Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Bulletstorm

A Painkiller alkotói az Epic Games maximális támogatásával készítették el új akciójátékukat.

2011.03.21. 13:20 | szerző: GeryG | Ismertető/teszt

A repülő emberek története
2002 februárjában néhány tehetséges lengyel srác úgy érezte, elég ambícióval, tudással és ötlettel rendelkeznek ahhoz, hogy abból egy saját videojátékot készítsenek. People Can Fly néven csapatot alapítottak és azonnal munkába is álltak. Mindannyian az akciójátékokat és az FPS-eket kedvelték, így nem is volt kérdés, hogy milyen műfajban szeretnének indulni. Céljuk az volt, hogy valami olyat alkossanak, amilyenre azelőtt nem nagyon volt példa. Ötleteik elrugaszkodtak a valóság talajáról, s két év fejlesztés után megjelent első önálló játékuk, a Painkiller.
A játék nagy sikert aratott és az Epic Games is felfigyelt a csapatra. Hamarosan a szárnyai alá is vette őket, hogy néhány évvel később nem kisebb feladatot bízzon rájuk, mint a konzolon kirobbanóan sikeres Gears of War PC-s portjának elkészítése.
A csapat következő önálló projektje már biztos anyagi támogatást élvezett, és vissza is tértek a FPS-ek világába. Elkészítették jelent tesztünk alanyát, a Bulletstormot.

Bulletstorm

V, mint vérbosszú, avagy miért ne vezessünk részegen űrhajót?
A játékban Grayson Hunt bőrébe bújunk, egy lecsúszott, alkoholizmus határán táncoló ex-zsoldoséba, aki csapatával a korrupt Sarrano tábornok parancsait követi. Teszik ezt egészen addig, míg egy küldetésük során rá nem döbbennek, a tábornok olyan ártatlanok likvidálásával bízta meg őket, akik az ő rémtetteinek leleplezésén dolgoznak. Mikor Grayson megpróbál szembeszállni korábbi kenyéradójával, pikk-pakk törvényen kívül találja magát, és ettől fogva élete többnyire a fejére pályázók előli menekülésről (vagy azok kiiktatásáról) szól. Néhány évvel később ismét összetalálkoznak Sarranóval, és Grayson erős alkoholos behatás alatt öngyilkos támadásba lendül űrhajójával a tábornok fregattja ellen, aminek az lesz a vége, hogy mindkét hajó a közeli Stygia bolygóra zuhan.
A zuhanást csak Grayson és két társa éli túl, de egyikük, Ishi súlyos sérüléseket szenved, ezért, hogy életét megmentsék, testébe mesterséges implantátumokat építenek. Ishi, aki kezdettől fogva ellenezte a Sarrano elleni támadást, egy könyörtelen cyborggá válik, aki pusztán azért nem végez velünk, mert úgy véli, még segítségére lehetünk a bolygóról való menekülés során.
A történet igazán csak itt kezdődik. Elsődleges célunk a Stygiáról való menekülés lesz, és ha már így alakult, akkor Sarrano esetleges levadászása.

Simán lelőni valakit ma már túl oldschool
A Bulletstorm legnagyobb fegyvere, hogy egyetlen percig sem veszi komolyan saját magát, és ez a játékmenetben mutatkozik meg a leginkább. A realitás itt maximum annyiban nyilvánul meg, hogy a gravitáció ezúttal is lefelé húzza a tárgyakat. De ezen felül a fizika szinte összes törvényét meg fogjuk szegni.
A játékmenet egyik alappillére a fegyverek mellett egy ostorhoz hasonló szerkezet, amellyel egy mozdulattal ránthatjuk közelebb a távolabb álló ellenfeleket, vagy ha bizonyos esetekben a továbbjutásunk úgy kívánja, akkor a tereptárgyakat mozgathatjuk vele. Továbbá ez a kütyü szolgál arra, hogy felcsatlakozzunk a pályán elszórt Drop Kitekre. Ezeken a terminálokon keresztül lesz lehetőségünk lőszert vásárolni (amit éppenséggel az ellenség fegyvereiből is összeszedhetünk, úgy olcsóbb), fejleszthetjük fegyvereinket, illetve itt követhetjük nyomon statisztikáinkat és tanulmányozhatjuk a skill shotokat.
Apropó skill shot. A Bulletstorm szakítani próbál a "megyek előre a pályán, jön a gonosz ellenség, én pedig csípőből legéppuskázom" hagyománnyal, ami az FPS játékokat általában jellemzi. Itt bizony csúnyán lepontoznak minket, ha csak szimplán szíven lőjük az ellent. A Bulletstorm lényege a "kill with skill", azaz, hogy minél változatosabban, ötletesebben és főleg minél brutálisabban végezzünk a ránk rontó lényekkel. Ebben segítségünkre lesznek fegyvereink (géppuska, pisztoly, puska, akna- és rakétavetők, mesterlövész puska stb.), amelyeknek mind van egy sokkal hatékonyabb másodlagos tüzelési módja is, lasszónk, lábaink és persze maga a terep. Lehetőségeink száma közel végtelen, minden kivégzés saját nevet kapott, valamint minden gyilkolást pontoz a rendszer. Ezekből a pontokból tudunk vásárolni a Drop Kiten keresztül. Ám, ha pusztán szitává lőjük az ellenséget (amelyből több száz ront ránk a játék során), azért csak 10 pontot kapunk, viszont ha egy jól irányzott rúgással felszögeljük egy hatalmas kaktusz tüskéire, azt mindjárt 100-250 ponttal jutalmazzák.

Bulletstorm

A folyamatos öldöklés egy idő után repetitívnek tűnhet, ám ezt a fejlesztők úgy próbálták ellensúlyozni, hogy a kampányt teletűzdelték változatos feladatokkal és szituációkkal. Ilyen, amikor egy vonaton kell elmenekülnünk egy elszabadult bányász fúrófej elől, vagy helikopterről levadásznunk egy gigantikus gyíkszörnyet, aki épp a város közepén dorbézol. A kedvencem mégis az volt, amikor egy távirányító segítségével egy robotszörnnyel kellett irtani az ellent. A boss fightok is pont a legjobbkor vannak elhelyezve a történetben, így ezek a részek is megtörik a többi pálya kicsit monoton lövöldéjét.
Helyszínek tekintetében is példaértékű a változatosság, hiszen megfordulunk majd kihalt városokban, bányákban, barlangokban, egy kettétört felhőkarcoló romjai közt, űrhajókon, vagy éppen egy vízerőmű gátján.

Öreg engine nem vén engine
A Bulletstormot az Unreal Engine 3 hajtja, és teszi ezt ámulatba ejtő színvonalon. Sokan már kiöregedő motornak tartják az Epic fejlesztését, de a Bulletstorm alatt olyan látványt produkál, amilyet korábban még egyetlen, ezt a motort használó játékban sem tapasztalhattunk. Nem szajkóznám, hogy milyen szépek az effektek, mennyire élesek a textúrák, mert nem ebben rejlik a játék szépsége, hanem az összhatásban. Nem egyszer kaptam magam azon, hogy csapattársaim rám várnak, mert én megálltam és csak gyönyörködtem a kilátásban. A motor a külső tereknél remekül kezeli a hatalmas terepet, a látótávolság hatalmas, és az egész környezet élettel teli. A belső tereknél pedig a részletekben, a helyiségek berendezésében mutatkozik meg a maximalista programozás. Tényleg le a kalappal a People Can Fly munkatársai előtt, mert megmutatták, mekkora potenciál rejlik ebben a kicsit már talán megkopott motorban.

Bulletstorm

Grayson Hunt – kemény lecke a cenzoroknak
Hangok terén sincs okunk panaszra. A színészek végig jól beleélték magukat a szerepükbe. A párbeszédek pörgősek, és ha valaki szereti a kemény, trágár humort, akkor értékelni fogja, hogy poént poénra halmoznak. Grayson, Ishy és Thriska (a történet egyetlen női főszereplője) folyamatosan osztják egymást, és nem hangzik el mondat valami odaszólás vagy trágárság nélkül. Mégis, a folyamatos szitkozódás egy pillanatig sem öncélú, végig remekül passzol a játékmenethez, a karakterek jelleme szinte megköveteli, hiányozna, ha nem lenne. Ám tény, hogy nem gyermekfülnek való a szöveg.

Mert nem minden arany, ami fénylik
A játék egyetlen része, amibe igazán bele tudok kötni, az a többjátékos mód. Az egész rettentő sótlannak tűnik és élmény szempontjából tökéletes ellentéte az egyjátékos kampánynak. A legnagyobb ziccert is itt hagyták ki a lengyel srácok, hiszen, ha van játék, ami kooperatív módért kiált, akkor az ez... De nincs. Pedig az egyjátékos kampány minden percében van velünk legalább egy (de néha kettő) társ, akit nyugodtan irányíthatna valamelyik cimboránk. Érthetetlen, ez miért maradt ki. Ezért nagy fekete pont jár!

Bulletstorm

És az év játéka cím nyertese...
Jó, az év játéka cím talán még korai, de tény, hogy a Bulletstormnak sikerült az, ami az utóbbi években csak nagyon kevés játéknak sikerült: fenéken billentette az FPS műfajt. És ezért talán joggal indulhat majd a címért. Végre kaptunk egy játékot, amelyben nem az amerikai hőssel kell végig rambóznunk az iraki vagy épp vietnami haláltáborokat egy szál AK-47-essel a kezünkben.
Pörgős, egyedi ötletekkel teletűzdelt játékmenetet kaptunk, ami ugyan repetitívnek tűnhet, de ezt ellensúlyozza a boss fightok és speciális pályarészek (vonatos menekülés, a robotszörny irányítása stb.) arányos elosztása. Ehhez párosul még a szemet gyönyörködtető látvány, ami az utolsó cseppet is kifacsarja az Epic motorjából, valamint a kitűnő szinkron és párbeszédek.
A játék legfájóbb hibája pedig a kooperatív mód hiánya, de hát semmi sem tökéletes. ■

BulletstormBulletstormBulletstormBulletstormBulletstormBulletstormBulletstormBulletstormBulletstormBulletstorm

értékelés

Bulletstorm

Bulletstorm
Pozitívumok
  • Új színt vitt a Call of Duty-k és Medal of Honorok által uralt FPS-ek világába
  • Fantasztikus látványvilág
  • Poénok és beszólások garmadája
Negatívumok
  • Kooperatív mód hiánya
  • Sótlan többjátékos rész
  • Kissé repetitív játékmenet
9,0
grafika 9
hangok 8
játszhatóság 9
hangulat 9
Bulletstorm
A legutóbbi Bulletstorm cikkek, hírek

hozzászólások (4)

EvolutioN
EvolutioN 2011.03.21. 20:43
Nagyon tetszett a játék. Végre egy kis újdonság a sok egyforma témájú, hangulatú FPS után. Nagy felüdülés volt. :-)
rootshaper
rootshaper 2011.03.23. 18:40
jól elkaptad a cikkeddel a hangulatot, a végső összefoglalás kimondottan tetszett. megfogtad a lényeget és ez a fontos. a többi sárdobáló CoD fanatikus meg csak megunja már egyszer az amerikai katonaként mindenkit legyilkoló státuszt. :)
GeryG
GeryG 2011.03.23. 18:51
Köszönöm az értékelés kolléga! :)
Jó játékról élmény cikket írni. :)
anakin3
anakin3 2011.04.02. 20:24
http://www.youtube.com/watch?v=dpQcnSF93WE

Ez alapján is meglehet mondani.
Nagyon jól sikerült a játék,méltó értékelést kapott!!Köszönjük...;-)
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?