Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

R.U.S.E.

Terepasztal szimulátor, nem csak vérprofiknak.

2010.09.29. 20:00 | szerző: Playbahnosh | Ismertető/teszt

A második világháborús RTS-ekkel már nem hogy Dunát, de lassan Csendes-óceánt lehetne rekeszteni. Már annyiszor és annyiféleképpen játszhattuk végig ezt a harcot, hogy egy tapasztaltabb RTS játékos már kívülről fújja az egész háború forgatókönyvét, még akkor is, ha be sem járt történelemre középsuliban. Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy akkor mi újat tud még mutatni a R.U.S.E.? A válasz egyszerű: a R.U.S.E. valójában két játék egyben...

R.U.S.E.

Ha teljesen bezoomolunk a játék térképén, akkor életnagyságban láthatjuk a harcot: tankok vonulnak a mezőn, mennydörgés és füstfelhő, ahogy a tüzérség bombázza a várost, gyalogosok állítanak fel rajtaütést az erdőben, miközben felderítők figyelik a terepet ellenség után kutatva. Innen nézve egy teljesen jól összerakott háborús játékkal van dolgunk, minden szépen animált és a helyén van. De próbáljunk csak teljesen kizoomolni! Egészen szürreális élmény lesz. Ekkor meglátjuk ugyanis a világ széleit, az egységek ólomkatonákká, makettekké és színes zsetonokká változnak. Ha jobban körülnézünk, még a dolgaikat végző tiszteket is láthatjuk a parancsnoki főhadiszálláson, a terepasztalunk körül, ahol a háború tulajdonképpen folyik. Ez pedig nem is áll messze az igazságtól, ugyanis akkoriban még nem voltak műholdak, GPS vagy folyamatos videókapcsolat, így a felső vezetés számára tényleg ebben a formában zajlott a háború: hatalmas térképeken ólomkatonákat tologatva.

A mi dolgunk sem lesz egyszerűbb, kicsit sem. Az afrikai hadszíntértől egészen Berlinig, a legkülönfélébb eszközökkel, harckocsikkal, repülőkkel és mindenféle mással kell felülkerekednünk a Wehrmacht végeláthatatlan seregein. Történet is társul a játékhoz, bár egyáltalán nem valami fényes, így túl sok szót nem is érdemes rá vesztegetni. Joseph Sheridan százados bőrébe bújva kezdjük a kampányt, akit mindenféle utánpótlás nélkül ottfelejtettek Afrika közepén, és onnan kell kiverekednünk magunkat. Kezdetben persze nem sok egységet kapunk és túl sok lehetőségünk sincs, de ahogy Sharidan mászik felfelé a ranglétrán, egyre több és jobb eszköz áll majd rendelkezésünkre a harctéren. A küldetések között átvezető animációkon zajlik a tulajdonképpeni történet, ami se nem eredeti, se nem érdekes, de sajnos elnyomni nem lehet az átvezetőket, így kénytelenek vagyunk végigszenvedni magunkat a kegyetlenül vonatott és gagyi dialógusokon. Van, amikor a harc hevében is kitépi az irányítást a kezünkből a játék, hogy mutasson valami nagyon izginek szánt történést a térképen, esetleg egy kisebb filmecskét a képernyő szélén. Ez mind szép és jó, de hatalmas reccsenéssel töri meg a játékmenetet, ami egyáltalán nem oké, főleg amikor négy fronton harcolunk egy hatalmas offenzíva közepén, és minden másodperc számít.

R.U.S.E.

Ha terepasztalnézetből irányítjuk a harcot, minden szépen átlátható. Színes zsetonok jelzik az egységeket, a színük az oldalt, a nagyságuk az erősséget jelzi, és ha egy helyen több egység is van, akkor takaros stócba rendezi nekünk a játék őket. Ha tudjuk, miféle egységgel van dolgunk, akkor a stóc tetejére kapunk egy kis animált figurát is, ha nem, akkor csak a zseton látszik. Az egységek parancsait is színes nyilak mutatják a térképen, így mindig tudjuk, melyik kupac merre tart éppen és mit csinál. Ha elég ügyesek vagyunk, akkor némi rádió-dekódolással az ellenfél parancsait is láthatjuk egy adott szektorban, és ebben segítenek nekünk a játék nevét is adó ruse-ok, azaz cselek, trükkök. Hírszerzés, rajtaütés, megtévesztés, elterelés, ezek mind a harcászat részei voltak már a kezdetektől fogva.

Mint tudjuk, háborúban és szerelemben nincsenek szabályok, és ez kétszeresen igaz a háborúra. Ahol csak tudjuk, át kell verni és ki kell cselezni az ellenfelet. A játékban erre sokféle lehetőségünk lesz, amolyan időnként elsüthető "varázslatok" formájában. Szektoronként kétféle cselt vethetünk be egyszerre. Ez lehet rádiócsend, ami elrejti az egységeinket, kémkedés, amivel láthatjuk, mije van az ellenfélnek, esetleg a már említett dekódolás, amivel láthatjuk az ellenséges egységek parancsait is a térképen. Még akár ál-offenzívát is indíthatunk, felfújható tankokkal és papírmasé katonákkal, amivel elterelhetjük az ellenfél figyelmét/egységeit, miközben a másik irányból megy az "all in". :-) Persze az átveréseket nem csak mi használhatjuk, így néha lesz majd igen kellemetlen meglepetésben is részünk, nagyon figyelni kell.

R.U.S.E.

Stratégiai szempontból nagyon jól megtervezett játékot kaptunk. A kampány előrehaladtával később támaszpontokat is építhetünk saját utánpótlásvonallal, így építhetünk egységeket is, de ezeket meg is kell ám védeni. Az erőforrások nem kifogyhatatlanok, nagyon meg kell gondolni, hogy mit építünk és hova vezényeljük az egységeinket, mert a R.U.S.E.-ban nem működik a "gyártok hatvanat a legerősebb tankból és végigdózerolom a pályát". A kő-papír-olló rendszerű egységeknek köszönhetően nagyon meg kell nézni, mit mi ellen küldünk. Egy tankvadász például nem tud gyalogosokra lőni, a tüzérséget mindig tartsuk biztonságban hátul, és nagyon ügyeljünk az ellenséges légierőre, mert a Stukákkal nem érdemes kikezdeni. Az erdőben elrejtett védelmi löveg egy kis gyalogos támogatással és egy jól elhelyezett felderítővel sokszor többet ér, mint a mező közepén napozó tankhadosztály. Érdemes mindig megtervezni a védelmet és a rajtaütéseket, eldugni az egységeinket városokban és erdőkben, meggondolni az offenzívákat, mert sokszor nem lesz második esélyünk és legtöbbször nem egy fronton kell majd harcolnunk. A R.U.S.E.-ban tényleg többre megyünk ésszel, mint erővel, ez egy igazi stratégiai játék.

A grafikára egyáltalán nem lehet panasz. Akár madártávlatból nézegetjük a terepasztalt, akár közvetlen közelről szagoljuk a lőport, minden totál jól néz ki. Persze ezt meg is kell fizetni gépigényben, de azért nem egy Crysis, szépen elfut bármi középkategóriás gépen. Hibákkal sem nagyon találkoztam, bár a mozikkal voltak gondok néha és néhány bug is becsúszott, de nem számottevő. Közelről az egységek maximálisan szépen animáltak, az effektek és a hangok nagyon jól kiegészítik a játékmenetet és igazán jó hangulatot csinálnak. A zene nem túl eredeti, de a célnak megfelel. Távolról nézve minden tökéletesen átlátható, a zsetonkupacoknak hála, könnyen kivehető, hogy hol, mennyi, mi, merre, hányméter. Igazán jól összerakták tehát a R.U.S.E.-t.

R.U.S.E.

A multiplayer részen sincs semmi panaszra ok, sőt, emberek ellen még jobb a játék, mint a gép ellen, főleg a totál kezdők esetén. Ahogy a töltőképernyőkön megjelenő Murphy katonai törvényei is mondják "a profik kiszámíthatóak, de tele van a világ veszélyes amatőrökkel" :-). Sok ország közül választhatunk, mindegyik a saját egységeivel és harcmodorával, így lesz lehetőség taktikázásra bőven, mind barátok ellen, mind interneten.

Aki még nem játszott soha számítógépes stratégiai játékkal, de látott már terepasztalt életében, az valószínűleg jobban is jár, ha R.U.S.E.-zal kezd. A modernebb StarCraft és C&C stratégiákkal ellentétben itt sokkal szigorúbbak a szabályok, és a tévedéseket is sokkal jobban megtorolja a játék, főleg nehezebb nehézségi szinten. Nem nyűg, inkább jó kihívás! Mindent összevetve, egy különleges és nagyon is játszható stratégiával van dolgunk a R.U.S.E. személyében. Egy játék, amit közvetlen közelről, a harc hevéből és távolról, a stratéga szemszögéből is jó játszani és kísérletezgetni. Ahogy Murphy mondaná: "Ha valami hülyeség, de működik, akkor nem hülyeség". :-) ■

R.U.S.E.
R.U.S.E.R.U.S.E.R.U.S.E.R.U.S.E.R.U.S.E.R.U.S.E.R.U.S.E.

értékelés

R.U.S.E.

Pozitívumok
  • Remek átláthatóság
  • Újszerű megközelítés
  • Igazi stratégia
Negatívumok
  • Gyenge sztori
  • Gagyi átvezetők
  • Néhány bug
8,0
grafika 8
hangok 7
játszhatóság 9
hangulat 7
R.U.S.E.
A legutóbbi R.U.S.E. cikkek, hírek

hozzászólások (22)

core2duo
core2duo 2010.10.05. 19:14
Hát mit írjak? Nincs nagyon amit, ez sakk matt. Bocsánat a helytelen írásért és is attól akit esetleg megsértettem. Csak azt akartam a másodig hozzászólásommal leginkább hangsúlyozni, hogy unom az olyan játékokat ahol mindig csak a szövetségesek oldalán harcolhatunk.
AstorAnt
AstorAnt 2010.10.05. 19:45
Szerintem nem gáz, hogy írtad.Egyrészt mert semmi felbujtó szándék nem volt a hozzászólásodban, másrészt ez tudtommal nem tartozik a tiltott "dolgok" közé, még akkor sem, ha mindenki tudja hova köthető.

Nem vitának szántam, csak a srác ne érezze már, hogy egyedül van:)
Beny12
Beny12 2010.10.05. 19:58
Olvasd már el a hozzászólásod, miután leírtad, légy szíves! Nincs baj a náciskodással, de a mondatrended és a helyesírásod enyhén zavaró.
Krieger
Krieger 2010.10.06. 09:12
A régiek jobban tetszettek annak idején. Ezek a mai reál taktikai dolgok még nem igazán azt adják amit várnék tőlük. A Theatre of War 2-höz nagy reményeket fűztem de sajnos -talán éppen ezért- csalódtam benne. Szóval a taktikát pihentetem, stratégiában viszont a Hearts of Iron 3 eléggé ott van, úgyhogy azzal vigasztalódom.
Ha tudsz jobbat örömmel hallgatom.
Lacko
Lacko 2010.10.06. 09:26
Stratégiában az Airborne Assault sorozatot (azóta átnevezték Command Ops-ra) szeretem. De én maradok a taktikánál, nekem az jobban bejön.
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?