoriról sokat nem írnék, maximum amit az előzetesek és hírek alapján tudni lehet, hiszen a történet a lényege az egész játéknak, kár lenne bármit lelőni belőle. Az említett sorozatgyilkos kisgyerekeket öldös sorban, a holttesteknél egy-egy origami figurát is hagyva (innen az alcím, az "origami gyilkos"). Az általunk irányított négy főhős mind az ő nyomába ered, bízva abban, hogy megtalálják a titokzatos tettest. Egyikük egy elkeseredett apa, másikuk egy hi-tech felszereléssel rendelkező FBI ügynök (őt irányítva kicsit olyan érzésem volt, mintha Dale Cooper modern "változata" lenne), továbbá van egy ex-rendőr magándetektív és egy motorral közlekedő újságírónő. Az első pár órában remekül kibontakozik mindegyikük karaktere, tényleg elmondhatjuk, hogy a játékos szívéhez nőnek.

Heavy Rain: The Origami Killer (PS3)

Az interaktív mozifilm alapvetően a QTE rendszerre alapoz, azonban a hasonló megoldást használó akciójátékokkal – mint pl. a God of War boss harcai – szemben itt egyáltalán nincs game over. Ha nem sikerül jól az időzítés, újrakezdhetjük az adott részt, vagy más irányt vesz a történeti szál. De még akkor is folytatódik a sztori, ha az egyik szereplő esetleg elhalálozik. Az egyes elágazások persze befolyással vannak a további eseményekre, a végkifejlet pedig igen sokféle lehet, leginkább a játék kb. utolsó harmadában nyújtott teljesítményünktől függően. Mindez tovább nyújtja a játékidőt, hiszen a végére érve biztosan mindenkinek az jut eszébe, hogy "na és mi lett volna, ha ekkor és ekkor máshogy döntök?" A fejlesztők mindezt azzal segítik feloldani, hogy a már lejátszott fejezetekhez bármikor visszaugorhatunk, kipróbálhatjuk a különböző lehetőségeket, igaz, ha a mentési lehetőséggel élve választjuk ezt a megoldást, a történet későbbi konzisztenciája megsérülhet. Személy szerint az első végigjátszás során kétszer éltem a "visszapörgetéssel": az egyik esetben egy szereplő halálát tettem meg nem történtté, míg a vége feliratok után az utolsó előtti fejezettől kezdtem újra a sztorit, ezzel újabb játékrészhez érve, és teljesen más zárójelenetekhez jutva. De már most biztos vagyok benne, hogy hamarosan a legelejétől is újra fogom vinni az egészet, drasztikusan más döntéseket hozva.

A kalandjátékokban megszokott mászkálós részek során sokszor veszik ki a kezünkből az irányítást egy-egy cutscene-nel, de sose érezhetjük magunkat "biztonságban", bármikor – váratlanul pillanatokban – szükség lehet ugyanis egy-egy jól időzített gombnyomásra, és ha pihenésül kicsit leraktuk a gamepadet a kezünkből, bizony igen nagy bajba kerülhetünk. És ez így van jól, hiszen így a történet folyamatos részeseként élhetjük át az eseményeket. A szokásos QTE játékelemekhez képest amúgy jóval összetettebb a Heavy Rain: van, hogy elég egy jókor lenyomott gombsorozat, de van, hogy egymás után nyomva kell tartani több gombot, és esetleg mindeközben az egyik analóg kart kell rángatni vagy a SIXAXIS kontrollert dönteni/mozgatni. Szerencsére a több gomb együttes lenyomását jól átgondoltan valósították meg a fejlesztők, egy-két kivételes esettől eltekintve nem kell pókszerű kézzel rendelkeznünk a sikerhez. Egyetlen tervezési hibát csak ott tapasztaltam, amikor a lenyomandó gombot jelképező ikon a szereplő vagy valamilyen tárgy takarásába került, ez kicsit frusztráló tudott lenni.

Heavy Rain: The Origami Killer (PS3)

Mint azt már több prezentáción is elmondták a Quantic Dream munkatársai, egyik fontos célkitűzésük volt, hogy érzelmeket váltsanak ki játékukkal az emberekből. Ehhez illeszkedve alakították ki a párbeszédrendszert is: ahelyett, hogy konkrét mondatok közül választhatunk, a reakciónk stílusát választhatjuk ki, például lehetünk agresszívek, megértők vagy segítőkészek. De karakterünk gondolatait, érzéseit is folyamatosan megtudhatjuk pár gombnyomással egy-egy témával kapcsolatosan – sokszor ez segíthet a továbbjutási útvonal megfejtésében. Sajnos kisebb megvalósítási probléma itt is becsúszott, a választható lehetőségek a gomb jelével szereplőnk feje körül keringenek, néha kitakarva, nehezen olvashatóan megjelenve, és ha nem választunk időben, nem feltétlenül a kedvünkre való választ adja karakterünk.

Az irányításnál maradva még annyit érdemes megemlíteni, hogy ezen a téren se a szokásos módozatot választották a fejlesztők. A jobb alsó triggerrel (R2) karakterünk előre megy, és ez az előre mindig arra van, amerre szereplőnk néz. A bal analóg karral mozgathatjuk a fejét, tehát így változtathatunk irányt. Ha a kamera eközben átugrik máshova, az előre irány továbbra is karakterünkhöz igazodik. Az egyes tárgyak vizsgálata vagy használata pedig úgy lehetséges, ha felé nézünk, és megjelenik rajta vagy felette valamilyen ikon. Ez lehet egy irány vagy egy körív, amelyet a jobb analóg karral kell leírnunk, de lehet egy egyszerű gombnyomás, egy gomb nyomva tartása, gombok sorozatának lenyomása, vagy akár nehezebb műveleteknél folyamatos gombnyomogatás. Sőt, néha az is fontos, hogy a joyjal lassú mozdulatot végezzünk, máskülönben elrontjuk a műveletet. (Például ha egy kisbaba tisztába rakása és karban ringatva elaltatása után gyorsan rakjuk le a babakocsiba, felébred, és kezdhetjük újra a ringatást.)

Heavy Rain: The Origami Killer (PS3)

A játék végéhez érve a feliratok az "írta és rendezte" sorral kezdődnek, és ez is nagyon jól mutatja, hogy tényleg filmszerű élményt szerettek volna megvalósítani a francia fiúk, ami maximálisan sikerült is. A sztori az alaposan kidolgozott karakterekkel és a váratlan fordulatokkal igazán magával ragadó, számos pontnál egyszerűen csak ültem és bámultam magam elé a történtek hatására. Egy hollywoodi filmhez hasonlóan remek kameraállásokat kapunk, úgy a cutscene-ek, mint a játékmenet során, néha 24-szerű osztott képernyős, "többkamerás" jelenetekkel. Közeli felvételek is színesítik a párbeszédeket, ezekben alaposan kidolgozott arcok jelennek meg előttünk, részletes mimikával. Igaz, a motion capture néha kicsit hiányosnak tűnt, egy-egy szereplő például kicsivel bonyolultabb útvonalat járt be, mint ami indokoltnak tűnt a célpont megközelítéséhez, de ez igazán jelentéktelen dolog a játék erényeihez viszonyítva. A hangulat pedig akár nagybetűsnek is írható, szinte hihetetlen, hogy a címnek megfelelően szinte állandóan ömlő esővel, az aláfestő zenével és a képi világgal milyen fantasztikus atmoszférát teremtettek a fejlesztők.

Lebilincselő történetével, nagyszerű játékmenetével, csodás grafikájával és az alaposan kidolgozott szereplőkkel a Heavy Rain maximálisan feledteti a kisebb hibákat, a Quantic Dream interaktív mozija mindenképpen egy feledhetetlen mérföldkő a játékszoftverek történelmében. Minden játékos polcán ott a helye.
Az eső pedig csak esik, esik rendületlenül... ■

Heavy Rain: The Origami Killer (PS3)
Heavy Rain: The Origami Killer (PS3)Heavy Rain: The Origami Killer (PS3)Heavy Rain: The Origami Killer (PS3)Heavy Rain: The Origami Killer (PS3)Heavy Rain: The Origami Killer (PS3)Heavy Rain: The Origami Killer (PS3)Heavy Rain: The Origami Killer (PS3)

értékelés

Heavy Rain: The Origami Killer (PS3)

Heavy Rain: The Origami Killer (PS3)
Pozitívumok
  • Lebilincselő történet
  • Fantasztikus grafika
  • Elágazó sztori sokféle befejezéssel
  • Jól kidolgozott szereplők
Negatívumok
  • Néha takarásba kerülő ikonok
  • Kisebb grafikai hibák
9,0
grafika 10
hangok 10
játszhatóság 9
hangulat 10
Heavy Rain: The Origami Killer (PS3)
A legutóbbi Heavy Rain: The Origami Killer (PS3) cikkek, hírek

hozzászólások (26)

Creativ3Form
Creativ3Form 2010.05.11. 22:32
Íme egy trailer
T-Jay
T-Jay 2010.05.11. 22:41
Hát ezeket nem dedósoknak készitik. Komoly beleélést igényel a játék. Ez tényleg vagy tetszik és megfog egyből, vagy abszolút nem érdekel a dolog. Asszem kideritem én hogy vok ezzel.
balays82
balays82 2010.10.12. 10:38
Végre sikerült megszereznem ez a gyöngyszemet, és néhány óra játék után azt kell mondanom, a Quantic Dream lazán átvitte azt a nagyon magasan levő lécet, amit saját maga tett fel a Fahrenheit elkészítésével, amelyik játék egyébként ma mapig a legnagyobb kedvenceim közé tartozik.
Már a megjelenés előtt hangoztatták a készítők, hogy valódi érzelmeket szeretnének közvetíteni, illetve kiváltani a játékosokból, ez maradéktalanul sikerült is. Szorongás, félelem, depresszió, magány, kétségbeesés, ezek azok az érzések, amelyek a játék közben szépen lassan rátelepszenek a játékosra is. Ehhez még hozzájárul a nyomasztó képi világ is a - címnek megfelelően - szinte állandóan szakadó esővel. Talán éppen ezért nevezhető rétegjátéknak is a Heavy Rain, mert nem biztos, hogy ezt a depresszív hangulatot mindenki úgy el tudja viselni, hogy közben mégis szórakoztató maradjon számára a játék. Valószínűleg ezen múlik, hogy valaki az első benyomások után be sem rakja többet a gépbe a lemezt, vagy szinte szünet nélkül halad végig a történeten (ha megteheti). A történeten, amelyik számtalan elágazási pontot tartalmaz, ezáltal már a játék közben azon gondolkodik az ember, hogy az adott helyzetben másként döntve, vagy cselekedve, milyen irányt vettek volna az események. Az újrajátszhatóság itt tehát nem csak üres szólam, valóban van értelme, sőt szinte kötelező is.

A játék dobozán ott virít a 18+ jelzés is, amit ebben az esetben abszolút indokolt is, mert mind a történet, mind a mondanivaló, mind pedig a már említett – naturális elemeket sem nélkülöző – képi világ olyan, amit igazán csak érett fejjel lehet maximálisan befogadni. Aki szerint pedig a játékok vagy éppen egy konzol kizárólag debil tizenéves kockák szórakoztatásra való, az nyugodtan tegyen egy próbát a Heavy Rain-el, hátha megváltozik a véleménye.
A játék nagyon gyorsan megtanít arra, hogy figyelni kell minden apróságra, kezdve attól, hogy éppen mennyi az idő, vagy egy szereplő milyen ruhát viselt, mert eljön az a pont, amikor ezek az elsőre jelentéktelennek tűnő információk is nagy jelentőséggel bírhatnak. Persze ilyenkor lehet, hogy már késő, de ettől még az események haladnak tovább a maguk útján, csak éppen lehet, hogy az aktuális szereplő saját útja válik nehezebbé. De éppen ez a legjobb az egészben, mert maga az élet is ilyen.

Azt szokták mondani, hogy tökéletes játék nincs, így a Heavy Rain sem az. Az irányításon például még lehetett volna csiszolni, a kameranézet váltásokat sokszor nem könnyű lekövetni. A párbeszédrendszer esetében a szereplők körül keringő válaszlehetőségek sokszor zavaróan olvashatatlanok (főleg, ha az adott szereplő még messze is áll tőlünk), a köztük való választásra pedig sokszor nagyon kevés az idő, ezért hiba lehetősége is fennáll. Nyilván életszerű, hogy miközben pisztolyt szorítanak a fejünkhöz, nem gondolkodunk 10 percig, hogy milyen módon beszéljük le a fegyver másik végén állót a ravasz meghúzásáról, de véleményem szerint a Fahrenheit szintén időre menő rendszere valamivel jobb volt. A felvillanó gombok nyomogatása, illetve az analóg karokkal történő „rajzolás” viszont nagyon jól működik, megfelelő kihívást nyújt, sokszor még tovább növelve egy adott jelenet feszültségét.
Nemrég egyébként megjelent a játék Move Edition változata (illetve a sima változatok is erre módosultak egy patch segítségével). Bár különösebben nem érdekel a technológia (főleg ilyen áron), de a Heavy Rain esetében úgy érzem, van létjogosultsága ennek az irányítási módnak, sőt szinte erre lett kitalálva.

A Heavy Rain tehát szerintem egyértelműen a PS3 egyik legnagyobb húzócíme, amit a konzol birtokában vétek kihagyni mindenkinek, aki szereti az interaktív filmek műfaját, vagy hozzám hasonlóan nagy Fahrenheit rajongó. Egyébként pedig csessze meg mindenki, akinek köze volt ahhoz, hogy PS3 exkluzív legyen a játék, mert csak ezért – minden erénye ellenére – luxus gépet venni, bár azért szólnak még a gépvásárlás mellett további érvek is (Uncharted 1-2, Red Dead Redemption, Metal Gear Solid 4 stb.)
Creativ3Form
Creativ3Form 2011.01.27. 21:32
Mozifilm lesz a Heavy Rainből

Nem tudom jó ötlet e, tekintve, hogy - ahogy a cikkben is írják - a játék egy interaktív film, de ha már, akkor minimum egy Finchert a rendezői székbe. Vagy ha nem is őt, semmiképpen ne egy amatőr, vagy sorozatrendezőt, azért ehhez, ez túl nagy produkció. Legalább is remélem, hogy komolyan kezelik majd, és nem csak a "név úgy is elviszi a sikerig" felfogásban forgatják majd le. Vagy felőlem David Cage, a játék rendezője is rendezheti.
balays82
balays82 2011.01.28. 09:26
Csodálkozom, hogy csak most jutott valakinek eszébe megfilmesíteni. Csinálják csak, bár szerintem teljesen fölösleges. A Heavy Rain története éppen attól érdekes, hogy a játékos alakítja, döntései által pedig a végén eljut a többféle befejezési lehetőség közül valamelyikhez (aminek nem is biztos, hogy örülni fog). Ehhez képest a film lehetőségei korlátozottak, passzív szemlélőként pedig nem biztos, hogy annyira érdekes lesz az egyébként alapvetően sablonokból építkező történet. Ettől függetlenül elfér a piacon, legrosszabb esetben elkönyvelünk egy újabb gyengén sikerült játékadaptációt.
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?