Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Egyéb

A Guitar Hero dobján túl: kipróbáltuk a Roland TD-4K elektromos dobkészletet

Valódi hangszerrel is vezérelhető a játék.

2010.12.17. 21:00 | szerző: Dino | Egyéb

A zenei ritmusjátékok rohamos terjedése kapcsán sokan rögtön azzal jönnek elő, hogy miért nem inkább valódi hangszeren tanulnak meg zenélni a fiatalok, minek nekik a plasztik gitár? Személy szerint ezzel nem értek egyet, a Guitar Hero és a Rock Band elsődlegesen szórakozásra való, és biztosan sokan vannak, akiknek eszükbe nem jutna hangszeren játszani, a játékokat viszont nagyon élvezik a gitárt formáló kontrollerekkel. Többször megírták ugyanakkor már azt is, hogy a játékok megjelenését követően megnőtt a valódi gitárok és dobok eladása, illetve többen fordultak zenetanárhoz is. (Lásd pl. a Times 2008-as cikkét.) Míg azonban a gitárkontrollernek a külsején kívül gyakorlatilag semmi köze nincs egy valódi gitárhoz, a Rock Bandben megjelent majd a Guitar Hero World Tourban és későbbi GH játékok során tökéletesedett dobok felfoghatóak kisebb elektromos dobfelszerelésnek. Megnéztük, vajon hogyan lehet továbblépni, ha valakinek a játékban megtetszett a dob, mint hangszer.

A Guitar Hero dobján túl: kipróbáltuk a Roland TD-4K elektromos dobkészletet
Roland TD-4K

Már a Rock Band első lipcsei kipróbálásakor biztos voltam benne, hogy a dob lesz a kedvencem a játékban, nem is bírtam ki, hogy ne szerezzek be egy készletet. Aztán megérkezett a Guitar Hero World Tour, eggyel több ütőfelülettel (3 dob és 2 cin, plusz a lábpedál), no és a megemelt cintányéroknak köszönhetően a valódihoz egy fokkal közelebb álló külsővel. Az Easy mód hamar túl könnyűvé vált, és fokozatosan egyre több számot már inkább Expert fokozaton játszottam el. Kíváncsiságból néha megnéztem egy-egy videót a YouTube-on, amelyben egyesek felvették azt, ahogy eldobolják egy-egy ismert szám dob részét. Persze egy valódi dobkészleten jóval több ütőfelület van, az azért látszott, hogy a játékban látható "kotta" Expert fokozatnál már nagyjából úgy lett kialakítva, hogy amikor a zenekar dobosa üt egyet, akkor nekünk is ütnünk kell (vagy a pedálra lépnünk). A ritmus tehát már belekerül az ember végtagjaiba, innen elméletileg csak egy lépés a valódi hangszerre váltás: meg kell tanulni, mikor hova kell csapnunk. (Jó, persze azért igazából ennél több a különbség, hiszen rengeteget számít, hogy a dobok vagy a cinek mely részét találjuk el és milyen erővel – ez utóbbi mondjuk a játékban is megjelent, de míg ott mindössze kétféle erősség van, az életben pedig jóval pontosabban "szabályozható". Aztán azt se felejtsük el, hogy a második lábpedál a bal oldalon a hi-hat cintányér emelgetésére szolgál, és duplázó lábgép esetén már összesen három pedálra kell figyelnünk.) Mindenesetre a fejlesztők is rájöttek, hogy alapfokú oktatásra alkalmas lehet a játék dobja, és mindkét játékba belekerült valamilyen szintű oktatórész is. A Rock Band oktató módja egész jól használható is: a leginkább jellemző ritmusképleteket gyakorolhatjuk benne, különböző tempó mellett, a program pedig mindig kiírja, hogy az adott szakaszban hány százalékban sikerült pontosan ütnünk. A The Beatles Rock Bandben ráadásul úgy alakították ki ezt a részt, hogy az általános rész után a brit együttesre jellemző dobolási mintákat is külön begyakorolhatjuk.

Mindezek után kíváncsi lettem, milyen lehet a játék valódi dobon. Mivel azonban egy társasházban erre nincs lehetőség – illetve biztosan van, csak vállalni kell, hogy rövid időn belül feljelentenek a szomszédok a zaj miatt :-) –, az elektromos dobok környékén kezdtem nézelődni a legutóbbi Hangfoglalás kiállításon. Két forgalmazóval is sikerült egyeztetni, hogy kipróbálhassuk hangszerüket, így elsőként a Roland egyik elektromos dobkészlete, a TD-4K jutott el néhány napra szerkesztőségünkbe.
Nem írom, hogy "már első ránézésre lehetett tudni, hogy egy jóval komolyabb szerkezetről van szó", mert nem lenne értelme egy 300 ezer forint körüli hangszert egy 20-25 ezres játékhoz hasonlítani. A Roland masszív karámjára egy hálóbőrös pergődobot, három gumifelületű tamot, valamint egy kisebb és két nagyobb cintányért rögzítettek, amelyek pontos elhelyezkedését igen tág határok között lehet állítani, tehát tetszésünk szerint beállíthatjuk, mi hova kerüljön. A padlóra két dolog jut: bal oldalra a hi-hat cin hangzását vezérlő pedál (valódi dobon illetve a komolyabb, millió forinthoz közelítő árú szettekben ez fizikailag emeli a felső tányért), illetve kb. középre a lábdob érzékelője és a hozzá erősített lábgép (akár duplázót is használhatunk hozzá). A vázra rögzítendő még a TD-4 modul, ami az egész berendezés "lelke": minden más csak egy-egy érzékelő, ez viszont a beérkező jeleket átalakítja hanggá. Számos előre összerakott dobkészletből választhatunk, a valódi dobhoz hasonlótól az elektromos hangzásúig, és akár mi is összeválogathatjuk, hogy a rendelkezésre álló keretből melyik trigger (azaz ütőfelület) milyen hangot váltson ki. A fejegységre fejhallgatót köthetünk, vagy kivezethetjük erősítőnk bemenetére, ahogy épp tetszik.

A Guitar Hero dobján túl: kipróbáltuk a Roland TD-4K elektromos dobkészletet
Guitar Hero: Warriors of Rock egy valódi elektromos hangszerrel

Kíváncsi voltam ugyanakkor arra is, hogy vajon mennyire lehet használni egy ilyen készletet a konzolos játékok irányításához. A Band Hero dobjáról levettem annak központi egységét, amelyen két MIDI csatlakozást találunk: egy be- és egy kimenetet. Az előbbire kötöttem rá egy MIDI kábellel a Roland TD-4K-t, majd elindítottam a Guitar Hero: Warriors of Rockot. A neten fellelt instrukciók alapján első lépésnek az egyes triggerekhez tartozó MIDI csatornák beállítását kellett megtenni. Mivel minden egyes cin két érzékelőt tartalmazott, ezeket egyforma értékre állítottam be, hogy mindenképpen a játék is megkapja a szükséges jelet. A pergő lett a piros, a hi-hat cin a sárga, a jobb oldali tam a zöld. Amikor idáig jutottam, volt még két cin és két dob, a játékban viszont már csak a kék és narancs színek maradtak, így úgy döntöttem, mind a crash, mind a ride cineket a narancsra állítom, a két fenti tamot pedig a kékre. Ezt követően pedig nagyjából úgy működött minden, mintha a játék vezérlőjét használtam volna – csak itt megvolt az az érzésem, hogy akkor se lesz semmi baja az eszköznek, ha a játék hevében kicsit erősebben csapok rá. :-)
A kísérlet tehát sikerrel járt: egy valódi elektromos dobkészletet – amennyiben van MIDI kimenete – minden további nélkül lehet a zenei játékokhoz használni, ha rendelkezünk már a jelek bejuttatására a megfelelő eszközzel (esetemben a Band Hero dobjának adó része volt ez).
Még egy lépéssel tovább sikerült amúgy vinni a dolgokat: a Rolandra kötött fülhallgatót a játék zenéjével együtt hallgatva az is hallatszott, hogy a TD4-ben beállított aktuális dobkészlettel milyen hangja lenne az ütéseknek, így jobban kiemelve hallatszott dobolásom eredménye.

Ha egy valódi dobtól távol is áll ez az elektromos készlet, arra véleményem szerint mindenképpen jó, hogy ezen tanuljon meg valaki játszani, anélkül, hogy a szomszédok idegeire menjen eközben, vagy hogy otthon is tudjon gyakorolni. A TD-4K cinjei kétzónásak, azaz az ütési pozíciótól függően más hangot szólaltatnak meg, emellett pedig lefogás-érzékelő (choke) is került beléjük, azaz ha ráütés után a szélüket megfogjuk, elnémul a hangjuk. A pergődob kávaérzékelős, azaz ott a peremre ütve kapunk más hangot. A központi modul pedig gyakorlást támogató funkciókkal is felvértezték. Bekapcsolhatunk metronómot, de azt is figyeltethetjük a megfelelő módra váltva, hogy mennyire tudjuk pontosan tartani a megfelelő ütemet. Egy jól összerakott szerkezet tehát az egész, rengeteg funkcióval és lehetőséggel.
A Guitar Hero játékon kívül is hosszú órákat töltöttem el a teszt napjai során a Roland készlet mögött ülve, próbálkozva egy-egy egyszerűbbnek tűnő számra dobolni. A játékban már legalább részben memorizált "kottát" és a már említett YouTube videókat fejben összerakva egész jó eredménnyel jártam, még ha a ritmust nem is sikerült minden esetben rendben tartani, nagy élmény volt a valódihoz néha közelítő hangokat előhozni a hangszerből.

A Guitar Hero dobján túl: kipróbáltuk a Roland TD-4K elektromos dobkészletet
A Band Hero játék dobja és a Roland TD-4K

A Guitar Hero és Rock Band sorozatok bár alapvetően nem többek egyszerű zenei ritmusjátékoknál, számomra egyértelműen bebizonyították, hogy a benne lévő dobok igenis szolgálhatnak első lépésül egy valódi dobfelszerelés használatának elsajátításához, a képernyőn megjelenő sávok pedig egyfajta kottaként szolgálhatnak számunkra a próbálkozáshoz. A Roland TD-4K pedig egy remek hangszernek bizonyult a kipróbálás során, amely ha nem is a legolcsóbb darabja a nagynevű gyártó elektromos készleteinek, mindenképpen jóval többet tud nyújtani, mint a belépő szintű modell.
Zárásul pedig ezúton szeretnék köszönetet mondani a Roland hazai képviseletének és a Roland Bemutatóterem és Márkabolt munkatársainak a tesztelési lehetőségért és a cikk létrejöttéhez nyújtott segítségért. Aki kedvet kapott egy elektromos dobra váltáshoz, az utóbbi helyen akár ki is próbálhatja a Roland hangszereit. ■

hozzászólások (2)

SzabiPit
SzabiPit 2013.11.03. 13:04
Helló Dino!

Jó pár év eltelt a cikk megjelenése óta, én mégis mostanság jutottam el arra a szintre, hogy fontolgatom elektromos dob vásárlását. Az egyik kérdésem ezzel kapcsolatos. Azóta szereztél-e még tapasztalatokat elektromos dob oldalról a GH és RockBand játékokban? És mire figyelnél oda a hangszer kiválasztásánál?
Szintén kicsit lemaradva, most jutottam el a Rock Band 3-ig és a szintetizátor megjelenéséig a ritmus játékokban. Ezzel kapcsolatban vannak tapasztalatid? Arra vagyok kíváncsi, hogy egy normál szintetizátor rácsatlakoztatva egy dob adapterhez képes-e a megfelelő jeleket közvetíteni vagy külön meg kell venni a speckó adaptert a szintihez?

Üdv. Szabi (szabipit gmail com)
Dino
Dino 2013.11.04. 12:12
Szia!
A Band Hero dobjának adó-vevőjével használtam azóta is párszor egy Roland TD-4K elektromos dobot, alapvetően jól működött, ami gond volt, az inkább az adó hibájának tűnt, néha egyszerűen elvesztette a kapcsolatot a vevővel (ilyenkor elkezdett villogni), amúgy határozottan pontosabban lehetett ezzel irányítani a játékot, mint a saját műanyag cuccával. Nekem a TD-4K nagyon tetszett, használható hozzá duplázó lábgép is (csak figyelni kell, hogy elég közel legyenek a kalapácsok az érzékelőfelület közepéhez), és egy plusz cinnel is bővíthető (mondjuk a Guitar Hero Metallicához úgy állítottam be, hogy a crash+ride helyett két crash legyen, mert az utóbbi felesleges). Az ennél kisebbek nekem túl kompaktnak tűntek.
A Rock Band 3-hoz nem volt szerencsém, nem tudom, hogy a szintetizátort kezelné-e a dobnak az adó-vevője.
cikkajánló

John Scalzi: Vének történetei és más írások

A Vének háborúja sztori két még hiányzó része érkezett meg végre magyarul, mellettük rövidebb írásokkal.

John Scalzi: Vörösingesek

Scalzi megmutatta, hogyan kell egy remek sci-fivel fityiszt mutatni a sci-fi műfajnak.

Assassin’s Creed - Alvilág [könyv]

Egy ifjú indiai és egy ikerpár története a viktoriánus Londonban.

Év játéka 2015.

Olvasóink szavaztak, mi pedig most kihirdetjük a győzteseket.

John Scalzi: Árnyékszövetség

Négy önálló, de összekapcsolódó novellával bővült a Vének háborúja univerzum.