Thor [film]

Elindult az idei év comic-szekere, Thor pedig akkorát csapott oda míves kalapácsával, a Mjölnirrel, hogy beleremegett a moziterem. A mítoszt és ezzel együtt a meseszerűséget, a dramaturgiai részeket és az akciót remekül elegyítő képregényfilm megérdemli a hosszabb hangvételű bejegyzést, ugyanis Kenneth Branagh rendező filmje működik, él és lélegzik.

A film négy fő karakter köré építkezik: Odin, a fősiten, annak két fia: Thor és Loki, valamint a bájos tudósnő, Jane Foster. Ők adják a Thor sava-borsát. A történet alapját Odin azon döntése képezi, miszerint a jégóriások ellen vívott nagy háború lecsillapodása után két fia közül melyiket ültesse maga helyett Asgard trónjára. Végül Thorra esik a választás, ám egy nem várt konfliktus és Thor forrófejűsége és lankadni nem akaró harci kedve újabb bonyodalmat és csatározást szül, aminek végén Odin száműzi fiát a világukból, egyenesen Midgardra, a mi hőn szeretett sárgolyónkra. A villámok istenének pedig emberként kell helyt állnia a Földön, és bizonyítania, hogy igenis méltó az uralkodásra. A történet ugyan lineáris és helyenként kissé szájbarágós, de mégis hordoz magában annyi erőt, hogy ne tudjunk rá nem figyelni. A kiszámíthatóságot is felróhatnánk még a negatívumok listáján, de úgy vélem, hogy az embereknek tudni kell egy képregény sorozatból készült filmet a helyén kezelni.

A színészválasztással nem volt különösebb bajom. A címszereplőt alakító Chris Hemsworth szimpatikus és üde színfolt volt Thorként, míg Anthony Hopkinst, Odin megformálóját különösebben nem kell bemutatni és túlmagyarázni, bár ez esetben mintha kissé lazábban játszott volna, mint szokott. Natalie Portman szép és aranyos, de a Fekete hattyú után itt szinte a kisujját sem kellett mozdítania, míg a Lokit alakító Tom Hiddleston profi alakítást nyújtott, és csont nélkül hozta a körmönfont és alattomos testvér szerepét. A Thor-univerzumból kisebb volumenű karakterek is feltűntek a filmben, úgy mint a harcos Sif, a három "jómadár": Fandral, Hogun és Volstagg, a kapuőr Heimdall vagy Frigga.

Asgard világát gyönyörűen prezentálja a film; a gigantikus méretekkel rendelkező világ lenyűgöző és színpompás, főleg a napnyugtával/napkeltével operáló képsorok azok, amik magával ragadják a nézőt. És itt ildomos megemlíteni, hogy a CGI, azaz a számítógépes rásegítés érdemel egy óriási piros pontot. A látvány bombasztikus, az akciók igen szépen mutatnak a vásznon, épp úgy, mint ahogy a jégóriások vagy a Pusztító is. A Loki által a Földre küldött, Thor likvidálására szánt Pusztító már az előzetesekben is igen jól festett, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen durva világot fog csapni Új-Mexikóban, egy kábé négyutcás kisvárosban (!). A jelenet alatt a Transformers és a Hihetetlen Hulk városrombolós snittjei villantak be, amikkel szemben szerény véleményem szerint bőven felveszi a kesztyűt. Bár azt el kell ismerni, hogy egy karcosabb nóta azért elfért volna a nagy csihi-puhi alatt, mint például a mostanság általam rongyosra hallgatott "Addicted " a P.O.D. előadásában.

A film persze nem titkoltan a fiatalabb korosztályokat célozta meg, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az akciók mellett a két fő csapásvonal a humor – ami sajnos nem minden esetben és mennyiségben tolerálható – és a mára már a mozi szóval szinte teljesen egybegyógyult 3D. A térhatás sem vált előnyére a Thornak, ugyanis a mélységek a 3D konvertált mivoltából adódóan szinte abszolút nem jöttek ki; inkább volt az egész zavaró, mintsem hogy pluszt adott volna az élményhez.

Egy dolog még piszok módon szúrta a szemem, amit már a plakátok és promo képek folyamatos érkezése során is keserű szájízzel nyugtáztam: a páncélokkal kapcsolatban kilométerekről süt, hogy fröccsöntött műanyag az egész. Míg a Pusztító egészén lehetett érezni a fémes hatást, addig az "isteni" gúnyák igen lájtosan muzsikáltak. A Thort megálmodó Stan "The Man" Lee, Sólyomszem és Nick Fury cameoi igen örömteli pillanatokat nyújtottak, bár utóbbiért végig kell ülni a stáblistát.

Végül pedig annyi – és ezzel zárom is soraimat –, hogy a Marvel univerzum kezd teljes és egységes alakot ölteni a mozis szférában, ugyanis a Thor is tele lett pumpálva olyan apró kis utalásokkal, amik megidézik az ilyen jellegű filmekben jártas nézők számára Vasembert, Hulkot vagy akár Amerika Kapitányt.