Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Dragon Age II

Családi dráma tíz évben, nagy stílusban elővezetve. Törpék, tündék, emberek, újabb kaland közeleg...

2011.04.02. 14:26 | szerző: Richie | Ismertető/teszt

Nagyon nehéz jó játékot írni. Igazán jó folytatást pedig talán még ennél is nehezebb! Hiszen gondoljunk csak bele, ott az a csomó elvárás és régi megszokás, amelyektől bizony nagyon nehezen szabadul meg fejlesztő és játékos egyaránt. A 2009-es év szerepjátékának is megválasztott Dragon Age: Origins pedig aztán tényleg magasra tette a lécet, úgyhogy a nemrég debütált második résszel szemben igen magas voltak az elvárások. Lássuk, mi az, ami teljesült belőle! És mi az, ami nem...

Dragon Age II

Azok kedvéért, akik esetleg még nem hallottak a játékról elmondom, hogy a Dragon Age: Origins egy fantasy-szerepjáték – mégpedig a legjobbak közül való –, amelyben célunk, hogy útját álljuk a gonosz éjfattyak világpusztító áradatának, legyőzzük a Vezérdémont, eközben értékes cuccokat gyűjtsünk és új képességekre tegyünk szert. Mindebben segítségünkre vannak társaink, akik közül egy küldetésre egyszerre hármat vihetünk magunkkal, többnyire teljesen szabad összeállításban. A különböző személyiséggel rendelkező karakterek egyfolytában reflektálnak a tetteinkre, olykor helyeslik, olykor ellenzik. Ha pedig minden klappol, még belénk is szerethetnek! Ráadásul egyszerre akár többen is, nemtől teljesen függetlenül, így aztán olyan viharos magánéletet élhetünk a játékban, ami még a legelvetemültebb szappanoperák forgatókönyvíróinak legmerészebb álmait is felülmúlja! Amiért pedig ezeken túl olyan nagy népszerűséget hozott a játéknak, az a rendkívül részletgazdag és árnyalt történet. A viszonylag sablonos alaphelyzetet hihetetlenül valóságossá tette, hogy szép lassan rá kellett jönnünk: Ferelden országában talán nem is az éjfattyak jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem széthúzás és a gyűlölet. Még szerencse, hogy ilyen is csak a mesében fordul elő...

A második rész nem folytatja közvetlenül a történetet, ám nem is válik le róla. Talán úgy fogalmazhatnánk meg a legpontosabban, hogy az Origins eseményeinek egy egészen apró mellékhajtásából bontja ki a Hawke család történetét, akik Lothering ostromakor kénytelenek elhagyni Fereldent, és elhajózni Kirkwall városállamába. A duplacsavar az egészben az, hogy mindaz, amit megélünk egy flashback. Varric nevű csapattársunk meséli el, egy nem túl halk szavú hölgyeménynek, aki finoman szólva is meginvitálta a törpét egy koszos, ablaktalan helyiségbe, afféle baráti csevelyre. Mivel az események nem most zajlanak, Varric pedig igazi nagydumás, néha túloz is vagy reflektál az eseményekre. Például rögtön a játék legelején, még Lothering mellett szembetalálkozunk a Vadon Boszorkányával, Flemeth-tel, aki jóval dögösebb hacukában jelenik meg, mint az Originsben. Amikor a kihallgató nő szarkasztikusan megjegyzi, hogy a Szürke Kamarás (az első rész főhőse) történetében ő nem így hallott róla, Varric azt mondja: "Az lehet. De nekem így jobban tetszik." Vagy ott van az (és akkor ezzel be is fejezem a spoilerkedést), amikor Varric bátyjának a házába kell betörnünk. Egyszer csak eltűnnek csapattársaink, egyedül Varric marad, aki egyetlen nyílpuskájával vagy száz katonát tesz hidegre, az utolsó hármat ráadásul egyetlen lövéssel! Azután sajnos kiderül, hogy ez csak a szokásos handa-banda a valóságban nem teljesen így történt, és mi lejátszhatjuk megint az egészet, ezúttal a valóságnak megfelelően. Az ilyen kis intermezzók azonban egyáltalán nem válnak unalmassá, inkább dúsítják és még élvezetesebbé teszik a játékot.

Dragon Age II

Azok, akik végigjátszották az első részt és az Awakening című kiegészítőt, nagyon szórakoztatónak fogják találni, hogy a játék tele van visszautalásokkal. Néha csak megemlítik, hogy Ferelden hőse ezt vagy azt csinálta, máskor viszont konkrét szereplőkkel is összefuthatunk. Flemethről már esett szó, de nagy örömmel üdvözöltem ismét a köreimben Bodahnt és fogadott fiát, az értelmi fogyatékos Sandalt ("Enchantment!!!" – Igen-igen, látom a mosolyt a rajongók arcán. :-) ). Őket ugyan nem irányíthatjuk, csapattagnak fogadhatjuk viszont az Awakeningből ismerős Anderst, aki a kiegészítő talán egyik legérdekesebb karaktere volt. Találkozhatunk Zevrannal is, az első rész hedonista bérgyilkosával is, már persze csak akkor, ha az Origins végén még életben volt. A játék legelején lehetőségünk van ugyanis az első részből áthozni mentéseinket, így aztán nem lesz ellentmondás az első és második rész eseményei között. Ha már nincsenek meg a mentéseink, vagy azt sem tudtuk eddig, mi az a Dragon Age, akkor se essünk kétségbe! Mentések híján a játék felajánl három különböző befejezést is a számunkra.

A második rész azért persze nem csak az első rész majmolásából áll. Kirkwall városa bár jóval kisebb, mint Ferelden, legalább annyi meglepetést tartogat. Már az első részben is rengeteg olyan küldetést kaptunk, ahol elég komoly erkölcsi kérdésekben kellett döntenünk. A második részben pedig végképp búcsút mondhatunk a szokásos "jó és gonosz" döntéseknek. Érdekek vannak, lehetőségek, pénz és a Kirkwallt teljesen behálózó korrupció. A mágusoktól félnek, ezért egyre szorosabbra vonják a nyakukon a hurkot a Templáriusok, élükön a Lovag-parancsnok Meredith-tel. A Veszedelem elől menekülő fereldeniek elárasztják az utcákat, a dokkok egyik eldugott sarkában évek óta dekkolnak a radikális vallási és társadalmi nézeteket valló, harcos Kúnárik. Őket viszont gyűlöli a Káptalan, ahol egyre erősödik a szélsőséges vallásvédők hangja. A helyzet pedig évről-évre csak rosszabb lesz.

Dragon Age II

A történet magával ragadó és epikus. Éppen olyan, mint amilyennek ígérték. Lassan bomlik ki, egészen mellékes jelenetek kaphatnak később nagyon nagy hangsúlyt. Néhány döntésünknek csak évekkel később lesz következménye, így aztán minden olyan kiszámíthatatlan és bizonytalan, mint a valódi életben. Édesanyánk halála például nagyban a mi lelkünkön is szárad, feltéve, ha rosszul döntünk egy jóval korábbi helyzetben, amikor viszont minden jel arra mutatott, hogy amit teszünk, azt helyesen tesszük. Arról már nem is beszélve, hogy én ennyire szélsőséges, morbid és mégis megindító jelenetet, mint az utolsó beszélgetés az anyánkkal, játékban még sohasem láttam, és filmben, vagy könyvben is ritkán találkoztam hasonlóval. Az íróknak csak gratulálni tudok. Valamit nagyon jól eltaláltak az emberi kapcsolatok és szocializáció sötétebbik oldalának ábrázolásában. Öröm látni, mikor egy számítógépes játék nem csak futószalag-termék, hanem már-már művészi értékeket is képvisel. Csillagos ötös.

Néhányan kritizálják, hogy társaink ezúttal nem olyan érdekes személyiségek, mint az első részben. Ezzel nem értek egyet. Nagyon nehéz fölülmúlni az első meglepetés erejét, de a Dragon Age 2-ben sikerült ezen a nehézségen is túllépni. Az összes csapattag szerethető, problémáik teljesen indokoltak, és következnek az előéletükből. Elég, ha csak az Igazság szellemével összenőtt Andersre, a lírium "implantátummal" beültetett Fenrisre, vagy a mesemondó Varricra gondolunk...

Dragon Age II

Eddig csak áradoztam a játékról, vannak azonban fenntartásaim is. Nem egyértelműen rossz dolgokról lesz itt szó, hanem azokról a változtatásokról, amiket a Bioware-nél eszközöltek az első részhez képest. Kezdjük mindjárt egy tévhit eloszlatásával: a játék nem akciójáték. Valóban akciódúsabb, mert végre mindenki igazi része a küzdelemnek! Harcosok és szerencsevadászok eddig is csináltak látványos mozdulatokat, ám most végre a mágusok is úgy forgatják a varázsbotjukat, hogy azt talán még Gandalf is megirigyelhetné! Maga a harc azonban továbbra is megállítható, kidolgozhatunk különböző stratégiákat, van időnk átgondolni a dolgokat. A probléma inkább talán a nehézségi szintek belövésével van. Az első rész már normál fokozaton is okozott kellemetlen meglepetéseket. Itt jóval kevesebb ilyennel fogunk találkozni, ráadásul (és ezt tényleg nem értem miért) baráti tűz már csak a legnehezebb szinten van. Mondjuk meteorzáport zúdítok a gaz ellenre, ám a mi oldalunkon még a haja szála sem görbül meg senkinek. Fura... Más területeken is egyszerűsödött a játék. Társaink felszerelésébe jóval kisebb mértékben szólhatunk bele, mint eddig, utunk során viszont találhatunk páncélfejlesztéseket, amelyeket kifejezetten egy valaki képes felhasználni. Megrögzött szerepjátékosok biztosan kaparják majd az arcukat, de egyébként van ebben a döntésben némi ráció. Elég idegtépő volt az Origins vége felé, hogy egy rég nem játszott karakterrel egy-egy küldetés elején nem tudtam mit kezdeni, mert elavult cuccai voltak és momentán nem volt épp raktáron a legújabb típusú szupermegbűvöltmindentőlvéd páncélból. Hasonló egyszerűsödésen esett át a képzettségrendszer is. Képességeink nagyobb csoportokra oszlanak, ám most már nem kell minden esetben mindent kifejlesztenünk egy-egy erősebb varázslat vagy csapás megtanulásához, hanem olykor elég az is, ha egy adott csoportba már elegendő mennyiségű pontot fektettünk. Ezt a változtatást kifejezetten üdítőnek éreztem.

Nem történt tehát olyan mértékű egyszerűsítés, amivel a károgók már megjelenés előtt ijesztgettek minket, és ahol pedig mégis, ott általában inkább hasznára, mint kárára vált a programnak. Engem talán leginkább az zavar, hogy az a finom cizelláltság, amivel az Origins rendelkezett, az nincs meg. Nagyon hiányolom például a Baldur's Gate-féle taktika nézetet. Sokszor nagy szükség lenne rá, egyfelől a könnyebb átláthatóság kedvéért, másrészt mert valamiért erősíti (bár lehet, hogy csak nálam) azt a szerepjáték hangulatot, amit még régen a kockadobálós, körbeülés játékoknál érzett az ember. Ugyanígy a haszontalan tárgyak: örömteli, hogy azok a vicik-vacakok, amik kipotyognak a kezünk nyomán tucatszám elhulló ellenből (piszkos zsepi, szappan, törött kardmarkolat stb.) most rögtön bekerülnek egy Junk (limlom) nevű fül alá, de nincs hozzájuk külön ikon, így aztán teljesen lényegtelen, hogy miket találunk. Ezek ugyan nem rontják le a játékélményt, mégis, ha rendesen megcsinálták volna, egészen varázslatos atmoszférát teremthetne a játéknak. Mint mondjuk a Morrowindben, ahol az utolsó égett gyertyacsonkot is zsebre lehetett vágni...

Dragon Age II

Nem esett még szó a ráncfelvarráson átesett grafikáról, a hangulatos zenéről, ám ezek mind olyan dolgok, amiket látni és hallani kell inkább, nem mesélni róla. A szinkronhangok párját ritkítóan igényesek, egyedül talán a főszereplő (férfi) Hawke hangja rí ki sorból. Nem rossz, az én cinikus mágusomhoz még passzol is, de egy vérgőzös, belekben gázoló vadbaromhoz például már nehezebben tudnám elképzelni.

Dragon Age 2. Nagyon vártunk rá, nagyon sokat reméltünk, nagyon sokat ígértek nekünk, és azt kell, hogy mondjam, nem maradtunk hoppon. Vannak tökéletlenségei, mint mindennek, de ezeket megbocsáthatjuk. Ezúttal nincs hat különböző előtörtént, van viszont egyetlen zseniális mese, amely az elejétől a végéig magába szippant. Aki még nem tette, vágjon bele! És csomagoljon némi hidegélelmet is. Szüksége lesz rá... ■

Dragon Age II
Dragon Age IIDragon Age IIDragon Age IIDragon Age IIDragon Age IIDragon Age IIDragon Age IIDragon Age IIDragon Age IIDragon Age IIDragon Age II

értékelés

Dragon Age II

Dragon Age II
Pozitívumok
  • Epikus történet
  • Látványos csaták
  • Remek "színészi" játék
  • DRAGON AGE :)
Negatívumok
  • Némileg egyszerűsödött játékmenet
9,0
grafika 9
hangok 9
játszhatóság 9
hangulat 10
Dragon Age II
A legutóbbi Dragon Age II cikkek, hírek

hozzászólások (18)

TheHolyOne
TheHolyOne 2011.04.08. 10:10
Vicces dolog történt tegnap. a harmadik végigjátszás során úgy gondoltam, inkább kimaradok Sister Petrice szarkavarásából, így mikor felajánlotta, h vigyem el a qunari foglyát, elküldtem az anyjába. Erre csak mondja és mondja, mire befejezte, meg voltam bízva a feladattal: kaptam naplóbejegyzést és a marker ott világított a lejárat fölött a szomszéd szobában. WTF!? Tisztában van vele a játék, hogy épp most nyilvánítottam ki, h NEM akarom ezt a questet megcsinálni? De mivel nem volt még 50 aranyam (és Dougal csak az összes main quest teljesítése után ad pénzt), meg kellett csinálnom (már csak ez volt hátra az expedíció előtt). Bár feltételezem, hogyha lett volna elég pénzem, amit vittem volna Bartrandnak, akor sem indultunk volna el, míg meg nem csinálom.

Igaz, ez még mindig nem olyan vicces, mikor ugyancsak Sister Petrice-t csak úgy hagyom elsétálni, miután átvert és megpróbált megöletni. Vannak nekem különböző karaktereim, akiket az RPG-kben használni szoktam. Ezekkel a karakterekkel játszottam BG-től NWN-en át a KotOR-ig, mindent. És mindig az adott karakternek megfelelően próbálom játszani a játékot. Namármost ezek között a karakterek között egy SINCS, aki engedte volna azt a ribancot elsétálni, miután átvert és megpróbált megöletni. A lovagom megölte volna, mert háborút próbál szítani az emberek és qunarik között (amire hivatkozva egyébként Hawke visszautasította a questet) és mindezt a Chantry mögé bújva tezi, tehát veszélyes. Az összes többi karakterem pedig megölte volna, mert átvert és megpróbált megöletni. Erre a ribanc elsétál. Akkor már lett volna egy harc, amely során elmenekül (mint Danarius Fenris küldetésén). A ninja harcban úgyis verhetetlen a játék, hiszen bárhol máshol "30 kibaszott másodpercenkét" dobál a fejünkre banditátakt.

A Mass Effect-ben nem zavart annyira a conversation wheel (a 2-nek sem ez volt a baja, hanem, h egy kibaszott shootert csináltak belőle), itt viszont nagyon fel tud húzni. Eleve miért nem lehet kiírni az összes választ? Ettől még le lehetne szinkronizálni az összes sort? A sok konzolos egysejtű biztos nem tudná elolvasni, pff. :-/ Egyetértek Hitlerrel abban, hogy sose azt mondja, amit a rövid válasz sugall. Miután visszajöttem a Deep Roadsról, Carver épp beállt a templomosokhoz. Támogatni akartam döntésében ("It's a good idea"), erre az bírt kjönni a száján, h "Navégre már, h elhúzol a házból" (If it gets you out of the house" vagy valami ilyesmi). Arról nem is beszélve, hogy az Arishoknak egyszer nem lehet beszólni, mikor folyamatosan ekézi az otthonomat és a kultúrámat. "Ne ugassál, kurvaanyád, ha nem tetszik húzz innen a faszba, mert ezzel a kétkezes pallossal foglak seggbekúrni!" De nem. ellenben az egész beszélgetés során én jövök ki az alsóbbrendű gyengeelméjűként, aki még azt sem képes felfogni, hogy egy kibaszott könyvért vannak itt a városban ("Miért jöttetek?" "Azt te nem értheted"). Meg órákon át terjeng a "rendről", a "létezés céljáról", meg "a létezésről való szabad döntésről". Bazdmeg, egy kibaszott kasztrendszer vagytok, felfogtam!
Az Arishokkal való párbajban sem kapok elégtételt, mert ott is végig ő ugat. Mikor végre legyőzöm még annyit sem mondhatok, hogy "astala vista, baby", mert be nem áll a pofája. Egyébként meg itt jött ki, hogy a játék három karakterosztály is mennyire fucked up. Elsőre egy harcossal toltam végig, vele szenvedtem az Arishok ellen. Az idő nagy részében fel-alá rohangáltam, mint egy óvodás kislány, hogy elmúljon végre a healing potion cooldownja. Legalább fél óráig szenvedtem és vagy 20-30 potiont is elfogyasztottam. A rogue-ommal percek alatt végeztem és csak 3 potion ment el. Mert hiába van a harcoson baszott nagy vért, az armor rating csak a sérülést csökkenti, míg a rogue a defense-ével eleve elkerüli a sérülést. Ezt példázza, egy másik eset, mikor a két említett karakterrel a városban tök egyedül, véletlenül belefutottam egy csapat banditába. A harcosommal csináltam egy Scythe-ot, egy Whirlwindet... aztán meghaltam. A rogue-gal csak egy potiont elhasználva kinyírtam az összeset. Mert míg a harcosom sorban nyelte be az ütéseket, addig a rogue-ot kb csak minden 10ik találta el. Ott álltak körülöttem az ellenfelek, a fejem felett meg tepert a "miss" felirat (a harcos, meg annyival több hp-t nem tud szerezni, hogy ezt ellensúlyozza). D&D-ben (pl. NWN-ek) ilyen soha nem fordulhatott volna elő. Egy tolvaj soha nem lehet jobb a harcban, mint egy harcos. Igaz NWN-ben volt egy characzer build-em, ami varázsláson kívül bármit meg tudott oldani egyedül. De ez is csak komoly kombinálás és multiclassolás után valósulhatott meg és csak a magasabb szinteken jött ki az előnye (drow rogue/fighter/assassin/shadodancer). Ez pedig a konzolos közönségnek nem nagyon jön be. Nehogy már egy percre is meg kelljen állni és gondolkodni, a következő lépésünkről, nehogy már bármilyen döntésünknek bármiféle következménye legyen!!!! (ld. poszt eleje)

Hogy mi lesz az eredménye, ha a játékfejlesztés csakis a konzolos egysejtűekre fókuszál, ez a videó jól illusztrálja. És egyet értek a készítőjének minden szavával: "pc games used to be special" Hát már kurvára nem azok. Ezt az RPG-nek csúfolt hibridet pedig törlöm le a picsába! A bioware játékokat eddig automatikusan megvettem, mert tudtam, h a pénzemért minőséget kapok. A ME2 és ezután a hulladék után leshetik, hogy a kövezkező játékaikért pénzt adjak (teljes árat semmiképp)!

(egyébként az EAware hozzáállását jól példázza ez a titkos meetingről készült videó.)
Lord of Destruction
Lord of Destruction 2011.04.11. 08:42
egy apro megjegyzes a cikkhez:
magyarul az hogy "epikus" nem egyenlo az angol "epic"-vel. epikus azt jelentio, hogy nem lirai, ami egy jatek tortenetenel mondjuk elegge egyertelmu:))
masik ilyen direkt angolbol forditas a "barati tuz". lehet hogy ezt igy hasznaljak valahol, de hogy hulyen hangzik az biztos. mindeki tudta volna mire gondolsz ha siman beirod hogy "friendly fire".

amugy domeosan okes cikk, csak par aprosagot megjegyeztem;)
Gerry
Gerry 2011.04.11. 10:09
Igy belegondolva a "barati tuz". valoban egeszen masfajta jelentestartalmat hordoz, aminek maximum a DA 2-ben talalhato karakterek kozul Andershez es Fenrishez lehet koze...leven ezen tetteros ferfiakkal melegedhet ossze a himnemu jatekos... :D
fubenalvo
fubenalvo 2011.04.18. 08:49
"De sajnos én is azt hallottam több ismerősömtől (az RPG-sebb beállítottságúaktól), hogy ezúttal bizony keményen mellélőtt a Bioware."

Az első résszel és egyik kiegjével sem játszottam. Ezt végigtoltam 2 nap alatt. Nem mondom, hogy tökéletes, de a klasszikus RPG irányítással hozzá sem kezdtem volna. (ME és ME2 az etalon számomra RPG témában... régen volt az már hogy a klikk pause klikk játékmenetben el tudtam volna mélyedni... azóta úgy eltelt 10 év.)

Az ismétlődő dungeonoktól a falra másztam, viszont minden másban etalon a játék.
gothmog
gothmog 2011.04.18. 09:08
Hát igen, csak a leírásod alapján Te inkább az újhullámos interaktív mozi/akciójáték stílus (ME és ME2) rajongói közé tartozol, én meg az "old-school" RPG-sebb beállítottságú emberekről beszéltem...
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?