Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Yakuza 4 (PS3)

Négy karakterrel merülhetünk alá a japán alvilágba.

2011.04.30. 14:00 | szerző: Zoo_Lee | Ismertető/teszt

A Sonynak rengeteg erős exkluzív címe van. Egyesek ismertebbek (God of War, Ratchet and Clank), míg mások teljesen érthetetlen okból sosem érik el azt a népszerűségi szintet, amit megérdemelnének. Ezek közé tartozik a Ryu ga Gotoku, vagyis a Yakuza sorozat, a szépemlékű Shenmue játékok szellemi örököse, amely még a Playstation 2 aranykorában kezdte meg dicső pályafutását, és végre megérkezett a régóta várt negyedik része.

Yakuza 4 (PS3)

A történet helyszíne a Yakuza 3 okinawás kiruccanása után ismét Kamurocho bűnözőktől és álmoktól fűtött városa. Egy este a Tojo klán egyik kisebb családjának leendő feje, Arai egy kocsmai balhé után lelövi (vagy legalábbis minden jel erre utal) a korábbi részekben is bajt keverő rivális Ueno Seiwa klán egyik emberét, ami a yakuza klánokat ismét a háború szélére sodorja. Később felbukkan a thrillerekben kötelező végzet asszonya, akinek személyében olyan nyomra lelünk, mely szerint az egész ügy egy 1985-ös, klánok közötti leszámolás folytatása. De a történetbe nem szeretnék túlságosan belemenni, ugyanis remekül megírt darab, és bűn lenne a legkisebb további spoiler is. A tálalás azonban hatalmas újítás a sorozat történetében, ugyanis míg a korábbi részekben csak a Tojo klán sárkányát, Kazuma Kiryut irányíthattuk, ezúttal négy különálló fejezetben négy egymástól teljesen eltérő karakter szemszögéből rakódik össze a cselekmény.
Ők pedig név szerint: Shun Akiyama, Kamurocho egyik leggazdagabb embere, aki jó kapcsolatokat ápol a yakuzával, és Sky Finance nevű cégével olyan embereknek nyújt kölcsönöket, akiket senki más nem akar ügyfélként tudni. Taiga Saejima, aki 25 év börtön után a halálbüntetést várja, mígnem megszökik, és visszatér Kamurochoba, hogy rendezze néhány régi ügyét. Masayoshi Tanemura, egy öntörvényű, szerencsejáték-függő, korrupt rendőr, aki főként a piroslámpás negyedből nyeri az információit. Végül pedig Kiryu is ismét akcióba lendül, hogy szerepébe bújva pontot tehessünk az ügy végére.

A Yakuza 4 stílusa a klasszikus játéktermi beat-em-upok, a JRPG-k és a sandbox játékok érdekes keveréke. Az egyes főküldetések között szabadon mozoghatunk karakterünkkel Kamurocho utcáin, majd ha egy nem elég tisztességtudó bűnöző leszólít minket, vagy csak az aktuális küldetésben kerül harcra sor, egy rövid animáció után a környező tömeg sorfalat állva arénát alkot, mi pedig különböző, meglehetősen könnyen elsajátítható kombóinkkal rendet vághatunk ellenfeleink között. Ezek az élő arénák reagálnak a harc menetére: ha például túl közel csattannak hozzájuk az ütések, rögtön arrébb állnak, ha pedig már csak egy ellenfelünk maradt, szűkebb kört alkotnak körülöttünk, hogy egyszerűbb legyen lerendezni a dolgot. Időnként előfordulnak epikusabb, hosszabb csaták is, ekkor egy lineáris pályán kell folyamatosan előreküzdenünk magunkat, majd általában a végén lenyomni egy bosst, és csak ezután ér véget a harc.
A verekedés hevében az életerőnk alatti HEAT sáv az ütések illetve a stílusos mozdulatok hatására folyamatosan emelkedik, majd ha elérte a maximumot, karakterünk izzani kezd, lehetővé téve, hogy sokkal gyorsabban mozogjunk, erősebbeket üssünk, illetve megadott helyzetekben quick time eventeket indítsunk el, és stílusos brutalitással végezzük ki az utunkba kerülő szerencsétleneket. A harcot felturbózhatjuk azzal is, hogy felvehetünk tárgyakat (akár lőfegyvereket is), illetve ha nagyon lement az életerőnk, egy pillanat alatt felhozhatjuk a menüt, és egy kis energiaitallal fellendíthetjük mind az életerőcsík, mind a HEAT sáv állását. A harcok és a küldetések során tapasztalatpontokat kapunk, majd ha ezekből elértük a szintlépéshez szükséges mennyiséget, nő az életerőnk (megadott szinteken a HEAT időtartama is) és érméket gyűjtünk, amelyeket a menüben újabb kombókra, mozdulatokra, képességekre költhetünk el. Valamint a leggyakrabban használt kombóink is képesek egy idő után szintet lépni, amitől még látványosabbá és erőteljesebbé válnak.

Yakuza 4 (PS3)

A négy karakter természetesen teljesen más küzdőstílussal rendelkezik: Akiyama a villámgyors rúgásokat, Saejima az ökölharcos kombókat kedveli, Tanemura a kettőt kombinálja, ellenben társai brutális kivégzései helyett ő inkább egy látványos mozdulattal megbilincseli, és ezáltal harcképtelenné teszi ellenfeleit, Kiryu pedig a korábbi részekből ismerős ütésekből és rúgásokból álló harcművészetét gyakorolja. A négy fejezet négy alfejezetből tevődik össze. Ha ezeknek a végére érünk, menthetünk, majd egy hosszabb átvezető jelent után váltunk a következő protagonistánkra. Minden karakterrel nulláról indulunk, és a huszadik szintig fejleszthetjük őket, ami pont elég arra, hogy megnyissuk az összes mozdulatot.
Mivel Kamurocho lakói más-más módon viszonyulnak szereplőinkhez, a játékélmény mindenkivel eltérő. Akiyama például nagyon népszerű, rengeteg barátja van, akik akár segítenek is neki a harcban. Saejima, mivel szökött fegyenc, bujkálásra van kárhoztatva, de hatalmas fizikai ereje miatt használhatja a csatornafedőket, hogy alászálljon a város mélységébe és kikerülje a tömeget (erre egy másik mód a háztetőkön való rohangálás vagy a taxihálózat használata). Tanemura képes több nyelven beszélni, így bizonyos karakterekkel csak ő elegyedhet szóba, Kiryu pedig igazából az alfahím, aki előtt térden hever egész Kamurocho. Minden karakternek vannak továbbá úgynevezett altörténetei is, amelyek komplett, akár az egész fejezeten átívelő küldetéssorozatot jelenthetnek, és teljesítésükért rengeteg tapasztalati pontot kaphatunk. Akiyamának a segítségre szoruló ügyfelekkel kell foglalkoznia, illetve hostess-klubját kell menedzselnie (azaz öltöztetnie és nevelnie a lányokat), Saejimának harcosokat kell kiképeznie, Tanemurának rendőr lévén a kisebb utcai csetepatékkal kell elbánnia, Kiryunak pedig hét meglehetősen nagyra törő banda száját kell elkennie.

De mindez még csak a jéghegy csúcsa! Kamurocho városa ugyanis valami iszonyatos mennyiségű tartalmat rejt magában. Meghódíthatjuk a város összes hostessének szívét, betérhetünk egy SEGA játékterembe, hogy ott arcade automatákon játszhassunk, majd PSN-nen keresztül versenyezhessünk ezekben a többi játékossal. Fegyvereket vásárolhatunk és tuningolhatunk, törzsvásárlók lehetünk a város éttermeiben, kameránkkal érdekes jelenetek filmezhetünk le, hogy azokból még látványosabb, extra kombókat tanulhassunk meg, amelyek alapból nem elérhetőek a listánkon. Részt vehetünk egy veterán katona kiképzőprogramjában, hogy javítsuk az erőnlétünket, összegyűjthetjük az elszórt kulcsokat, hogy a lezárt szekrényeket kinyitva különleges tárgyakhoz jussunk, és még sok száz más hasonló dologgal foglalhatjuk el magunkat. A játék egyszerűen annyira tartalmas, hogy azt nem lehet leírni szavakkal. A játékidőről pedig csak annyit, hogy próbáltam lényegre törően tesztelni, épp csak néhány mellékküldetést és egy-két mini játékot kipróbálni a főküldetéseken kívül, mégis 7-8 óra volt, mire végeztem egy karakter fejezetével. Nem viccelek, a játék negyede vett igénybe annyi időt, mint a Vanquish vagy a Killzone 3 végigjátszása. Megkockáztatom, hogy ha valaki 100%-ot akarna elérni a Yakuza 4-ben, annak a játék akár 30 vagy több órát is simán igénybe vehet.

Yakuza 4 (PS3)

A történet átvezető jeleneteken keresztül halad előre. Ezek egyik része renderelt, eszméletlenül szép, és olyan jól megrendezett, illetve szinkronizált, hogy a valódi filmrendezők példát vehetnének róluk. A másik részük pedig néma, a játék motorjával készült, egyszerű JRPG-szerű párbeszéd. A főküldetések során nem egyszer előfordult, hogy negyedórán keresztül csak átvezető jeleneteket kellett néznem, amiket nem lehetett átnyomni, bár az őszintét megvallva, a minőségük miatt nem is nagyon akartam. Egyetlen apróságra hívnám fel mindenki figyelmét, mégpedig arra, hogy a játékban nincs automatikus mentés, a művelet csak menedékünkben és a telefonfülkéknél végezhető el, ha pedig megfeledkezünk róla, akkor előfordulhat, hogy akaratlanul (és kissé kevesebb türelemmel) újra kell néznünk ezeket az animációkat.

A grafika meglehetősen hullámzó minőségű. A nagy, zsúfolt utcákon volt párszor olyan érzésem, hogy egy hanyagul HD-be konvertált PS2 játékkal játszom, de az átvezetők, illetve a kisebb helyszínek minősége erre alaposan rácáfolt. A fő karakterek nagyon részletesek, a mellékszereplők már kevésbé, és sajnos érvényesül a klónok támadása elv is, az egyszerű járókelőkből nem egyszer jött velem szembe két-három ugyanolyan. A zene is hasonlóan felemás hatást keltett bennem, a naturális hangok kissé zavaróan gyakoriak, de ha felcsendül egy szám a soundtrackből, akkor kapásból öt csillag. Különböző japán előadók számai képezik a hanganyagot, ha valaki szereti ezt a műfajt, annak a kamurochoi karaoke bárok a mennyországot fogják jelenteni, aki azonban nem szereti a stílust, annak sűrűn kell majd levennie a hangerőt.

Yakuza 4 (PS3)

Játékoknál továbbá ritka, hogy szó essen a realitásról, de a Yakuza esetében erről is muszáj szót ejtenem, ugyanis igyekszik meglehetősen hitelesen bemutatni a japán kultúrát, a nagyvárosi életet, az ott élők szórakozási lehetőségeit. Az atmoszféra is meghatározó, ugyanis tökéletes, addiktív, magával ragadja az embert, a hangulat váltakozva keveri a Tarantino-fílinget a film noirral, a bizarr humorral, és ritka, hogy egy cucc ennyire japán, és érzelemdús legyen Phoenix Down és Limit Burst nélkül.

A Yakuza 4 egy iszonyatosan tartalmas, remek játék. Nálam kiütéssel nyert a hasonszőrű produktumokkal szemben, hosszú órákra bilincselt a PlayStation 3 elé, és bátran merem ajánlani mindenkinek, aki vevő a japán játékfejlesztők termékeire. A vásárlást pedig már csak azért is ajánlom, mert a készítők ígérete szerint, ha sikeres lesz, meg fogjuk kapni a két mellékszálat, a szamurájos Yakuza Kenzant, és a zombis Yakuza of the Endet is. ■

Yakuza 4 (PS3)
Yakuza 4 (PS3)Yakuza 4 (PS3)Yakuza 4 (PS3)Yakuza 4 (PS3)Yakuza 4 (PS3)Yakuza 4 (PS3)Yakuza 4 (PS3)

A Yakuza 4 kizárólag PlayStation 3-ra jelent meg.

értékelés

Yakuza 4 (PS3)

Yakuza 4 (PS3)
Pozitívumok
  • Szavakkal le nem írható mennyiségű tartalom
  • Négy teljesen különböző főszereplő
  • Könnyen elsajátítható, remek harcrendszer
  • Remek átvezető animációk
  • Alapjáraton 25-30 órás végigjátszás
Negatívumok
  • Helyenként satnya látvány
  • Az átvezetőket sokadjára sem lehet átnyomni
  • Nincs automatikus mentés
  • A nagyközönség számára valószínűleg túl japán lesz
8,5
grafika 7
hangok 7
játszhatóság 9
hangulat 9

hozzászólások (4)

AstorAnt
AstorAnt 2011.04.30. 14:54
Nagyon jónak tűnik a játék, bár lehet kicsit elfogult vagyok, mivel szeretem ezt a témát.

Egyébként kellemes, tartalmas cikk.
HUNpunk
HUNpunk 2011.04.30. 16:05
Imádom a Yakuza sorozatot csak remélem felhagynak a már meg szokott EU-s butított verziókkal.És várom a feudális Japán Yakuzát és a zombisat is. :D
Madrac
Madrac 2011.04.30. 16:11
Meg a Yakuza: Vietnamot is mi?
Zoo_Lee
Zoo_Lee 2011.05.15. 15:32
Ha elkészítenék, valószínűleg az is hatalmasat szólna...
cikkajánló

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.

Adam Wolfe 3-4. epizód

A két újabb epizóddal befejeződött az izgalmas kaland.